„Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket égetnek.”
Először is szeretném azzal kezdeni az értékelésemet, hogy
köszönetet mondjak egy kedves olvasni szerető molytársamnak, mert nélküle
mostanában nem tudtam volna elolvasni és bizony egy nagyszerű élményről
maradtam volna le. Köszönöm.
Nem csinálok titkot belőle, hogy nagyon különc és egyéni
nézetekkel tekintek a világra. Az igazságérzetem a plafont verdesi
és ki is állok mindazért, amit vallok. Hogy jobban értsétek miről is írok:
sokszor olyan állatokat és növényeket szeretek, melyeket az átlagember megvett,
vagy rá sem néz. Egyet kivéve, a címet adó virág számomra a szívem csücske és
mikor megláttam, hogy miről szól a kötet egy pozitív töltetű ómennek vettem. A
borító egyszerű, de nagyszerű érzés kelt az olvasni vágyók szívében, hiszen
semmi giccs nincs rajta és jó egyszerűen rátekinteni. Ráadásul hűen levetíti a
történet tartalmát, egy figyelmesebb szemlélőnek sok mindent elárul, ahogy
szemügyre veszi.
Tartalmát tekintve a könyv a II. világháború időszakában játszódik
és korhűen követhetjük végig az akkori eseményeket. A könyv elején található
egy rövid tájékoztató szöveg, mely felhívja az olvasó figyelmét, hogy a
történet valós eseményeket dolgoz fel, de bizonyos részleteket, eseményeket
picit megváltoztatott az alkotó. Ezzel semmi problémám nem volt, mert bizony
mind az a borzalom, mely ebben a könyvben meg van írva, az emberiség egyik
legnagyobb kudarca és bukása.
Kudarc azért, mert egy pár évtizeddel ezelőtti esemény, az I
világháború nem tanított meg semmit és ugyan azon hibákat követték el az
emberek. Bukás pedig azért, mert mint ember kudarcot vallottak. Meglátásom
szerint a hit világokat változtathat meg, életeket formálhat át, de el is
vakíthat. Ez mindig attól függ, hogy egy adott nép mely irányba fordul és kit
emel ki maga közül. Amikor egy személy tömegek pusztítását okozza és gyűlöljük
évek múltával még a nevét is, rá kell, hogy döbbenjek most sem tanultunk
semmit. Egy lélek kevés ahhoz, hogy egy világ lángba boruljon, de elég ahhoz,
hogy az első hullámokat felkorbácsolja.
Ez a történet négy szálon futó események és karakterek
szintézise. Az első és talán kulcsfontosságú szereplő Franka Gerber, aki
nővérként dolgozik és örök lázadóként kívülállója az akkori rezsimnek. Hite és
cselekedetei mindig arra ösztönzik, hogy amíg egy ember is ellenáll, van
remény. Róla és a családjáról nagyon sok mindent megtudunk és ezért
automatikusan kiváltotta bennem a szimpátiát. A másik főszereplő egy bizonyos
katona, aki hasonló nézetekkel szemléli a háborút, mint Franka, mégis teljesen
más életet él és komoly szerepe van a történetünk eseményeiben. A harmadik
karakter szerepe alap esetben mellékes lenne, én mégis a főszerepek közé
sorolom. Franka ex-kedveséről van szó, aki most már legnagyobb ellenfelének
embere. Azért gondolom kiemelkedőnek, mert végig jelen van a történetben,
folyamatosan feszültséget okoz és rendkívül komoly következmények kiváltója.
Bár a könyv negatív szereplőinek táborát erősíti és kimondottan nem kedveltem,
ennek ellenére valahol mégis szánalmat hozott felszínre bennem. Szántam azt a
fiút, aki elindult ezen a lejtőn, a szülői háttere is olyan volt amilyen, ezért
neki nem volt más választása, mint hogy magáévá tegye annak a kornak a
szellemét. Ha csak szimplán tekintenék rá, megvetném, de megláttam benne az
elveszett férfit és a törődő apát és ezért ez a picinyke reménysugár előhozott
belőlem egy erős szánalmat, valamint azt a gondolatot, vajon mi lett volna
vele, ha nem így alakul az emberiség történelme! A negyedik szál pedig a fenti
szereplők múltja, mert bizony mindenkinek megvannak egy szebb korból hozott
történetei, családtagjai, mikor még tiszta volt az ég. És ahogy felelevenedik,
a lapokon a múlt úgy válik egyértelművé, hogy kiből miért lett a jelenben az
aki, és megértettem, hogy elkerülhetetlen volt az események ilyenné alakulása.
Nagyon tetszett, hogy bár a tematikáját tekintve súlyos és
rendkívül fájdalmas, mégis hagy az író egy picinyke, lehelet vékony
reménysugarat, melyben a pozitív, virágzó érzelmek is helyet kaptak. Ez pedig
nem más, mint a szerelem. Nincs kiemelve, mégis pontosan tudtam, hogy ott van.
Körül lengi a karaktereket és reményt ébreszt az olvasói szívekben, mint az
enyémben is.
A történet lezárása érdekes volt, bár számítottam rá, mégis kicsit csalódottan csuktam be a könyvet, mert túl gyorsnak éreztem az események elvarrását. Szívembe zártam ezt a könyvet és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára vettem kézbe.
Számomra kedvenc lett és ajánlom mindenkinek, aki szereti a
korhű történeteket, az emberi szenvedést és a feszültséget, de pontosan ugyan
olyan örömmel nyugtázza, hogy a gonosz mindig elnyeri méltó büntetését.
Záró gondolatként pedig csak annyit írnék, hogy új század
hajnala virradt nem is olyan régen az emberiségre. Tanuljunk a múlt hibáiból és
tegyünk a gyűlölet és igazságtalanság ellen annyira, amennyire csak lehet!
Köszönöm.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Maxim Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése