Életem folyamán számos szép vagy akár gyönyörű írással
találkoztam már, de igen kevés olyan regény akadt közte, amely bár elsőre nem
volt megfogó a számomra, az olvasásom végére mégis megsiratott és bizony
elérte, hogy változzon benne valami mélyen ott belül. Nem vagyok egy rideg
lélek, de pontosan tudom, hogy nem olyan könnyű meghatni. Czernay Hajna - Ha
fázik a lélek című alkotása egy kisregény, de méretétől függetlenül nagyon mély
témákkal foglalkozó alkotás. Sok kérdés maradt bennem olvasásom után, amit
legnagyobb örömömre feltehettem az írónőnek. A regényről, érzésekről, nőkről és
még számos érdekes témáról beszélgettem az alkotóval. Kérlek, fogadjátok
szeretettel!
Köszönöm, hogy elvállaltad az interjú felkérésemet. Kérlek, pár mondatban mesélj magadról a kedves olvasóknak!
Szívből köszönöm Nikolett, hogy felkértél rá, általad a
magyarországi olvasóknak is alkalmuk nyílik megismerni. Székely Ildikó vagyok,
Erdélyben, Kézdivásárhelyen születtem 1972-ben. Bank és pénzügy szakon
szereztem közgazdász diplomát, majd a kézdivásárhelyi Raiffeisen bankban
helyezkedtem el, ahol az elmúlt 24 évben dolgoztam. Három éve már, hogy a bank
mellett belső indíttatásra elvégeztem egy masszázskurzust, és másfél éve csak
azzal foglalkozom.
2019 év végén fogalmazódott meg bennem az elcsendesedés, egy
nyugodt élet utáni vágy, amely mára már valósággá vált.
A hobbim a munkám is. Szeretek segíteni embereken, a belőlük
feltörő hála nekem is erőt ad, feltölt, megerősít abban, hogy az utamon járok.
A bankból való kilépésem következménye az elcsendesedés és egy belső, mély
nyugalom megélése volt, ami a mai napig hozzásegít ahhoz, hogy masszőrként
jelen legyek, hiszen sokszor lelki terápia jellegű a munkám, nemcsak a fizikai
tevékenységre terjed ki. Ez az elcsendesedés, a rohanásból való kilépés egy
másik életmódot tárt elém, egy olyan emberét, akinek van ideje rácsodálkozni a
természet szépségére, a felhők játékára, olvasni, írni, túrázni, kerékpározni.
Mivel két nagy fiam van, akik már a saját útjukat járják, és abban a szerencsés
helyzetben vagyok, hogy a férjem teljes mértékben támogat mind az írással
kapcsolatos törekvésemben, mind a házimunkában, bőven van időm alkotni.
Ha fázik a lélek cím egy igen különleges kifejezés, melyről
azt gondolom, hogy a lélek, mint psziché a szellem és a test
kapcsolatát valósítja meg. Szerinted mennyire van alapja ennek a
gondolatmenetnek és miért ezt a címet kapta a regényed?
A lélek mely az egységből született le, azaz
,,vétetett", valóban a szellem és a fizikai testet kapcsolja össze. A cím
adta magát, miután a regény megszületett. A történet hősnője bár férjnél van,
és két fiú édesanyja mégis sokat szenved a szeretetlenségtől. Úgy érzi nem úgy
van szeretve, ahogyan szeretné, hogy szeressék. És ebben a nagy
szeretetlenségben fázik a lelke. Véleményem szerint, többször is
tapasztalhatjuk életünk során, hogy ,, fázunk". Ilyenkor vágyunk arra,
hogy valaki szeressen, melegségével beburkoljon. Két ember együttéléséhez
szükség van a beszélgetésekre, közelségre, egymásra figyelésre. Ha ez nem történik
meg, eluralkodik a »külön« élménye a kapcsolatban, a társtalanság és
magányosság érzete. Ekkor kezd fázni a lélek. És ha nincs akit szeressen, vagy
aki viszontszeresse, bele is tud pusztulni a nagy szeretetlenségbe.
Sem elrettentő, sem követendő példának nem tartom regényem
eseményét, csupán elgondolkodtatni szeretném olvasóimat a szeretetről, a
szerelemről. Főképp a meg nem élt szerelemről, mely óriási erővel rendelkezik
lelkünk felett.
Regényem nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is szól. Ha
elolvassák, rádöbbennek arra, hogy a nő – mivel másfajta energetikát képvisel,
érzékenyebb, finomabb a lelke – állandó biztonságot, szeretetet, törődést
igényelne. A férfiak sokszor későn veszik észre, vagy észre sem veszik, hogy
van valami probléma a kapcsolatukban. Mivel másfajta szeretetnyelvet beszélünk
– hiszen hozzánk, nőkhöz, a lelkünkön keresztül vezet az út –, nagyon fontos
lenne odafigyelni egymásra, és sort keríteni olyan beszélgetésekre, amikor csak
egymásra szánjuk az időt. Mi, nők, szeretjük azt, ha a párunk kitalálja, vagy
legalábbis megsejti a gondolatainkat, és azoknak megfelelően cselekszik. Ez
megnehezíti a férfiak dolgát, mivel ők nem ennyire érzékenyek. Ezért fontos,
hogy kimondjuk mindazt, ami örömet szerez, és azt is, ami fáj, ami bánt minket
ott, legbelül. Ha szőnyeg alá söpörjük, a halom csak gyűlni fog, nagyobb és
nagyobb lesz, amíg teljesen el nem választ egymástól.
Mit gondolsz a mai világunkról? Milyen szerepük van a nőknek
és mennyire tudják megélni önmagukat, hiszen rengeteg a válás manapság?
Mennyire érdemes küzdeni egy házasságért és mit tanácsolnál egy hasonló
helyzetben lévő asszonynak, mint Réka?
Véleményem szerint világunk nem jobb és nem is rosszabb mint
régen. Mi emberek változtunk, lettünk közönyösebbek magával az élettel szemben.
Mintha mindaz az élettel szembeni tisztelet melyet még elődeink oly fontosnak
tartottak, kihalt volna belőlünk. Hiányzik a legfontosabb, az életöröm.
Elfelejtünk élni, szeretni, nevetni. Épp ami a legfontosabb, amellett megyünk
el óriási sebességgel. Ezért van ennyi boldogtalan ember manapság, és ezért
érezzük néha kegyetlen kíméletlenséggel azt, hogy fázik a lelkünk.
Nincs recept arra nézve, hogy mit kellene tenni a Rékával
hasonlatos helyzetben élő nőnek. Mindenkinek szabadakarata van, és
tudatszintjének megfelelően dönt bizonyos helyzetekben.
Valójában a nem döntés is egy döntés.
Tény viszont, hogy ha egy párkapcsolat nem működik, az
rengeteg fájdalmat generál mindkét félnek. Ilyenkor, ezt enyhítendő, léphet be
egy harmadik személy a pár közé. Ha a nőnek lesz házasságon kívüli kapcsolata,
a társadalom egyáltalán nem tolerálja. Napjainkban is tapasztaljuk, hogy amíg
egy férfi részéről ez akár bocsánatos bűnnek számít, a nőt mind a férfiak, mind
a nőtársak elítélik. Pedig ma is nagyon sok nő – és nem egy férfi – él olyan
párkapcsolatban, amelyben nem teljesedik ki, hiányérzete van, szeretetre,
törődésre, odafigyelésre vágyik. Ha a pár még mindig szereti egymást, talán
megmenthető a kapcsolatuk.
A könyved önsegítő is egyben, mert az olvasó óhatatlanul
átesik azokon a változásokon és lelki tusákon, mint amelyeken Réka is végig
megy. Milyen eredményt szerettél volna elérni a történeteddel és végeztél-e
valamilyen pszichológiai tanulmányokat esetleg?
Könyvem egy kiégett házasságban élő nőről és házasságon
kívüli szerelméről szól, mely valóban rengeteg embert megérint. A mélylélektani
regényben mindenki magára találhat, hiszen Réka, a főszereplő személyében
számos női sorstapasztalat van összegyúrva. Nem végeztem pszichológiai
tanulmányokat, viszont a mindennapi masszőri munkám során sokszor szembesülök
azzal, hogy hány „sorstársam” betegszik meg testileg is azért, mert
boldogtalan, mert nem tud szeretettel feltöltődni. Magamnak az írás jelentett
terápiát, másnak talán a könyv olvasása lesz az, de mindenképpen jó kimondani,
ami bánt.
A nőnek van a legfontosabb szerepe a társadalomban, hiszen
nem csak anyagi egzisztenciát teremt – sokszor egyedül –, hanem ő adja az
életet. Éppen ezért nagyon fontos, hogy egy nőnek rendben legyen a lelke. Aki
terheket cipel, megsavanyodva éli a mindennapjait, belefásul a teendőkbe, nem
tud annyi szeretetet és törődést nyújtani a gyerekeinek és a párjának, ami egy
boldog élethez szükséges lenne. Nekünk, nőknek kell figyelnünk magunkra, fel kell
tudnunk emelkedni a külső, rossz hatásokon. Akkor lesz igazi Nő valakiből, ha
annak is érzi magát, és egy ilyen nő mellett öröm férfinek lenni, öröm őt
anyának szólítani, hiszen sugárzik és boldog.
Van-e olyan példaképed, akinek a munkássága vagy léte hozzásegített
ahhoz, hogy itt tarthass jelen pillanatban az írói munkásságodban?
Kedvenc írom az 1878-ban Szlovákiában született Erdős Renée.
Megfogott eredeti, szókimondó stílusa. Szokatlan nyíltsággal írt a szerelemről
és az erotikus vágyakról, amivel a hölgyek testi élvezetekhez való jogát
hirdette. Az írásaiban megjelenő nő ellentmondott a hagyományos női
szerepeknek. Szenvedélyes érzelmek kísérték életútját, viharos magánélete volt,
talán ebből is születtek tabudöntő versei és nagy port kavaró, pikáns regényei, melyek a mai napig foglalkoztatják
az irodalom kedvelőket. De Erdős Renée-n kívül nagyon mély nyomot hagyott
bennem nagyon sok múlt századi író is, mint Robert Merle, Émile Zola, Thomas
Hardy és még sorolhatnám oldalakon keresztül, hiszen valamikor régen
,,mindenevő" voltam. A mai napig imádok olvasni. Lételemem.
Mit gondolsz a mai gyermekvállalásról? Sokan azon az elven
élnek, hogy túlnépesedett a bolygónk, ezért nem vállalnak gyermeket, mások
szerint pedig asszonyi kötelesség az utód pótlása. Mi erről a meglátásod,
véleményed?
A gyerekek a legnagyobb ajándékot jelentik nekünk
többségünknek. Viszont van, aki nem érez hivatást a szülői elhivatottságra.
Személyem szerint a gyerekvállalás tényét nem szabad erőltetni, befolyásolni.
Ki-ki annyi gyereket vállal - már ha úgy érzi, hogy vállalni szeretne -,
ahányat legjobb belátása szerint szeretetben képes felnevelni.
Térjünk kicsit vissza a regényedre. Az egész történetet
átszővi egy bizonyos transzcendens, egy megfoghatatlan jelenlét érzése. Mekkora
szerepe van a vallásnak a könyvedben?
2009-ben édesapám halála indított el a keresés, önkutatás
útján. Rengeteg tanítónál, gyógyítónál jártam, ugyanakkor faltam az ezoterikus
irodalmat, foglalkoztatott az agykontroll és sok egyéb. A szellemi táplálék
szempontjából szinte ,,mindenevő” voltam. Aztán eljött az idő, amikor rájöttem,
hogy mindaz, amit keresek, bennem van, rendelkezem már mindennel, amit
szerettem volna megkapni, az életem részévé tenni. Ehhez a felismeréshez csak
hagynom kellett az isteni gondviselést, hogy rendelkezzen, tegye a dolgát azon
a személyiségen vagy inkább fizikai formán keresztül, aki által itt, a földön
megnyilvánulok. Ezt a megtapasztalást próbálom az olvasóknak is átadni, hogy
megértsék, mindenikünkben benne van az, amiért sóvárgunk. Ha ezt vallásnak
nevezhetjük, igen, óriási szerepet játszik nemcsak a könyvben, hanem saját
életemben is.
Szerinted egy kevésbé erős lelkű nő, hogyan képes
megbirkózni – akár egy bántalmazó - kapcsolat mindennapjaival? Milyen
segítséget tud kérni, ha a környezete nem támogató? Érdemes –e küzdeni egy
ilyen házasság megváltoztatásáért vagy rögtön el kell válni?
Még egy erős lelkű nőnek is nehéz megbirkózni, sőt akár
lehetetlen fennmaradnia egy bántalmazó kapcsolatban. S ez egy nem támogató
környezetben, még nehezebbé válik. Életünk során gyakran tapasztalhatjuk, hogy
sokunkra nagyon erősen hatnak a hiedelmek, a mélyen belénk nevelt erkölcsi,
vallási dogmák. S ha ez még tetőzve van egy szeretethiányos gyerekkorral,
szinte biztosak lehetünk, hogy sok lelkisérülést hordozunk magunkban.
Sokan élünk függőségben. Nők és férfiak egyaránt. Életünk
alatt sok szerepet öltünk magunkra, azt akarjuk, hogy szeressenek, ennek
nevében pedig megerőszakoljuk önmagunkat.
Főhősnőm is beleragad egy párkapcsolatba azért, hogy legyen,
aki szereti, aki vele van. Majd belép egy harmadik személy az életébe, aki
felkarolja őt, szereti, akivel lélekben kapcsolódnak egymáshoz. A regény arról
szól, hogyan éli meg ezt a helyzetet. Azt hiszem, napjainkban rengeteg nő
küszködik hasonló gondokkal.
Hiszem, hogy léteznek karmikus kapcsolatok, amelyekben nem
éppen összeillő párok találkoznak. Különböző az érdeklődési körük, más a
természetük, neveltetésük, családi háttér, vérmérsékletük stb. sőt lelki
fejlettségük színvonala is. De ha létezik köztük szeretet, vagy az
összetartozás érzése erős, akkor nem szabad elengedni egymás kezét.
Ha viszont a kapcsolat lehúzó, romboló jellegű, brutális és
félelmet szül, akkor bármiféle előítélet, vallási elkötelezettség ellenére is
de jobb elválni. Ez persze az én saját
véleményem. Valójában minden sors egyedi, mindenikünk a legjobb belátása
szerint dönt, vagy éppen nem dönt bizonyos helyzetekben.
Milyen jövőbeli terveid vannak íróként és esetleg
személyesen hol találkozhatnak veled az olvasók?
További sok sikert kívánok az írónőnek!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel
az alkotó Facebook és Istagram oldalait, hiszen számos érdekességet
olvashattok!
Ha fázik a lélek című könyvet pedig, az Underground Kiadó oldalán tudjátok megrendelni.
Írta: NiKy