Szívügyemmé váltak, a nehezen olvasó, vagy diszlexiás gyerekek.. - Interjú Az üveggyémánt átka és a Johanna szerzőjével, Kristin M. Furrier-rel

 

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy olvashattam az írónő frissen megjelent könyvét. Köszönöm, hogy vállaltad ezt a beszélgetést. A most megjelent, Az üveggyémánt átka című könyvről és sok más érdekességről fogom kérdezni az írónőt. Vágjunk is bele.

Kérlek, pár szóban mutatkozzál be a kedves olvasóknak! Mit érdemes tudni rólad és a munkásságodról?

Először is, köszönöm szépen a felkérést, számomra megtisztelő az érdeklődés. Magyarné Szücs Krisztina vagyok, Kristin M. Furrier írói álnéven publikálom az írásaimat. 24 éve élek boldog házasságban, és három gyermekünk született. Kamaszkorom óta foglalkozom az írással. Mindig a részem volt, de nagyon sokáig háttérbe kellett szorítanom.  Miután a gyermekeim nagyobbak lettek, utána tudtam újra több teret engedni az írásnak.  Elkezdtem pályázatokra írni.  2006 – ban jelent meg először nyomtatásban, egy egyperces novellám, a Karácsony Kincse. Ezután regény pályázatokkal kezdtem próbálkozni, egy ilyen pályázatra írtam a Johanna című regényemet. Rengeteget dolgoztam rajta, így már írás közben eldöntöttem, hogy bárhogyan is alakul a pályázat, megjelentetem.  Itt kezdődött egy nagyon hosszú út számomra, mikor egyedül belefogtam a kiadásba. 2015 – ben jelent meg a Johanna magánkiadásban.  Majd ahogy újabb regények születtek, úgy folytatódtak a kiadások. 2016 – ban A kastély rejtélye, 2018 – ban olvasói kérésre a Johanna II. A történet folytatódik című könyv jelent meg. Majd az idei évben újra egy pályázatra, a KMK Aranymosásra írtam Az üveggyémánt átka című ifjúsági regényt. Ez a regény, most június közepén került kiadásra.  Közben a köztes időszakokban ebook formátumban is megjelentettem a könyveket.

Az üveggyémánt átka című ifjúsági köteted egy testvérpár mesébe illő kalandjáról szól. Pár mondatban mesélnél róla?

Ez egy ifjúsági kisregény, kalandregény, némi misztikus szállal.  A történet két főszereplője Héda és Ákos, egy tizenhét éves ikerpár. Tipikus kamaszok, akik mindenen vitatkoznak. Hédához kerül egy régimódi üveggyémánt, mely el van átkozva. Ákossal összevitatkoznak rajta, és dulakodás közben felnyitják a gyémánt átkát. Miután rájönnek mi történt velük, megpróbálják megérteni, hogyan keveredhetnének ki belőle. Lesz egy segítségük is, aki végigkíséri őket az úton, hogy megtalálják az igazi megoldást, és ne ragadjanak örökre az üveggyémánt átkában.

Hogyan alakult ki benned a fantasy témaköre? Miért éppen ikrekről írtál könyvet? Hogyan jöttek létre ezek a feladványok, amik a történetedet színesítik?

Család és ifjúsági regényeket írok. Ha egy gyermek kezében adok egy több száz oldalas történelmi regényt, nagy valószínűséggel nem fogja elolvasni. Viszont engem nagyon vonz a történelem, a múlt, ez ad ihletet, és a családom. Megpróbáltam úgy írni a regényeket, hogy megjelenítek bennük egy, már letűnt kort. Egy kedves történettel, vagy némi misztikummal megszínezve, befogadhatóbbá teszem az egészet. A Johanna a 19. században játszódik, míg A kastély rejtélye a középkorba viszi el az olvasót. Az üveggyémánt átka nem megy vissza konkrétan a múltba, de van neki egy kis poros, dohos, múlt illata. Sőt a jelenleg készülő kéziratom is egy régi kort fog úgymond bemutatni.

Elég sokszor használom a fiú – lány párost a regényeim során. Valószínűleg azért, mert fiaim, és lányom is van. Hogy miért pont ikrek? A nagyon közeli lelki kapcsolatot akartam tükrözni vele a testvérek között. A feladványokat a történetben, semmi esetre sem szerettem volna bonyolultra alkotni. Bevallom sokat gondolkoztam a kérdéseken, hogy ne legyen túl könnyű, és túl nehéz sem. Az utolsó feladatot, a gyermekeim segítettek kitalálni, nagyon kreatívak tudnak lenni, ők is rengeteget olvasnak.

Mi vagy ki inspirálja a történeteidet? 

Számomra az abszolút inspiráció a történelem. A történelmi helyek meglátogatása, a régi épületek, skanzenek, várak, kastélyok. Fantasztikus hatással vannak rám. Ha belépek egy kastélyba, szinte megelevenedik előttem az egész. Látom magam előtt, ahogy a kastély lépcsőjén az uralkodók sétálnak lefelé, elképzelem hogyan élhettek ott, abban a korban, miként viselkedhettek. Végeláthatatlan az ezzel kapcsolatos fantáziám. A kastély rejtélye konkrétan az angliai Kenilworth –ben levő, I. Elizabeth és Robert Dudley kastélyában született meg. Bár a helyszínt áthelyeztem Magyarországra, magát a kastélyt teljesen úgy képzeltem el benne.

Térjünk rá kicsit a könyv borítójára és illusztrációjára. Mennyire volt beleszólásod, hogy hogyan nézzen ki?

A könyvek kinézete, terve, borítója, illusztrációja mind az én munkám, az én elképzelésem. Teljesen én terveztem meg őket, ebben nem volt segítségem. Az összes könyvem kiadását én vittem végig, minden az én munkám ezen a téren. Amiben szakember segített, az a lektori munka, a szerkesztés, a korrektúra, és maga a nyomdai munka. A Johanna II. és A kastély rejtélyén a képeket is mi készítettük. Johannát a könyv borítóján, a lányom személyesíti meg. A kastély rejtélyénél, pedig Debreczeni Diána vállalta a főhősnő Eliza megjelenítését. ( A képet pedig Molnár Norbert fotós készítette.) Valódi Hunyadi korabeli ruhát kértünk kölcsön a képhez, tényleg próbáltam a történethez hűen létrehozni a borítót is. Az üveggyémánt átka borítóján az egyik szereplő jelenik meg, és a kép színével, hatásával próbáltam sugallni a regény hangulatát. Szerettem volna itt is saját képet készíteni a borítóhoz, de sajnos a karatén időszak, gátolta a lehetőségeink tárházát, így most kicsit kevesebb „anyaggal” tudtam dolgozni. Kb. tíz darab borítótervet készítettem Az üveggyémánthoz is, és ez szavazta meg a család győztesként.

Bár én csak most ismerkedem a munkásságoddal, nagy örömmel láttam, hogy már három könyved jelent meg. Kérlek, mesélj róluk! Mit ajánlanál egy új olvasódnak, mely könyveddel kezdje az olvasást?

Igen. Feljebb már le is írtam a címeket sorban. Hogy melyik könyvet ajánlanám? Ez nekem mindig egy kicsit nehéz kérdés. A Johanna sorozatot azoknak ajánlom, akik szeretik Lucy Maud Montgomery írásait. Én az ő írásain nőttem fel, és nagyon szeretem az a kort. A Johanna hasonló korban játszódik, egy kicsit lassabb, egy kicsit édesebb, lelket melengető történet. Egy bohókás nagynéni Angelika, és egy korához képest nagyon komoly 16 éves lány, Johanna együttélésének a története. Egy tökéletesen idilli kis angliai városban, Abbey – ben játszódik, tipikus pletykás szomszédokkal, egy mindent kimondó szolgálóval, és romantikus, finoman kezelt szerelmi szálakkal, egy teaház árnyékában. Itt egyáltalán nincsenek fantasy elemek.

A kastély rejtélye, és Az üveggyémánt átka, eltér, hiszen ezekben megjelenik a misztikum, vagyis egy kis fantasy kerül a történetbe. Itt fiatalok a főszereplők, gimnazisták, ill. egyetemisták. Ők keverednek mindig valamilyen izgalmas rejtélybe. Az vettem észre, a kétféle regénytípus, két táborra osztotta az olvasóimat. Van, aki a Johannát szereti, van, aki viszont a kisregényeimet. Ezért főleg az alapján ajánlanék a könyveim közül, hogy milyen regényeket olvas az illető. 

Úgy tudom a mostani regényed egy különleges okból íródott. Mi ez az ok és szerinted mennyire fogja beváltani a hozzá fűzött reményeidet?

Nem titok, hogy, az elmúlt pár év nagyon megváltoztatta a világnézetemet. Nem véletlenül, egyértelműen családi okok miatt. Úgy fogalmaznék, hogy szívügyemmé váltak, a nehezen olvasó, vagy diszlexiás gyerekek, fiatalok. Látom, hogy egy ilyen gyerkőc, ha meglát egy vaskos, csupa apró betűs könyvet, legyen az bármilyen témájú, rémülten dobja el. A Johanna után ezért döntöttem úgy, hogy írok rövid, pörgős, ugyanakkor izgalmas kalandregényeket. Ezeket öregbetűs könyvekként jelentettem meg, hogy az olvasást segítse a nagyobb betű, és nagyobb sorköz. A kastély rejtélyét nagyon szerették, bár már ott is sokan megjegyezték, hogy rövid. Igen, ez így van, de nem véletlenül. Ezzel is segítem az olvasáshoz való kedvet. Ezekben nincsenek több soros leírások, ezek a történet izgalmasságára fókuszálnak. Valamint kiemelten figyelek a szóhasználatra, semmi olyan nincs benne, amit én sem hallanék szívesen a gyermekeim szájából. Az üveggyémánt átka is ilyen típusú könyv. Ebben már több kép is szerepel, hogy még inkább segítsen az olvasás feldolgozásában. Én hiszem, hogy ezek a kis „könnyed” könyvek, segítik az olvasást. Számomra egyértelmű pozitív visszajelzés volt erről, hogy A kastély rejtélye regény megjelenése után, a Kossuth rádió is felkeresett, egy interjúra. Látom, hogy a könyvekkel, sokkal inkább arra törekszenek mostanában, hogy minél hosszabb történet legyen, fantasztikus világépítésekkel, bonyolult szerkezetekkel, amik egy jól olvasó személynek, legyen az gyermek vagy felnőtt, tényleg szuper élmény. Csupán én azt érzékelem, hogy azt a réteget nem célozzák semmivel, akik fogalmazzunk úgy, hogy kicsit mások.

Jelenleg írsz-e új könyvet? Ha igen milyen témában és miről fog szólni?

Úgy fogalmaznék, jelenleg nagyon benne vagyok egy történetben. Ugyanúgy misztikus kalandregény lesz, egyetemista szereplőkkel. Annyit mondanék csak róla, hogy ez a történet is kicsit „dohos szagú” lesz.

Kipróbálnád magad más tematikában is?

Ami még közel áll hozzám az angol klasszikus irodalom. Úgy érzem, abban a stílusban tudnék még hitelesen alkotni. Amit biztosan nem tudnék írni az a krimi. Bár az egyik kedvencem írom Agatha Christie, nem tudnék gyilkosságokról írni. 

Ha nem írsz, akkor mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

A családommal elsődlegesen. Olvasással, ha van rá mód, akkor kirándulással, kertészkedéssel.

Ez az év elég kaotikus a világ számára. Hogyan élted meg a karantén időszakát? Ez mennyire befolyásolta az aktivitásodat az írás terén?

A vírus berobbanásakor, mikor lényegében március elején karanténba kerültünk, nagyon nehéz volt. Mind lelkileg, mind szellemileg, engem nagyon leterhelt. Visszakerültem a gyermekeimmel az iskolapadba, mint nagyon sok szülő, és rengeteg időt tanultam velük. Az alkotás ihletét tőlem teljesen elvette ez az időszak. Nagyon nehéz volt feldolgozni a bezártságot, a rengeteg korlátozást. A mi generációnk nem élt még ilyen helyzetet át, és ez nagyon új volt. Ahogy végre újra „szabadok lettünk”, akkor jött vissza az íráshoz való kedvem. A karantén időszakában felgyülemlett érzelmek most leülepedtek, és hoztak egy új alkotói időszakot a számomra.

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, keressétek fel az írói oldalát hiszen sok érdekességet olvashattok!

Írta: NiKy