Orvos-Tóth Noémi - Egy nárcisztikus hálójában

 

„ A pszichológus legfontosabb munkaeszköze a saját lelke.”

Ezt a könyvet egy Book24 –es „garázdálkodásom” alkalmával vettem, mert az írónő egy számomra már -akkor is- ismert, minőségi szakember benyomását keltette és kíváncsi voltam a témára. De ahogy már megszokott nálam, felkerült az olvasatlan könyvek polcainak egyikére és várta sorát, hogy ismét eszembe jusson és kézbe vegyem. Előzményként még annyit jegyeznék meg, hogy más kötetét is beszereztem az alkotónak, de azt sem olvastam még. Tehát tulajdonképpen egy ismeretlen szerzővel volt dolgom, ha a pszichológiai tárgyú videókat nem számítom.

A terapeuta esetei a HVG Könyvek kiadó sajátos sorozata, amely arra hivatott, hogy különböző szaktekintélyek egy-egy egyedi hangvételű, de rendkívül fontos témát felölelő terápiás eseteit boncolgassa, ahol az olvasó jól érzékelheti – tematikától függetlenül-, esetleg felismerje az adott tüneteket és szakemberhez forduljon. ( A sorozat többi részét itt találod).

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, online újságvezető, író. Már sokak számára ismerős lesz a neve, hiszen a Mai Pszicho online magazin vezetője, valamint számos kötet írója. 2018-ban Örökölt Sors címmel jelent meg könyve, mely pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert és sikere azóta is töretlen. (A szerzőről itt tudsz bővebben olvasni.)

Egy nárcisztikus hálójában című könyve a HVG Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban.

A szerző saját elbeszélése által mutatja be egy megtört asszony hánytatott életét verbálisan bántalmazó férje oldalán. A kezdetektől egészen a gyógyulás különböző aspektusain keresztül ismerhetjük meg egy terápia teljes történetét. Kriszta fejlődése és gyógyulása jó példa arra, hogy az olvasó felismerje, ha hasonló körülmények között él és felmerje vállalni problémáját, akár szakemberhez forduljon.

„Életünk eseményei sokszor attól válnak nehezen kezelhetővé, hogy úgy gondoljuk, csak velünk történnek meg ezek a szokatlan, szégyenletes vagy érthetetlen dolgok. Ez az érzés elszigetel a környezetünktől. Az a hamis elképzelésünk alakul ki, hogy nincs senki, akivel megosztható lenne, amin keresztülmegyünk. Kialakul a romboló magány érzése, amely idővel egyre magasabb falakat emel, melyek mögött végül elveszünk a világ számára.”

Számomra ez a téma elsődlegesen saját magam „tragédiája” miatt került képbe. Gondolom most sokan arra következtetésre jutnak, hogy nárcisztikus partnerrel élek együtt, de ezt szeretném leszögezni, nem így van. Az én történetem sajátossága, hogy tudni akartam van-e bennem a nárcisztikus jellemzőkből és ha igen milyen arányban.

Valószínűleg nem sokan vetemednek ennek kutatására, de sajnos az életemben megtörtént, hogy két közeli barátomat is elvesztettem rövid időn belül. Ráadásul az egyik egy láthatatlanul látható naplózása által rám nyomta a nárcisztikus személyiség bélyegét és tudni akartam, hogy van-e igazság a „vádakban”.

A kötet Kriszta történetén keresztül vezetett végig és bár elsődlegesen nem a „károkozóról” mesél, mégis számos formában érinti és egy nagyon erős képet ad a témáról. Tulajdonképpen megkaptam a választ, amit kerestem és bár nem vagyok elragadtatva, mégis megnyugodtam. Az öt főbb jellemzőből egy igaz rám, tehát valahol megnyugodhatok, ugyanakkor ad egy bizonyos löketet számomra, hogy tovább vizsgáljam önmagamat. Azt gondolom, aki azzal nyugtatja saját magát, hogy a másikban felfedezni vél „bántalmazó” viselkedési jellemzőket, talán először el kellene gondolkodni azon, hogy ő maga miben hibás és szakember véleményét is kikérhetné. Ami saját magamat illeti, jómagam is folyamatosan megteszem a megfelelő lépéseket.

A fenti monológnak csak annyi jelentőséget szánok, hogy jelezzem a könyv igenis hatással van az olvasóra, nem is akármilyen szinten. Rendkívül szépen felépített, információkban és érthető magyarázatokban gazdag és a legfontosabb, hogy hiteles.

Például megmutatja , hogy John Gottman amerikai pszichológus kutató és munkatársai egy évtizedet átölelő vizsgálatuk során 4 fő szülői típust különböztetnek meg:

- Érzelmi fejlesztő szülő

- Elutasító szülő

- Laissez-faire, vagyis be nem avatkozó szülő

- Helytelenítő szülő

„Az érzelmek nagyon fontos szerepet játszanak az emberi kapcsolatok kialakításában, fenntartásában és szabályozásában. Az alapérzelmek, az öröm, szomorúság, félelem, düh, meglepetés és undor biológiailag meghatározottak, vagyis minden embernél veleszületetten megjelennek. Azt azonban, hogy ezekből az érzelmekből mit mutatunk meg a környezetünknek, egyrészt a kultúránk szabályozza, másrészt a szüleink szerint alakul. A családok között jelentős különbségek vannak abban a tekintetben, hogy hogyan reagálnak az érzelmek kifejezésére.”

Nagyon érdekes volt olvasni, hogy Kriszta saját gyermekei felé miképpen reagál a terápia alatt. Mennyire képes saját maga fejlődése során nem elkövetni ugyanazokat a hibákat, melyeket felmenőinél tapasztalt.

„A családokban megfigyelhető ún. transzgenerációs átadás azt jelenti, hogy a kapcsolati minták, szerepképzelések, viselkedési szabályok vagy megküzdési módok generációról generációra öröklődnek. Életünk legfogékonyabb időszakában, a gyerekkorunkban szüleinktől látott mintákat szivacsként szívjuk magunkba. Ezek a zsigereinkben elraktározott hiedelmek szinte automatikusan irányítják felnőtt életünk számtalan területét. Általában megfellebbezhetetlen igazságként fogadjuk el őket, és szinte észre sem vesszük, hogy meghatározzák érzelmi életünket, spontán reakcióinkat és viselkedésünket. A terápiás munkában éppen ezért a családi múlt feltárásának is fontos szerepe van. Családfánk feldolgozása megmutatja, milyen örökségeket hordozunk és adunk saját gyerekeinknek.”

A másik fontos téma, ami szintén hasonló a fent említetthez, hogy milyen szükségletekkel rendelkezünk.

„Jeffrey E. Young és munkatársai úgy gondolták, hogy felnőtt életünk alakulásában nagy szerepe van a gyerekkorunkban kielégítetlenül maradt szükségleteinknek. Hogy mik ezek? Youngék szerint, bár eltérő mértékben, de születésünktől kezdve mindannyian 5 alapvető érzelmi szükséglettel rendelkezünk:

1. Biztonságos kötődés ( a biztonságra, stabilitásra, gondoskodásra és elfogadásra való igény).

2. Autonómia, kompetencia és az én-azonosság érzése.

3. A jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága.

4. Spontaneitás és játék.

5. Reális keretek és önkontroll.

Ha a gyermek veleszületett temperamentuma és a környezete nem illeszkedik harmonikusan, az alapszükségletek részben vagy egészben kielégítetlenül maradnak. Ezek kompenzálására ún. maladaptív (rosszul alkalmazkodó) sémák alakulnak ki. Ezek olyan átfogó, önsorsrontó mintázatok, amelyek emlékekből, érzelmekből, gondolatokból és testi érzésekből állnak, és meghatározzák, hogyan gondolkodunk, érzünk másokkal és magunkkal szemben, hogyan viszonyulunk magunkhoz, másokhoz és a világhoz.”

Mint olvasható rendkívül széles körben mutatja be és vezeti végig az olvasót a különböző élethelyzeteken át. És pont ezért számomra nagyon értékes kötet, amelyet biztos, hogy többször kézbe fogok venni.

Amennyiben úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, akkor ezen az oldalon fel tudod venni a kapcsolatot az írónővel. 

Ajánlom minden pszichológiát kedvelő olvasónak és azoknak is, akik nem elégedettek az életükkel vagy ismernek valakit, aki ilyen körülmények között él. És egy saját gondolat a végére: Egy ember értéke nem a helyzetétől függ, hanem a természetétől.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a HVG Könyvek Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy