Borítóleleplezés – Leda D'Rasi - Új nemzedék

2022 több kiemelkedő regényt ígér, de számomra igen elenyésző azon írók száma, akiknek munkásságát kiemelten figyelem. Pont ezért idén az egyik legjobban várt könyv Leda D'Rasi - Új nemzedék című regénye, amely a Mogul Kiadó gondozásában jelenik meg. A kiadvány a Boszorkánydinasztia 5. kötete, amely egyértelműen a polcom lakója lesz! Ha szereted az írónő regényeit vagy szívesen olvasol boszorkákkal fűszerezett, izgalmas fantasy regényeket, akkor bizony ez a sorozat Neked íródott!

Ime a borító!

Fülszöveg:

Seuso, királya parancsára Prágában kutat a lidérc hordában rejtőzködő árulók után. Nyomok helyett azonban egy nőre bukkan, és olyan történik, aminek nem lenne szabad: érezni kezd. Ami a legrosszabb, hogy egy halandó iránt!

Healy azt hitte, az európai álomnyaraláson álomférfit is talált. Az illető viszont gyorsan összetöri a reményeit, nem sokkal később pedig ismeretlen alakok veszik üldözőbe. Csakhogy nekik nem ő kell. Hanem a gyermek, aki a rejtélyes idegentől fogant.

Közben három halhatatlan faj képviselői sorsdöntő csatában zárják le a boszorkányok életét megkeserítő évszázadokat… Legalábbis ők így gondolják.

Ha a kedves olvasó azt hitte, a Dinasztia története véget ért, nagyobbat nem is tévedhetett volna! Mert lehet, hogy az Ítész vezér halálával a legádázabb ellenség eltűnt a színről, viszont ezzel egy időben a legősibb úgy dönt, hogy előbújik a színfalak mögül, és új szintre emeli a játékot.

Azt a játékot, amely évezredekkel ezelőtt kezdődött, és amely sok titkot tartogat még a boszorkányrajongók számára.

Ha kíváncsi lettél vagy csak csupán valami izgalmasra vágysz, akkor a Könyvmogul weboldalán előrendelheted a könyvet!

A szerzőről:

Fotó: Leda D'Rasi írói oldala / Facebook

“Az olvasóim Leda D’Rasi névem ismernek. Ha valaki mégis az eredeti nevemen szeretne szólítani, annak elárulom, hogy az Adéllal nem lő mellé.

 Szűkebb otthonom az ország keleti régiója, Szabolcs megyében születtem, itt élek ma is.

A harmincas éveim végén járok, és még a saját szüleim szerint is a későn érők díszpéldányának számítok. Az én életemben minden sokkal később történik, mint ahogy az általában lenni szokott, és ez az írói munkásságommal kapcsolatban sincs másként.

Ezen a ponton tehát – bármilyen jó volna azt mondani, hogy már az iskolában is a frissen nyomtatott könyvek illatáról álmodtam-, kénytelen vagyok bevallani az igazságot. Vagyis azt, hogy az írás alig hat éve toppant az életembe. Bár a „robbanás” talán sokkal inkább jellemzi, kettőnk találkozását. 

Bővebben és a teljes szöveget a Könyvmogul weboldalán találjátok! Az írónőt pedig eléritek Facebook és Instagram oldalain, ahol további érdekességeket olvashattok róla!

Számomra még mindig az egyik legkiemelkedőbb írónő a hazai piacon. Több zsánerben otthonosan mozgó, többszörösen kreatív alkotó, aki képes karaktereivel felpezsdíteni az olvasói lelkeket és garantálja a legforróbb pillanatokat is természetesen. 

Ha csak egy kellemes kikapcsolódásra vágysz vagy éppen elmerülnél a lélek bonyolult labirintusában, akkor feltétlenül ismerkedj meg a szerzővel és garantált lesz szórakozásod! 

Rendeljétek elő a könyvet kedvezményesen a Könyvmogul weboldaláról!

Írta: NiKy

Robert B Bednar - Álmodj és én létezem

 „Egy nemzet nyelvében meg van írva annak a múltja, jelene és a jövője…”

 

 

Évek óta küzdök egy „rossz” szokásommal, miszerint ne azzal foglalkozzak, hogy vajon magánemberként milyen lehet az aktuális olvasmányom szerzője, hanem csak és kizárólag a könyvet értékeljem adott szempontok szerint. Hosszú ideig sikerült csak az adott kötetre koncentrálnom, de a mostani esetben előbb „ismertem” meg az alkotót bizonyos formában, mint hogy kézbe vettem volna könyvét. Ezért automatikusan is hatalmas elvárásaim lettek az kiadvánnyal kapcsolatban, amely sok nehézséget okozott végül olvasásom folyamán. Mivel az őszinte véleményezés híve vagyok, ezért erről – is – írok később bővebben. De először szeretném megköszönni a szerzőnek és a kiadónak, hogy biztosítottak számomra egy példányt! Köszönöm szépen!

Robert B Bednar magyar származású író, aki jelenleg Ausztráliában él családjával. 2006-tól Sydney egyik legnevesebb társas – és versenytánc iskolájának technikai igazgatójaként tevékenykedik. Eme sokrétű személyiség egy igen érdekes és izgalmas világot álmodott meg leendő olvasóinak. Az Álmodj és én létezem sokkalta több egy átlagos sci-fi műfajban játszódó történetnél, hiszen a jövő képlékenységét felhasználva egy olyan magot ültet el az olvasóban, amely talán elindítja a jövő nemzedékének rögös, de annál nagyobb felfedezésekre elszánt útján, ahol a mesterséges intelligencia egy új mérföldköve lesz az emberiségnek. Jelen esetben az első regényt vettem kézbe, amely 2021-ben jelent meg a Mogul Kiadó gondozásában. Ha kíváncsi vagy a szerző egyéb munkájára vagy csak érdekel pár érdekes újdonság, akkor kövesd őt honlapján is vagy a közösségmédia felületein.

Hogy miről is szól ez a történet?

2012

Thomas Redford Junior egy név, amely bár elsőre nem sokat árul el, de a jövőben a legfontosabb lesz az emberiség számára. Egy lélek, amely a testi örömök ragacsos hálójában találja magát. Egy férfi, aki a női bájakat nem veti meg, de mégis sokkalta több, mint egy hétköznapi szoknyapecér. Intelligencia tekintetében, amikor kell, helyén van az esze és nem egyszer az illegális játékok veszélyes világában teszi tétre életét.

1984

Dr. Remcsik professzor egy lángelme, aki a kutatásainak él, az őrületig hajszolja magát és alanyait. A fejlődés áldozatokkal jár, ezt jól tudja ő maga is, mégis vajon meddig mehet el? Hol van a határ?

2046

Michael Lindgren egy zseni, aki a világ legokosabb embereinek egyikeként, mert nagyot álmodni. Ennek az álomnak egy új tudat lett az eredménye, amely a legcsodálatosabb és egyben legfélelmetesebb fejlesztése az emberiségnek.

2048

Eviana Gonzales McKenzie különleges katona, aki nő létére azon kevesek egyike, aki a speciális kiképzőtáborban a jövő katonáinak egyike lehet, de előtte még megmérettetik tudásban és erőben. Az élet sosem bánt vele kesztyűs kézzel, és most is csak saját magára számíthat összezárva a mindenre elszánt farkasokkal, akarom írni férfiakkal, ahol a barátság luxus és akár az életedbe is kerülhet.

Ennek a négy személynek sem térben, sem időben nem lenne szabad tudniuk egymásról, mégis van egy közös pontjuk. Ez a pont nem más, mint egy program, amely sikeres működésével alapjaiban változtatja meg a tudomány több ágát és segítségével a jövő határtalanná növi ki magát.

Duxorg "életre" kell és sokkalta több lesz, mint egy mesterséges intelligencia. De ahogy várható ennek a hatalmas tudásnak a birtoklásával sok veszélyes ellenséget is „felébreszt”, akiknek egy a lényeg: mielőbb elpusztítani azt, aki ennek az egész projektnek. a kulcsfigurája. Vajon kiről lehet szó és sikerül-e megvalósítani a terveket? Vajon milyen sors vár az emberiségre ezek után és ki lesz a győztes?

„A terrorista csoportok öngyilkos merénylői mindig megtalálják a lehetőséget arra, hogy keresztülvigyék szent dzsihádjukat, és ott támadjanak, ahol az általuk hitetlennek nevezett, amúgy egyszerű, békességet szerető emberek csoportosulnak.”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva először nagyon megkavarodtam, hogy ki kicsoda és milyen szerepet tölt be az adott történetben. Az első százötven oldal ugyanis egy adathalom. Nevek, események váltakoznak, ráadásul idősíkokon is ugrálunk fejezettenként. A könyv felénél már viszonylag letisztultabbá válik a karakterek névlistája és az események átláthatósága, de addig az olvasónak nagyon kell figyelnie és nem elegendő csak befogadni a történteket, hanem egy egész kusza hálózatot kell vezetni, hogy a végén egy egységben látható legyen az alapszerkezete a regénynek.

A sci-fi egy olyan műfaj, amely mindig is érdekelt, de elenyésző alkalommal nyúltam eddig könyvei felé. Ugyanakkor a tudomány és az emberiség jövőjéről alkotott tézisek nagyon érdekelnek. Amikor megtudtam, hogy a szerző egy még általam kevésbé ismert témakörben írt könyvet, rögtön tudtam, hogy akarok egy példányt, amely hamarosan a polcomon is csücsült várva, hogy foglalkozni kezdjek vele. Bár sok idő eltelt azóta, de az érdeklődésem egy cseppet sem csitult, sőt tulajdonképpen a kritikám elején leírt „problémával” szembesültem. A kimaradt időben figyelni kezdtem az alkotót és többször is volt szerencsém pár szót váltani vele, amely akaratlanul is igen magasra helyezte az elvárásaim mércéjét. Túl magasra.

A történet karakterek szempontjából sűrű és bizonyos szinten sok is. Ennyi személyt felvonultatni nem túl szerencsés elsőre, bár azt mindenképpen el kell ismernem, hogy szükségszerűnek gondolom így utólag visszagondolva. A mellékszereplők elenyésző számban fordulnak elő, ámbár fontosak minden tekintetben.

Thomas Redford Junior személye számomra irritáló volt egész végig. Semmilyen formában nem tudtam azonosulni vele. A gondolatait sokszor csak az elemi ösztönök hajtották, megspékelve a trágárság legszínesebb szófordulataival. Bármennyire is kulcsfontosságú szerepet szánt neki az író, egyszerűen nem tudtam pozitívabb szemlélettel tekinteni rá és rendkívül feldühített.

Dr. Remcsik professzor egy zakkant tudós, aki páratlan felfedezésével egy kegyetlen kísérleti időszakot hátrahagyva végül a gátlástalanságig jut el, de neki köszönhetően érdekelni kezdet a történet és bármennyire elleneztem több tettét, mégis úgy érzem, hogy meg is értettem részben.

„[…] rendszeresen jártak az újszülött osztály babaszobájába „feltöltődni”, vagy éppenséggel lenyugodni. Csak az tudja megérteni azt a leírhatatlanul gyönyörű energiájú neszes csendet -ami a világon csak egy helyen, a „csecsemőtároló szobában” létezett-, aki már átélte azt.”

Michael Lindgren személyéről túl sok mindent nem tudtam meg, de amit igen, imádtam. Ő az a karakter, aki számomra fénypontja az egész történetnek. Minden cselekedete és gondolatisága egy különleges elme ragyogása volt számomra, akiről remélem, még többet olvashatok a következő kötetben.

Eviana Gonzales McKenzie nő létére kemény utat járt be és sokszor csak éberségének köszönhette sikerét. A viselkedése ellenben nagyon alsó szintű volt számomra. Nem a durvasága miatt lett a szememben negatív karakter, hanem a felsőbbrendűsége mögött lévő üresség miatt. A teljesítményben kiválóság nem egyenlő azzal, ahogy lereagált helyzeteket és csak szánni tudom érte. Tudom, hogy az esendőség által a hibázás benne van a pakliban, mégis úgy érzem, hogy sok volt arroganciája.

És ott a mindenség legkülönlegesebb „személye”, Duxorg, aki humorával, éleslátásával felhevítette a lelkemet. Imádtam róla olvasni és nagyon érdekel a továbbiakban is „sorsa”.

„Az emberi szervezet csodákra képes.”

Kép: NiKy m.i.

Események szempontjából egy perc nyugta sincs az olvasónak. Minden fejezet egy újabb mérföldkő az emberiség jövőjének tekintetében. A legjobb és egyben legérdekesebb résznek, a kórházban eltöltött időszakot találtam. Sokat foglalkozok az emberi aggyal jó magam is és rendkívül érdekesnek találtam pont ezért az itt történteket.

„Az emberi agy akaratlanul is küzd mindenféle zuhanás ellen. Ez be van építve az idegrendszerünkbe, mint egy alap védelmi rendszer, így, ha csak meg is botlasz az utcán, a kezed már kapaszkodó után kap anélkül, hogy te arra tudatosan utasítást adtál volna.”

Ha csak ezeket venném figyelembe, akkor egy rossz szavam sem lehetne és rögtön a kedvenceim polcára tenném a könyvet. De egyszerűen ezt nem tehetem, ugyanis a történet kuszasága ellenére két véglet között mozog. Az emberi alpáriság és egy fejlett, felsőbb szint, amelyek közé a szerző próbált hidat verni, sajnos nem sok sikerrel. A szexualitás fontos és ösztönből fakadó tevékenység, mégsem gondolom azt, hogy remek kiegészítője ennek a történetnek. Különösen egy bizonyos hölgyemény tekintetében éreztem teljesen lealacsonyítónak és kimondottan zavart olvasás közben. Egy jelenet pedig elképesztően feldühített, amelyről azt gondolom felesleges volt és nélküle vagy egy másik megoldással élvezhetőbb maradt volna a regény.  

A másik gondom pedig a szöveg kezelésének hiánya. Tele van elütésekkel, betű és ékezet elhagyásokkal. Nagyon zavarónak találtam. Ha már egy igényes történetet adunk ki, akkor erre miért nem lehet erre jobban odafigyelni?

A történet több idősíkon zajlik és sok szereplővel színesített, bár megvoltak a maga kezdő hibái és érződött a „minden kezdet nehéz” feeling, mégis olvastatta magát. Az író stílusát kedvelem és látok benne potenciált, ezért mindenképpen olvasni szeretnék még tőle. Hiszem, hogy az első próbálkozások nem könnyűek és kisebb odafigyeléssel, kiváló könyvek kerülnek ki kezei alól. A regény folytatása pedig már mellettem van, így hamarosan arról is hozom a kritikámat.

Összességében érdekesnek találtam, bár a fent leírtak tekintetében nem tagadom, hogy csalódott vagyok. Remélem a folytatás, már mentes lesz ezektől a negatív tényezőktől és végre tényleg átadhatom magam a felhőtlen szórakozásnak.

Ajánlom a könyvet a sci-fi szerelmeseinek és minden olyan nyitott léleknek, akit érdekel a mesterséges intelligencia témaköre. Izgalmakban nem lesz hiány és ki tudja, hogy éppen milyen új ötletekre inspirál. Egyet viszont senki se felejtsen el: „Közhely, de az elveszített egészségedért nem tudnak eleget fizetni.” Ezt mindig tartsátok szem előtt!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Oszlányi Kincső - Két élet, egy út

 

„– A félelmeink értünk vannak. Az egyetlen lehetőség a fejlődésünkre. Keresd a félelmeidet és menj bele. Ki ne hagyd, mert addig koslat utánad, amíg bele nem halsz.”

Sokszor eszembe jut, hogy vajon hol van a határa az emberi létezésnek? Vajon miért van a világban ilyen nagymértékű imparitás? Amióta kiemelkedtünk az állatok világából és öntudatunkra ébredtünk technikailag és társadalmilag is fejlődtünk, elvégre a barlangokból kijőve már városokban, falvakban élünk. A tűz, melyet anno „megszelídítettünk” a hétköznapi életünk elengedhetetlen segítőjévé vált, ahogy a természet adta többi elem is. Gondolkodásunk is fejlődött az hosszú évszázadok folyamán, de sajnos nem elég gyorsan. A technikai fejlődés gyorsasága nem vonja maga után az egyéni és társadalmi eszme növekedését. Bár a XXI. századra már elértünk egy bizonyos kényelmes jólétet a világ nagyobb részén, még mindig nagy a szakadék a valódi bölcsesség és a valóság között! Hinni és tudni nem ugyan az. Az előbbit bárki megteheti és teszi is a mindennapokban. Hiszünk egy jóban, egy elképzelt jövőben, vagy egy szakrális transzcendensben. Lehetünk bármely nép gyermeke, hívhatjuk oly sok féleképpen, mégis ettől az egy magasabb léttől várjuk a csodát, a segítséget. Nem tisztem bántani vagy lenézni bárkit azért, mert a hite más, mint az enyém, pusztán rá szeretnék világítani arra, hogy bár különbözőnek valljuk magunkat, mégis egyek vagyunk.

A tudás, melyet utóbbiként említettem, már más alapokon nyugszik. Sok tudományos kutatót és szakembert vádoltak meg már azzal a történelem folyamán, hogy ateista, pedig ez nem igaz. Ma már szerencsére szabadabban választhatjuk meg hitünk irányát. A tudást őrző emberek nem hiteltelenek, csak reálisabban élik meg és fogadják el ezt a nézetet. Ezek a tudósok segítették hozzá az embereket a mai jóléthez, hogy otthon például van illemhely és nem kell télen fagyoskodva az udvarra kimenni. Hogy most írhatom ezt a szöveget, azt is más okos embernek köszönhetek. Ennek a fenti szövegnek elsődleges célja, hogy rávilágítsak a hit és tudás nem ugyanaz, mégis e kettősség nem zárja ki egymást. Létezhet egy emberben ez a duál, az persze más kérdés, hogy ki melyiket engedi előtérbe éppen.

A mai értékelésem nehezen született meg, mert vissza kellett térjek az alapjaimhoz és át kellett gondoljam, hogy én melyik térfélen állok éppen. Meghatározza egy könyvről alkotott nézetemet mindaz, amit előtte megtanultam és tapasztaltam, de szerettem volna nyitott lélekkel és méltón megengedett, tiszta kíváncsisággal olvasni ezt a történetet. De erről kicsit később részletesebben is visszatérek.

Szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a regényt. Többször írtam már, hogy keresem azon szerzőket, akik valami újat adnak sokat olvasott lelkemnek és most úgy érzem, hogy kaptam, nem is keveset. Köszönöm!

Oszlányi Kincső neve már önmagában is figyelemfelkeltő, elvégre nem minden nap hall az ember ilyen hangzatos nevet viselő egyénről. Nem sokat foglalkozom magánemberként a nevek jelentésével. De kivételesen utána néztem és kikerekedet a szemem, ugyanis az derült ki, hogy a Kincső Jókai Mór névalkotása. Jelentése: elképzelt őshaza magyar formájú neve. A 90-es években igen ritkának számított, mára állítólag benne van a száz leggyakrabban használt nevek között. A szerzőre visszatérve első könyves alkotóként üdvözöltem olvasásom előtt, de most azt kell, hogy írjam ez az út, melyre rálépet története megírásával egy olyan jövőbeli ösvény rejt, amely sok olvasót el fog bűvölni.

Két élet, egy út című regénye 2021-ben jelent meg a Mogul Kiadó gondozásában. Elsődlegesen a borító puritánsága, szinte már túl tiszta koncepciója fogott meg. A két kéz a borító alsó és felső részéből nyúlik egymás irányába, ami először egy mély meghittséget, majd később egy nagyobb erejű segélykiáltást szimbolizált lelkemben. A piros színű cím, pedig megadta a végső lökést, hiszen olvasás közben többször visszaléptem és újra-újra rátekintettem. Lehet többet látok ebben a képben, mint átlagban bárki tenné. De számomra elengedhetetlen a külcsín, elvégre ez fog meg, míg a belső megtart. A könyvekre is igaz lehet ez a közmondás, hiszen meglátni egyet jelenthet a megvenni szóval, de ahhoz, hogy a polcokon is maradjon, kell a belső tartalom. Ezt a képet is Takács László munkájának köszönhetjük, ami már kezd egy bizonyos megszokást kiváltani belőlem, elvégre a jó munkához könnyű hozzászokni.

„Az élet tele van reménységgel, örömmel és sok-sok kudarccal. Minden értünk van. Minden a mi fejlődésünk miatt szükséges. Még a félelmeink is. És mindezt, csak a szeretet gyógyítja, az önmagunk szeretete. Talán ezt a legnehezebb felismernünk és felfedeznünk…”

De nézzük is, hogy miről szól ez a történet:

A fülszövegből csak egy mondatot emelnék ki: „Vajon mikor dől el az ember jó vagy rossz sorsa?”

Elsőre bevallom nem értettem ezt a kérdő mondatot, mert cseppet hatásvadásznak éreztem, de később már jobban elgondolkodtatott.

Minden ember életében eljön az a bizonyos fordulópont, amikor úgy érezzük, hogy az eddig megszokott életünk egy mélyponthoz ért. Ennek a gödörnek az alján – éppen kinek mi jut eszébe – sár van. Ez a massza fullasztó és beterít mindent. A kosz nem csak a testre, de a lélekre is rátelepedhet. Egy ilyen határvonal eléréséhez sok mindenen át kell esnünk, ki többet kap, ki kevesebbet, de eljön a pillanat és számot vetünk. Ezt az élményt Sárlott is átéli, amikor tudatára ébred, hogy bár az üzleti életben kiemelkedő eredményeket ér el, anyagilag független, mégis csak a bulizás és szórakozás teszi ki a hétköznapjait. Egyedülálló anyaként, csak fia hoz számára némi boldogságot, de végül úgy dönt, hogy az önismeret és megnyugvás hosszú útjára lép. Az El Camino zarándokutat megjárva egy teljesen új szemlélettel tér vissza, amely a következő időszakának meghatározó elemévé válik. Önmagával és Istennel keresi a közös pontot, amely elsődlegesen a valláson, az egyházon és a gyülekezeten keresztül vezet.

Sárlott folyamatosan szembeszegül a társadalmi elvárásokkal, és nem rest ezt elmondani akár az egyházi vezetőknek is. Mégis hitének köszönhetően úgy dönt, hogy társadalmi munkát is szeretne végezni, hogy ne csak kapjon, de adjon is. Így ismerkedik meg végül Élivel, egy magányos férfival, aki egy elfekvőben tengeti mindennapjait. A két – egymástól teljesen eltérő hátterű és ezáltal személyiségű ember – lelkileg vonzza, és egyben taszítja egymást. Az idő előrehaladtával szépen lassan egy mély barátság alakul ki a két fél között, amely idővel elveszti határait. Egy nem várt tragédia mégis beárnyékolja ezt a kapcsolatot, amely végül Sárlott végső elhatározásához vezet. Vajon kialakulhat-e két eltérő korosztályú és társadalmi rétegzettségű személy között a tiszta érzelmek lehetősége? És vajon milyen döntést kell meghoznia Sárlottnak, hogy tovább tudjon menni az ösvényen? Ezek azok a kérdések, amik először eszembe jutottak, de hiszem, hogy számos más kérdést és gondolatot fog mindenki kapni, aki kézbe veszi ezt a könyvet.

„[…] az ismeretlenből jövünk, és halálunkat követően ugyanoda érkezünk vissza. Találgathatunk, hogy mi lehet utána, de nincsen földi halandó, aki erre biztos választ tudna adni. A teljes megsemmisülés és a túlvilági élet közötti intervallumban végtelen lehetőségek közül válogathatunk. Amennyiben megismételhetetlenek vagyunk, és képességünk van az egyediség megteremtésére, lehet, hogy mindenkinek máshogy fog alakulni a halál utáni létezése.”

Őszintén szólva meg vagyok lepve és nem kicsit. Ugyanis azt tudni kell rólam, hogy nagyon ritkán veszek kézbe vallással foglalkozó könyveket, mert elvből elutasítok mindent, ami meg akar győzni netán térítő szándékot vélek felfedezni – a rossz tapasztalat –, ezért mikor tudatosult bennem, hogy miről is fog részben szólni a könyv, nem tagadom, hogy idegenkedve fogadtam, de végül szerencsére semmi ilyesmit nem tapasztaltam.

Sárlott személye nagyon vegyes érzéseket hagyott bennem, hiszen erős személyiség, mégis bizonytalan a jövőjét és életét tekintve. Nehezen tudtam beleilleszteni magam a lelkébe és többször kizökkentem, mert megzavart nézeteinek kuszasága, összetettsége. Végül mégis azt kell írjam, hogy sokat fejlődtem általa, mert közelebb jutottam egy eldöntendő vitában a megoldáshoz magammal szemben. Nevetségesnek gondoltam először és a feltételezést is elutasítottam, de ezt az idézetet egy az egyben mondhattam volna én is. Nézzétek csak!

„– A hitemben a legfontosabb a tapasztalás. Ha az nincs, akkor nem lehet élő hit bennem. Akkor minden, amit tanulok, csak lexikális tudás. Erre nincs szükségem. Amennyiben a szövetségemet Istennel, egy egyházi ember dönti el, akkor én nagyon rossz helyen vagyok. A döntést én hozom meg, ha akarom, nem pedig kiérdemlem, ha megfelelően válaszolok a kérdésekre.”

Nem mennék bele a részletekbe, de úgy gondolom, hogy mindenki érti mire gondoltam fentebb.

Éli karaktere már másképpen érlelődött bennem. Először nagyon nehezen viseltem a rossz természetét és sokszor haragudtam rá. De nagy igazság van abban, hogy senkit sem szabad megítélni első kőrben, hanem meg kell jobban ismerni. Sárlott iránt való érzelmei nehezen követhetőek és sokszor hullámzóak, mégis a kötet végére jobban megértettem, mint a főhősnőt és nagyon sajnáltam. Tudom, hogy sok ember él át hasonló élethelyzeteket, de a gyermekkorban elszenvedett bántalmazások erősen meghatározzák, hogy egy emberből milyen felnőtt lesz. Ezt begyógyítani nagyon sok önmunkával és erős szerencsével lehet csak, és ez nem mindenkinek adatik meg.

Egy kicsit zavaró volt számomra, hogy a gyermek kimaradt szinte teljesen az eseményekből és ez az elején fel is bosszantott, elvégre egy anya nem passzolja le a csemetéjét, de végül megértettem és viszonylag el is fogadtam.

„[…] az ember a nagymamájától sokszor többet tanulhat, mint a közvetlen szüleitől.”

A könyv tulajdonképpen több fontos és vitatott tematikát bont szirmaira, ilyen többek között az emberi létezés mibenléte, a társadalmi elfogadottság és két magányos lélek közötti érzelmi határvonalak megélése.

Külön foglakozik a hit és vallás témakörével is, amely nem megtéríteni akarja az olvasóját, mint inkább bemutatni az eltérő gondolkodások nézőpontjait és egy bizonyos társadalmi nyomásra is felhívja óhatatlanul a figyelmet.

Nagyon szépen látható az élet és halál közötti párhuzam, ami elsődlegesen filozófiai értékkel bír, másodlagosan pedig egy indítókulcs az olvasó lelkében, a saját szemléletének és hitének vizsgálatához.

„A halál, valami megfoghatatlan ismeretlen jövő. Nem foglalkozunk vele addig, amíg nem toppan be a küszöbünkön. Kívülről látni az elmúlás pillanatát? Nem is tudom, talán olyan ez, mint a vasút.

Ülsz a vonaton, és kinézel az ablakon, elsuhansz az emberek mellett, csak pár pillanatig látod őket. Van, aki haldoklik abban az egy jelenetben, és van, aki ott áll mellette. Annak, aki ott áll mellette, tragédia, de neked, kívülállónak egy szomorú pillanat csupán. Talán megérint az adott helyzet, de a következő percben már nem foglalkozol vele. Amennyiben a vonaton melletted meghal egy hozzátartozód, akkor a pillanat hosszú ideig feltart, és leköti minden idegszáladat. A halált a közvetlen környezettedben nem tudod elfogadni, idegen anyagként kezeled. Nem tudsz rá felkészülni.”

És végezetül, de nem utolsó sorban megismertet egy elhanyagolt társadalmi problémával, az árvaság kérdésével. Nem mindenkinek adatik meg a biztos, szerető családi közeg és tényleg nagyon szerencsés az, aki törődő és féltő szülökhöz kerül. Születésünket nem mi határozzuk meg és sokáig – egészen az öngondoskodás képességéig – nem dönthetünk sorsunkról. Hogy mi történik egy gyermekkel, az mindig egy adott nemzet társadalmi nyitottságán, elfogadóságán és intelligenciáján múlik. Az árvaházak nagy segítségül szolgálnak évszázadok óta, de, hogy mi történik a falakon belül, az többnyire tabu téma. Ugyanakkor nem lenne szabad homokba dugnia senkinek a fejét, hiszen részben egy jövő nemzedéke is kikerül ezen intézményekből. Ha a nem törödömségünk és mások kegyetlenkedéseinek melegágyaként funkcionálnak ezek az létesítmények, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon milyen felnőttek válnak később és milyen szerepet töltenek be a társadalomban?

Nem tagadom, hogy nagyon megrázott az a pár oldal, amit erről az időszakról olvastam és tulajdonképpen meg is sirattam rám nem jellemző módon. Empatikus lélekként nem tudok és nem is akarok felülkerekedni azon a tényen, miszerint rengeteg gyermek szenved és nem csak a szerető anyai ölelés hiánya miatt, hanem az intézményen belüli farkastörvények miatt is.

Viszont sajnos a kötetre rászorult volna egy figyelmesebb korrektúrázás és szerkesztés is. Nem tudom, hogy csak az én példányomban hemzsegtek-e a hibák, vagy a többi is ilyen, de nem jó érzés többször kizökkeni az adott történetből.

Ezektől függetlenül nekem meghatározó élményt nyújtó könyvet kaptam, ami még sokáig velem fog maradni.

Ajánlom a könyvet az erősebb idegzetű, vagy az élet kegyetlenségeit jól kezelő olvasóknak, mert ebben a csepp kötetben lesz része mindenkinek bőven belőle. Azok is jól szórakozhatnak, akik szeretik a nyomozást, az életről való filozofálást, vagy egyáltalán bármi érdeklődést mutatnak a társadalmi gondok iránt. És egy jó tanács a végére: „[…] a rosszat a legkönnyebb megtalálni a másikban, de ahhoz, hogy a jót lásd, meg kell ismerned.”

Amennyiben elolvasnád a könyvet, a Könyvmogul weboldalán megleled. 

Írta: NiKy

Riley Baker - A Happy End után

„Az emberek értelem nélkül élik az életüket. Komolyan vesznek lényegtelen dolgokat és átsiklanak az igazán lényeges pillanatok felett.”

Ritkán veszek kézbe romantikus könyvet, pedig alapvetően semmi bajom nincs ezzel a témakörrel. De valahogy sokkal jobban vonzanak azon tematikájú kötetek, ahol a valós érzelmek funkcionálnak elsődlegesen és nem egy túlgondolt emocionális töltelék. Ennek tudatában cseppet félve álltam neki az olvasásnak, de bizony igen csak meglepett. Mielőtt erről részletesebben is írnék, szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a regényt. Köszönöm szépen.

Riley Baker - A Happy End után című alkotása immáron második kiadását ünnepelhette, amely ezúttal 2020-ban jelent meg a Mogul Kiadó gondozásában. Számomra mindig felvetül ilyen esetben a kérdés, hogy vajon ez mennyire tudható be a történet sikerességének, sem mint egy újabb marketingfogásnak? Most elég vadnak érezheti bárki a fent leírtakat, de sajnos többször találkoztam a negatív oldallal, sem mint a pozitívval. Szerencsére olvasás után azt kell, hogy írjam itt semmi ilyesmiről nincs szó, hiszen a történet egy nagyon érdekes és izgalmas megközelítést ad egy bizonyos „lerágott” csontnak.

Lassan Dunát lehet rekeszteni az olyan történetekkel, ahol fiatalok múltbéli sérelmeik adják a fő drámaiságot és, hogy őszinte legyek, tele van a padlás olyan semmitmondó tragédiákkal, ahol a nemi erőszaktól kezdve, a különböző bántalmazásokig taglalják a felfoghatatlant. Félre ne értsen senki, nem öntagadást élek meg éppen, hiszen a fentiek közül magam is tapasztaltam a bántalmazás bizonyos formáját, mégsem érzem kellően kreatívnak és hitelesnek, hogy divat lett belőle. Ezt a hosszú monológot azért írtam le, hogy felfedjem azon ellenszenvemet, hogy mennyire elcsépeltnek érzem már az ilyen események köré épülő történeteket. Itt viszont semmi ilyesmiről még csak megközelítőleg sincs szó és első körben ez okozta nálam a kellemes meglepettség érzését. De nézzük is, hogy miről szól ez a történet.

Adott két barátnő, akiknek kapcsolatuk a legmélyebb bizalmon alapszik és pont ezért tragikus múltjuk elől „menekülve” élik a mindennapjaikat. Míg az egyik lány egy ördögi kapcsolat árnyékában szenved, addig a másik a magány és üresség elől menekül.

Ha létezik két különböző személyiség, hát Kisha Raids és Avery Wilkinzon megtestesíti ennek a kifejezésnek a lényegét. Míg az előbbi keresi a lelkében felmerülő sötét foltokat, de meggondolatlansága próbára teszi környezete türelmét, addig a másik maga az éjszakai vihar, pezseg az élettől és felforgatja a legnyugodtabb emberi szíveket is. Mégis kiegészítik egymást és pont ezért az évek óta tartó barátság, és egy közös tragikus kimenetelű baleset olyan erős kapocs –e két nő között. De mi van akkor, ha egy születésnapi meglepetés nem várt események láncolatát indítja el? És mit tehet egy emlékezni képtelen lélek, ha a szavak már elfogytak és csak az elfojtott könnyek maradtak? Nos, ezek olyan kérdések, amikre a választ nem biztos, hogy megleled, de ettől függetlenül a legjobb tanácsom feléd, hogy vedd kézbe a könyvet.

„Sohasem tudunk elbúcsúzni azoktól az emberektől, akiket szeretünk, és szerintem ez így van rendjén.”

Az értékelésem első felében kicsit hangot adtam azon nem tetszésemnek, ami a mostani fiatal felnőtteknek szóló könyvekből alakult ki, most pedig arról szeretnék pár szót ejteni, hogy egy alig 258 oldalas regény, mennyire képes felszínre hozni olvasójában azt a múltat, amit, azt hittem már befedett az idő pora.

Egy percig sem fogom tagadni, hogy nagy hatással volt rám ez a könyv, és nem csak amiatt, amiket fentebb említettem, hanem az írónő gördülékeny stílusa és a humorba forgatott minőségi témakörök miatt is.

„(…) Elbúcsúzol tőle addig, amíg még megteheted. Akkor nem fogod egy életen át okolni magad azért, hogy értékes perceket vesztegettél el, amit még vele tölthetnél, ahelyett, hogy olyasvalamiért harcolsz, ami már el van döntve. Ha megpróbálsz valamit megváltoztatni, akkor felborítod az egészet. Ha valaminek be kell következnie, akkor az mindenképpen be fog.”

Ebből már biztosan sejthető, hogy mennyire szerettem Kisha bőrébe bújni. Hiszen amikor vele lélegeztem tényleg kaptam levegőt, és amikor felszínre törtek benne az érzések és némi emlékfoszlányok, úgy értettem meg, hogy a múlt a mi szemszögünkből egy adatgömb, de mint mindennek és mindenkinek, több szempontból is vizsgálódni kell és érdemes. Kisha nem volt tökéletes, hiszen esendősége az első sortól az utolsóig megmutatkozott, de határozottan fejlődőképessé vált és rendkívül nagy utat tett meg.

„Tudod az élet nem mindig úgy működik, ahogy kisgyermekként elképzeled. A gonosz nem minden esetben nyeri el a méltó büntetését, az a bizonyos herceg sem biztos, hogy beléd szeret, sőt miután megetted a mérgezett almát, lehet, hogy senki nem ment majd meg. Nincs üvegcipő, ami kifejezetten a te lábadra passzolna, és sajnos egyetlen életed van. Nem minden történet végződik happy enddel, de az utad során, néhány igazán felejthetetlen pillanat kárpótol majd érte”

Több karaktert megszerettem, ami elsőre nagyon furcsa érzést keltett bennem, ugyanis azt az összes szereplőre tekintve írhatom, hogy igazán senki sincs kidolgozva, mégis kerek egésszé tették a könyvet.

Egy bizonyos nagymama, pedig az én makacs szívemet is megdobogtatta leleményességével, kedvességével és azzal a határtalan lezser, de nagy szeretetével. Mindenkinek ilyen nagyszülőt kívánok.

A legérdekesebb elem a kötetben számomra az időutazás ténye. Picit hiányoltam az átmenetet a jelen és múlt között, de ez nem határozta meg az olvasási élményem.

Összességében elismerem, hogy kellemesen csalódtam és határozott igent mondok a szerző többi alkotása felé.

Ajánlom a könyvet minden olvasni szerető léleknek, kortól és nemtől függetlenül, mert van az a történet, ami elsőre „női regénynek” látszhat, de ha kap egy esélyt, szirmaira bontja az emberi lélek minden mozzanatát és ez a virág a legcsodálatosabb.

Itt a tél és hiszem, hogy ez a könyv adhat annyit, hogy megérje ellátogatnod a Könyvmogul weboldalára, hiszen egy meleg ital társaságában, ez a regény a leghidegebb éjszakákon is felmelegít majd. 

Írta: NiKy

G. F. Lancer - Expulzió

„Legvégül arra jutottam, hogy az emberiség legnagyobb bűne ugyanaz, ami végső soron a tűzé. A hét főbűn egyike, ez pedig a fékevesztett mohóság, a mérlegelés nélküli gyarapodás.”

Már számos formában találkoztam olyan ítélkezéssel, miszerint a katonai sci-fi műfajt csak igazán a férfi olvasók érthetik, hiszen ez egy különálló „világ”, már szinte iparág és a finomkodó női lélek nem érheti a túlzó durvaságokat. Ezt bizony helytelen sztereotípiának vélem, hiszen jómagam is több ilyen típusú könyvet vettem már kézbe és akadt köztük nagy kedvenc is az évek folyamán. A mostani regény is ennek a műfajnak egy csiszolatlan gyémántja, az már más kérdés, hogy vegyes érzéseket hagyott bennem. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm.

G. F. Lancer – Expulzió című regénye 2021 egyik újdonsága, amely a Mogul Kiadó gondozásában jelent meg. A borító Takács László munkáját dicséri, amely hűen igazodik a belső tartalomhoz. A színek és formák dominanciája igen hangsúlyos, és együttesen egy disztópikus hatást keltenek a szemlélőben, továbbá elhitetik, hogy valami súlyos, sötét világba kalauzolja el őket a szerző. Ebbe az érzésbe beburkolózva kezdtem neki az olvasásnak jómagam is.

A könyv egy olyan világban játszódik, ahol a Föld már lakhatatlanná vált az emberiség pusztító életformája miatt. A bolygó megmentésén dolgozó kutatók számos kudarc után úgy vélik, hogy hosszú időt vesz igénybe, mire visszatérhet a populáció régi lakhelyére. Ennek köszönhetően az űrben való élet szigorú szabályokhoz kötött és már nyomában sem hasonlít elődeink szabad életviteléhez.

Ebben a világban él egy katona, aki a múltja sikerein tengődve próbálja magát a felszínen tartani. Éjszakai tivornyázások, számos verekedés és átbalhézott éjszaka után ismét küldetés szólítja. Feladata egyszerű, de a körülmények cseppet kedvezőtlenek. Vajon sikerül-e teljesítenie a parancsot? Milyen élet vár az emberiségre, amikor a sötétség burkolja be a jövő kapuját?

„[…] Akkor is szaporodtok, ha nincs élelmetek, ha mérgező a levegő, amit beszívtok, ha nincs vizetek, amit igyatok. Beteg burjánzás ez, ami kis híján megölte a világot, mert úgy gondoljátok, hogy elemi jogotok elvenni mindent, ami a létetekhez kell. De még saját magatokkal sem fértek meg. Olyan fényeket gyújtottatok, amik halálra sújtottak minden élőt és csontjáig mérgeztétek meg a természetet.”

Szubjektív meglátásom szerint a témaválasztás merész, de semmiképpen sem egyedi, elvégre ma nagy keletje van az olyan regényeknek, ahol a szerzők azt boncolgatják különböző teóriák szerint, hogy az emberiségre milyen sötét jövő vár. Unalomig olvashatunk disztópikus elemekkel gazdagított sci-fiket. Ennek a kötetnek nagy előnye, hogy katonai oldalról is megközelíti az adott tematikát, illetve több szemszögből is megvizsgálja a Föld pusztulásának okait és lehetséges jövőbeli téziseket állít fel.

Karakterek szempontjából Oliver egy lecsúszott, velejéig cinikus férfi, akinek ezektől függetlenül helyén van az esze, amikor küldetést kap és viszonylag éretten és felelősséggel szemlélteti az olvasóval az aktuális eseményeket.

Cselekmény szempontjából hullámzó a történet, mert bár alig 151 oldal a könyv, mégis számos pesszimista elemmel tarkított, ami kicsit fullasztóan hathat az olvasóra. Mivel a katona szemszögén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, így kap egy bizonyos ironikus felhangot a sztori.

Viszont két negatívumot ki kell, hogy emeljek a kisregénnyel kapcsolatban.

Az első, hogy humor tekintetében az ízlésünk nagyon eltér, sajnos én már nem tudom értékelni azon viccmorzsákat, ami a különböző trágársággal díszitett mondatok megkövetelnek. Kicsit olyan érzésem támadt, mint anno az Amerikai Pite filmek terén is, hogy már nincs ötlet, amivel igazán szórakoztatni lehetne a jónépet, így marad az emberi testnedv kiválasztódás és a szex. E kettőség úgy látszik bevált recept, és amíg világ a világ mindig ki lehet tölteni vele a sorokat. Bár ebben a könyvben inkább csak az érzés ragadott meg, mégis feleslegesnek gondolom és ezek nélkül is nagyon élveztem volna az olvasást.

A másik, hogy a kisregény szóelválasztási helytelenségektől hemzseg. Az elején elkezdtem kiírni ezeket, de végül rá kellett döbbenjek, hogy így nem lehet olvasni. Nagyon zavaró volt számomra és kétszer félre is kellett tegyem a könyvet. Nem tudom, hogy csak az én példányom lett „megtisztelve” velük, vagy eleve ilyen az összes kötet, de átnézhette volna valaki jobban megjelenés előtt. Ezt nagyon sajnáltam.

Ezektől függetlenül az író gördülékeny írástechnikájával, és nagyon ígéretes stílusával sikeresen elérte nálam, hogy más kötetét is szívesen olvasnám.

Összességében a kisregényt szórakoztatónak találtam és abban a másfél órában le tudott kötni.

Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, hiszen a sci-fi rajongóknak remek szórakozást nyújthat és talán mások többre tudják értékelni azon humorelemeket, amelyek megfűszerezik ezt a történetet.

Ha polcodon szeretnéd tudni a könyvet, a Könyvmogul weboldalán megleled.

Írta: NiKy

Tomcsik Nóra - A hercegnő és a sárkányok dala

 

„Mindenki lehet szerelmes.”

Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem a mesék világát. Nagy rajongója vagyok a különleges lények történeteinek, hiszen jómagam is sok ilyen témájú könyvet vettem már kézbe. Felnőttként azt gondolhatnám, hogy már kinőttem ebből, de az én belső gyermeki énem tapsikol örömében, mikor egy-egy ilye regény kerül a kezembe. A mostani történet ugyan kicsit másabb a megszokottnál, mégis az egyik legősibb és legkedvesebb mitológiai lényről is szól. A sárkány rajongásom nem csak a könyvek nyújtotta történetek miatt adott, ráadásul biztos forrásból merítkezve tudom, hogy több rájuk jellemző vonással rendelkezem magam is. Hogy ez mennyire előny már más kérdés, de ennek a meseregénynek biztos gyöngyszemei.

Tomcsik Nóra nevével nem először találkozom és kissé szokatlan is ez a témaválasztása, hiszen eddig inkább a történelmi fikció körében tevékenykedett. A változások kora című sorozatát nagyon szerettem, így kíváncsi voltam, hogy ebben a világban hogyan is állja meg a helyét.

A hercegnő és a sárkányok dala című regény 2021–ben immáron harmadszori újrakiadását ünnepelhette, amely jelen esetben a Mogul Kiadó gondozásában kapott új külsőt. A borítót szemlélve egy színes sziluett látható, amely teljes mértékben megegyezik a belső tartalommal és remek hangulatfokozó olvasás előtt. Pongrácz Edit illusztrációi és borítóterve nagyon kellemessé teszi az izgalmakban gazdag történetet.

Nézzük is, hogy jelen esetben mivel is találkozhat az olvasó:

Adott egy birodalom, ahol nem a szokványos uralkodói trendek a jellemzőek. Beleanord földjét négy égtáj szerint osztották fel, ahol ennek következtében négy uralkodó család őrzi népeik felett a békét. De létezik egy ötödik ház is, a Nagykirály, kinek létezése oly különös minden tekintetben.

Felix egy tolvajlány, akinek a mindennapi élete az életben maradás és élelemszerzés körül forog, míg egyik nap egy különleges zenére lesz figyelmes. Kíváncsiságának engedve megismerkedik Edmund a muzsikus apróddal, aki hű szolgálója a híres Sir Marcus lovagnak. Ez a történet elsődlegesen e három karakter körül forog. Szerelem, intrika, kaland, ármány és két legendás sárkány már elég lehet ahhoz, hogy egy remek szórakozásban legyen részünk. Hogy mi köze van ehhez a Nagykirálynak? És eme három hős, hogyan is csiszolódik össze? Nos, erről igazán nem írhatok, de természetesen megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

Saját élményem kicsit felemásra sikeredett, ugyanis bár valóban kalandokban gazdag lett ez az utazás, és a kötet tartalmazza azon jegyeket, amiktől igazán izgalmassá válna egy mese, mégis többnyire kívülről figyeltem az eseményeket.

„– Egész életemben nem tehettem semmit, mert csak egy utcagyerek voltam. Most nem tehetek semmit, mert kötnek a törvények és a hagyományok.”

Felix nem sokat fejlődött a történet folyamán, bár azt el kell ismernem, hogy a változás csírái szárba szökkentek, csak nem a számomra elfogadható irányba. Ráadásul nagyon bosszantott csalfa hűtlensége, amelyet néhány baráttal szemben tanúsított.

Edmund már sokkal élénkebb volt a számomra, nagyon szép jellemfejlődésnek lehettem a tanúja és kimondottan szerethető szereplővé érett.

„Jólestek neki az apród szavai, és az, hogy nem a piszkos tolvajt látja benne, hanem a lányt, aki a kopott ruhák alatt és a lelke mélyén valójában volt.”

Sir Marcus az elejétől fogva szívem csücske volt, hiszen pontosan tudtam, hogy ami kívül kemény, az belül még lehet lágy. Róla nagyon szívesen olvasnék egy másik mesét is, hiszen akadtak körülötte felgöngyölítésre váró elvarratlan szálak.

Az események egy perc nyugtot sem hagynak az olvasónak, ami számomra néhol túl gyors is volt és egyben némiképpen kidolgozatlanságot sejtetett.

„– Gondolj, amit akarsz! Sárkányok igenis léteznek!”

A sárkányokért pedig egy hatalmas nagy plusz pont jár, hiszen ilyen „cuki” teremtményeket nem találni mindenhol.

A kötet viszont egy minőségibb átnézést igényelt volna, hiszen több helyen elütésekkel és betűkihagyásokkal találkoztam, ez számomra élményrontó volt.

Ettől függetlenül összességében nem bántam, hogy kézbe vettem és a következő kötetét is el fogom olvasni a sorozatnak.

Ami az írónőt illeti, gördülékeny stílusával és remek mesélő képességével, még mindig azt sugallja számomra, hogy sokkal több is rejtőzik benne és hiszem, hogy más témakörben felhőtlenebb szórakozásban lesz részem általa.

Ajánlom a meseregényt kortól és nemtől függetlenül, hiszen a mesék szeretetét nem az határozza meg ki mennyi idős. A kortalan lélek számára ezen történetek egy csodálatos utazás elengedhetetlen kellékei.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul oldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

L. J. Wesley - 12 első randi

 

„Inkább legyen kellemes meglepetésben részed, minthogy túl sokat várj, és végül csalódj.”

Okkal választom minden esetben a könyv idézeteit, hiszen valamilyen formában hozzám köthetőek, vallom magam is nézeteit, vagy csupán egyetértek a leírtakkal. A mostani esetben is hasonló okból választottam ezt a mondatot, ugyanis a szerző előző könyve magasra helyezte azt a bizonyos mércét és ezt megugrani nem volt könnyű, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm szépen.

L. J. Wesley író immáron harmadik kötetét vettem kézbe, ami ismételten egy teljesen új oldaláról mutatta be az alkotót. Ennek a kisregénynek sem a terjedelme, sem pedig a mérete nem több mint egy „nagyobb zsebkötetnek”, viszont az alkotó stílusa ismét ledöbbentett. A Brooke című alkotásánál is kiemeltem, hogy mennyire hitelesnek találtam a női szemmel való „látását”, ez itt is megerősödni látszott, ugyanis bár Sam finoman szólva sem egyszerű teremtés, mégis valós női karakterré nőtte ki magát. Az persze más kérdés, hogy én milyen véleménnyel vagyok róla.

L. J. Wesley – 12 első randi című kisregénye 2019-ben jelent meg a Mogul Kiadó gondozásában. A borító 12 profilképet mutat, amelyek különböző stílusban ábrázolnak „Adoniszokat”. Az alaphangulatot megkapja az olvasó ennek megfelelően, hiszen a némi karikatúrának is elmenő arculatot látva egy vidám, várakozással teli érzést kapunk.

Nézzük is, hogy miről szól ez a regény.

Pam bemutatkozó szövegével indít a kötet, amelyben kapunk némi utalást a véleményéről legjobb barátnőjét tekintve, majd vált a nézőpont és Sam oldaláról ismerhetjük meg ennek az 1 évnek a sűrített eseményeit.

12 hónap – 12 randi, ahogy azt várni lehet, minden tag egy külön egyéniség, nincs két egyforma. A hónapok haladtával fedezhetjük fel a férfivilág krémjét, már ha valaki szereti a romlott állagot. Időközben Sam a kezdeti depresszióból kilábalni látszik, ismét felveszi az élete fonalát és több kisebb-nagyobb buktatóval színesítve megéli a női lét izgalmait, Pam barátnője iránymutatásával természetesen. Hogy milyen kimenetele lesz a randiknak? És mi köze van a könyvszeretetnek mindehhez? Nos, javaslom, hogy vedd meg a könyvet és olvasd is el rögtön, egy adag meleg ital társaságában.

„ (…) nincs olyan, hogy mindig, minden tökéletesen megy.”

Szubjektív meglátásom szerint az író megint nagyot alakított, hiszen az ellenkező nem szemszögéből megközelíteni egy randit nem egyszerű, hát, ha még 12-re emelkedik ez a szám. Mint fentebb írtam teljes mértékben elégedett vagyok a szerző színészeket is megszégyenítő alakításával papír formájában.

Karakterek szempontjából a hímek nálam kiverték a biztosítékot, de ezt tették humorban megforgatva, így kevésbé érződött a háttérben meghúzódó negatív töltet.

Sam egy buta liba és sajnos ezt a véleményt már az első percben kialakítottam. Bár értem a karakterválasztást és azt is, hogy ezek a jellemvonások szükségesek voltak a megfelelő mértékű fejlődéshez, egyszerűen képtelen voltam azonosulni vele. Ellenben Pam már sokkal jobban megfelelt a lelkemnek, csak sajnos belőle nem kaptam eleget.

A kötet eseményekben gazdag, hiszen csak úgy pörögnek a lapok az olvasó kezében. Egyetlen mondat sincs feleslegesen, mindennek és mindenkinek fontos szerepe van a történetben és ezt nagyon tudom értékelni.

„ Soha ne azzal törődj, hogy mások mit mondanak rólad.”

A humor sokat lendített az olvasási élményemen, ugyanis kezdetben nagyon nehezen tudtam alkalmazkodni Sam személyéhez, aztán ahogy a randik besűrűsödtek, úgy én magam is kezdtem felengedni, viszont a „pizsama partitól” kezdve ismételten peremvidéki lettem. Azt gondolom, hogy ehhez a fajta sztorihoz kell hangulat és készen is álltam a befogadásra, mégis a sok klisé és túlzás nekem már sokk-ként csapódtak le és már meguntam. Sajnos úgy gondolom, hogy a szerző Brooke kötete még mindig egy olyan mérce, amit nem értünk el ezzel a kisregénnyel és bár teljesen más a két hangulat és tematika, mégis hasonló elégedettséget vártam olvasásom folyamán.

Ettől függetlenül hiszem, hogy másnak fog tetszeni, ugyanis én nagyon finnyás olvasó vagyok minden téren.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasónak, aki szereti a humoros, könnyed szerelmi sztorikat és nem riad vissza attól sem, hogy az erotikát tejszínhabbal fogyassza.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

L. J. Wesley - Brooke

 

„(…) az élni akarás a legnagyobb segítség, amit szükséghelyzetben önmagunknak nyújthatunk.”

Nem tagadom, hogy meglepett ennek a könyvnek a tartalma, hiszen férfi szerzőtől hitelesen visszaadott női gondolatokat és érzéseket nagyon ritkán olvasok. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm, egy élmény volt.

L. J. Wesley író immáron második kötetét vettem kézbe, hiszen pár hónapja olvastam Hetedhét birodalom című regényét, amivel kisebb közelharcot vívtam, de végül megszerettem. Most írhatnám, hogy pont ezért mennyire tartottam a mostani könyvétől, de szó sincs erről. Egyszerűen vártam, hogy egy új oldaláról is megismerhessem a szerzőt és bizony ezt meg is kaptam.

L. J. Wesley – Brooke című regénye 2018-ban jelent meg a Mogul Kiadó gondozásában. A könyv borítóját Takács László tervezte és azt kell, hogy írjam kimondottan ízléses lett a maga kategóriájában. A kép tulajdonképpen belesimul a történetbe és remek hangulatkeltő, ezt el kell ismernem. A kötet könnyen olvasható, ami köszönhető a szerző gördülékeny stílusának és Barna Hajnalka remek szerkesztésének. Szeretem az ilyen minőségi kiadásokat, örülnék, ha több hasonló kiadvány látna napvilágot a hazai piacon.

De nézzük is fülszöveg alapján, hogy miről szól a regény.

Történetünk főhősnője, Brooke, aki emlékek nélkül „éli” mindennapjait egy olyan testben, ami a külvilág szerint hozzá tartozik, de tulajdonképpen mozdulatlan. Tudatos tudattalanként fekszik egy kórházi ágyon napról napra, amíg a látogató családtagok és más személyek hol kétségbeesve, hol pedig dühvel és fájdalommal beavatják apró féltett titkaikba. Brooke így ismeri fel szép lassan a környezetét, telik meg a lelke érzésekkel, és végül apró emlékekkel.  De néha jobb, ha a múlton köd marad, mert az igazság még mélyebbre taszítana. Vajon képes lesz-e feldolgozni mindazt, ami vele történt? És vajon jár-e egy második esély egy olyan embernek, aki lemondott a legfontosabb kincsről: az "életéről"? Nos, ezekre és számos más kérdésre megtudod a választ, csak vedd kézbe a könyvet.

Szubjektív meglátásom szerint az író nagyon szépen belehelyezte szívét, lelkét ebbe a világba. Férfiként ilyen mélyen átérezni egy nő gondolatait, érzelmeit igen ritka, de átsejlik az ellenkező nemre jellemző keménység és erősség is.

„Ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy nemcsak a felépülésemért, hanem azért is keményen meg kell majd dolgoznom, hogy háttérbe szorítsam a rossz- vagy kevésbé jó tulajdonságaimat. (…) Végtére is, emberek vagyunk; esendőek. Egyikünk sem csak jó vagy csak rossz. Mindnyájunkban ott lapulnak ezek a tulajdonságok, és csak rajtunk múlik, hogy felismerjük-e a hibáinkat, hogy aztán azon dolgozzunk, hogy jobb emberré váljunk.”

Brooke karaktere egyszere szerethető és gyűlölhető. Ez az ellentmondás elsődlegesen az idősíkok változásával alakul át. Nagyon sok hibát követ el, de rendkívül szép karakterfejlődésnek lehettem tanúja, ez pedig igencsak a kedvemre való volt.

Más szereplőkkel is voltak gondjaim, különösképpen az anya volt számomra igen nehezen érthető. Nagyon felszínesnek gondoltam sokszor, persze az ő döntései sem csak feketék vagy fehérek.

A szerző senkivel sem bánt kesztyűs kézzel és tény, hogy sokuknak nem jutott happy end, mégis így volt kerek egész ez a kötet.

„- Furcsa dolog az élet. Amikor nincsenek bajok, problémák, akkor fel sem tűnik, hogy hálásnak kéne lenned. De, amikor beüt valami, akkor egyszerre átlátod a teljes képet. És persze, a baj nem jár egyedül. Ha valami beüt, mindig hozza magával a haverjait is.”

Események szempontjából nagyon jót tett a történetnek, hogy az író párhuzamot állított a jelen és a múlt, valamint az élet és halál között. Számos formában találkoztam ezekkel az elemekkel a történet folyamán és ennek köszönhetően sokszor feldühített vagy éppen ellenkezőleg, szomorú lettem.

Ami viszont kimondottan tetszett, hogy megmutatkozik egy apró, kissé szarkasztikus humor a könyvben, ami sokszor oldotta a feszültséget és jó volt kicsit fellélegezni és mosolyogni. Ettől függetlenül ez a regény nem szórakoztató elsődlegesen, hanem egy kemény tükör mindenkinek, hogy időben ébredjen fel. Az életünket millió tényező rendezi napról–napra, óráról-órára. És bár hisszük, hogy velünk a rossz nem történhet meg, mégis Brooke a legjobb példa arra, hogy az ember milyen törékeny és az elme mennyire erős. Porszemei vagyunk ennek a hatalmas világnak és bár eltervezzük a jövőt, igen kevés személynek adatik meg, hogy úgy is alakuljon sorsa, ahogy azt ő előre kívánta.

Összességében egy kellemes és izgalmas olvasásban volt részem, ezután örömmel fogom kézbe venni a következő könyvét a szerzőnek. Most pedig csak mosolygok, hiszen ide van készítve az asztalom szélére egy újabb példány és csak ki kell nyújtanom a kezemet érte. Vajon melyik lesz az?

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert az életről olvasni mindenkinek érdemes. És, ha elgondolkodsz a saját létedről, már megérte, hogy kézbe vetted ezt a könyvet. És egy saját gondolat a végére: megértettem, ha szeretünk, az egész embert szeretjük. A rossz szokásait és a hibáit is. Ezért is érdemes nyitott szívvel élnünk.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Mason Murray - Visszatérő végzet

 

„Nemcsak a félelmeinkkel kell szembenéznünk időnként, hanem a saját gondolatainkkal is (…)”

Oh, te jó ég! És azt hiszem még ehhez hasonló, válogatott kiáltások fogják elhagyni a számat, mivel nem olyan régen fejeztem be ezt a könyvet és még teljesen a hatása alatt vagyok. Már nem először fordul elő, hogy egy olyan történetet értékelek, ami nagyon megrázott valamilyen formában és miközben ezeket a sorokat fogalmazom tudatosul igazán bennem, hogy mennyire jó is volt az adott kötet, de ne siessünk ennyire előre! Ezt az élményt nagyon köszönöm a Mogul Kiadónak elsődlegesen, hiszen ha nem kapok egy recenziós példányt, valószínű nem mostanában olvasom el ezt a regényt. Köszönöm!

Mason Murray munkássága az utóbbi pár napban központi szerepet játszott nálam, ugyanis a történeteinek nagy része foglalkozik az ezotéria bizonyos ágazataival és több olyan jelenséggel, mely a hétköznapi életben ritkán fordul elő, és pont ezért valami csodaként tartjuk számon. Az első két novellás kötetét már volt szerencsém olvasni, melyeket akkor jónak értékeltem és bizony most ez az érzés megerősödött bennem. Ugyanis a mostani regénye az alkotónak ismételten számos olyan kérdést boncolgat, ami önmagában is „súlyos”, de itt egy csokorba összeszedve szó szerint fullasztóan hatott rám.

Kezdhetném azzal, hogy történetünk középpontjában három szereplő áll, de sajnos ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit. Ez a kötet sokszereplős, mindenkinek megvan a maga szerepe és fontossága. Érthető úgy is, hogy a mellékszereplőknek is minden szava és kifejezése hatással van az események alakulására, és a kezdeti káosz szép lassan egy egész őrületté növi ki magát. Ha nem tudnám pontosan, hogy fikció az egész alap történet, bizony már ott tartanék, hogy önkéntes alapon kérném a zubbonyt, mert ezt másképpen nem lehet befogadni. Azt hiszem ideje az eseményeket is felvázolnom, hogy nagyjából értsétek miért is vagyok ennyire zaklatott!

Nézzük is, hogy miről szól a könyv!

Adott két férfi, akik a mindenség felett állnak, - és ezt szó szerint kell érteni. Sem az idő, sem a hely, sőt megkockáztatom, hogy a valóság vagy az álom sem tudja befolyásolni létüket, hiszen minden az ő akaratuk szerint mozog és történik. Ezek a személyek az érem két oldalán állnak, hiszen ellentétes pólusukkal léteznek ebben a világban. Míg az egyiküket a halál élteti, addig a másikat az élet különböző pillanatai viszik előrébb. Létezésük nem csupán a véletlen műve, hiszen minden okkal történik.

És adott egy nő, akinek a múltjában sok a rejtély és homály, mégis pozitív szemlélettel éli a mindennapokat. Egészen addig, míg egy hideg októberi napon ennek a három személynek közös utat nem szán a sors.

Az események középpontjában egy sorozatgyilkos kiléte, egy titokzatos férfi és számos olyan esemény áll, amelyek jól illeszkednek egymáshoz, mégis csak a végén tudatosul az olvasóban, hogy tulajdonképpen mi is történt valójában. Ezt a kavalkádot színesítik a rendőrség nyomozói, pár elszórt karakter, a sok „hulla” és a végzet, mely akkor is utolér, ha nem foglalkozol vele. Hogy ennek a kalamajkának mi a lényege, vagy pontosítok, mi a kimenetele? Nos, erről már igazán nem írhatok, de az biztos, hogy el kell olvasni a könyvet!

Többnyire karakter „bolondnak” tartom magam, hiszen mindenki változik és formálódik, így ha egy adott műben nincs fejlődés, akkor nagyon szomorúvá válok. Szerencsére ebben az esetben széles skálán haladnak a szereplők, mindenki változik valamilyen formában. Van, aki többet és van, aki kevesebbet. Az alkotó nagyon szépen ábrázolja az emberi érzések különböző aspektusait, egészen odáig fajulva, hogy már az olvasó is romlottnak érezhesse magát. A bűnöktől egyik karakter sem mentesül, aki „ártatlan”, annak is van mit takargatnia, hiszen folt nélkül nincs izgalom. Szeretem ezt a sokszínűséget, hiszen a szereplők árnyaltsága is ad egy bizonyos izgalmat, melyet az utolsó sor elolvasása után is magammal viszek. Szeretem az emberi lélek „bugyrait” is felfedezni, hiszen elképesztő élőlények vagyunk, és csak kicsit kell megkapargatni a felszínt, máris megmutatkozik mindenki igazi „arca”.

Viszont töredelmesen be kell, hogy valljam, hogy bizony ezt a regényt nem tudtam úgy „bedarálni”, mint ahogy szoktam egy 354 oldalas kötet esetében, hiszen átlagban maximum három óra és jöhet a következő. Most viszont azzal szembesültem, hogy fejezetről fejezetre mélyülök el egy olyan világban, amiben bár én magam is hiszek, mégis felvetült bennem több kérdés, amikre bizony sok utána olvasással tudtam csak választ kapni. Ennek a kitérőnek főleg az az oka, hogy megértsétek, hogy milyen izgalmas is valójában témakörileg.

Saját meglátásom szerint az íróra jellemző egy bizonyos „vonzódás” a misztikumok világához, melyet bravúros ügyességgel kombinál a valósággal. Ezen kotyvalék elegyeként kapunk mindenféle megmagyarázhatatlan eseményt, és ha ez megfekszi a gyomrunkat, annyi baj legyen. Külön figyelmet szentel a valóság és a misztikum bemutatására. Rendkívül szépen felfedezhető, hogy párhuzamot von az élet és a halál tematikája között.

Viszont mivel már fent említettem, hogy a két novellás kötetét volt szerencsém olvasni, felfedeztem, hogy ennek a történetnek az egyik alapötletét valószínűleg az egyik általam ismert novella adta, amit lehet, hogy rosszul gondolok, de cseppet átformálta és tulajdonképpen ezt bontotta szirmaira. Ha igaz a feltevésem, bizony nagyon örülök neki, mert rendkívül tetszett már akkor is az a rövid kis szösszenet, most ebben a formában pedig gejzírként robbant fel bennem.

Ráadásul több életigazságot is találhatunk a kötetben. Mutatok is egyet, nézzétek csak!

„– Sorsod nem kívánságműsor. Elfordíthatod a fejed, vagy becsukhatod a füled, de aminek rád kell találnia, az rád talál.”

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon szórakoztató, rendkívül összetett és bizony horror elemekkel ellátott regényt olvashattam. A sokszereplős, több szemszögből megírt alkotás egy felejthetetlen olvasási élményt okozott, melynek köszönhetően sok újdongással gyarapodtam. Ami a misztikum világát illeti, rendkívül sokrétűségével kutatómunkára sarkalt és ezt én nagyon szeretem. Méltó helye van a polcomon és bizony az idei évem egyik legizgalmasabb történeteként tartom számon.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül azon olvasóknak, akik szeretik a kissé bonyolult, mégis rendkívül precízen megírt, félelmetes regényeket. És ne feledjétek: „Az élet a halál után is megy tovább (…)”!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Könyvmogul oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Mason Murray - Megszállottság

 

„Megszületünk, mint ahogy kiserken egy rügy. Először még kicsik és sérülékenyek vagyunk, aztán szép lassan növekedni kezdünk, kialakul a végleges formánk. Közben persze csupán egy vagyunk a milliárdnyi közül, mint ahogy egy levél is csak egyetlen, a lombot alkotó sok ezer közül. Élünk, amíg élünk, jól vagy rosszul, ahogy és ameddig a Sors vagy az Isten rendeli. Ha nem tépi le a levelet a vihar, vagy egy pajkos gyermek, hogy a neki addig otthont adó ágból mondjuk, íjat készítsen, vagy nem támadja meg hernyó, esetleg alattomos gomba, akkor eléri azt a kort így ősz derekán, amikor elveszti korábbi önmagát. Töpörödik, szárad és sárgul. Elgyengül a kapcsolata az életet adó ággal. Végül pedig megsemmisülve átlebeg egy másik létbe. Nos, ilyen az ember sorsa is. Ha nem visz el idő előtt betegség vagy baleset, megérhetjük az öregkort, amikor már alig hasonlítunk korábbi önmagunkra.”

Úgy látszik ragaszkodó típus lettem mostanában, mert ha tetszik egy alkotó írástechnikája, akkor, amit otthon fellelhetek tőle olvasni fogom szinte egymás után. Ez az eset áll fent most is, hiszen alig 24 óra telt el a sorozat első kötete és a mostani olvasása között, viszont úgy éreztem, hogy folytatnom kell. Mivel ezt a művet is a Mogul Kiadó jóvoltából vehettem kézbe, így szeretném itt is megköszönni, hiszen egy remek másfél órás szórakozásban volt részem. Köszönöm.

Ahogy már várható tőlem az első, amit szemrevételezek, az a borító. Lehet még emlékeztek, hogy mennyire nem voltam elégedett az előző rész külső képével. Nos, most sem vagyok elájulva, de lényegesen jobb, mint a másik. Bár soknak találom és túlzsúfolt a borító, végre nem kellett letakarnom és máris jobb érzéssel kezdtem meg az olvasásomat.

A kötet belseje szintén novelláknak ad helyet. Méretét tekintve cseppet ledöbbentem, hiszen 100 oldalba belefért 13 történet. Mondjuk a számválasztás igen sokat elmondott már elsőre is számomra, de úgy voltam vele, mindennek megvan a maga miértje és már csak reménykedtem abban, hogy jól gondolom. Nézzük is, hogy mit tartalmaz ez a kis kötet!

Az első „mese” Rémálmaid lovagja címen hirdeti magát, melyben egy racionális ügyvédnő kissé zilált lélekkel beszélget barátnőjével. Álmai férfija a téma, bár nem egészen úgy, ahogy átlagban megszokhattuk. Vajon minden herceg csak ránk vár? És mi köze egy pszichológusnak az egészhez?

A mozinak vége hirdeti a cím, melyben egy lecsúszott színész a megszokott törzshelyén boldogítja aktuális hallgatóságát. Mondanám, hogy  milyen remekül szórakoznak, de sajnos egy nem várt extra jelenet keresztülhúzza az amúgy sem egyszerű férfi számításait. Hogy mi a csavar a történetben? Nos, ezt nem árulhatom el, de annyi bizonyos, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek.

Nos, egy nővel igazán nem érdemes packázni, ezt a harmadik novella is megerősíti. Hiszen a bosszú édes, és bizony sokszor kiveri a másik felet a Hideg Veríték! Vagy nem így van Uraim?

Az éter hullámain című negyedik történetben egy kacifántos csalást kell kibogoznia az olvasónak. Vajon ki az igazi bűnös? Nos, megtudhatod, ha elolvasod a könyvet.

A hit hegyeket mozgat meg, tartja a mondás. De vajon milyen büntetés jár, ha megszeged A 11. parancsolat intelmét? És mi köze egy papnak mindehhez? A kérdésekre a választ a történetben megleled.

Vissza jövőbe - ismerősként hat ez a cím? Nos, a filmekhez semmi köze, de annál érdekesebb történéseket rejt. Nem mindig kell tudnunk, hogy miért történnek az események, ez a „mese” megmutatja, hogy nagyon is érdemes a magunk javára fordítani, amit lehet.

„(…) az ember elsősorban saját maga felelős a sorsáért.” Ezt az idézetet a következő történetből emeltem ki, mert való igaz. Viszont bizonyos esetekben sem a vérrokonság, sem az érzelmek nem tudják helyettesíteni azt a mély vágyat, hogy gondtalan legyél hátralevő életedben. Erről és sok más fontos tényről szól a Hulló falevél története.

Vajon tudjuk, hogy kik vagyunk, és miért létezünk? Vajon mi történik velünk, miközben álmodunk? Oly sok kérdés van, melyre igazán nem tudjuk a választ, de vannak kiválasztottak, akik a tudás súlyával egyetemben megkapják azon képességeket, melyek különlegessé tennék ezt a világot. Erről és egy másik érdekes témáról szól a Más című novella.

Sokszor túl hamar döntünk párkapcsolati sorsunkról, melynek többször negatív az eredménye, hiszen a szerelem hamar elmúlik és mögötte, ha nincs tartalom, akkor nem marad semmi! Két lélek táncáról szól ez a történet, de vajon ki a nyertes és ki a vesztes? Nos, a Meddő fölény bárkié lehet!

Isten hozott a pokolban! Ugye milyen ismerős ez a mondat? De vajon mi köze van az Úrnak mindehhez? És kinek mit jelent a pokol?

Most és soha - igazán érdekes szavak, hiszen meghatározhatatlanok, mégis sokat jelentenek. Ez a történet mese a mesében, hiszen több olyan elemet is tartalmaz, mely több mint misztikus, sőt megmagyarázhatatlan. Adott egy fiatal nő ki élete egyik legboldogabb időszakán esik át és adott egy végzet, mely mindig elvégzi feladatát. És, hogy miről is zagyválok itt össze? Csak az tudhatja, aki elolvassa ezt a pár oldalt.

A leselkedő címet kapta az a történet, melyben egy férfi önbizalom híján a távolból szemléli „kedvese” mindennapi életét, mígnem a rózsaszín buborék rozsdavörössé nem változik és tulajdonképpen már csak a visszaszámlálásra marad idő.

A könyv címét is kapó novella a legnagyobb terjedelmű alkotás a kötetben. Mint azt már megszokhattam, az író egy igazán érdekes és súlyos témát sző körbe pókszerű hálójával, melyben egy balsorsú lélek kell szembesűljön a gonosszal. Vajon melyik az igazi arca és ki nagyobb áldozat? Nos, erről már meggyőzödsz te kedves olvasó, hiszen ennek a „mesének” különleges ereje van.

Összességében elmondhatom, hogy a második kötet van annyira jó, mint az elődje. Az alkotó remek történetvezetésével, hihetetlen karaktereivel és legfőképpen erős mondanivalójával az olvasó kezébe ragasztja a művét addig, míg legutolsó sort is elolvasta a kíváncsi lélek.

Ajánlom a misztikum és sci-fi kedvelőknek mielőbbi beszerzésre , hiszen nem tudhatod, hogy a holnap eljön –e!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Könyvmogul oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Mason Murray - Idegenek közöttünk

 

„Egyszer majd valóra válik, hogy az Ember, bármelyik bolygón is éljen az univerzumban, azokat az értékeket fogja előnyben részesíteni, amelyekkel sem a környezetére, sem saját társadalmára nem jelent veszélyt.”

Milyen igaz a mondás, miszerint „kicsi a bors, de erős”! Most ezt átkonvertálom erre a könyvre, hiszen alig 90 oldal, de bizony a tartalma igen csak ütősre sikeredett. Természetesen nem az oldalak mennyisége határozza meg egy kötet belső tartalmának minőségét, mégis sokan elkövetjük azt a hibát, hogy a túl rövid regényeket lenézzük. Nos, kár lenne előre ítélkezni és nagyon örülök, hogy egy ilyen ellentétes példával szolgálhatok én is. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen mindez nem jöhetett volna létre, ha a Mogul Kiadó nem lep meg egy recenziós példánnyal, amit itt is köszönök szépen.

Az első, amit le kell, hogy írjak az a borító képe és hatása. Bár többnyire szeretem az extrém stílust, számomra ez most inkább sokként ért, és őszinte leszek, le kellett takarjam olvasás közben annyira zavart. Így egy cseppet meg is ijedtem, hogy vajon mi vár rám, de szerencsére alaptalanok voltak a kezdeti félelmeim.

Mason Murray írótól még nem olvastam semmit, de számos platformon találkoztam nevével és különböző regényeivel, így úgy éreztem ideje kicsit közelebbről megnéznem magamnak. Mivel egy különleges lehetőséget kaptam a kiadótól, így csak annyit kértem, hogy válasszanak számomra egy könyvet, mely majd elindít azon az úton, melyen megismerem az alkotó munkásságát.

Azt le kell szögezni, hogy méretét tekintve akár füzet is lehetne, de senkit ne csapjon be a látszat, köze sincs hozzá. Ez egy sorozat első része, melyben 11 novella kapott helyet. Minden alkotás külön történet, mégis egy egységet képez. Lássuk is mit rejt ez a kötet.

Az első történet Túszok és Szerelmek címmel mutatkozik be az olvasó előtt, melyben egy rendőri akció kellős közepébe csöppenünk. Egy nyomozó körül forognak az események. A kezdeti értetlenkedésem, hamar átcsapott egy mély sóhajba és azt hittem kitépem a hajam, mire egy nagy csattanót kaptam zárásként. Most mondjam azt nem számítottam rá? Ez így nem igaz, viszont hamar megértettem és el is szomorodtam. Vajon sikerül az akció? És mi köze mindehhez egy volt szerelemnek? Nos, megtudhatod, ha elolvasod a történetet!

A második A halál hírnöke címet viseli, melyben egy gazdag „üzletember” előre szembesül a másnapi üzletkötésének tragédiájával. Persze ahogy várni lehet, a reakciója heves, de átgondolatlan. Vajon mi köze van egy cingár srácnak mindehez? És miért nem hiszünk soha a jó szerencsében? Érdekes kérdések nem igaz?

A harmadik novella Macska babona néven hirdeti történetét, melyben egy kis különleges karakter szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket. A dráma először egy átlagos kapcsolatot mutat be a szereplők között, majd egy édesen keserű hír robban be a történet középpontjába. Vajon miért fontos a péntek 13 dátuma? És miért kell odafigyelni az előérzésekre?

Ki kopog? címmel egy fiatal házaspár kálváriájáról olvashatunk a következő novellában, ahol sok furcsaság követi egymást rövid időn belül. Hogy véget vessenek az eseményeknek nem várt segítséget kapnak. Hogy miről is van szó? Nos, megtudhatod, ha végig olvasod a könyvet.

A vég kezdete igazán beszédes cím, melyben egy éjszakai szolgálatban lévő rendőr egy cserbenhagyásos gázolásba botlik. De, hogy ne legyen ilyen egyszerű a történet, kapunk némi idegen civilizációs információt, halálos vírust és egy hitet, miszerint elrontottuk a lehetőségeinket. Vagy talán mégsem?

Seherezádé halott avagy az ezerkettedik éjszaka meséje igen beszédes kezdése egy olyan novellának, melynek alapötlete a híres mese. Mindannyian ismerjük ezt a történetet, és számos verzióját olvashattuk már. Hogy ez is egy ilyen lenne? Nos, nem mondanám, mégis nagyon megfogó. Gyere, mesélj nekem egyet!

Flúgos futam névvel várt minket a következő mese, melyben egy dühös asszonyka ámokfutásáról olvashatunk. Nos, az már más kérdés, hogy a „családi ékszer” miért nem játékszer és persze azt is érdemes megtudni, hogy vajon kinek mit is jelent a szerelem?

Gyilkosnak lenni vagy nem lenni? Igazán érdekes kérdés, hiszen hogy ki miért vetemedik erre, végtelen a lehetőségek száma. Hogy megéri-e? Nos ezt eldönti mindenki és egy kis segítséget nyújt A tönk széle alkotás is. Olvassátok el, megéri!

Koldusoperett címmel követhetünk végig egy banda nagy akcióját, melytől sokat vártak és végül is sokat kaptak. De vajon ki mennyire tudja értékelni a nem várt lehetőséget? Nos, megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet!

A Farkast kiálltani kifejezést sokféleképpen lehet értelmezni, de van egy nagyon ismert változata is. Na, dereng már valami? Ha mégsem irány olvasni, mert ez a novella bizony döbbenetesen megmutatja, hogy a sötétben mindig ott az igazság egy tört része.

Idegenek közöttünk címet kapta az utolsó történet, melyben a dupla vagy semmi elve működik. Sokat foglalkoztunk már a klónozás kérdésével, de vajon hol tart most ez a tudományág? És vajon mi köze van mindehhez egy álmos kisvárosnak és pár elszórt embernek? A kérdésekre igazán sosincs helyes válasz, hiszen minden nézőpont kérdése.

Összességében elmondhatom, hogy a novellacsokor felettébb eredeti ötleteken alapul, kellő misztikummal fűszerezett és bizony sok olyan kérdést feszeget, amikről mi magunk is tudunk, de igyekszünk nem foglalkozni velük! Az értékelésem elején írtam, hogy egy közös motívumot is felfedeztem közöttük, mégpedig a halál számos formáját. Az elmúlás gondolata rémisztő hatással van többnyire az olvasóra, mégis hihetetlen kiaknázatlan területe az írói ihletnek. Úgy érzem egy ígéretes íróval találkoztam ismételten és ennek igazán örülök.

Viszont a nyomtatás hagy némi kivetnivalót maga után, ugyanis a kötet számos oldala olvashatatlan szinte a fényes lapok miatt és nagyon fárasztó böngészni, hogy vajon mi van odaírva.

Ettől függetlenül ajánlom a sci-fi és a rejtély kedvelőinek, mert úgy gondolom, hogy mindenki megtalálja a maga izgalmát egy – egy történetben. És ne feledjétek, az igazság odaát van!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Könyvmogul oldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy