Popper Péter - Felnőttnek lenni…

„A felnőtt ember energiatartaléka a belső szabadság.”

Hosszú idő óta olvasok önfejlesztő, önsegítő vagy különböző témákat feldolgozó pszichológiai könyveket, amelyek egy önterápia kapcsán kerülnek mindig a kezembe. Ennek elsődlegesen az a célja, hogy minél szélesebb kőrben megismerjem önmagamat, képes legyek felismerni, netán elfogadni vagy éppen változtatni a szokásaimon, a transzgenerációs örökségeimen, vagy megértsem, hogy egy adott probléma túlmutat rajtam és segítségre van szükségem. Eddig határozottan, saját döntésem alapján választottam olvasnivalót, de ezúttal csak az ösztöneimre hagyatkoztam, hiszen az szerző és egyben gondolkodó egy neves pszichológus, akiről számos platformon olvashattam, de még soha nem vettem kézbe egy írását sem.

Popper Péter (1933. november 19 - 2010. április 16.) hazánk egyik legismertebb pszichológusa, gondolkodója, egyetemi tanára és több, mint hetven kötet szerzője is egyben. Ez a sokrétű kiváló elme sokunk számára egy útvezetővé is vált az évek folyamán, hiszen könyvei által többek, jobbak, de mindenképpen tájékozottabbak lettünk. Életéről és munkásságáról ezen az oldalon tudhatsz meg többet.

Popper Péter – Felnőttnek lenni című könyve először 2000 –ben jelent meg, majd ezt követően még kétszeri utánnyomást élt meg, legutolsó kiadását 2021–ben a Kulcslyuk Kiadó gondozásának köszönhetünk. A kötet külsőre rendkívül letisztult, hiszen a sötétkék borítón csupán a szerző aranycikornyás aláírása és a cím látható. Ebben a formában ad egy bizonyos hűvös eleganciát, amely megadja a kezdő hangulatot.

Ebben a könyvben nem másról esik szó, mint az egyik legtöbbször előforduló és a legtöbbünket is foglakoztató tematikáról, vagyis hogy ki számít felnőttnek igazán! Ezt a témakört járja körbe a szerző, korokat és idősíkokat átívelve, merészen hozzányúlva a különböző vallások és népek kultúrájához, történelméhez. Megismerhetjük hazánk múltjára és jelenére is oly jellemző viselkedések eltérő formáit, a populáris tévhiteket, berögződéseket. Rávetít az egyén szerepére, a különböző elvárási formák megfelelési kényszerére és egy bizonyos önvizsgálat szemtanúi is lehetünk időközben.

„(…) megértettem, hogy az a felnőtt ember,

-          aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,

-          aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában is. Aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,

-          aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,

-          aki mindezt lázadás nélkül elfogadja,

-          s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.”

Szubjektív meglátásom szerint ez a könyv nagyon értékessé válik az olvasó kezében, hiszen mindenkiben legalább egyszer felmerül a kérdés, hogy vajon elég felnőtt –e. De vajon mit jelent igazán ez a kifejezés és miért is olyan fontos ennek a vizsgálata? Alapvetően a világban a 21. életévét betöltött személy már felnőttnek számít, míg kis hazánkban ez a kor a 18. esztendővel jön el. Ebben az esetben a törvény szerint saját felelősségünk-cselekedetünk szerint elbírálni minket, tehát aki megszegi a szabályokat szabadságvesztésre is ítéltethető. De ettől a kortól kezdve saját döntésünk alapján élhetjük a hétköznapokat, beleértve a szexualitást, emberi kapcsolatokat, szociális tevékenységeket és a munka-oktatás területein való elhelyezkedést.

„Mert a felnőttség egyik alapfeltétele a szociális érettség, amely  - normális társadalmi körülmények között – lehetővé teszi, hogy igényeinek megfelelően előteremtse, amire feltétlenül szüksége van.”

De vajon tényleg ettől válik igazán felnőtté valaki? Nos, ezt a vizsgálatot a szerző nagyon szépen körbejárja, és lényegesen vissza-visszatekint a történelmünk idősíkjaira is. Érdekes volt látni és átgondolni a különböző téziseket, feltételezéseket, kijelentéseket. Jómagam esetében még mindig nem tudok erre válaszolni, hiszen ha teljesen átértékelem az életemet és önmagamat a megadott szempontok szerint, akkor rá kell, hogy döbbenjek, több helyen sem stimmelek. Ugyanakkor nem feltétlenül tudok azonosulni minden gondolatmenettel. Ezektől a vívódásoktól függetlenül is úgy érzem, hogy ez a könyv érték, hiszen eléri célját, górcső alá kerül az olvasó akaratlanul is.

Összességében egy számomra hasznos és mindenképpen idővel újra olvasós kötetet vettem kézbe.

Ajánlom a pszichológia szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nem fél megismerni tüzetesebben önmagát, az életét és netán a környezetét. És ez a részlet a legjobb zárásképpen: „Ki mondja meg, hogy felnőtt vagy-e? Te mondod meg magadnak. Nem vetted észre, hogy már régen te vagy a kérdező és te vagy a válaszoló is? Akkor már meg is kaptad a feleletet: elfelejtettél felnőni. Még mindig a „nagyoktól” várod az útmutatást, a korholást és a dicséretet is.”

Amennyiben te is elmerülnél ebben a témakörben, megteheted, ha a Kulcslyuk Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 4. - Interjú Szemán Zoltán íróval

Ma ismételten visszatérünk a Csillagtalan antológia szerzői mustrájához, ahol nem kis meglepetésemre, egy titokzatos alkotó lépett elő a homályból. Hogy kiről is van szó és mit jelent ez tulajdonképpen? Nos, ez hamarosan kiderül. Annyit viszont érdemes tudnotok, hogy A gorgó szerelme című novellát köszönhetjük az írónak, amely egy varázslatos világba kalauzolja el az olvasót. Ha akartok egy kis borzongás mellett remekül szórakozni, akkor feltétlenül olvassátok el ez a történetet is. De most lássuk, hogy kiről is van szó! 

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

A valódi nevem Szemán Zoltán, de a Csillagtalan kötetben J. D. Hartley néven írtam. Hogy miért? Erre majd később kitérek. 😊 Mondhatnám, hogy már gyerekkoromban is sokat olvastam (ami igaz), és már ifjoncként is próbálkoztam az írással (ami nem igaz), de valahogy túl sablonosnak hangzik. Valójában csak pár éve kezdtem el írni, és nem kísérték sem fanfárok, sem ujjongó tömeg ezt a folyamatot. Egyszerűen csak eszembe jutott egy sztori, leültem és megírtam. Mondanom sem kell, hogy mai szemmel nézve pocsék lett, de én roppant büszke voltam rá. Aztán eszembe jutott még egy történet, és azt is megírtam. Innentől kezdve nem volt megállás… 

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Igen is és nem is. A romantikus zsáner abszolút távol áll tőlem, de gondoltam, egye fene, megpróbálok összekalapálni egy novellát és lám, A Gorgó szerelme lett belőle. Tisztában vagyok a korlátaimmal, nem hiszem, hogy képes lennék olyan regényt írni, amit az olvasók elé mernék tenni.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Hajjaj! Úgy harminc művem jelent meg eddig, mind elektronikus formában. Mivel Új Zélandon élek, nem nagyon van lehetőségem az otthoni, nyomtatásban történő publikálásra. Kicsit nehézkes lenne majd’ húszezer kilométer távolságból leszervezni az egész folyamatot. Főként sci-fi és fantasy zsánerben írok (saját néven), illetve megjelent egy amolyan romantikus-féle regényem is, A bosszú, J. D. Hartley neve alatt. Az ötleteket, „múzsa csókját” leginkább a filmekből veszem. Ez nem azt jelenti, hogy lemásolom, ó, nem! Sokszor csupán egyetlen mondat ugrik be, ami tetszik, és abból kezdem el a történet írását. Pl.: A halhatatlanság ára című novellám is így született, ezzel a kezdő sorral a fejemben: „Jonas Montgomery nem akart meghalni. Ezen a nevesincs, átkozott sivatagos bolygón különösen nem.”

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Megfogtál, mert ezen még sosem töprengtem el. Jobban belegondolva, úgy vélem, egy jó novellagyűjtemény olyan, mint egy többfogásos ebéd. Ha minden fogás, az előételtől a desszertig, egyformán finom (magas színvonalú) úgy az étkezés egy igazi élménnyé válhat. Hogy hol az én helyem a palettán? Álszerénység nélkül: szerintem valahol a gyenge középmezőben muzsikálok. Van még mit tanulnom.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

A kötet erőssége egyértelműen a sokszínűség. Egy zsáner és mégis annyiféle megközelítés, hogy ihaj! 😊Én mindenképpen olyan romantika-kedvelőknek ajánlanám a gyűjteményt, akik nyitottak más zsánerekre is.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A művem a görög mitológia egyik jellegzetes alakja köré épült, Medúza történetén nyugszik. Igen, tudom, ilyenkor szoktak az emberek a szívükhöz kapni: Hogy micsodán?? Bármilyen meglepő, de az ókori mitológiai történetek, ha ügyesen kerülnek feldolgozásra, legalább olyan élmény- és eseménydúsak lesznek, mint egy modernkori mű. Nem feltétlenül kell LED tévé, BMW és mobiltelefon egy sztoriba. A romantikus zsáner elsősorban emberekről szól, és bizony, az emberek már sokezer évre egyrugóra járnak, ha szerelemről van szó.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Örök kedvencem Ray Bradbury. Klasszikus sci-fi, de nem az az agyonbonyolított, elszállt, techno-hablattyal telenyomott fajta. Hogyan is lehetne az, hiszen Bradbury az ötvenes években alkotott… Aki nem hisz nekem, az olvassa el a Fahrenheit 451 című novelláját: „Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég… A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember.” – Forrás: Moly.hu

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Az én esetemben ez igazán nem volt nehéz, hiszen a karaktereim jellemvonásai többé-kevésbé adottak voltak. Nekem csupán annyi dolgom volt, hogy kicsit kiszínezzem őket, illetve a mellékszereplők jellemét, stílusát stb. hozzájuk igazítsam. Ennél fogva, nem használtam élő személy jegyeit. Sajnálom, ha ezzel csalódást okoztam. ☹

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Alapvetően a szórakoztatást tűztem ki célomul, méghozzá úgy, hogy a (sci-fi) regényeimet NASA mérnöki diploma és/vagy filozófiai doktorátus nélkül is bárki élvezhesse, korra, nemre való tekintet nélkül.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Jelenleg egy már megjelent regényem, Az átok második részén dolgozom, és bár lassabban haladok vele, mint szeretném, de azért haladok, haladgatok…

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 3. - Interjú Alex L. Hooper írónővel

 

Folytatjuk a Csillagtalan antológia szerzői mustráját, ahol a következő beszélgető partnerem Alex L. Hooper írónő. Minden amire vágytam című novellája egy férfi és egy nő közötti "násztáncról" mesél, ahol nem tudod eldönteni, hogy ki a vadász és ki az áldozat. Számomra az egyik legjobb történet volt a kötetből és pont ezért akadt néhány kérdés, amire választ szerettem volna kapni. Kérlek, fogadjátok érdeklődéssel!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Köszönöm szépen a felkérést. Gyerekkorom óta írok hosszabb, rövidebb történeteket, de csak 2018-ban kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Azóta folyamatosan képzem magam.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Előfordult már, hogy egy novella megírása után regényt szerettem volna írni a szereplőkkel, de van olyan történet, ami így teljes, nincs szükség többre. Nem kizárt, hogy Kelsey-ről és Joshról még olvashattok tőlem. Tervben van egy halloweeni novella, ami róluk fog szólni.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Tavaly több antológiában is szerepelt az írásom. Januárban jelent meg a Stigma, ahol egy pszichopata lány bőrébe bújtam. Nyáron érkezett a Gyermektelenül, amiben egy disztópiáról írtam. Novemberben jelent meg a Sssh!, melyben egy saját világos fantasym és egy realista történetem is helyet kapott. Decemberben pedig a Csillagtalan és a Fátyolszakadás. Utóbbi egy közös világra épülő SFF kötet.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Egyetértek ezzel, hiszen a végső értékelésnél nem az egyént, hanem a nagy egészet nézik, de ettől függetlenül az egyén munkája is nagyon fontos.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Mindenkinek, aki szereti a különleges, romantikus történeteket.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

Először is kevésbé boldog történetet szántam a kötetbe, viszont az túl rövid lett volna, így kicsit átgondoltam a dolgokat. Nálam az ötletek általában nagyon hirtelen jönnek. Megihlethet akár egy zene, vagy egy érzés, hangulat. 

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Nagyon szeretem Dan Brown könyveit. Elismerésre méltó, mennyi kutatómunka van mögöttük.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Amikor írok, próbálok teljesen elszakadni a valóságtól. Sosem mintáztam még senkiről karaktert.  De az erős nők visszatérő elemei a történeteimnek.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

 Az írásaimmal elsősorban szórakoztatni szeretnék.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Októberben fog megjelenni a C&H Projects ingyenesen letölthető halloweeni novelláskötete, illetve novemberben a romantikus-erotikus antológia. 

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy