M. Tóth Tivadar - A megismerés szintjei

 

"Lásd meg a múltat,

finom kezek holnapod

karcolták bele."

Talán érdemes azzal kezdenem az értékelésemet, hogy még „gyermekcipőben” járok a haikuk tanulmányozásában. Tehát nem szakszerűen közelítem meg a műfajt, hanem, mint egy laikus olvasó. De ezt nem tehettem volna meg, ha a Napkút Kiadó egy recenziós példánnyal nem ajándékoz meg. Ezt szeretném ezúton is megköszönni, mert csodálatos élményben volt részem. Köszönöm.

Mindannyiunk életében vannak pillanatok, melyeket nehezen tudunk feldolgozni, érzelmileg megragadnak, és nem eresztenek. A haikuk ilyen pillanatok összességét mesélik el pár szóban. Ez a gyűjtemény egy olyan költő írása, akiről sok információt a kötet nem árul el, pedig szívesen olvasnék többet róla, mert kiemelkedőt sikerült alkotnia. A megismerés szintjei egy olyan alkotások összessége, melyeket apró mozzanatok ragadnak ki az életből.

A fülszöveg azzal kecsegtet, hogy utazáshoz remek olvasmány. Ezt én picit kiegészíteném: az egész életünk egy utazás, nem csak mikor reggel felkelünk és a napi dolgaink után megyünk, hanem minden nap, minden hét, minden hónap és év egy hosszú úton telik, melyet úgy hívnak élet. A zsákunkban azon élmények összessége lapul, melyeket ezen az úton szedtünk össze, eledelünk a természet adta csodák, fekhelyünk jó esetben egy megvetett vánkos és csak akkor hunyhatjuk le a szemünket biztonsággal, mikor tudjuk, hogy van ép cipőnk, melyet felhúzhatunk és indulhatunk tovább mikor beköszönt a hajnal első fénye. Bár igen kicsinyke kötetről van szó, hiszen alig 96 oldal, mégis egy egész életre való bölcsesség található benne. Sokat kigyűjtöttem, de vannak közöttük is kiemelkedőek, melyekről tényleg érdemes elgondolkodni. Nézzétek csak:

„Szertegurult a

jövő gyöngysora. Kinél

maradt a cérna?”

Nagy kedvencemmé fogadtam a következőt.

„Lélekzabáló
démonok csonthalmán kis
tücsök hegedül.”

Hogy miről szólnak? Olvasd el, ha kell többször is. Minden alkalom után másképpen tekintesz a szövegre és magadra vagy akár az életedre. És, amit külön ki szeretnék emelni, hogy ahogy olvastam a sorokat, ahogy beitták magukat a lelkembe, megelevenedett bennem egy férfi lélekesszenciája és elmosolyodtam. Mert hiába rejtőzik el, a lapokra vetett szavak áthatolnak az olvasó tudatán, és megindul a „film” gyártás, megállíthatatlan ez a folyamat. Tehát, bár pontos adatokat nem tudok, de sejtésem már akad. Egy olyan alkotóról van szó, aki csendes figyelemmel szemléli magát és környezetét. Aki mer kérdést kérdéssel megválaszolni, és akinek az írása tartós hidat emel olvasójának szívéhez, lelkéhez. Azt nem írom, hogy rajongó lettem, de azt igen, hogy egy nagyon jó indokot kaptam, hogy felkerüljön arra a listámra, melyen olyan személyek neve szerepel, akiktől még szeretnék olvasni a jövőben. És zárásként egy személyes kedvencem:

„ Ne kérdezz, nézz rám,
s olvasd némán az utat,
amit bejártam! ”

Amennyiben szeretnél elmerülni a haikuk világába a Napkút Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet. 

Írta: NiKy