Buótyik Dorina - Az egyiptomi királynő rejtélye

 

„Mindenki megdolgozik a sikerért.”

Egyiptom az a hely számomra, ahova egyszer az életem folyamán el szeretnék utazni. Be szeretném járni a főbb városait, látni a piramisokat és mindent felfedezni, ami módomban állhat, mert gyerekkorom egyik nagy álma és az emberiség történetének legfontosabb korszaka számomra. Összesen két ilyen hely és nép van, akikért ilyen szinten rajongok és úgy érzem, hogy nem szállhat el belőlem addig a lélek, míg be nem teljesítem ezt a két vágyamat. Ennek tudatában tavaly nagy kíváncsisággal kezdtem meg az ismerkedést Buótyik Dorina akkor megjelent III. ​Amenemhat rejtélye című kötetével, amit akkor meg is szerettem. Nagy örömmel és hálával mondok most köszönetet az írónőnek, hogy egyik előolvasója lehettem. Köszönöm!

Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen borítót kap majd ez a kötet, de azt kell, hogy írjam, emelem a nem létező kalapomat. Gyönyörű lett, teljesen letükrözi a belső tartalmat és ad egy bizonyos előkelő külcsínt. A felirat szín és betűtípus választása azonban lehetett volna kicsit szerencsésebb is, mert így nagyon egybefolyik.

Buótyik Dorina – Az ​egyiptomi királynő rejtélye című regénye a fent már említett III. Amenemhat rejtélye sorozat második kötete.

Gracie Simpson már megint valami olyasmibe keveredett, amitől bizony másnak égnek állna a haja. Nem elég, hogy az eltervezett nászútjáról le kell mondania, még meg is vádolják egy olyan bűnténnyel, amit állítása szerint el se követett. Persze a bizonyítékok pont az ellenkezőjét mutatják, de ahogy már tudjuk, semmi sem az, aminek látszik. Aztán ott van az a körülmény is, hogy a múltból felsejlik egy bizonyos rejtély, ami korunkat is meghatározza. Gracie ámokfutása az idővel, egy egyiptomi fáraónő szerelmi rejtélyével és azzal, hogy letöröltesse magát a gyanúsítottak listájáról már maga az őrület, de ehhez még hozzá kell adni rengeteg történelmet, még több karaktert és bizony egy nagyon „cuki” kék macskát is. Vajon sikerül megfejteni a rejtélyeket?

Szubjektív meglátásom szerint az írónő nagy utat tett meg az előző regényéhez képest. Bár akkor sem unatkoztam egy percig sem, mégis ezt most tudta fokozni. Többször azon kaptam magam, hogy rázom a lábam vagy kopogok a tollammal, ezt pedig csak akkor szoktam, ha valamiért nagyon izgatott vagyok vagy ideges. Mind a két verziót sikerült elérnie nálam, sőt mi több, még dühös is lettem. Aggódtam, féltem, izgultam és néhol bizony még fel is kacagtam.

Nagyon tetszett, hogy jobban kibontakoztak a régi karakterek, egytől egyig új oldalukról mutatkoztak be, és ami még fontosabb, hogy volt személyiség fejlődés. Az új szereplők pedig szépen beleilleszkedtek a meglévő társaságba.

Az események sűrűjében többször éreztem, hogy most már elég, elegem van, de végül csak végig olvastam a könyvet, sőt egymás után kétszer is. Nálam ez pedig nagy szó.

Összességében egy remek folytatást kaptam, csodás helyeken jártam, sok információt tudtam meg és nem utolsó sorban remekül szórakoztam.

Kedves Írónő!

Köszönöm ezt a kis csodát és azt is, hogy volt bátorságod az első morgolódásom ellenére elküldeni nekem a könyvet, vállalva, hogy mint egy ragadozó lecsapok rá. Ezennel jelentem a te esetedben áttérek a növényekre, mert tőlem írhatsz bármit, azt olvasnom kell. Természetesen továbbra is lesek rád a „bokrok” mélyéről és alig várom, hogy kézbe vehessem a következő regényedet.

Ajánlom a könyvet a történelem szerelmeseinek vagy azoknak, akik szeretnek kalandozni és rejtélyek után nyomozni. És egy saját gondolatot szeretnék megosztani veletek: Az emberek olyan erővel élnek, amit birtokolnak. Ha az a szerelem, még jobb.

Amennyiben elmerülnél ebben a világban, megteheted, ha a Newline Kiadó oldalára látogatsz.

Írta: NiKy

Helen Fields - Tökéletes maradványok

 

Elég lassan haladtam ezzel a könyvvel, bár hozzá kell tennem mindig nagyon álmos voltam, amikor elkezdtem olvasni. Nagyon - nagyon szeretem ezt a műfajt, és jó is volt a könyv, de azért közel sem mondanám lebilincselőnek és izgalmasnak.

A szereplők nagyon jók, tetszenek a karakterkidolgozások, különösen az elkövető személye. Valahogy pontosan így képzelek el egy ilyen embert. Egyáltalán nem lóg ki a sorból, van néhány furcsasága, de abszolút beleillik a normál emberek világába. Ahogyan elköveti a bűncselekményeket az számomra kissé sablonos volt. Olyasmi volt túlmisztifikálva, ami egyébként nem vall olyan, hú de hatalmas IQ-ra. Viszont maga a karakter tényleg tök jó volt. A rendőröket is szerettem, nagyon tetszett a csapatmunka, valamint nagyon valóságos volt az, ahogyan a költségcsökkentés súlyosan a munka minőségének rovására ment.

A rendőrnő, Ava Turner, aki egyben főhősünk egyetlen barátja, volt a legszimpatikusabb. Nagyon szeretem az ennyire erős, karakteres személyeket, nemtől függetlenül. Ki mert állni magáért még akkor is, ha tudta, hogy ezért súlyos árat fog fizetni. Érdekes volt az az ügy is, amin dolgozott, valamint a felmerülő etikai kérdések.

A mai napig is komoly vita forrását járta körül az írónő. A cselekmény sokszor elég lapos volt. Szerintem lehetett volna jóval izgalmasabbá tenni. Nem voltak benne rejtélyek, nem volt benne semmi olyan, amire nagyon ne számíthattunk volna. Ezt én nagyon hiányoltam, mert szeretem a fordulatokat, a csavarokat. Ez végig hiányzott és ehhez képest pedig nem rövid a könyv. A felénél sok a töltelék oldal, a vége meg kissé kidolgozatlan, össze van csapva.

Azért én ajánlom mindenkinek bátran, mert élvezhető, de aki egy pörgős, eseménydús sztorira vágyik az nem valószínű, hogy ezt a könyvet keresi.

Amennyiben ettől függetlenül elolvasnád a könyvet, a Művelt Nép Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: Anett

Írisz gyökér kivonat érzékeny bőrre

 

Az írisz már a viktoriánus korban is egy közkedvelt kozmetikai összetevő volt. Főként illatanyagként parfümökben kapott helyet receptben, de fogkrémekbe pedig fehérítő hatása miatt keverték.

A növényről

Írisz vagy nőszirom (Iris germanica) a spárgavirágúak rendjébe tartozó nősziromfélék családjának névadó nemzetsége. A tudományos nevét a szivárvány görög nevéből képezték és a családba tartozó virágok sokféle színváltozatára utal.

Sokféle bőrproblémára

Zsíros, pattanásos és kevert bőrtípusokra való krémek egyik összetevője. Az írisz gyökérkivonata az izoflavonoid, mely támogatja a bőr önszabályozó erejét. Segítségével a faggyútermelés szabályozódik, mely révén a bőr víz és zsírháztartása helyreáll. Az írisz egyedülálló módon képes a nedvesség visszatartására és ezt a tulajdonságát a bőrben is kamatoztatja. Az írisz jótékony hatású izoflavonoidjai enyhítik a bőrirritációt és a gyulladásokat, így érzékeny és kivörösödésre (rozáceára) hajlamos bőrre való arcápoló termékek összetevője. Enyhén radírozó tulajdonságú, ezért érzékeny bőrre való bőrradírokhoz szokták hozzáadni.

Parfümök és fogkrémek összetevője

Az írisz képes aromát és színt megkötni. Parfümökbe, illatosító, szagtalanító termékek közkedvelt összetevője, főként természetes parfümök illat anyagaként ismert. A ma divatos natúr kozmetikumok illatát is adó hatóanyagként tartják számon, mint például dezodorok, testápolókrémek, tudfürdők.

Fogkrémekbe fogfehérítő tulajdonsága miatt teszik, például dohányosoknak ajánlott fogápoló termékek egyik gyakori fehérítő hatóanyaga.

Írta: Zsuzsi

Néhol szerettem volna görbe tükröt tartani az utazó elé, máshol pedig megdöbbenteni az olvasót. - Interjú Szanyi Ildikó írónővel

 

Sokszor hangoztatom, hogy számomra mennyire fontosak kis hazánk szerzői, különösen azon alkotók, akik olyan oldaláról tudják bemutatni tehetségüket, melyről még nem olvastam, vagy nagyon ritkán. Még tavaly volt szerencsém olvasni a Nem ezt ígérték című novellás kötetét a mostani interjúalanyomnak, mely akkor belopta magát a szívembe. Idén a Három tucat szuvenír című kötetével pedig bebizonyította számomra is, hogy országunk dimbes-dombos vidékein is találhatunk még bőven szép és érdekes felfedezni valókat. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel, a Szanyi Ildikó írónővel készített interjút! Kezdjünk is hozzá!

Eltelt kicsivel több, mint egy év, mióta beszéltünk. Hogy vagy mostanában? Hogy telt az elmúlt egy év a pandémia időszakában?    

A bezárkózás alatti időszakban munkával és a családi kapcsolatok erősítésével. A hétfőtől péntekig tartó online munkavégzés annyira leterhelt, hogy jól esett hétvégenként kimozdulni egy kicsit. A barátaimmal kevesebbet találkoztam, mint általában, viszont sokkal többet beszéltünk telefonon. A kapcsolatok, a valakihez-tartozás-érzése felértékelődött bennem. Nagyon sokat beszélgettem olyanokkal, akikkel eddig csak laza ismerősi kapcsolatban álltam. Igen, átgondolva, az elmúlt egy év alatt a két bezárkózás ellenére is sokat gazdagodtam személyes kapcsolatokban.

Van a könyveidnek egy bizonyos megfoghatatlan varázsa, amikor úgy érzi az olvasó, hogy megfogod a kezét és végig vezeted az eseményeken. Mennyire van alapja ennek a gondolatmenetnek?

Nem szándékos. Lehet, hogy a tanári és idegenvezetői munkámból adódó gondoskodás, pártfogás bújik elő ilyenkor belőlem.

Az értékelésemben is írtam, hogy egy kicsit másra számítottam, amikor kézbe vettem a Három tucat szuvenír könyvedet. Ettől eltekintve rendkívül érdekes és szívmelengető volt olvasni a soraidat. Honnan jött az ötlet, hogy a másik szakmád, az idegenvezetés által átélt történéseket feldolgozzad? Hogyan született meg ez az alkotásod?

Tavaly tavasszal, amikor a vírushelyzet betört az életünkbe, tele voltam tervekkel. A naptáram pedig tele volt idegenvezetői munkával, amiket a pandémia egyszerűen eltörölt. Úgy kezdtem el feldolgozni a helyzetet, hogy elkezdtem leírni az utóbbi évek leginkább emlékezetes útjait. Gondolatban még egyszer bejártam ezeket a helyeket, az írás közben újra átélhettem az ottani élményeket. Ez nagyon jólesett. Nyárra elkészült a 36 történet, a 36 különböző helyről magammal hozott szuvenír.

Számos helyen járhattam a novelláid által és sok embert ismerhettem meg. Mennyire valós vagy éppen fikció, amit megosztottál az olvasóiddal? Minden pontosan úgy történt, ahogy leírtad?

Hihi. Ezt már mások is kérdezték. A történetek az esetek többségében egyáltalán nem úgy történtek, vagy megtörténtek, de nem azon a helyen. Először átgondoltam, hogy melyik helyszínről szeretnék írni, majd megszülettek a helyszínhez kapcsolódó gondolatok. A szereplők egy része kitalált személy, mások viszont megfordultak az életemben, bár nem mindig utasként. A célom az volt, hogy a helyszínek ismertetése mellett bemutassam a különböző utastípusokat, a turizmus szereplőit, és az életüket a kulisszák mögött. Néhol szerettem volna görbe tükröt tartani az utazó elé, máshol pedig megdöbbenteni az olvasót. 

Melyik utad volt a legemlékezetesebb a számodra és melyikre gondolsz nehéz szívvel?

Sok emlékezetes utam volt, nehéz lenne egyet kiválasztani. Szerencsére egyikre sem gondolok nehéz szívvel.

Volt- e olyan csoportod, akikkel a mai napig is tartod a kapcsolatot, vagy személy(ek)? Kialakulhat-e egy-egy ilyen út alkalmával szorosabb barátság, ismeretség?

Igen. Több mint tíz évvel korábban egy pár éven keresztül többet foglalkoztam idegenvezetéssel, mint tanítással, és ebben az időszakban rendszeresen vezettem osztrák és svájci csoportokat is az országban.  Az egyik svájci csoportom, aki egy hetet töltött itt, nagyon emlékezetes maradt a számomra. Valamilyen, számomra érthetetlen dialektust beszéltek. Ekkor ismertem meg a wallis-i németet. Az itt töltött idő alatt olyan sokat meséltek erről a dialektusról, hogy elkezdtem vele foglalkozni, elkezdtem tanulmányozni Svájc Wallis régiójának kortárs irodalmát, és beiratkoztam a Debreceni Egyetem doktori iskolájába. A doktori tanulmányaim alatt rendszeresen jártam hozzájuk Svájcba, sőt ők is meglátogattak engem Magyarországon. A barátságom az akkori csoportvezetővel a mai napig is tart. 

Európa számos országában jártál már. Van-e olyan hely, amit még nem fedeztél fel, de rajta van azon a bizonyos listádon?

Ó, sok ilyen van! Nagyon szeretném élőben látni a Sarki fényt, illetve érdekel még Kelet-Ázsia, azon belül Dél-Koreába vagy Japánba utaznék.

Az elmúlt egy év finoman szólva se kedvezett a turizmusnak sem. Hogyan érinti a szakmát a járvány nyomán kialakult helyzet, a külföldről érkező turizmus több mint 90 százalékos csökkenése?

Sok jóbarátom élete, akik a járvány előtt utazási irodában dolgoztak vagy főállású idegenvezetőként tevékenykedtek, alapvetően megváltozott. Sokan otthagyták a szakmát, és teljesen más munkakörben kezdtek el dolgozni. Sok utazási iroda nem tudta átvészelni a krízishelyzetet, és bezárt. Most velük együtt reménykedem. Remélem, hogy előbb vagy utóbb, de helyreáll a szervezett turizmus. Helyre kell, hogy álljon, hiszen az emberek utazási szükséglete, ami az ismeretlen felfedezéséből, az új kultúrák megismeréséből, a kalandvágyból adódik, az utóbbi évek tapasztalatai alapján szinte alapvetőnek mondható. Egy idegenvezetőt pedig nem lehet gépekre cserélni. Az utasok az információk és adatok mellett, mindig is igényelni fogják a gondoskodást, a törődést, a mosolyt, és ezt csak egy hús-vér idegenvezetőtől kaphatják meg. 

Térjünk vissza a könyveidhez. Számos novellád érzelmileg nagyon megkapó volt a számomra. Mi alapján válogattad össze a történéseket, embereket, életeseményeket?

Részben a saját életemből merítettem, részben pedig azokat a társadalmi-szociális viszonyokat igyekeztem ábrázolni, amik mostanában foglalkoztatnak. 

Milyen terveid vannak a következő időszakban? Mikor várhatunk tőled újabb könyvet?

Jelenleg a Napkút Kiadóval közösen a Svájcban élő szerző, Rolf Hermann novelláskötetének magyar nyelvű megjelenésén dolgozunk. Elkészült egy kisregényem, ami tovább jutott egy irodalmi pályázat utolsó fordulójába, így többet nem árulhatok el róla. A laptopomon pedig újabb és újabb novellák „teremnek”, amik, remélem, hamarosan egy harmadik novelláskötetben látnak napvilágot. És egy kevésbé irodalmi jellegű, mégis szerzői munka is áll előttem: a SzegaBooks Kft. megbízott két, turisztikai témájú tankönyv írásával.   

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook oldalát, hiszen sok érdekességet olvashattok!

A Nem ezt ígérték és a Három tucat szuvenír című könyveket pedig, a Napkút Kiadó oldalán tudjátok megrendelni. 

Írta: NiKy

Nacume Szószeki - 120 haiku

 

„Ketten reppennek

s egyként táncolnak tova –

pillangórománc”

Nagyon érdekes, hogy nem is olyan régen ugyanezzel a címmel és fordítóval olvastam egy hasonló kötetet, ami akkor nagy kedvencem lett és azóta is többször elővettem. Bevallom tudatlanul sikerült így választanom, de ha már így alakult, nagy örömmel álltam neki ennek a kötetnek a felfedezéséhez is. De mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak, hogy ismételten távoli tájakon járhattam általatok és újra felfedezhettem azt a sok csodát, amit az életünk vagy a természet tartogat a szemfüles figyelőknek. Köszönöm.

A mostani kötet ismételten csepp mind terjedelmileg, mind külsőleg. A borító nagyon megtetszett, hiszen jó ránézni és valahogy nyugtatóan hatott rám, erre pedig most nagy szükségem volt úgy érzem.

Mint fent már említettem Czifra Adrienn fordítói munkájának köszönhetjük ezt a csodálatos kis könyvet. Mivel nem először találkozom a hölgy munkásságával, így nagy elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak.

Nacume Szószeki, japán író alkotásait olvashatjuk a könyvben. Az alkotó eredetileg Nacume Kinnoszuke néven látta meg a napvilágot 1867.február 9.-én. A legtöbb forrás szerint a Meidzsi-korszak egyik legelső regényírója és munkásságának köszönhetően, a modern realista regény megalapítója is egyben. Főbb művei, hogy csak párat említsek, a Macska vagyok és a Kokoro. Bár elsődlegesen regényeket írt, de számos haikut is köszönhet neki az utókor. (Róla itt tudhattok meg többet).

Ebben a kötetben 120 válogatott alkotása olvasható, mely 5 fő részre osztható.

Az első rögtön Újév címmel vezeti be olvasóját a különleges sorok világába. Hoztam is egy példát számotokra:

„Engedtessék meg:

új év első reggelét

ágyamban töltsem”

A következő fő állomásunk természetesen a Tavasz. A megújulás és az élet kezdetét jelképező időszak számos ihlet forrása és egyben egy különleges és szeszélyes állapotot okoz. Innen is szeretnék néhány kiemelkedő alkotást megmutatni. Nézzétek csak!

 „Alkonyi órán
halvány pír az ablakon:
hegytetőtűz gyúl”
 

A második:

 

„Belereng az ég –
ködfátyolból feltörő
csatakiáltás”

 

Az utolsó:

 

„Elmém gyötrődik
mint holdsugár a ködben
akad ilyen éj…”

A harmadik időszak természetesen a Nyár, ilyenkor csiripelnek a madarak, jó az idő és többnyire kellemesen telnek a napok. Ez az etap egy érdekes gondolatvilágot eredményez:

„Jánosbogarak

mintha fogócskáznának

hűs folyó tükrén”

És egy másik:

„Álmából kelve

szárnyra szökken egy tücsök –

dobkongás hallik”

Az Ősz hamar eljön, ebben a periódusban a színek dominálnak és egy bizonyos enyészet érződik már. Innen is hoztam pár szépséget:

„Hajnalkavirág

épphogy szirmát bontotta –

ennyi hát a lét?”

És a második:

„Zord őszi szélben

ha felmászol a dombra

hegyeket láthatsz”

A Tél kikerülhetetlen, hiszen egyszer mindennek vége lesz. Bár, ha az alkotó szemével nézzük ezt az időszakot, akkor olyan érzésünk lehet, mintha a világ egy csodálatos fehér dunyhában pihenne meg. Erről ezek a sorok mesélnek a legjobban. Nézzétek csak!

„Hófödte hegyen

ha járnak is emberek

láthatatlanok”

És egy másik:

„Téli szélvihar

tajtékzó hullámokba

lökte a napot”

Szubjektív véleményem a kötetről, hogy nagyon megnyugtató volt végigolvasni, ugyanakkor egész végig éreztem egy bizonyos depresszív mélységet, melyet még akkor is emésztettem, miután már letettem a könyvet. Erről és arról a csodálatos lelkivilágról mesél ez a pár személyes kedvenc haikum. Kérlek, olvassátok figyelmesen!

„Napnyugta után

ha a vihar ideért

el kell búcsúznunk”

A második:

„Datolyaszilva –

édesen se feledd el

fanyar múltadat!”

És a harmadik:

„Párnám peremén

búcsúznak a csillagok –

hajnalhasadás”

Talán túlgondolom, de úgy éreztem az elmúlás többször eszébe jutott az alkotónak. Sok oldalról és több szemszögből közelíti meg az adott témát és bár a sorok gyönyörűek a maguk nemében, én mégis sírva fakadtam, mert szinte hallottam, ahogy hangosan nekem olvassa. Tudom, hogy sokan gondoljátok úgy, hogy túl élénk a fantáziám, de ezen alkotások csak akkor csapódnak le az olvasóban, ha hagyod, hogy a lelked szárnyra kelljen. Számomra ez a három alkotás a kötet ékköve és igazán csak az fogja érteni, aki elengedi magát olvasása közben.

„Padlásszobámban

magányosan alszom el

rideg éjszakán”

A második:

„Egyetlen csillag

összes álmom elűzi

fagyos éjszakán”

És az utolsó:

„Múlóban az év

gömbölydeden szunyókál

macskám ölemben”

Összességében elmondhatom, hogy egy egyedi és kiemelkedő haiku kötetet olvashattam, mely több mély és megrázó gondolatot hagyott bennem. Az egyik ilyen, hogy a világ évről évre folyamatosan változik, de az ember soha.

Ajánlom mindenkinek, aki szeret elmerülni a természet csodáiban, néha teret mer adni a komorabb gondolatoknak és akár csak pár sor erejéig is elmerészkedne gyönyörű tájakra. Mert ne feledjétek: A halálnak nem a légzés hiánya az egyetlen formája. Ha nem láthatsz olyan dolgokat, amelyeket eddig minden nap láthattál, a lelked elsorvad. Mert bárhol is jársz az életben, a megszokottól elszakadni nem lehet.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Rácz-Stefán Tibor - Éld át a pillanatot!

 

„ Tudod, mi az igaz szerelem? Amikor a párod összes hibáját elnézed, és a legrosszabb pillanataiban is ugyanúgy szereted, mint amikor a csúcson vagytok (…)” 

Mi mást mondhatnék erről a kötetről, amit nem tettek meg már oly sokan mások? Hogyan fejezhetném ki a megfelelően azon érzéseimet, amiket átéltem általa? Sok kérdés kavarog most a fejemben, amikre nem feltétlenül gondolom azt, hogy választ lelhetek. De a szokott módon, most is teret fogok adni a meglátásaimnak és üsse kő, bátor leszek.

Rácz-Stefán Tibor neve nem volt eddig sem ismeretlen a számomra, elvégre nem első könyves íróról van szó, de hiába a sokadik regénye, én csak most ismerkedem ezzel az oldalával. Számomra inkább, mint blogger volt és van is a tudatomban, hiszen évek óta követem írásait és számos érdekes vagy új információval lettem gazdagabb általa. (Ha te is szívesen követnéd vagy érdekel az író másik arca, a Sorok között blogon megleled).

Miután felkerült az Éld át a pillanatot! regénye egy számomra fontos listára, így evidensé vált, hogy ideje elolvasnom ezt a történetét. Hogy őszinte legyek nem vártam semmit, mert nem egyszer csalódtam már ilyen téren, így nyitott lélekkel, de óvatosan vettem kézbe a kötetet.

Első ránézésre cukorbombaként hatott rám a borító, melyen egy fiatal szerelmespár egymást átölelve áll a sejtelmes fényekben. Mit mondhatnék? Nem voltam elsőre elragadtatva ettől a habos-babos máztól, hiszen ki nem állhatom az elidealizált, érzelmektől túlcsordult marketingre éhes képeket, melyektől bár az olvasói szemem jólakik, de közel sem biztos, hogy a lelkem is azt kapja, amit a szemem megszokott. Tudom, hogy ridegnek hatnak a szavaim, de nem vagyok érzéketlen, csupán két lábbal állok a földön, mikor ilyen hatásvadász dolgokat látok, érzékelek.

Miután levontam az első konklúziómat, úgy voltam vele, hogy essünk túl rajta, de titkon azért reménykedtem, hogy tényleg valami érdekes történettel találkozom.

Fülszöveg alapján egy ​dedikálás alkalmával találkozik két főhősünk, kiknek a kapcsolata először nehézségekkel indul, de végül valami teljesen mássá csap át. Panka egy 17 éves lány, aki több nevelőszülő és állami nevelde után egy állandónak látszó otthonba kerül. A szokványosnak tűnő családi közeg idegenként éri, de igyekszik a játékszabályoknak megfelelően élni a hétköznapokat. Szorgalmasan tanul és dolgozik, hogy később egy biztos jövőt építhessen ki magának. Régóta nincsenek nagy álmai és úgy érzi, hogy csak magára számíthat. Persze, ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor ez a kötet sem íródott volna meg.

Bastien egy nemzetközi sikereknek örvendő, fiatal író, aki bár külsőleg tökéletes, de a látszat néha bizony csal. A 19 éves srác megjárta a poklok poklát és bizony nem kevés veszteségekkel sikerült csak túlélnie. Számára az írás gyógyító erejű és bár a sikerek egyre csak gyűrűződnek körülötte, ő mégis magányos és bizony a környezetét sem kíméli emiatt.

Vajon mit tartogat ez az esemény ennek a két sérült fiatalnak? Mitől lesz másabb ez a karácsony, mint az összes többi?

„A személyes problémáink nem indokolhatják, hogy undorítóan viselkedünk másokkal. Nem várhatja el senki, hogy pusztán sajnálatból kiváltságosként kezeljük! Az élet egyszerűen nem így működik! Csak azért, mert tragikus a múltad, még nem kell neked is kibírhatatlannak lenned, és más jelenét pokollá változtatnod!”

Hogy őszinte legyek, nem ezt vártam ettől a történettől. Valami giccses sztorit, ami majd megakad a torkomon és még a pohár víz sem fog segíteni, hogy megemésszem. Ehhez képest kaptam egy cukorbombát, ami millió ízben szétrobbant a belsőmben és bár picit sziruposra sikeredett, mégis megszerettem.

Panka és Bastien nem tökéletes tinik, akik most léptek le valamelyik plakátról. Élő, hús és vér emberek, akiknek a bőrébe bárki bele tudja képzelni magát. Mert a tökéletlenségük miatt esendőek és különlegesek. Tudom, hogy sok olvasónak a szerelmi szál a legfontosabb, de számomra mellékes zöngévé vált. Sokkal fontosabb lett az emberi- és karakterfejlődés, mely bár csak pár napot ölel fel, számomra mégis egy egész életet jelentett. Csodálatos volt látni, hogy hibáznak, botladoznak, de önmagukban is megtalálják a hibát és próbálnak változni, többet adni és átgondolni a történteket. És erre igazán csak nagyon kevés ember képes.

„ Az élet tele van olyan pillanatokkal, amikor saját magunkkal tolunk ki, ha tagadjuk a nyilvánvalót. Az sem mentség, hogy olykor fájdalmas őszintének lenni saját magunkkal.”

Ez az idézet csak egy a sok közül, mely kinyilatkoztatja azt, amit sokan szeretnénk elfelejteni. Akkor kell bátornak lenni, mikor az élet hozza a helyzetet, mert igen az igazság sokszor fájdalmas, de a gyógyuláshoz elengedhetetlen. Lehet, hogy nem leszel tökéletes külsőleg, hiszen vannak állapotok, melyeken nem lehet változtatni, de sokat segít, ha felemelt fejjel, akár egy szerető társsal, baráttal vagy szülővel támogatva ugyan, de egyedül szembe mersz nézni az adott helyzettel.

„- Minden ember megsebzi a másikat. Egy ponton mindenkiben csalódunk. Ez sajnos lehetetlen elkerülni. Szerintem két féleképpen élheted az életed. Az első a mostani. Távol tartod magadtól az embereket, falat húzol, óvod a szíved, a lelked. Azt csak te tudod, mennyire lehet így boldognak lenni. (…) Vagy egyszerűen élhetsz a pillanatnak is.”

Hogy mit kaptam ettől a könyvtől? Sokat és egyszerre keveset. Az előbbit azért, mert sok pontban magamra ismertem. Az utóbbit, pedig azért, mert olvastam volna még. Nem vagyunk tökéletesek és hiába nyomja ránk a társadalom minden felületen, hogy légy az, nem leszel. Se egy menő ruhától, se egy király kocsitól, sőt még egy szuper állástól sem. Ugyanis önmagadat viszed mindenhová, és azt tudomásul kell venni, hogy az ember már csak ilyen. Tökéletlenségükben tökéletesek.

Összességében elmondhatom, hogy egy új, érdekes és kiemelkedőnek látszó írót ismerhettem meg. Örülök, hogy felfedeztem ezt az oldalát is az alkotónak, mert így még szívesebben fogom olvasni a posztjait és valahol tudatosan keresem majd a további könyveit is.

És még annyi, hogy hálás vagyok, amiért ilyen témához nyúlt, mert így közelebb hozza az olvasóinak az elfogadás érzését. Hiszen lehetsz árva vagy egy fontos részeddel kevesebb, amíg a szíved a helyén van és mozog, addig bárkinek szerethető leszel. Vár rád valahol egy másik sérült lélek, aki csak annyit kér, öleld át és szeresd! Ez az élet egyik mozgatórugója és ezért kelünk fel minden egyes nap újra és újra! Merj élni és merj szeretni! Carpe diem!

Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki szereti a kedves, de tartalmas történeteket. Nem fél szembenézni a valósággal, de élvezi a mézes-mázos meséket. És záró gondolatként szeretnék egy saját életérzetemet megosztani veled kedves olvasó: Ne versenyezz a múltaddal, hanem inkább várj nagy dolgokat a jövőtől és szeresd a jelenbeli énedet!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmolyképző oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy