"És amiről nem tudunk, az olyan, mintha nem is létezne. Amit elfelejtettünk, azt nem is látjuk többé…"
Wéber Anikó nevével nem először találkozok, hisz már volt szerencsém olvasni tőle.
Sajnos azon történetek nem hozzám szóltak, nem én voltam a célközönsége. Eme könyvét egy fontos lista miatt vettem meg. Az első pár oldal nem győzött meg, azt hittem egy újabb csalódással gazdagodom. Tévedtem, még pedig nem sokszor jelentem ezt a szót ki ilyen büszkén. Jó érzéssel tölt el, hogy végre kellemeset csalódtam. Ez a mese gyönyörű. Valós problémákat csomagol a képzeletvilág adta díszpapírjába, és a legszebb masnival díszíti, ami jelen esetben a könyvben található illusztrációkat jelenti.
Bikó Eszter nevével még nem találkoztam, de ezek után figyelemmel fogom kísérni munkásságát, mert nagyon kellemessé tették, ezt a csodálatos történetet.
Adott két gyermek, mely különböző okok miatt elindul egy kaland útján, hogy megleljék mindazt, amit elveszíteni véltek. Számos kutatás, csalódás és felfedezés vár rájuk, sok kedves személlyel ismerkednek meg és sokat tanulnak önmagukról, az emberekről és magáról az életről. Hogy sikerül e megtalálniuk mindazt mit elvesztettek, és miként élik meg eme kalandot, megtudhatod ha elolvasod a könyvet.
Bár nem a korosztályomnak szóló meséről írok most nektek kedves olvasók, mégis magaménak érzem.
Sok emléket kaptam olvasás közben, elfeledett események, tárgyak és érzelmek kerültek felszínre bennem. Immáron 35 évesen megéltem jó pár kudarcot, harcot, eltemettem embereket, emlékeket. És most hirtelen újra felszínre kerültek. Eszembe jutottak azon kedves arcok, akiknek anno a mese iránti rajongásomat köszönhetem, vagy azt, hogy boldog gyermekkorom lehetett. A nagyszüleim már nincsenek velem, de a szeretett arcuk, kedves mosolyuk és minden ami hozzájuk köt újra a felszínre kerültek és boldog vagyok. A kötet végére elmorzsoltam pár könnycseppet, összeszorult gyomorral, és egy hatalmas hiányérzettel párosulva.
Úgy gondolom egy nagyon fontos üzenetet hordoz magában ez az alig 124 oldalas kis könyv, mégpedig azt, hogy ne felejtsük el megölelni egymást. Mindazon embereket, akiket szeretünk, de nincsenek velünk a mindennapokban. Mert, bár rohanunk mégis a szeretetnek és törődésnek mindig kell hagyni időt. Hisz az ember társas lény, és sokkalta fontosabb vigyázni mindazon személyekre, kik még velünk vannak és szerethetjük őket.
"Az égből nem hullhat egyetlen pehely hó, csak nagyon sok.
A hópelyhek sosincsenek egyedül."
És örülök, mert ez a mese gyermekeknek íródott. Élvezhető, kedves és okító formában. Könnyen olvasható, és szép illusztrációkkal ellátott kötet. Nagyon örülök, hogy olvashattam. És igen csak bizakodó vagyok, hogy más alkotása is tetszeni fog a szerzőnek. Egy élmény volt az olvasása.
Hatalmas kedvenc.♥
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a könyvet a Pagony Kiadónál tudod megvásárolni!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése