Avar Judit - Kőberótt

„Múltak szépítése

Felemelő önámítás

A történtek bevallása

Illendő magatartás”

Mostanában kicsit félve kísérletezem a kortárs költészet terén, mert az utóbbi időben többször nehezen tudtam befogadni egy adott szerző gondolatiságát és nem feltétlenül a mű hibájaként róttam fel ezt az élményt. Nem mindig vagyok befogadó lelkileg, de ha már megveszem a könyveket, szeretném ütemesen feldolgozni, átélni mondanivalójukat. Most is úgy álltam neki az olvasásnak, hogy lesz, ami lesz, megpróbálom, legfeljebb félreteszem és később egy letisztultabb időszakomban visszatérek hozzá. Ami még érdekes a mostani olvasásomnál, hogy tulajdonképpen egy új kiadót is most ismertem meg, mert bár régebben ifjúsági vonalon már olvastam tőlük egy kiadványt, de a költészet sokkal zártabb tereiből még nem „csemegéztem”. Miután ezt a felfedezést megállapítottam, már sokkal nyugodtabban merültem el a szerző kötetében. 

Ezek után nem lesz meglepetés valószínűleg, hogy első olvasásom volt a költő munkásságából. Avar Judit költőnő immáron negyedik kötetét publikálta, amely jelen esetben egy rendkívül igényes és széleskörű alkotáscsokrot tartalmaz. A szerző múltját tekintve a zenei élet egyik kiemelkedő csillaga. Régi zenészként hosszabb ideig reneszánsz és barokk műveket énekelt és játszott viola da gambákon. Magántanárként pedig többek között éneket tanít növendékeinek. A versek szeretetét már tizenhat éves kora óta vallja és az írást is ettől az időszaktól számítja. A szerzőről itt tudhatsz meg többet.

Irodalmi téren is felfedezhető az önkifejezési formák kutatása, hiszen ebben a verseskötetében jól látható, hogy milyen sokrétű és sokszínű a művésznő.

Ez a verseskötet változatosság szempontjából két részletre bontható, míg az első és egyben főszál egy bizonyos képvers formához köthető, addig a másik a kissé „hagyományos” verselésnek is nevezhető alakzatokból merítkezik.

A képvers vagy más néven kalligram, olyan vers, amely a betűk, szavak, szövegrészletek, verssorok sajátos grafikai-tipográfiai elrendezésével egyszersmind képileg is megjelenítik a témakört. Ebben a kötetben számos ilyen alkotás fedezhető fel, amelyeket kiemel a szerző stílusának egyedisége is.

Nagyon szívesen megjelenítenék ezekből az alkotásokból formailag is egyet – kettőt, hogy mindenki jól lássa, hogy milyen művekről is írok most, de sajnos a jelen lehetőségeim igen szűkösek, ettől eltekintve természetesen a versekből mindenképpen válogattam.

Két számomra kedves alkotást szeretnék megmutatni, amelyekről elmondható, hogy nagy igazságot rejtenek. Elvégre a nőiesség hátrányairól vagy éppen a művészekhez való hozzáállásunkról kevesen írnak igazat és azt is kendőzetlenül már szinte elenyészően. Azt gondolom, hogy egy a nyers valóságot átadó alkotás csokor pont elegendő arra, hogy az olvasó elgondolkodjon mibenlétéről és esetleg átértékelje, hogy ő maga hova tartozik, és mit tesz a jelenben. 

 Az első alkotás a művészekről mesél, íme:

„A költő semmiből megél

Nem eszik – nem iszik

Ruhát sem cserél

Tátott szájjal szívja a bódító étert

Oly eleven

Lecsapni se kívánatos

Bár viszolyog a bírálattól

Pillanatra megdermed

De spongyát rá

Buzgón ontja eszmefuttatásait

Ábrándjai nem kényszerképzetek

Verseiért megmászná a jéghegyet

Hason csúszik visszafelé

Egyetlen gatyája kireped

Ez azért még jól jöhet

Hatásosabban okádja tőle

A kínrímeket

És lám

A művészet felragyog

Mi áll mögötte

Nem is gondolod

Hősünk a rajongástól

Reménykedve patkol el

Hogy holtában nagyon fájjon

Netán hamarabb kerül fejére

Tövisspékelt babérkoszorú”

A második pedig a nőilét egy árnyékoltabb oldalára vetít fényt, amelyet többnyire letagadunk, mégis igaz. Természetesen nem szabad általánosítani, hiszen sokunk más tartalmat ad a fenti fogalomnak, de ettől függetlenül ez a tematika sajnos nagyon igaz. Figyeljétek csak!

„Illegsz – billegsz
Tipegsz – topogsz
Sandán pislogsz
Selypegsz – nyafogsz
Biztosan tájolva
Így kelhetsz el

 hagyd el a férfit
ha mellette félsz
és nem úgy élsz
ahogyan remélted

 A teherbeesést
Ne tekintsd megoldásnak
Megszűnik személyes létezésed
Lehetetlen elmenned
Eszedbe jutnak a gyermekek
Miattuk pláne nem mered

Anyaként lejárt a szavatosság
Ismét jöhet a szabadosság”

A könyv számos verse apró emlékek mozaikja, amelybe könnyen beleillesztheti bárki a maga lelkét, és ha e kettőség létrejön, már a szem sem marad szárazon, hiszen magunkénak érezzük a sorokat és minden fájdalmat felszívunk, mint vizet a szivacs.

Ettől is olyan különleges ez a kötet, hogy számos formában megérinti az olvasói lelkeket és csak akkor szabadulhatunk igazán, ha hagyjuk, hogy a szavak valódi jelentése megmérettessen, és mint egy bukott rab végül láncainkat levetve, szemet lesütve kimerészkedjünk a fénybe. Mert az élet nem csak móka és kacagás, de mégis, még az árnyékos időszakokban is van egy picinyke fénycsík, amelynek létezése a legnagyobb ajándékok egyike. A remény minden pillanatban megerősíthet bennünket, csak meg kell látni. Tartsd az arcodat a fénybe, hogy a lelked feltöltekezzen, majd pedig olvasd el ezt a verses kötetet és megérted mennyi mindent kaphatsz általa.

Hogy kinek ajánlom? Tulajdonképpen minden olyan léleknek, aki szereti a különlegesebb költészetet. Hiszen csak ki kell nyitnod lelked ablakát és a versek egy új dimenzióba repítenek. És ne feledd: az élet akkor szép, ha a remény csillanását még a legsötétebb időszakban is észreveszed. Egy vers pedig akkor szól igazán hozzád, ha nyitott szívvel olvasod a sorokat.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Fekete Sas Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy