Oliver Moor - Acélba zárt múlt és Holdárnyékban

 

Nem tagadom, hogy nagyon furcsa ember vagyok. Nagyon széles az érdeklődési köröm mind könyvek terén, mind az életem más területeit is nézve. A másságom abban is megnyilatkozik, hogy sokszor a megérzéseimre hagyatkozom és ez az életem folyamán 98% mindig bevált. Tehát a mostani olvasási élményemet is ez befolyásolta, és nem is akárhogyan. Idei évem újdonságai között tartom számon, hogy nyitottam a hazai férfiírók munkássága felé is, és stílustól függetlenül szép számmal olvastam kimagasló illetve kevésbé jól sikerült műveket.

 A mostani olvasásom Oliver Moor írótól "szűz" ismeretek jellemezték. Előtte soha semmit nem volt szerencsém ismerni az írótól, sőt magát az alkotót is homály fedte. Egy közösségi oldalon utazókönyvként került hozzám a két kötetes sorozata, melyek első kötete Acélba zárt múlt címmel jelent meg. Ezt követte szintén idei kiadásként Holdárnyékban címmel, a záró kötet. Ez így nem is hangzik olyan rosszul, ez így normális.

Viszont, mikor kézbe vettem a két kötetet, valamiért úgy éreztem a második résszel fogom kezdeni az olvasást.  Milyen jól tettem, ugyanis a Holdárnyékban annyira ki lett elégítve olvasói elvárásom, hogy csak pislogtam. Én egyszerűen imádom ezt a könyvet. Az első sorától az utolsóig feszültségben tartott, egy perc nyugtom sem volt.

A szereplők bár nem voltak kidolgozva, még sem zavart, mert kárpótolt a rejtély megoldásán való gondolkodás, a misztikum, mint olyan megfejtése, és itt szó szerint kell érteni, hisz nem kevés túlvilági rejtelemmel szembesültem. Váltott szemszögből íródott, és mint olyan, ezáltal jobban betekintést nyerhettem a karakterek gondolatai, cselekedetei mögé. Persze sok kérdésemre nem kaptam választ, mégis nagyon jó érzéssel olvastam és biztosan tudom, hogy nem utoljára vettem kézbe.

Ami ennek a kötetnek különlegessége, hogy az állatvilágból is vannak karakteri bemélyedések, melyek nagyon érdekessé tették az eseményeket. Imádtam ezt a sötét, tömör, sokszor fájdalmas élethelyzeteket, mert mindenki -akár gonosz, akár jó- árnyaltság jellemez, senki sem az, akinek mutatja magát. Mindenhol ott az egó, de az állati ösztön is megmutatkozik.

És ha már erről írok, az író kimondottan szépen szembeállítja ezt a két fajt viselkedés szempontjából, tehát ember és állat ugyan azért való küzdelmében, mikor mi fajilag sem vagyunk felsőbbrendűek, csupán egy elmosódott porszem a hatalmas gépezetben. És bizony a csattanó ott leledzik, csak fel kell fedezni, mert a figyelmes olvasó meg fogja érteni, hogy ez egy hatalmas igazság, és ha belegondolunk minden részletében igaz. Hogy miről írok most? Olvasd el a könyvet és megérted! Ha meg csak a félinformáció kell, felejtsd el, ehhez gondolkozni kell és az fárasztó! Na, melyik leszel, olvasol vagy feladod? Nehéz döntés igaz? Az élet tele van döntések sorozatával, és bárhogyan is teszünk, kihat életünk minden szegletére, még a legjelentéktelenebbre is. 

És akkor rátérnék az eredetileg is első kötetnek szánt, Acélba zárt múlt című történethez. Itt is bővelkedik a kötet izgalmakban.  Szintén megtalálható a váltott szemszög. Sőt bővebb visszatekintéseket kapunk a karakterek múltjára, a különböző szekták és úgy magára a világ gondolkodására. Mégis, amikor azt gondoltam, hogy oda-meg vissza leszek a könyvért, be kellett lássam tévedtem. És ez nem annak tudható be, hogy lelőttem a poént, mert nem.  Egyénileg is fogyasztható a két kötet külön is. A gondom avval van, hogy tele van helyesírási hibával. Olyan elválasztásokkal találkoztam, hogy hullott a hajam és csak pislogtam, hogy ezt mégis hogy sikerült. Leírva ronda, kimondva pedig botrányosan helytelen. Utálom, mikor elmélyednék egy történetben és rendre kizökkenek ezek miatt. Egy lektorért kiállt, és egy szerkesztő sem ártana. A két könyvet csak éppen mertem kinyitni, már úgy kaptam kézhez, hogy meg volt lazulva a ragasztás. Ez főleg az első pár fejezetekre értendő.

Ezt leszámítva, el kell, hogy ismerjem érdekes és izgalmas világképpel, remek karakterekkel és minőségi misztikummal lett megalkotva. Az író egy új, egyedi írástechnikával ismertetett meg, és ami külön öröm a számomra a fejezetek kezdő idézetei nagyon ott vannak nálam a toppon. A két kötet borítója nem rossz, sokkalta jobb, mint egy két túldekorált, giccshalmaz. Összességében leírhatom, hogy elégedett vagyok a történettel és morgok a hibák miatt.

Amennyiben elolvasnád a könyveket, az alkotótól megtudod venni.

Írta: NiKy