A mesék világa sokunk számára olyan, mint másnak a cukor a
kávéhoz, megédesíti a szürke hétköznapokat és soha nem elég belőle. Sokszor úgy
érezhetjük, hogy rohan az idő, telnek a napok, hónapok, évek, de lelkünk nem
tud olyan gyorsan változni, mint ahogy életünk lapjai telítődnek eseményekkel,
emberekkel, érzésekkel, megélt vagy éppen elfeledni vélt álmokkal. Ezek a lapok
egyre súlyosabbá válnak, míg úgy érezzük, hogy már nagy szükségünk van egy kis
pihenésre, a monotonitásból való kiszakadásra. A kortalan lelkű felnőttek –
ahogy én hívom magamat is –, olyan személyek, akiket nem érdekel éveik száma,
mindig szívesen álmodoznak és keresik azon forrásokat, amelyek hozzásegít
megtölteni egy kis fantáziával a hétköznapokat. A mesék világa ezért olyan
különleges minden korosztály számára, hiszen bármivé válhatunk egy adott időre.
Most pont így esett a választásom egy boszorkányokról szóló
kötetre és alig vártam, hogy kicsit kalandozhassak földön és égen.
Jelen esetben kis hősnőnk, Szerényi Mildred, aki a Kotkot
kisasszony boszorkányakadémiáján tanul(na), de folyton valami kalamajkába
keveredik. Többet ül az igazgatói iroda székében, mint a saját padjában, pedig
saját bevallása szerint, ő igazán nem tehet arról, hogy folyton balszerencsésen
alakulnak dolgai. Mivel jó okkal érdemelte ki a legrosszabb boszorkány
gúnynevet, ezért aki csak teheti, messze elkerüli, kivétel ez alól hűséges
barátnője, Hókusz Maud.
Az iskola következő napjai eseményekben gazdagok, hiszen
eljött a cica választás, egy komoly iskolai ünnepség és a bájitalvizsga ideje.
Így gondolhatjátok, hogy szegény Mildred-nek egy perc nyugta sincsen, de vajon
sikerül-e galiba nélkül megúsznia a következő időszakot? Nos, megtudhatod, ha
kézbe veszed a könyvet.
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a
szívembe zárom kis hősnőnket, hiszen ő tényleg nem akar felfordulást okozni, de
üldözi a balszerencse. Ráadásul nem elég, hogy folyton mentegetőznie kell, de
sikerül Ethel-t is ellenségévé tennie, hiszen a lányka előszeretettel
gúnyolódik a főszereplőnkön.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lehet egy varázsfőzet
elkészítése, vagy a seprűn repkedni éppen. De bevallom őszintén, míg az előbbit
talán ügyesen megoldanám, a tériszonyom miatt a seprűt csak a földön használom
továbbra is.
„Néha látni lehetett, amint a lányok a sportpálya kőfala
fölött úgy röpködnek ide-oda a seprűjükön, mint a denevérek.”
Mivel a kötet igen rövid, így hamar elolvasható, mégis
hosszabb élményt nyújtó, hiszen napokkal ezelőtt volt kezeimben, mégis eszembe
jutnak Mildred botlásai, amelyek nem kevés vidám perccel teszik üdítőbbé a
napjaimat.
Összességében egy remek ifjúsági könyvet vehettem kézbe,
amely a maga bájával, illusztrációival –amelyeket maga a szerző készített – tökéletes
szórakozást nyújtott.
Ajánlom a könyvet minden kortalan felnőttnek és gyermeknek
egyaránt. A történet kiváló az unalmas hétköznapok megtörésére és ki tudja,
lehet, hogy másnak is kedve támad a varázsital főzéséhez vagy a seprűket
reptetni éppen. Ellenben szigorúan csak saját felelősségre tegyétek mindezt!
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó
weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy m.i.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése