Nem is olyan régen találkoztam az írónő nevével egy másik
munkám kapcsán. Akkor még nem is sejtettem, hogy Egyiptomról írt egy könyvet. Mint
első könyves író merész témát választott, elvégre ez a történelmi időszak
nagyon kemény kutató munkát igényel, és bizony könnyen el lehet veszni a fáraók
világában.
Az első, amit mindenképpen meg kell, hogy jegyezzek, az a
borító, mely színekben nagyon összemosódott hatást kelt. Nekem sok az arany árnyalat
és főleg a betű színezése miatt morgok. Egy kicsit mélyebb tónussal varázslatos
is lehetett volna. Tudom, hogy sokan nem értitek ezt a rögeszmémet, de egy
könyv a külső és belső alapján ítéltetik meg. Legtöbben már a borító láttán
eldöntitek, kell-e, anélkül, hogy a fülszöveget elolvastátok volna.
Annak nagyon örültem, hogy egy valóságban létező uralkodó
lett a fő témája a történetnek. Fikcióként van feltüntetve, amivel semmi bajom
nincs. A kezdetleges félelmem a negyedénél füstté vált, ugyanis rajongásom
időszakát az alkotó szépen kidolgozta. A sok különleges név megnehezítheti egy
kevésbé Egyiptomot szerető ember olvasását, de mivel én pont az ellenkezője
vagyok, nagyon élveztem ezt a kis pluszt.
Történetünk főhősei három férfi és egy nő. Hősnőnk, Gracie
egy múzeum egyiptológusa. Független fiatal hölgy, aki a szakmájában elismert. Határozott,
maximalista és kissé pörgős alkat. Asszisztense, Louis, aki szintén szakmabeli
egy cseppet szétszórt, de helyén van az esze és mikor kell, lehet rá számítani.
Nem utolsó sorban vonzódik hősnőnkhöz. A harmadik férfi, egy ex - riporter,
David, aki nem éppen a türelméről híres, de szintén jó rálátása van a
helyzetekre és remek kiegészítője a fent említett karaktereknek. És utoljára
hagytam egy hol feltűnő, hol eltűnő idősebb férfit, akinek kilétét titok fedi,
mégis az egész kalamajkát és a nyomozást ő indítja el.
A történet részletesebb leírását a fülszövegben
olvashatjátok, erről most itt bővebben nem írnék. Ellenben el kell, hogy
ismerjem a cselekmény nagyon izgalmas, oldalról oldalra kellemesen csalódtam.
Bár az eltűnt mellékszereplőről sejtettem, hogy mi történhetett vele, mégis
tudott meglepetést okozni egy csavarral az alkotó. A történet félig a mi
korunkban, félig pedig III. Amenemhat uralkodásának időszakában játszódik.
Összemosódik egy idő után ez a két világ és bizony nagyon figyelnem kellett,
hogy hol tartok és ki kivel van éppen. A naplós megoldás nagyon érdekes volt,
tetszett a részletesség, ahogy az alkotó arra is odafigyelt, hogy lassan
vezesse be olvasóját ebbe a világba. A negatív karaktereket végre én is
utálhattam, ez nagy szó, mert általában inkább mellettük, sem mint ellenük
vagyok.
Viszont lenne itt egy – két apróság, ami engem zavart az
olvasás folyamán. Először is ne használjunk már ilyen szavakat, mint
„vakkantot”, annyira komolytalanná teszi az egész történetet, arról nem
beszélve ezt személyhez fűzni nagyon nem stílusos, főleg, hogy tudós emberről
van szó. Aztán, mégis minek kellett egy szerelmi szálat beleerőltetni a
történetbe? Az, hogy egy selyemszálnyi romantika meghúzódik a háttérben még
érdekessé is tette a könyvet, de a végére nagyon lüktetett az ér a
halántékomon. Teljesen felesleges volt oda, a nélkül is remek történetet
alkotott volna az írónő. És végezetül a karakterek részletes kidolgozását
nagyon hiányoltam a könyvből. Tudom, hogy nem egy szépirodalmi mű, de ahhoz,
hogy jobban befogadjam a szereplők gondolatait, cselekedeteit, meg kell értenem
és át kell éreznem, hogy mi folyik bennük. És nem, most nem a vérre gondolok. Egyik
szereplő sem változott, mindegyik „eljátszotta” a maga szerepét, de semmilyen
árnyaltságnak vagy személyiség fejlődésnek nem lettem tanúja. Ezt sajnos én
nagyon hiányoltam.
Ezektől függetlenül viszont kellemesen csalódtam. Izgalmakkal teli, korhű történetet olvashattam. Összességében el kell ismernem, hogy tetszett, és ha a fenti apróbb hibákat kiküszöböli a kedves írónő, még jobban fogom kedvelni. Egy élmény volt.
Amennyiben te is szívesen elmerülnél ebben a világban, a NewLine Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése