Marák Veronika írónő neve számomra egyet jelent a kellemes, de tanulságos mesékkel. Bár vannak kisebbeknek szóló könyvei is -gondolok itt Kippkoppra, vagy Boribon meséire-, de biztos vagyok benne, ha azt írom, hogy Kockásfülű nyúl, már sokkal többen tudjátok kiről is lesz szó most. A mostani kötete 12 különböző mesét tartalmaz. Ez azért érdekes, mert az egyik történet címe megegyezik a főcímmel. Ezen mesék bár különállóak, mégis megegyeznek két fontosabb tulajdonságban. Az egyik, hogy szórakoztatóak, a másik pedig, hogy tanulságosak. Nézzük külön, mit is tartalmaz ez a könyv:
Igaz történet Piciállatról:
Így elsőre furcsán hangzik, de higgyétek el, már az első
mondat után megértitek, hogy ki is Piciállat. Maga a mese nagyon bájos,
kellemes olvasási élményt nyújtó. Megtudhatjuk, hogy a fent megnevezet élőlény
mit is csinált és ezt a család hogyan viselte. Egyetlen problémám volt az egész
eseménnyel, hogy lakhelyéül megnevezet üveg fekhely egészségtelen és nagy
károkat tud okozni. Sose a mese alapján kezdjetek el „szállást” készíteni a ti
Piciállatotoknak.
A kalóz nagyapa:
Ebben a történetben egy idős úr özveggyé válik és ezért
kénytelen a családjával összeköltözni. A kisunoka tölti ki a mindennapokat és
akkor boldog az idős úr, ha unokájával törődhet, de így is sok a szabad ideje,
míg aztán egy szép, meleg napon felfedezi a téren a többi gyerek. Nagyon
aranyos alap történet, bájos cselekménnyel. Egyedül, ami mellett megint csak
nem tudtam elmenni, hogy a gyermek cseppet önző. Persze mindenki szereti
kisajátítani imádata tárgyát, de ez ebben a mesében nem esett jól olvasni.
Áruházi kaland:
Itt egy kisfiú anyukájával vásárlásra indul, mert a kinőtt
ruhákat cserélni kell. Persze csupa móka és kacagás, míg meg nem történik a
kalamajka. Az esemény a való életben is bármikor megtörténhet, ezért
tartalmilag tanulságos és megszívlelendő, ha véletlenül ilyen helyzetben találjuk
magunkat. De hogy lehet azt mondani egy kisgyermeknek, hogy a sírás nem
megoldás. Abban igaza van az alkotónak, hogy nem lesz megoldva a probléma, de
ha a gyermek vissza fogja állandóan a könnyeit, egy frusztrált felnőtt lesz
belőle. A sírás akár kicsi vagy, akár nagy igen is nagyon hasznos és kell. Már
csak azért is, mert a nagy ijedelmekre és feszültségre remek oldószer. Persze
ez egyéni véleményem, mint anyuka lent kommentben kérlek, írd meg, hogy mit
gondolsz erről. Tényleg érdekel, köszönöm.
Mesélek neked Laposról:
Egy nagyon cuki és tanulságos, élményekben gazdag mesét
rejt. A címe is már felér egy kacagással és nagyon beszédes, ami tulajdonképpen
eléri, hogy az olvasó rögtön tudni akarja, miről vagy kiről is van szó. Bája
abban rejlik, hogy bemutatja, hogy sokszor a nem előnyös, csillogó-villogó
játék lesz a legfontosabb az életünkben. Annyira elbűvölt az alkotó ezzel, hogy
a korábbi mesékkel kapcsolatos gondjaimat meg is bocsájtottam az írónak.
Alfa bácsi titka:
A címadó meséről írok most itt nektek. Egy belvárosi házban
három gyermek furfangos játékot eszel ki. Úgy adódik, hogy éppen ekkor egy idős
úr költözik be a házba. Négyükről szól ez a remek mese. Ez az első olyan írás,
amiben semmi olyat nem találtam, ami fura lett volna. Az egész egy hatalmas
vidám, szeretet gombóc és nem lehet nem kedvelni.
Apu-Bé:
Egy igen elfoglalt férfi szembe találja magát egy kisfiú
kérésével, amire bizony érdekes megoldást vett fel az alkotó. Őszinte leszek, a
gond megoldása kedves, de a mese végére nagyon zavart lettem és rájöttem, hogy
végül ez a megoldás erőltetett lett.
Tihany:
Sajnos rendkívül irritáló volt a számomra, hogy egy ennyire
goromba szülői képpel még nem találkoztam gyerekeknek szóló mesében és úgy
gondolom emiatt az egész elvesztette a maga báját.
Bagollyal nyaraltunk:
Az eleje nagyon tetszett, de aztán a gyermeki gonoszkodás
elvette a kedvemet tőle. A vége megint kedvemre való volt, bár nem
szórakoztató, a szememben mégis a Bagoly az igazi táborlakó.
Palotás rádió, Budapest:
Ne is kérdezzétek, semmi értelmet nem találtam benne.
Babszem-hóember:
Egy kicsi lányka és testvére kalandjairól szól a
hóemberekkel. Végre megint egy olyan mesét olvashattam, ami kedves volt,
érdekes és tanulságos.
Mónika és a tévé:
Bár ez a mese is inkább helykitöltésnek volt jó, annyiban
mégis kellemes érzéssel párosult, hogy Mónika rájött, az álmodás sokkalta
izgalmasabb, mint a tévé.
Karácsonyesti mese:
Végezetül ezzel a mesével záródik a kötet. Megmondom
őszintén ez sem a szívem csücske, de el tudom képzelni, hogy a karácsonyi
vendégvárás sok fejfájást okoz a háziasszonynak és emiatt nem marad türelme a
gyermekeire. Ezért mikor a gyerekek elmennek „szomszédolni”, egy idős magányos
hölgy, Bíró néni is boldog lesz.
Úgy gondolom, még mindig tartom azon nézetemet, miszerint
Marék Veronika jó írónő, hiszen fent említettem a régebbi alkotásai mind
kedvenceim. Attól, mert szeretünk egy alkotót, még nem kell, hogy hozzánk
szóljon minden története. Kár érte, de ez csak a személyes élményem.
Amennyiben nem vettem el kedvedet, a Pagony Kiadó oldalán be
tudod szerezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése