Az idei évem egyik alap pillére, hogy megleljen azt a
könyvet, mely bár erotikus, mégis eléri nálam, hogy imádjam, akarjam olvasni és
feltüzelje a lelkemet. Számos írót ismertem meg ebben a témában, de többnyire
kiábrándulva csuktam be az utolsó lapokat és csak pislogtam, hogyan is lehet
szeretni egy ilyen alantas, emberi ösztönökön élvhajhászkodó műveket. Mielőtt
bárki kiakadna, semmi bajom a testi örömökkel, sőt nyitott lélek vagyok. Szívesen
teszem, beszélek vagy olvasok róla, de az igénytelenséget nem bírom. És a
legnagyobb kedvencem, mikor megszólnak, hogy az erotikát (film, könyv) mennyire
kedvelem nő létemre, de az már rendben van, hogy az igénytelen pornóról szóló
ponyva elözönlötte az országot! Szerettem ezt a kettős mércét és elég
szánalmasnak is találom. Ugyanakkor, hogy miért erről írok? Nagyon egyszerű,
most olvastam először idén olyan könyvet, amiben igen is van erotika, de csak a
felszínt kapargatja, de azt milyen jól teszi.
On Sai könyvei már egy ideje felkeltették az érdeklődésem, de a Calderon után úgy éreztem hanyagolni fogom, mert bár tetszett, annyira nem voltam elragadtatva tőle. A másik két sorozata, pedig az olvasatlan könyveim között szunnyad arra várva, mikor veszem kézbe őket. Ezt a vásárlásomat nem az írónő neve határozta meg, hanem a könyv borítója. Gyönyörű, és mivel minden különlegesért rajongok, már csak azt vettem észre, hogy megvettem.
Az első, ami nagyon izgalmas ebben a kötetben, az a páratlan írástechnika. Olvastatta magát, gyönyörűen használva a magyar szavakat, melyek feltüzelték lelkemet és minden kéjelgésre simán rávettek volna. Egyszerűen odatapadt a kezeimhez és addig le se akartam tenni, míg be nem fejezem.. A megálmodott világ egyedi, nem olvastam még ehhez foghatót. A cselekményszál bonyolult, de remekül szövi hálóját olvasója köré, szinte fulladozásra kényszerítve. Fullasztó volt számomra, mert vagy sírva kacagtam, vagy a vágytól nem láttam. És jöjjenek a karakterek, amik számomra a legfontosabbak. Imádtam őket, mindenkit, legyen akár gonosz, akár jó, de mindenki árnyalt, senki sem csak egyik oldal képviselője. Imádtam, hogy Rianna bőrébe bújhattam. Tele van élettel, de nagyon agyafúrt és elképesztő pimasz. Fantasztikus élmény volt felfedezni általa a világot, a saját lelkét és a másik nemet. Hímek közül három is a szívem csücske, persze fény derül sok komiszságra, de akkor se tudok még dönteni, hogy kiért is dobogjon az a fránya kicsi szívem. A politikai harcok sokszor fárasztanak, itt viszont inkább fűszere volt egy jó bornak, melybe, ha belekóstolok a mámor és forróság emészti el lelkemet.
Amiért viszont piszok ideges vagyok az a befejezés. Ki vagyok akadva és jogosan. Mégis, hogy gondolta ezt az írónő? Simán hülyíti olvasóját és még egy ilyen csavarral szédelegve utamra enged, mondván még úgyis találkozunk? Mert bizony fogunk és én addig "eszem a kefét" míg megálmodja és le is írja a folytatást. Most mondom, hogy nem egyedül vagyok morcos, csak én fel tudok sorolni jó pár könyvmolyt, akik nem fogják békén hagyni, erről gondoskodom!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése