Vadadi Adrienn - Málna és Misi, az ikrek

A mai kortárs mesék egyre többet foglalkoznak azon hétköznapi életmozaikokkal, melyekről elsőre nem is gondolnánk, hogy fontosak lehetnének, ilyen például a bölcsőde és az óvoda időszaka is.

Vadadi Adrienn szerző több mesesorozata is köthető a fenti témákhoz, ilyen pl. az Ovis mesék vagy az Óvodás lettem is. Ezekről itt tudsz bővebben tájékozódni.

A Málna és Misi, az ikrek című mesekönyv 2021 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. Ebben a könyvben egy másik szintén említésre érdemes tematika kerül központba, mégpedig az ikrek különleges világa.

Ebben a mesében megismerkedünk Málnával és Misivel, akik mindent mindig együtt csinálnak. Együtt esznek, játszanak, futkároznak és bizony néha össze is vitatkoznak. A közösen eltöltött idő megszokottsága egy mély érzelmi kapcsolatot eredményez a két gyermek között. De mi van akkor, ha új életszakasz kezdődik a gyermekek életében, hiszen az óvoda kapui tárva nyitva várják a testvérpárt az új kalandokkal, kihívásokkal?  És vajon mi történik, mikor az új barátok is figyelmet kérnek? Nos, ezekre és még számos más érdekességre is megkapod a választ, csak vedd kézbe a könyvet!

Számomra nagyon élvezetes volt a történetek olvasása, hiszen kicsiként mindig is vágytam egy ikertestvérre, hogy ne érezzem magam egyedül. Az írónő nagyon kedves és bájos meséket álmodott meg a kisebb olvasók számára. Több problémát is körbe jár és egy-egy apró megoldással is kecsegtet.

Az ikerség témakör nagyon fontos és egyben különleges, hiszen ez egy olyan mély és elválaszthatatlan kapocs két emberi lélek között, amely kívülállóknak szokatlan vagy nehezen érthető lehet. Az ikres családok egy zárt körben mozognak akaratlanul is, elvégre két egykorú gyermek mindennapi igényeiről kell gondoskodni megfelelően arányosítva közöttük. Az ikrek egy zárt miniközösséget alkotnak, ahova egy harmadik személy már nem fér be, sokszor ez érvényes a felmenőkre is. A két lélek szorosan zárt világában a közös élmények és érzelmek nagyon erős hatással bírnak, ugyanakkor egy állandó versengési kényszert is eredményezhetnek. Ebben a szimbiózisban egyik személyisége mindig erősebbé válik akaratlanul is, míg a másik háttérbe húzódva követi testvérét. Ez egy idő után némiképpen lazulhat, de mind a két fél számára meghatározó élmény lehet egészen a felnőtté válásukig. Ezért nagyon fontos már időben foglalkozni és megismertetni a fiatalokat ezzel a létformával.  Ez a mesekönyv nagyon jó kísérlet arra, hogy szórakoztatva tanítsa meg a kisebbeknek, hogy milyen egyedi ez a testvéri kapcsolat.

Ajánlom a könyvet kisebb és nagyobb olvasóknak egyaránt, hiszen ez a mese újabb kellemes perceket ígér, és ha van testvéred, akár ötletet is meríthettek a játékok terén.

Ha pedig a könyvespolcodon szeretnéd látni a könyvet, a Pagony Kiadó weboldalán meg tudod rendelni. 

Írta: NiKy

 

Dávid Ádám – Koppány titkokra vadászik

 

A Most én olvasok! kiadói sorozatból már számos kötet megfordult a kezemben, de többnyire mindig találtam valami kivetnivalót az aktuális olvasmányomban. A mostani mesekönyv is egy újabb gyöngyszeme azon könyveknek, amelyek arra hivatottak, hogy könnyebbé tegyék az olvasás gyakorlását. A többi kötetet ezen az oldalon találod.

Dávid Ádám – Koppány titkokra vadászik című mesekönyve 2021 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. Ráadásul a Koppány sorozat második kötete, amelynek előzményeiből a 0. részt volt „szerencsém” olvasni. Igen, mint látható kicsit negatív élménnyel fejeztem be akkor a mesét, de ez nem befolyásolt abbéli szándékomban, hogy idén is próbát tegyek az aktuális résszel. Ráadásul Kasza Julianna illusztráció által még érdekesebbé vált a kutatás, hiszen a rajzok rendkívül bájosra sikeredtek.

Ennek a történetnek a központi alakja Koppány, aki már kicsi kora óta szereti a bújócskát és a kincsvadász játékokat, rejtvényeket. Egy szép nyári napon, mikor a tikkasztó hőséget éppen lustálkodással próbálja túlélni berepül az ablakán egy papírrepülő, amely egy igazi feladványt rejt magában. A következő szöveget találja rajta:

„ Indulás, kint vár a tér, csak használd a szárnyamat! Hol a két rajz összeér, segít majd pár számadat.”

Ennek alapján elindul a keresés és kutatás. Vajon sikerül-e Koppánynak kiderítenie, hogy mit rejt ez a talány? És mi köze van ehhez egy cuki cicának? Nos, erre és számos más kérdésre is megleled a választ, csak vedd kézbe a könyvet.

Szubjektív véleményem szerint eddig ez a legjobb kötet, amit olvastam mind az szerző tollából, mind pedig a sorozatból.

Koppány végre azzá a kisfiúvá érett, akit az 0. kötetben kerestem, egy kreatív, kedves és jó gondolkodású gyermekké. Jó érzés volt vele nyomozni és kutatni és az eredmény is mosolyt csalt az arcomra.

Frappánsnak találtam a feladványokat és remek levezetést sikerült hozzájuk kitalálni.

Ajánlom a könyvet minden olvasni szerető léleknek és azon fiataloknak is, akik most gyakorolják az olvasást. Szórakozva tanulni a legjobb dolgok egyike.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Kertész Erzsi – A titokdoboz

 

A mostani mesekönyvek már lényegesebben mások, mint pár évvel ezelőtti elődeik. A kiadók és szerzők többnyire igyekeznek olyan újdonságokkal élni, amelyek elősegítik a korosztályi fejlődést, de a játszva tanulást is megtartják. A Pagony Kiadó, Most angolul olvasok! sorozata számos olyan könyvet tartalmaz, amelyek kétnyelvűségüknek köszönhetően könnyen olvashatók és gyakorlásra is alkalmasak. A többi kötetet ezen az oldalon megtalálod.

Ha pedig úgy érzed, hogy meg is hallgatnád angolul a történetet, akkor a Youtube csatornán eléred.

Kertész Erzsi – A titokdoboz című mesekönyve 2021 újdonságainak egyike, amely mint említettem fent a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg. A könyv egyik gyöngyszeme Bernát Barbara illusztrációi, amelyek nagyon bájossá tették a mesét.

Feltalálónak lenni nem is olyan könnyű, hiszen egy remek ötletet meg is kell tudni valósítani, ami bizony sokszor nagy kreativitást igényel. Ezzel tisztában van Fecó is, hiszen már az iskolában szerzett magának némi hírnevet legutóbbi találmányával, a repülő cipővel. Némi kutatómunka után megtudja, hogy ezek a tudósok különcök a maguk kis világukkal, furán öltöznek, vagy szokatlan viselkedés jellemzi őket. Egy hirtelen ötlettől vezérelve feltalálónak öltözik, és új találmányával nekivág az iskolába vezető útnak. Vajon mi lehet ez az új csoda?

„Egy könyvben azt olvasta, hogy a híres feltalálók mind különleges emberek. Némelyik furcsán öltözködik, mások rosszul tanultak az iskolában. Olyan is akadt, aki kinyújtotta nyelvét, ha fényképezték.”

Szubjektíven azt gondolom, hogy a könyv nyelvezete viszonylag egyszerű, így könnyen fordítható is. A kétkomponensű kötet egyik oldalán a magyar, míg a másikon az angol szöveg olvasható.

A mese a Feltaláló sorozat 5. kötete, amely legalább annyira szórakoztató, mint elődei is.

A játszva tanulás módszerét képviseli, így a gyerekek könnyen befogadóvá válhatnak a mese szövegére mind a két nyelven.

Ajánlom a könyvet minden olyan fiatal léleknek, aki szeret olvasni és most tanulja az angol nyelvet is, hiszen játszva tanulni a legjobb dolgok egyike.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Pagony Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

G. F. Lancer - Expulzió

„Legvégül arra jutottam, hogy az emberiség legnagyobb bűne ugyanaz, ami végső soron a tűzé. A hét főbűn egyike, ez pedig a fékevesztett mohóság, a mérlegelés nélküli gyarapodás.”

Már számos formában találkoztam olyan ítélkezéssel, miszerint a katonai sci-fi műfajt csak igazán a férfi olvasók érthetik, hiszen ez egy különálló „világ”, már szinte iparág és a finomkodó női lélek nem érheti a túlzó durvaságokat. Ezt bizony helytelen sztereotípiának vélem, hiszen jómagam is több ilyen típusú könyvet vettem már kézbe és akadt köztük nagy kedvenc is az évek folyamán. A mostani regény is ennek a műfajnak egy csiszolatlan gyémántja, az már más kérdés, hogy vegyes érzéseket hagyott bennem. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm.

G. F. Lancer – Expulzió című regénye 2021 egyik újdonsága, amely a Mogul Kiadó gondozásában jelent meg. A borító Takács László munkáját dicséri, amely hűen igazodik a belső tartalomhoz. A színek és formák dominanciája igen hangsúlyos, és együttesen egy disztópikus hatást keltenek a szemlélőben, továbbá elhitetik, hogy valami súlyos, sötét világba kalauzolja el őket a szerző. Ebbe az érzésbe beburkolózva kezdtem neki az olvasásnak jómagam is.

A könyv egy olyan világban játszódik, ahol a Föld már lakhatatlanná vált az emberiség pusztító életformája miatt. A bolygó megmentésén dolgozó kutatók számos kudarc után úgy vélik, hogy hosszú időt vesz igénybe, mire visszatérhet a populáció régi lakhelyére. Ennek köszönhetően az űrben való élet szigorú szabályokhoz kötött és már nyomában sem hasonlít elődeink szabad életviteléhez.

Ebben a világban él egy katona, aki a múltja sikerein tengődve próbálja magát a felszínen tartani. Éjszakai tivornyázások, számos verekedés és átbalhézott éjszaka után ismét küldetés szólítja. Feladata egyszerű, de a körülmények cseppet kedvezőtlenek. Vajon sikerül-e teljesítenie a parancsot? Milyen élet vár az emberiségre, amikor a sötétség burkolja be a jövő kapuját?

„[…] Akkor is szaporodtok, ha nincs élelmetek, ha mérgező a levegő, amit beszívtok, ha nincs vizetek, amit igyatok. Beteg burjánzás ez, ami kis híján megölte a világot, mert úgy gondoljátok, hogy elemi jogotok elvenni mindent, ami a létetekhez kell. De még saját magatokkal sem fértek meg. Olyan fényeket gyújtottatok, amik halálra sújtottak minden élőt és csontjáig mérgeztétek meg a természetet.”

Szubjektív meglátásom szerint a témaválasztás merész, de semmiképpen sem egyedi, elvégre ma nagy keletje van az olyan regényeknek, ahol a szerzők azt boncolgatják különböző teóriák szerint, hogy az emberiségre milyen sötét jövő vár. Unalomig olvashatunk disztópikus elemekkel gazdagított sci-fiket. Ennek a kötetnek nagy előnye, hogy katonai oldalról is megközelíti az adott tematikát, illetve több szemszögből is megvizsgálja a Föld pusztulásának okait és lehetséges jövőbeli téziseket állít fel.

Karakterek szempontjából Oliver egy lecsúszott, velejéig cinikus férfi, akinek ezektől függetlenül helyén van az esze, amikor küldetést kap és viszonylag éretten és felelősséggel szemlélteti az olvasóval az aktuális eseményeket.

Cselekmény szempontjából hullámzó a történet, mert bár alig 151 oldal a könyv, mégis számos pesszimista elemmel tarkított, ami kicsit fullasztóan hathat az olvasóra. Mivel a katona szemszögén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, így kap egy bizonyos ironikus felhangot a sztori.

Viszont két negatívumot ki kell, hogy emeljek a kisregénnyel kapcsolatban.

Az első, hogy humor tekintetében az ízlésünk nagyon eltér, sajnos én már nem tudom értékelni azon viccmorzsákat, ami a különböző trágársággal díszitett mondatok megkövetelnek. Kicsit olyan érzésem támadt, mint anno az Amerikai Pite filmek terén is, hogy már nincs ötlet, amivel igazán szórakoztatni lehetne a jónépet, így marad az emberi testnedv kiválasztódás és a szex. E kettőség úgy látszik bevált recept, és amíg világ a világ mindig ki lehet tölteni vele a sorokat. Bár ebben a könyvben inkább csak az érzés ragadott meg, mégis feleslegesnek gondolom és ezek nélkül is nagyon élveztem volna az olvasást.

A másik, hogy a kisregény szóelválasztási helytelenségektől hemzseg. Az elején elkezdtem kiírni ezeket, de végül rá kellett döbbenjek, hogy így nem lehet olvasni. Nagyon zavaró volt számomra és kétszer félre is kellett tegyem a könyvet. Nem tudom, hogy csak az én példányom lett „megtisztelve” velük, vagy eleve ilyen az összes kötet, de átnézhette volna valaki jobban megjelenés előtt. Ezt nagyon sajnáltam.

Ezektől függetlenül az író gördülékeny írástechnikájával, és nagyon ígéretes stílusával sikeresen elérte nálam, hogy más kötetét is szívesen olvasnám.

Összességében a kisregényt szórakoztatónak találtam és abban a másfél órában le tudott kötni.

Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, hiszen a sci-fi rajongóknak remek szórakozást nyújthat és talán mások többre tudják értékelni azon humorelemeket, amelyek megfűszerezik ezt a történetet.

Ha polcodon szeretnéd tudni a könyvet, a Könyvmogul weboldalán megleled.

Írta: NiKy

Evie Wyld - Ha minden madár énekel

 

„De vannak dolgok, amiket akárhány bocsánatkérés sem tud helyrehozni.”

A legtöbb könyvszerető lélek azt vallja, hogy egy borító szépsége az első és talán legfontosabb, amikor vásárlásra szánja el magát. Számomra egy könyv borítója olyan, mint egy ember arca és pont ezért nagyon fontosnak tartom, hogy valamilyen formában letükrözze azt, hogy mit várhatunk a kötettől. Lehet csak egy életkép, egy érzés, vagy hangulat, de megadja azt a löketet, hogy belekerüljön-e a kosaramba vagy sem. A másik legalább ilyen fontos elem, a fülszöveg. Ha jól meg van írva, lehet a szerző kezdő vagy „régi motoros”, szintén eléri nálam, hogy megvételre kerüljön. Ezeket azért írom le, hogy érthető legyen miért esett erre a regényre a választásom, hiszen mind borító szempontjából, mind fülszöveg alapján figyelemreméltónak találtam és úgy döntöttem, hogy el szeretném olvasni. És, ha már a külső képről írok, ismételten szeretném kifejezni hálámat a tervezőnek. Varga Balázs munkájának köszönhető ismételten egy különleges képet láthattam, amely kellően kifejező, mégsem tolakodó és mivel nem először találkozom munkájával, így már lassan felismerem azon apró ismertetőjegyeit, amelyek alapján ránézésre megállapítható, hogy ki a készítője. Nagyon elégedett vagyok ismételten.  

Evie Wyld – Ha minden madár énekel című regénye 2020-ban jelent meg a Metropolis Media Kiadó gondozásában. Ez a könyv egy kiadói sorozat újabb tagja, ahol olyan alkotások találhatóak, amelyek történetük által egy különleges világba kalauzolják el az olvasót és mindig egy bizonyos, aktuális, komoly témát boncolgatnak. Elsőre talán nem tűnhet egyedinek ez a pár érdekesség, de aki sokat olvas, annak igénye van azon regényekre, amik valami olyan tematikából merítkeznek, ami eltér az megszokott, felkapott trendektől és azonosulni tud vele az olvasó. Ezek a kötetek különböző neves díjakat nyertek meg egyediségüknek és témaválasztásuknak köszönhetően. A kiadó többi hasonló könyvét itt találod. 

Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről szól ez a történet.

Ennek a regénynek különleges a hangulata, hiszen nem mindennap olvashatunk olyan nőkről, akik egyedül élnek egy elhagyatott tanyán és birkákkal foglalkoznak. Jake Whyte, az Ausztráliából érkezett fiatal nő mégis így éli a mindennapjait. Társa csupán egy Kutya névre hallgató, szintén magányos lélek és egy nyáj.

Éjjelente, amikor a holtak táncra kélnek, a sötét erdőből valami vadászni indul, hogy elejtse újabb áldozatát. Kilétét elrejti a homály, de a tetemek, amelyek utána maradnak, egyre brutálisabb gyilkolásról hagynak bizonyosságot. Vajon milyen teremtmények élnek a sötétben? És meddig van biztonságban egy magányos lélek tőlük? Mondanám, hogy minden kérdésedre választ lelsz majd kedves olvasó, de kivételesen nem teszem, de ha érdekel, akkor vedd kézbe a könyvet!

„Az emberi szem minden másnál hamarabb érzékeli a mozgást.”

Saját meglátásom szerint ennek a kötetnek két nagy hibája van. Az egyik az időrendi kuszaság, hiszen bár én nem tudok sakkozni, mégis úgy éreztem magam, mint egy sakkfigura, aki a táblán lépeget. Egyet előre kettőt hátra, de soha nem célegyenest, csak sodródva, mások akaratának áldozatául.

A másik gondom pedig, hogy végig peremvidékiként tekintettem az eseményekre. Hiába váltakozott az idősík, több misztikum került elő, valahogy nem tudtam megszeretni igazán és végül csak egy mély sóhaj szakadt ki belőlem, miután az utolsó sort is elolvastam.

Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy nem tudok mit kezdeni a karakterekkel, de még az események sem vittek semerre. Kicsit csalódott vagyok, nem tagadom, hiszen a kezdeti lelkesedésem hamar elillant és olykor unatkoztam olvasás közben.

Lehet nem nekem íródott, vagy csupán többet vártam a borító alapján, mindenesetre még szeretnék olvasni a szerzőtől. Talán más alkotása által közelebb kerülök ahhoz, hogy megértsem, vagy akár megkedveljem írásait.

Kivételesen csak azoknak ajánlom a könyvet, akik kellő türelemmel és határtalan kíváncsisággal hajtva képesek befogadni a szokatlant és talán azok is jól szórakozhatnak, akik szeretnek sakkozni.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Metropolis Media Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Max Porter - Lanny

 

„Mi volna, ha az emberek kimondanák, amit igazából éreznek?”

Vannak azok a történetek, amelyek olvasása után úgy érzed többé nem vagy ura gondolataidnak, mert csapdába estél és meg is érdemled büntetésedet. Ez a könyv, amit most értékelni kívánok ilyen hatással van rám és tudom, hogy ez csak a kezdet. Hiszem, hogy minden regényt okkal veszek kézbe és többnyire a megfelelő időben és ebben semmi spiritualitás nincsen, csupán nagyon erős megérzéseimre hallgatok ilyen esetekben.

Max Porter szerző immáron második regényét olvastam, hiszen tavaly nagy kedvencet avattam első alkotása által. A ​bánat egy tollas állat című szerzeménye a gyász feldolgozásán alapszik, amely a maga groteszk módján végigvezeti az olvasó lelkét az öt különböző gyógyulási szinten. Azon lelkek, akik veszítettek már el fontos személyt az életükben és kicsit nyitottabbak a könyvek nyújtotta segítségre, hatalmas fejlődésen mehetnek keresztül és még viszonylag jól is szórakozhatnak közben. Számomra ilyen hatással volt akkor az író kötete és nagyon vártam, hogy újra olvashassak tőle.

Lanny című regénye 2021 őszi újdonságainak egyike, amely a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg. Többnyire külön figyelmet fordítok a borítóra, de ebben az esetben ettől eltekintek, mindenki nézzen rá és vonja le a maga konzekvenciáját.

Már a cím is sokat sejtető, elvégre egy nevet takar. Ez a név különleges, ahogy gazdája is, hiszen egy kisiskolás fiú birtokolja. Lanny más, mint a többi gyermek, hiszen kíváncsi, rendkívül érdeklődő és énekével még a legfagyottabb szíveket is felmelegíti. Örökmozgó természetével a falusi emberek nem tudnak mit kezdeni, ahogy szülei is sokszor tanácstalanok. Egy nap egy idős művész szárnyai alá veszi és segít kibontakoztatni azt a hatalmas belső kincset, amit e gyermek birtokol.

Ez idő alatt is valahol az erdő mélyén, a hideg fakérgek alatt, ahol a holt sem szívesen fekszik, egy árnyék várja az emberi szavakat. Ennek a megfoghatatlan teremtménynek az élet és halál csupán egy apró játék, és, hogy éppen melyik nyer, azt minden éjjel maga dönti el. Hosszú léte folyamán mindig keres és kutat, de mások észre sem veszik, csak néha egy-egy elsuttogott hangfoszlány meri kimondani a nevét. A halott Fogacsán Apó része a természetnek és eggyé olvad a falubeliek életével, míg meg nem leli azt az egyetlen apró, fényesen ragyogó lelket, kinek létezése gyönyörrel tölti el. Vajon ki ez az árny és mi dolga van? Lanny, ez a tündéri gyermek, vajon képes lesz-e valaha beilleszkedni egy lassan változó falu társadalmába, életébe? És vajon mit képes kibírni az emberi elme, amikor a legnagyobb fájdalommal kell szembesülnie? Erre és még számos más nagyon fontos kérdésre is megleli mindenki a választ, mert az olvasó akaratlanul is keres, kutat és addig nem nyugszik, míg válaszait meg nem kapja.

„Apró, elbizakodott villanások vagyunk egy fenséges, grandiózus rendszerben.”

Szubjektíven csak annyit írhatok, hogy ennek a könyvnek ismételten nagy ereje és elképesztően mély mondanivalója van. Többször úgy éreztem, hogy nem elég csak nagyon figyelmesen olvasnom, mert ki kell nyitnom közben a lelkem rozsdásodott kapuját és be kell fogadnom az író esszenciáját. Határtalan fájdalommal, az el nem mondott szavakkal, a meg nem élt pillanatokkal és egy óriási fekete mélyedéssel találkoztam. Ebben a sötétségbe beledobtam minden keserűségemet, felesleges terhelő gondolataimat és kiüresedtem. Ekkor Lanny megfogta a kezemet és elvezetett a fénybe, amitől elsőre megvakultam, majd ismét egy tisztább látással felocsúdtam. Ez a könyv ilyen hatással volt rám.

„Mindig az a legjobb, becsületesnek lenni.”

Karakterek szempontjából mindenkinek fontos a szerepe, mondanivalója, akár csak egy lélegzete. Ami elsőre oda nem illőnek tűnik, az is egy egésszé forrja össze magát a végére és nem marad semmi és senki, akiért ne fájt volna a szívem.

Lanny, te különlegesebb voltál számomra, mint meg nem született gyermekem, kinek gondolatát is féltve őrzöm lelkemben. A belső tisztaságod, a folyton mozgó, állandó kérdéseket feltevő személyed betöltötte az űrt és rendkívül hálás vagyok érte.

A szülők gyarlósága nagyon emberi volt, még akkor is, ha helyenként izzó vassal ütöttem volna őket, de rájöttem én túl szigorú vagyok és talán ezért nem is érthetem eme gondolatiságot, cselekedeteket.  

„Eszembe jutott az anyám. Valaki azt mondta egyszer neki, amikor még nagyon fiatal volt, hogy nem képes kiénekelni egyetlen tiszta hangot se. Úgyhogy egész életében nem dalolt, nem fütyörészett soha. Én nem tudok énekelni, mondogatta.

Nem sokkal azután, hogy meghalt, rájöttem, hogy ennek az a nevetségesen ostoba vélemény volt az oka. Nem tud énekelni.”

És te, drága Flúgos Pete, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megkedvellek és bárhogyan is, de mindent megértettem. Különleges lélek vagy egy hatalmas horizonton, és csak igazán az tud rád szeretettel tekinteni, akinek a belső világa legalább olyan ragyogó. Soha ne aludjon ki benned a tűz, hiszen ettől vagy egyedi és megismételhetetlen.

Események szempontjából egy perc nyugtom sem volt, minden oldalon nagy figyelemmel haladtam előre és csak reménykedtem, hogy épségben végig tudom olvasni a könyvet.

Nagyon egyedi a regény, többek között a narratív struktúrája teszi azzá, de benne van a szerző minden lélegzete, gondolata, véleménye, szívdobbanása. Nagy figyelmet igényel, de ettől is erős a hatása, hiszen testestől és lelkestől a történettel lélegezik az olvasó és szem nem marad szárazon.

A szerző párhuzamot von az élet és halál, az őrület és értelem, az álom és valóság között. Felhívja a figyelmet, hogy csupán apró pillanatok összessége az élet és csak az él igazán, aki meglátja életének fénylő szilánkjait. Többször is visszatekint a múltba, majd újra a jelenbe, több szemszögből megvizsgálva egy adott órát, percet. Minden perspektíva egy külön látásmód, de összességében csak az olvasó értheti meg a valóságot. Kicsit olyanokká válunk ez által, mint ha mi lennénk a mesélő, akinek akarva akaratlanul is a báb szerepe jut, hogy ebből feleszmélve a végére kiüresedjen, és csak bámuljon a semmibe.

„Ő abban hisz, hogy a lelkünk kiszökik, és ott járkál körülöttünk egy darabig, és alaposan körülnéz. Ő azt hiszi, akkor láthatjuk először, hogy is zajlanak a dolgok igazából, hogy mennyire közel vagyunk a növényekhez, hogyan kapcsolódik egymáshoz minden, és végre fölfogjuk, de ez csak egy másodpercig tart. Formákat és mintákat látunk, és ez hihetetlenül gyönyörű, mint a világon a legeslegjobb alkotások, és minden egyszerre benne van, a matematika, a tudományok, a zene, meg az érzések, az összes dolgok egyben. És aztán csak szétoszlunk, és levegővé változunk.”

Összességében ismételten egy nagyon egyedi és rendkívül sokrétű történetet olvashattam, amiért nem lehetek elég hálás.

Ajánlom a könyvet minden nyitott léleknek, mert vannak azok a történeteket, amelyeket nem elég megérteni, be is kell tudni fogadni. A lélegzetünk eggyé válik ilyenkor a szereplőkével, és amíg az utolsó lapot el nem olvassuk, nem tudjuk, hogy hol kezdődik a valóság és mi az álom éppen. Ettől is csodálatos olvasónak lenni, hiszen ahány könyvet kézbe veszel, annyi utazásra váltasz jegyet.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Jelenkor Kiadó oldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy