Király Anikó - Csak barátok?

 

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amiben két ellentétes pólus ütközik egymásnak. Mondhatnám, hogy a „cicaharc” szerelmese vagyok, mert ezektől az apró feszültségektől szikrázik a levegő a két szereplő között.

Király Anikótól most először olvasok, de az is biztos, hogy nem utoljára. Az írónő már ott levett a lábamról, ahogy egy hétköznapi problémát tálalta a mostani kötetében. Arról nem is beszélve, hogy páratlan humorától sokszor hangosan felkacagtam, majdhogynem a könnyeim is kicsodultak.

A könyv két főszereplője Zorka és Botond. Régi barátságból lettek „ellenségekké”, de egy bizonyos esemény után felmerül a békülési szándék. Mivel mindkét karakter megéri a maga pénzét, ahogy mondani szokták, az egymás szekálásáról való nehéz lemondás és a folyamatos múlt idézés mutatja be, hogy miért is alakult így az anno nagy barátság sorsa. Bár egyik karakter sincs részletesen kidolgozva, mégis úgy érzem, hogy tudtam azonosulni velük. Mindkettőnek meg van a maga bája, problémája és negativítása. Mivel már közelebb vannak a felnőttséghez, sem mint a gyermeki léthez, így felmerül a kérdés vajon nem-e kölcsönös vonzódásról van inkább szó, sem mint a régi barátság maradványainak kapargatásáról!

A mellékszereplők, olyan, mint a két kamasz baráti társasága, valamint a szüleik nagyon kellettek ehhez a történethez, mivel általuk sokkalta oltottabban lehet elviselni a két fiatal „harcát”. Botond szüleivel egyébként az életben is nagyon szívesen találkoznék, mivel mindkét felmenő nagyon jó fej és a maga kis világában élő személy, de minden mozdulatukból árad a szeretet és egy bizonyos lazaság. Imádtam olvasni az apuka különleges szakmájáról és az azzal járó kisebb-nagyobb galibákról.

Viszont sajnos nem tudok elmenni amellett, hogy egy ennyire jó alaptörténetet miért kellett így elhúzni? A két kamasz között lévő ellentéti és vonzalomi játék nagyon kellemes szórakozást nyújtott volna, anélkül a felesleges picsogás nélkül, amit a vége fele már nagyon untam. Elhiszem, hogy fontos több szempontból is megközelíteni az adott problémát, de a kevesebb néha több alapon jobban tetszett volna, és talán nem morognék most a véleményezésem folyamán.

Ami kimondottan érdekes volt, hogy egy–egy fejezet két szemszögből lett bemutatva. Zorka oldaláról kezdtem az olvasást, de egy rész után már fordítottam is meg a könyvet és tértem át Botond részére, ahol hála égnek változatosan és részletesebben lett bemutatva, amit a lánynál már egyszer olvastam. Bár nem az első ilyen könyvem, mégis újdonságként hatott rám és kimondottan tetszett.

Ami a végét illeti, sajnos én már meguntam a történetet, hogy örüljek ennek a befejezésnek, ugyanakkor nem is vártam mást.

Összességében elmondhatom, hogy minden hibája ellenére ez egy nagyon szórakoztató ifjúsági könyv, és ajánlom minden kikapcsolódni vágyó olvasónak, aki szereti a humort.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Menő Könyvek oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy