Czikora Ildikó - Ha majd nem leszek…

 

„Mert aki szeret,

nem feled soha,

ez áll a sírokon,

ezt vallják oly sokan.”

Az élet útjai kifürkészhetetlenek tartja a mondás és én magam is ezt vallom, hiszen ezt a könyvet többször is láttam különböző fórumokon, sőt egyszer meg is akartam rendelni, de aztán valamiért elmaradt. És most a Mogul Kiadó jóvoltából mégis olvashattam, amit itt is szeretnék megköszönni! Nektek hála egy hatalmas „utat” tettem meg a szerzővel kézen fogva és bár most már csak magam vagyok a gondolataimmal, sokat kaptam. Köszönöm!

 Czikora Ildikó - Ha majd nem leszek… című verseskötete egy gyászmunka egy éves időszakát öleli fel. Az alkotó kapcsolata édesanyjával a szereteten és őszinteségen alapszik, mely a gyász különböző szakaszaiban is jól érezhető. A versek rendkívül nyersek, nem feltétlen a rímek gazdagsága jellemzik, mégis olyan nagy erejük van, hogy olvasás közben többször félre kellett, hogy tegyem a kötetet, mert bizony kibuggyant az a bizonyos könnycsepp. Minden versben egy élettel teli személy elevenedett meg szemeim előtt. Ez az asszony nagyon kedves, szorgalmas és nyitott lélek volt, akit sokan szerettek és védelmeztek. Mégis a sorsa és élete nem volt mentes a megpróbáltatásoktól és fájdalmaktól, mégsem engedte, hogy ez befolyásolja a mindennapjait. Szeretteit mindig maga elé helyezte és legjobb tudással és odaadással egyengette életüket. Tanácsai és meglátásai még számomra is kiemelkedőek, amit a könyvből egy vers részlettel szeretnék megmutatni nektek. Figyeljétek csak!

„Jó anya ismeri

gyermekének lelkét:

jó tulajdonságát,

s mi okozza „vesztét”.

Gyakran mondta nekem:

az energia véges…,

„takarékos” legyél,

de munkaigényes.

Sok mindent megteszel,

de az a nagyobb munka,

hogy értékeljenek ám,

jó szót is megadva!

Ne evidensnek vegyék,

mit te értük teszel,

vívd ki „tekintélyed”,

és sikeres leszel!

Tanulj szelektálni,

mi fontos és mi nem,

örök igazság ez,

akármit is hiszel!

Fontos felismerni,

ne csak adni tudjál,

egyensúly meglegyen:

elfogadás útján.

Így lehet ugyanis

kihasználni tetted,

visszaélni benned

a nagy igyekezettel!

"Minél több az adás,

annál több marad ránk"

– igazi nagy mondás,

de a mérték tudás!

Határt húzni nehéz,

mégis tanulható,

remélem fog rajtad

az anyai szó!

Olyan sokan szeretnek

más hátán felmászni,

csak úgy ne pazarold

kreatív tudásod!

Jószívűség nem lehet

visszaélés tárgya,

mindennek középút

az alfa-omegája!”

Remélem Ti is érzitek ennek a pár versszaknak az erejét és értitek miért is emeltem ki!

A gyász egy komoly esemény mindenki életében és sajnos sokan mégis elfojtják. A szeretet személy elvesztése természetes folyamat, hiszen mindenkinek eljön majd a maga múlandó órája, de akik itt maradnak, egy mély fájdalommal kell szembenézniük és az elengedés öt szakaszán is végig kell sétálniuk. Ezen részek az első évben a legnehezebbek és legintenzívebbek, mivel akkor töltjük el először „egyedül” ezt az időszakot. Minden perc és minden óra hatalmas űrt hagy maga után, de a hiányt csak akkor tudjuk kicsit tompítani, ha teret adunk érzelmeinknek és őszintén vállaljuk feltörő fájdalmunkat. Úgy éreztem a szerző megfogta a kezem a kötet elején és szeretettel végig vezetett ezen a szakaszon. Hiszen én is gyászoltam nem egyszer, de ennyire mély érzelmekkel, ilyen sok gyönyörű gondolattal még nem találkoztam. Nézzétek csak!

„Hópihe száll, benne élsz Te,

jég, ha olvad, melegíted.

Esőcseppet megtisztítod,

zúgó szelet csillapítod.

Nap, ha kisüt, Te mosolyod,

eső esik, megszárítod.

Köd kitisztul, Te segíted:

ilyen volt az egész lényed.”

Az alkotó édesanyja különleges és kifinomult érzékkel rendelkezett. Rendkívül kreatív volt élete folyamán, melyről több fotó is tanúskodik. Ezen képeket sokáig nézegettem, mert ha valaki, én igazán tudom értékelni az ilyen szépségeket és elfogott egy kis szomorúság is, mert hirtelen úgy éreztem, hogy  meg szerettem volna ismerni és sok kérdést feltenni a számára.

A szerző írástechnikája számomra kiemelkedő volt, mert elhitette velem, hogy létezik ilyen gyönyörű kapcsolat, és bár én ezt nem tudom átérezni, még számomra is megadta a szeretet és meghittség érzését. Aki pedig az én lelkemet felmelegíti, az csak is különleges lehet.

És végezetül egy vers részlettel szeretném megmutatni, hogy milyen kiemelkedő is volt ez az édesanya, hiszen ez volt a kedvenc versének egy darabkája! Kérlek, olvassátok figyelmesen!

„A holnapoddal nő az élet,

A tegnappal megint apad,

De mégis mindig csak a mád az,

Amely neked jutalmat ad.

Mihelyt egy ember innen elmegy,

Nyomában más jön hirtelen,

Úgy mint a nap, ha itt lenyugszik,

Legott fel is kel más helyen.”

Összességében elmondhatom, hogy új kedvencre leltem mind a kötet tekintetében, mind pedig a szerző személyében.

Ajánlom mindenkinek, mert hiszem, hogy a veszteség érzésétől senki sem mentesül és egy másik szenvedő lélek gyászmunkája folyamán, az olvasó is békére lelhet. És ne feledjétek, ha még él az édesanyátok szeressétek az év minden napján, mert nélküle szürke lesz majd minden egyes nap!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Könyvmogul oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy