Isabel Allende - A japán szerető

 

Milyen érdekes az élet! Már nem is tudom hányszor került elém ez a kötet, de csak most olvastam el. Megvettem egy drága barátnőmnek, és végül egy másik kedves molytársamtól kaptam kölcsön, hogy belefeledkezhessek. Ezt itt is szeretném megköszönni, mert enélkül nem tudom mikor is szántam volna magam rá az olvasásra, és kimaradt volna mindazon élmény, melyet olvasás közben éltem át.

Az első, amit meg kell, hogy jegyezzek, az a borító egyszerű, de nagyszerű mibenléte. Rendkívül ízléses, teljesen a bel tartalomhoz passzoló. A színek kellemessége és egy leheletnyi elegancia tükröződik vissza. Csak gratulálni tudok a tervezőnek!

Ami a történetet illeti, ez egy csodálatos családregény, tele fájdalommal, haraggal, szeretettel, az emberi lelkek különböző megnyilvánulásával, melyet minduntalan átsző egy bizonyos vékony háló, ez pedig nem más, mint az élet és a halál közti leheletnyi vékony réteg. A kötet öt szálon fut, mégis ebből négy a meghatározó, melyet a karaktereken keresztül élhetünk át, és az az egy csupán a történelem ismétlődése, mely mocskával és drámai felhangjával illeszti össze a szereplők életfonalát.

A könyv elején még nem éreztem ezt a határtalan odaadást. Szokványosan kezdődött, hiszen egy fiatal lány hánytatott sorsára enged egy pillanatnyi betekintést, hogy kerül a jelen időszakban a másik fő karakter mellé, hogyan is alakul ki az ő "kapcsolatuk".

Ha lehet így fogalmazni, Alma és a Belasco család foglalják el a történet első részét. Megismerjük a múltat, a család felépítését, a társadalomban betöltött szerepüket. A családtagok egymáshoz való viszonyukat, a háború előtti és közbeni időszakot.  Alma, Nathaniel és Icsimei kapcsolatát, a szeretetük különböző formáit, a különlegességeket, gyengeségeket, és különösképpen az akkori társadalmi különbözőségekből adódó terheket, melyek kihatnak eme három különleges személy életére, a világban való elhelyezkedésükre.

Míg a két hím őrlődése a család, a kötelességek és a akkori politikai kirekesztettség által elszenvedett megaláztatásokon keresztül vezeti olvasóját. Addig Alma személyiségének fő állomásait láthattam, főleg azon pillanatokra fókuszáltam, ahol kialakul ez a páratlan, szenvedélyes, életigenlő, határozott NŐ életképe, és mely elkíséri az élete további szakaszaiban. Alma életfelfogása, hol, mint egy vulkán tör felszínre, hol egy csendes folyó áramlik, megélve a tragédiák okozta sebek gyógyulását, a saját létének megkérdőjeleződését és legfőképpen a két férfihoz fűződő kapcsolatát. A két hím hányatottsága teljesen eltérő, míg az egyik az "aranyélet" adta biztonságos falak között keresi útját és lép a férfiaknak kijelölt ösvényre, addig a másiknak meg kell küzdenie származásából adódó megkülönböztetésekkel, a családja elvárásaival, az embertelen körülményekkel, a férfivá érés nehézségeivel és főleg egy meg nem értett szerelem elmélyülésével, melyet ebben az időszakban még csak lelkileg kell feldolgoznia.

A három karakter közti kapcsolat, a szeretet, a szerelem milliónyi árnyalatát hozta felszínre.  Ezen lelkek kitartása, kölcsönös tisztelete és hihetetlen bátorsága tiszteletet ébresztett bennem és nagyon szurkoltam egy bologabb befejezésért. Hogy erre milyen választ leltem, megtudhatod, ha elolvasod a könyvet.

Ami a negyedik szereplőt illeti, korát meghazudtolva éli az életét, kegyetlen sorsa, erőssé és szívóssá tette.  Szorgalma, hihetetlen élni akarása és az a páratlan kedvesség mely jellemzi, kiemeli a láthatatlanságból, hiába szeretne ott maradni. Ennek következtében Irina láthatóvá válik Alma számára is és eme két nő árnyakban megbúvó összefonódását követhetjük nyomon.

A könyvben sok apró és két hatalmas szerelem kap helyet. Míg az egyik évtizedeket ölel fel és kitartóan pulzál, addig a másik apró lépésekkel erősödik, mégis mindkettőről elmondható az a mélység, kölcsönös tisztelet, mellyel adóznak mind a szellemi, mind a testi gyönyörök iránt.

És szót kell, hogy ejtsek az ötödik szálról is, melyről határozott véleményt alakítottam ki és bár, szerencsére védett időszakból írom eme sorokat, mélyen fel vagyok háborodva.

Sok történet szól a második világháború Európában megélt szörnyűségeiről, és gyötrelmeiről, de oly keveset tanulunk átlagban arról, amit a tengeren túli népek műveltek a japánokkal. Nem érdekel, mely népről van szó, ezt SENKI nem teheti meg a másikkal. Szidjuk a németeket, de nézzünk már szét a világban!! Nem tudunk olyan népet mutatni, akihez ne fűzne kegyetlenkedés és más népcsoportok irtása vagy megalázása. A könyvben számos kiváló mondat olvasható, de én most egyet kiemelnék, mert a benne leírtakat igaznak gondolom.

 "– A németek nem egy pszichopata fajta, (…) .Olyan normális emberek, mint te vagy én, de fanatizmus, hatalom és bűntetlenség birtokában bárki olyan vadállattá válhat, mint az auschwitzi SS-ek."

Úgy gondolom, hogy ezen érdemes lenne elgondolkodni és azon is mi hol helyezkedünk el eme nézetünk szerint! Mert más kényelemből, biztonságból ítélkezni és más a káosz közepén tisztességes embernek maradni! Nincs több hozzáfűzni valóm.

Összességében azt kell, hogy írjam ez a könyv csodálatos. Érzelmek millió árnyalatai kerültek felszínre, de már nagyon régen nem sírtam ennyit egy történeten. Idei olvasásaim egyik kiemelkedő kötete és evidens, hogy kell egy saját példány a polcomra. Számomra kedvenc!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Geopen Kiadó weboldalán megtudjátok venni a könyvet!

Írta: NiKy