Szanyi Ildikó - Három tucat szuvenír

 

Az elmúlt másfél év nem volt könnyű számunkra. Túl sok minden történt és tulajdonképpen a mai napig is tart, bár, hogy ki miképpen éli meg a pandémia időszakát az egyéntől függ, de mégis egységesen mondtunk le az eddigi életünk megszokott eseményeiről, szeretteink mindennapi társaságáról, utazásainkról. Ez a kötet ennek az időszaknak egy „gyöngyszeme”, de most nem a vírus okozta életkörülményekről mesél, hanem egy sokkal érdekesebb és talán százszor fontosabb élménycsokrot ad át az utazni szerető olvasó számára. Életek ékkövein keresztül, csodás tájakra –melyek elérhető közelségben vannak számunkra- utaztatja az olvasó lelkét. De mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni ezt az élményt az írónőnek. Köszönöm, hogy ismét feltöltekezhettem általad és egy erős kompentatív érzést hagytál bennem. Köszönöm.

Szanyi Ildikó írónő nevével tavaly találkoztam először, mikor volt szerencsém olvasni Nem ezt ígérték című alkotását. Akkor nagy rajongással írtam meg a véleményemet a kötetről, - amit azóta számos barátomnak és ismerősömnek ajánlottam jó szívvel, mert bizony nagyon megragadó volt a számomra. Mikor tudomásomra jutott, hogy újabb könyve várható, nagyon izgatott lettem és bár lehet, hogy rendkívül nagy elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak, cseppet-mást kaptam, mint vártam. Hogy csalódott lennék? Határozottan nem vagyok az, hiszen ezt a könyvét is a szívembe zártam a harmadik novella után.  A mostani élményem egy olyan, erős intuitív élményt okozott, mely még most is bennem él és összeszorul a szívem.

Az írónő idegenvezetőként bejárta Európa szinte összes országát, és pont ezért nagyon hiteles forrásmunka,-az élet adta empirikus-, szuvenírek a könyvben olvasható novellák, az egyes helyek jellemzőivel lefestve. A novellákban a társadalom minden szegmenségről olvashatunk nemtől és kortól függetlenül. A kötetben szereplő történetek ebben a nehéz időszakban "Az ezeregy éjszaka meséinek" is megfelelnek, hiszen oltalmat nyújtanak a reményvesztett lelkeknek és felemelnek páratlan humorukkal, szépséges tájleírásaikkal, vagy más egyén belső gondolatai, élethelyzete és érzelmei által. Kiemelkedő értéket képviselt számomra, amikor egy idős úr utazását ismerhettem meg, de érdekesnek találtam egy „lánykérés” reményében tett kirándulás eseményeit is. Két történetet szeretnék kiemelni, melyek terjedelmileg igen rövidek, de annál érdekesebbek és bizony a humor sem áll távol tőlük.

Az első:

„Hogy a felvidéki Rimaszombat lakosai furcsa ízlésű emberek, már eddig is nyilvánvaló volt számomra, akárhányszor elsétáltam a pici főtér klasszicista stílusú egykori kereskedőházainak szocreál árukkal teletömött kirakatai előtt. Ám hogy a humoruk is a helyén van, az csak azután derült ki, miután az egyik csoporttal látogatást tettem a városi múzeumban. Az egyiptomi hölgy, Tasheritnetiakh háromezer éves múmiája és a közelből előkerült bronzkori leletanyag mellett mindig kiállítják a hónap műtárgyát is. Szeptemberben a hónap műtárgyát annak az öt kártékony ormányosbogárnak a gombostűre tűzött teteme alkotta, melyeket a múzeum takarítónője kapott el, mielőtt a bogarak befészkelték volna magukat a hideg elől az épületbe.”

És a második:

„A Dobsinai-jégbarlangban tett látogatása során Kovács Józsefné, Marika néni nem azt találja izgalmasnak, hogy egy 7500 évvel ezelőtt kialakult, csaknem tízezer négyzetméteres jeges felületű, egyedülálló jégformációkat bemutató üregben sétál. Nem is a huszonöt méter vastagságú jégfalon belül élő Brandt denevérfaj legjelentősebb közép-európai lelőhelye hatja meg. De még azon a földrajzi érdekességen sem csodálkozik, hogy a ma Szlovákiában található jégbarlang valaha az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legfrekventáltabb üdülőhelye, majd Csehszlovákia sportkorcsolyázóinak kedvelt gyakorlóhelye volt. Marika néni azt a tényt nem tudja feldolgozni, hogy a csehszlovák műkorcsolyázó, Karol Divin, aki tudvalevőleg elsőként ugrott Európában tripla Rittbergert, hogy a fenébe gyakorolta ezt az ugrást ebben az alacsony belmagasságú teremben.”

Szubjektív meglátásom a kötettel kapcsolatban, hogy egy hermetikusan elzárt világban, mikor azt is meggondoljuk, hogy a boltba lemenjünk-e, egy ilyen utazókönyv kincset ér, mert nem csak Európa országairól kapunk egy csipetnyi leírást, hanem hazánk dimbes-dombos tájait is megismerhetjük. Rendkívül megrázó és egyben felemelő volt olvasni olyan emberekről, akik valamilyen szituatív élmény miatt indultak el egy–egy hosszabb útra és sokszor bizony felszínre kerültek az elfojtott érzelmeik, problémáik. Ebben a világban, mely már inkább elzárkózik az eddig megszokott életformától, egy ennyire élettel teli könyv megváltás, felengedés. Számomra pedig mindenekfelett didaktikus élményt is okozott, és rámutatott a hibáimra. Összeszorult gyomorral olvastam többször egy-egy novellát és be kell, hogy valljam nem egyszer elsírtam magam. Egy érzelmi hullámvasútra ültem fel olvasásom folyamán, mert hol felhőtlenül kacagtam, hol a könnyeimmel küzdöttem.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon szép érzelmicsokrot kaptam, csodás tájakon járva és igen én is elhoztam minden egyes novella általi „utamról” a magam kis szuvenírjeit.

Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert az élet nem állt meg, csak néha nehezebb és az ilyen művekkel mindig kapunk egy hatalmas lendületet, hogy miért is érdemes tovább küzdeni!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy