Mostanában sok mesét olvasok, teszem ezt tiszta szívvel, érdeklődő, de nyitott lélekkel. Mikor rátaláltam Vadadi Andrienn: Lea mindent jobban tud című mesekönyvére nagyon megörültem, hisz pár napja fejeztem be az írónő egyik frissen megjelent ifjúsági kötetét és rögtön a kedvencemmé avattam. Az írástechnika nagyon minőségi volt számomra, elvégre, ha egy felnőtt lelket is le tud kötni, érdeklődést tud kiváltani, az csak is olyan író tudja elérni, aki bármely korosztálynak szívesen mesél, legyen az gyermek, vagy idősebb olvasó.
A történet, ahogy a címe is mutatja egy óvodás kislány, Lea mindennapjairól mesél. A döntéseiről, a pajtásaival való kapcsolatáról, illetve a családja bizonyos tagjaival való viszonyáról. Cserfes, önálló, nagy képzelettel megáldott, makacs kislányról van szó, aki bizony a döntéseivel hol megbántja környezetét, hol pedig nem tud azonosulni az elvártakkal.
Úgy láttam, hogy egy bizonyos könyves közösségi oldalon nem értékelték valami fényesen, mert azt el kell, hogy ismerjem, nem a szokott módon hívhatjuk mesének. Ugyan mesei elemekkel rendelkezik, még sincs befejezve, sok esetben kidolgozatlan hatással lehet olvasójára. Ami azért érdekes, mert először én magam is csalódott lettem, hogy nincs vége egy - egy fejezetnek, és már jön is a következő.
A főszereplő gyermek nem szimpatikus bármennyire is szerettem volna közelebb engedni magamhoz. Minduntalan egy elkényeztetett hercegnő jutott eszembe és a hideg rázásom elő is jött. Aztán elérkeztem a kötet utolsó lapjához, melyen az írónő maga szól, pár szót az akarat ás önállóságról. Ebből szeretnék is kiragadni egy részt, mely mindenre magyarázatul fog szolgálni.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, rendelésedet leadhatod a Pagony Kiadó oldalán!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése