Diana Urban - Halálos játszmák

 

Az elmúlt időszakban nagyon sok ifjúsági könyvet vettem kézbe, amelyek átlagban valamely komolyabb témát boncolgattak, de a maguk nemében alig hordoztak olyan egyedibb tematikát, amelytől kiemelkedtek volna az aktuális „dömpingből”. A laza, könnyed stílustól kezdve a mélyebb gondolatiságot tükröző fiataloknak szóló lektűrig igen széles a paletta, mind a hazai, mind pedig a külföldi szerzők tollából származó kiadványok tekintetében, de a legtöbb esetben a megcélzott korosztályon kívül nem figyelnek arra, hogy esetleg mások is kézbe vennék az adott művet, pedig itt vagyok erre élő példának jómagam is. Elvégre messzemenőleg nem az én korosztályomnak íródnak ezek a könyvek, mégis éves szinten az egyik legtöbbet ebben a műfajban kalandozom. Úgy gondolom, hogy minőségibb és egyedibb szórakoztató irodalomba tartozó könyvet nem is olyan egyszerű találni, ámbár aki keres, előbb-utóbb meglelheti a számára megfelelő köteteket, úgy érzem. Hogy ennek tudatában miért is érzem magamhoz közel ezt a műfajt? Nos, biztosan állíthatom, hogy egy örök fiatal lélek vagyok, aki nagyon tudja méltányolni eme irodalmi szférában életre keltett alkotásokat, amelyek a Merítés – Díj Ifjúsági zsűrije által a mindennapi életem részévé is váltak az évek alatt. Ellenben a mostani olvasmányomat nem magam választottam, hanem a 21. Század Kiadó jóvoltából vehettem kézbe, amelyet itt is szeretnék megköszönni.

Diana Urban szerző számos regény megálmodójaként mindig arra törekszik, hogy történetei által az olvasók félelmeit vegye górcső alá, ezzel is megerősítve a hitet, hogy egy jó író bármit elérhet közönségénél. A többszörösen díjnyertes alkotó számtalan olyan történetet álmodott meg az utókor számára, amelyek a maguk kategóriájában kiemelkedőek és az emberi pszichózist kívánják – nem klasszikus formában – bemutatni. Amikor éppen nem a kitalált karaktereit kínozza, szabadúszóként videójátékok elbeszéléseinek írásával foglalkozik. Férjével és macskájával Bostonban él. Ha szívesen megismerkednél részletesebben is munkásságával, akkor úgy gondolom érdemes ellátogatnod a szerző honlapjára is.

Diana Urban - Halálos játszmák című könyve 2023 nyári újdonságainak egyike, amely kis hazánkban a 21. Század Kiadó jóvoltából kerülhetett a könyvesboltok polcaira. A kötet igazán figyelemreméltó, hiszen – a most oly nagy divatnak örvendő stílusban -, élfestéssel készült, amely a maga domináns szín és formai választásával egy éke lehet polcunknak.

A történet főhőse Crystal Donovan, egy középiskolás lány, aki éli a tinédzserek ügyes-bajos hétköznapjait, hiszen iskolába jár, segít húga nevelésében és barátaival fokozatosan merül el a gamerek világában. De ezen nincs is mit csodálkozni, elvégre a modern társadalmunk egyik fő eleme, hogy a fiatalok a játékok világában élnek. Iskolai és családi kötelezettségeit letudva sokszor alig várja, hogy barátaival elmerülhessen a MortalDusk világában, elvégre a tét nem kicsi, a legjobb csapat bejuthat a MortalDusk Tourney-re. A csapaton belüli harc sajnos elkerülhetetlenné válik, hiszen egy apropó folytán az alapjaiban 6 tagú csapat belső versenyén dől el, hogy ki az az 5 szerencsés „barát”, akik végül együttes erővel indulhatnak a nagy eseményen.

Egy nem várt fordulat viszont elemeiben forgatja fel Crystal életét, hiszen ki hallott még olyat, hogy egy emberrabló egy app segítségével üzeneteket küldözget a számára? Ráadásul a tét testvére élete, aki megkötözve várja, hogy nővére kiszabadítsa végre. A követelések egyre hajmeresztőbb feladatok elvégzésére sarkallják Crystal-t, míg a végén nem marad más, csak a sötétség, amely félő, hogy elnyel mindent és mindenkit, aki eddig kedves volt számára. Vajon sikerül időben elvégeznie a feladatokat vagy csupán egy vágyálom buborékjai lebegnek előtte, míg idővel kipukkadnak?

„A videójátékokra mindig számíthat az ember. Elterelik a figyelmet a fájdalomról. Felszárítják a könnyeket.”

Kép: NiKy m.i.

A kötet két szálon futó eseményeken vezeti olvasóját, elvégre megismerjük a múltban történteket – ezáltal a diszfunkcionális családi szerkezet is láthatóvá válik -, valamint a jelenben zajló ámokfutást is végigkövethetjük, hogyan és milyen akadályokon át vezet főszereplőnk sorsa.

A két idősíkon futó események katyvaszán keresztül próbáljuk meg megérteni, hogy ki állhat az emberrablás mögött és milyen tragédiák vezettek ehhez a feszültségekkel teli „játékhoz”. A tét mindig nagy, az igazság pengéje pedig a legélesebb fegyver, amely valaha létezett az emberiség történelmében, mégis nehéz teher mind a hordozónak, mind az „áldozatnak” egyaránt.

Őszintén szólva nagyon vegyes érzésekkel csuktam be a könyvet, mert bár az alap sztori egyedi és nagyon aktuális, mégis a karakterek sok esetben elvitték az izgalmak jó részét. Az elején még nem sejtettem, hogy ki az elkövető és milyen események húzódhatnak meg a háttérben, de nagyjából a kötet felénél már szinte biztos voltam a megoldásban és végül egy nagyon kicsi eltéréssel kiderült, hogy jól gondoltam. Alapjaiban ezzel nem is lenne semmi problémám, elvégre nem az én korosztályomnak szól elsődlegesen a regény, de sajnos Crystal viselkedése elvitt egy negatív irányba. El tudom fogadni, hogy egy 16 éves lánynak nem erőssége a logikus gondolkodás, de, hogy semmire sem tudta használni a fejében lévő „computert”, az nagyon elszomorított. Több olyan feladatot hajtott végre, ami nonszensznek tűnt még számomra is, pedig mindig igyekszem felmenteni a fiatalabb korosztályt, hiszen tapasztalat nélkül az ijedtség sokszor őrültségbe hajtja az embert, de több esetben mutatkozott meg számomra egyfajta önsanyargató, kissé „királylány” viselkedés, amely egy bizonyos fanatizmussal keveredett.

A múlt és jelen párhuzamában a családi bántalmazás is előtérbe kerül, amely egyedül adott keretet ennek az őrületnek és tulajdonképpen mentette meg számomra is bizonyos szinten a regényt.

Kép: NiKy m.i.

Összességében elmondhatom ugyan, hogy az alapfeszültséget jómagam is átéreztem és néhol szomorúsággal olvastam a sorokat, de a leányka eszement ámokfutása számomra csak azt bizonyította, hogy fiatal kora ellenére sem erőssége a logikus gondolkodás és bár mentségére szolgált a szerette iránt való aggodalma, de ennek ellenére sajnos nagyon vegyes érzéseket hagyott bennem.

A történet olvastatja magát, ezt el kell ismernem, és ha kicsit szerethetőbb hősnővel találkozom, biztos vagyok benne, hogy számomra is egy nagyon izgalmas élményt hagyott volna. Most csak annyit tudok írni, hogy a kötet külseje nagyon megfogó és méltán tükrözi a belső eseményeket, ugyanakkor, aki otthonosan mozog a thrillerek világában, már kevésbé fogja komfortosan érezni magát.

A könyvet elsődlegesen a fiatalabb olvasóknak ajánlom, akiknek még tud feszültséget és izgalmat okozni egy tinédzser lány kálváriája, ugyanakkor egy délutáni, pihentetőbb olvasásnak is megfelelhet.

Amennyiben szeretnéd polcodon tudni a regényt, akkor nem kell mást tenned, mint a 21. Század Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy

Benjamin Read – Laura Trinder - Éjféli óra

 

“– Idd meg, csúnya megrázkódtatás ért.

A Miss Rhowse meghitt és kellemes kis irodájában ülő Emily hosszasan belekortyolt a kapott teába, és kivett egy szem kekszet a dobozból. Hátradőlt a kényelmes, kárpítozott karosszékben a kicsiny cserépkályha mellett.

- Köszi. Elég szörnyű volt.

- Á, ugyan, jó a szíve. – Miss Rhowse az asztala sarkán ült, kezében csészével és csészealjjal.

- Tényleg? – húzta össze Emily a szemét.

- Ó, igen, egy befőttesüvegben tartja az asztalán.”

 

A Benjamin Read és Laura Trinder szerzőpáros által jegyzett Éjféli Óra a Ventus Libro kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. A stílusos borító és a könyv általános értelemben vett igényes prezentálása határozottan pozitív első benyomást keltett bennem.

Kép: Niky m.i.

Az alapfelállás már kissé megszokottnak és talán unalmasnak is tűnhet: adott egy lázadó, rettenthetetlen kislány, aki eltűnt szülei nyomába eredve egy veszedelmes, ámde mégis csodálatos alternatív valóságba keveredik. A helyszín ezúttal London, amely egy különös paktum révén helyet ad egy másik Londonnak is (itt sokan asszociálhatnak Neil Gaiman - Sosehol című klasszikusára is), ami tulajdonképpen egy mágikus zseb, ahol megrekedt az idő és a viktoriánus korabeli Anglia örök borostyánba merevedett. Ez a rendkívül izgalmas hely mindenféle természetfölötti lény számára ad menedéket, akiknek természetes életterét a modern ember a tudományos vívmányaival már nagyon leszűkítette.  Emily hajmeresztő kalandok sokaságán keresztül bukkan rá szüleire, akikről persze kiderül, hogy az ő esetükben is létezik egy alternatív “valóság”, sőt, a főhős maga is megdöbbentő titkokat tár fel saját származását illetően.

Kép: NiKy m.i.

Mondhatnánk, hogy a bonyodalom így első olvasásra nem fog elkápráztatni sok olvasót, hiszen számtalan alkalommal találkozhattunk már hasonló forgatókönyvvel. Azonban gyorsan le szeretném szögezni, hogy a könyv számos új ötletet is felvonultat (például nekem nagyon tetszett a két világ közötti kapcsolattartásra is szolgáló Éjféli Posta ötlete és leírása a maga repülő biciklijeivel és sokszor életveszélyes küldeményeivel), és a kissé gótikus, sokszor ijesztő öreg London is izgalmas díszletet adott. A könyv nem mentes a humortól sem, bár nekem az olykor kissé túlságosan is anarchista és lázadó kislány kissé taszító volt, amihez hozzátett az itt-ott meglehetősen trágár szóhasználat is. A könyv háromnegyedéig nagyon jól szórakoztam, tetszett a tizenéves kislány rendíthetetlensége, illetve az is, ahogy rázós helyzetekben, konokságának is köszönhetően, tudott hibázni és rossz döntéseket is hozni. A történet a végére aztán érzésem szerint kicsit kifulladt, egy-két megoldás kissé “megúszósra” sikerült és a lezárást is lehetett azért már előre sejteni.

Összességében egy kellemes olvasási élményben volt részem, pláne, ha figyelembe veszem, hogy a könyvet elsősorban a fiatalabb korosztály számára írták. Tetszett a különös hangulat és a könyv első felében a történet is kellően fordulatosra sikeredett. Harry Potter rajongóknak az elvonási tünetek enyhítésére nyugodt szívvel ajánlani tudom!  

Amennyiben kíváncsi vagy Emily történetére, nem kell mást tenned, mint a Kossuth Kiadó weboldalára ellátogatni.

Írta: Süni

Turbuly Lilla - Pestre fel!

 

„Imádom az ilyen reggeleket: amikor süt a nap, de a levegő még tiszta.  Ilyenkor az ember elhiszi, hogy minden csak most kezdődik, és kizárólag jó dolgok történhetnek vele.”

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében… „(William Shakespeare - Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc). Ez a rövid idézet jutott eszembe először, amikor kézbe vettem a mostani kötetet. Nem hiába, hiszen az aktuális olvasmányom is a színházat és a színészkedést vette górcső alá, bár tény, hogy a fenti szöveg a világirodalom egyik leghíresebb alkotójának különlegesen megformált észrevétele egy letűnt kor társadalmáról, amelyről gondolhatnánk, hogy mennyire elévült, de az ember nem változik, csak az idő és ezáltal a korszelleme.

Mostanában sok olyan könyvet vehettem kézbe, amely az ifjúsági irodalom szférájába tartozik, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri listájáról szemezgettem ezen alkotásokat. A felsorolt kötetek mind színvonalban, mind mondanivalóság tekintetében igen csak változatosnak mondhatóak, mégis egytől egyig érdekesek a maguk kategóriájában. Sokszor keresem a mélyebb tartalmat ezekben a regényekben, és amikor nem lelem, csak ráncolom a homlokomat, pedig a lényegről elfeledkezem. Ezen kiadványoknak elsődleges dolguk, hogy szórakoztassanak, és csak másodlagosan kell valami pluszt nyújtaniuk olvasójuknak. Persze, ha mind a két feltétel teljesül, az már maga az oázis lelkemnek, mégis néhol túl szigorúnak vélem a magam igényeit. Vajon mindenképpen kell, hogy egy fiataloknak szóló kötet tanítson is? Vagy csupán a rohanó világunk miatt érezem úgy, hogy sokkal többről kell, hogy szóljon, mint egy átlag regény!

Amikor –pár bekezdéssel – fentebb az egyik régi kedvenc alkotómtól idéztem, akkor jöttem rá, hogy maga a szórakozás is olyan képlékeny. Az életünkben annyi szerepet játszunk akaratlanul is, hiszen nem lehetünk könnyedek, mikor hív a kötelesség vagy éppen az események ezt kívánják tőlünk, de szigorúan sem jó látni mindent, elvégre nem akarunk idő előtt ráncosodni sem. A középút a legjobb tartja a mondás, de ezt mindenkinek magának kell megteremtenie, amelyet ki – ki szerepének megfelelően alakít ki. De ha színház az egész világ, akkor a könyv is egy színdarab, amely addig tart, míg az utolsó oldalt be nem csukjuk.

Kép: NiKy m.i.

Turbuly Lilla egy igencsak sokszínű szerző, aki számos területen megméretetett, hiszen nemcsak a novellák világában mozog otthonosan, de a költészet hegyeit is meghódította már, ahogy a gyermek – és ifjúsági irodalom határtalan birodalmát is megjárta. Ezek után kissé furcsának tűnhet, hogy színes írói pályafutása mellett, bizony még színházkritikusként is ismeri a publikum. Ha szeretnél többet megtudni az szerzőről, akkor javaslom, hogy keresd fel honlapját.

Turbuly Lilla – Pestre (f)el! című ifjúsági regénye 2022-ben jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A könyv könnyed stílusát már a borítóra vetett első pillantásból már sejthetjük, amelyet a többi  illusztrációkkal együtt Bertóthy Ágnes álmodott meg a számunkra. A vidám, kissé vicces képek remekül kiegészítik az írói stílust, amely a maga könnyed és közvetlen hangvételével remek hangulatot teremt az olvasásra.

Ebben a történetben egy (csonka) család kerül a középpontba, ahol az elvált szülők két otthont teremtve próbálják gyermekeik életét irányítani.

Bogi egy 13 éves általános iskolás leányka, akinek nem a hétköznapi tinédzseri élet jutott mostanában osztályrészéül. Hiszen nem elég, hogy édesanyja ikreket vár a mostohájától, de édesapja ügyetlenkedései miatt bizony rendre rá marad a háztartás ügyes-bajos vezetése is. Ráadásul 8 éves öccsét is felügyelnie kell Budapest szívében, amely nagyon távol esik nyugodt, falusi otthonától, és mindez sokszor kész kalamajkához vezet. Nem elég, hogy a szülői szerepkört is neki kell betöltenie, de bizony az otthoni dolgok mellett, az iskolában sem túl fényesek a napok. Megfelelni az új angol tanárnőnek, otthon rendet teremteni, felügyelni Apát és Öcsit is embert próbáló feladatok, de még a jövővel kapcsolatos kételyek is mardossák Bogi lelkét.

Kép: NiKy m.i.

De milyen is a diákélet, ha nem lenne csupa bonyodalom, mégis emellett marad egy kevéske idő egy nagyobb álom megélésére is, hiszen az iskolai színházkört is megismerhetjük tüzetesebben. Vajon a színészi pálya csupán hazugságok hálója vagy sokkal több annál és egy 13 éves lány képes –e megállni a helyét ilyen sok szerepkörben egyáltalán? Nos, ezt nem árulhatom el, de javaslom, hogy válts rá jegyet!

„Szóval ilyen is lehet a színház. Nemcsak egyszerűen érdekes vagy ünnepélyes, nemcsak vicces vagy komoly, hanem valami olyasmi is, amiről azt gondolod, hogy rólad szól, mert te is úgy érzed, hogy „Mért félnél, m’ért élnél, ha nem egy álomért”? (Dés László – Geszti Péter – Mi vagyunk a Grund!”

Ennek a történetnek nagy erőssége a rejtett humor, amely sokszor szinte robbanásszerűen kerül az olvasó elé, és számos komolyabb témát is érint. Némiképpen önző szülők gyermekeiről mesél, ahol a hősnőnknek kell megoldani olyan feladatokat, amelyek korához képest még túl nagy kihívások.

Sok érdekességet rejt a maga egyszerűségében és talán a szerző a saját életéből is merítkezett, amikor eme regényét megírta. Elvégre a színházi életről vagy a színészi létről csak az tud hitelesen írni, aki maga is benne forog a közegben. A tapasztalat átültetése e tekintetben nagyon jól sikerült, elvégre szinte szárnyra kél az olvasó maga is.

Először arra gondoltam, hogy nem minden gyermeknek adatik meg, hogy valóban megélhessék korunknak megfelelően a szerepüket. Hiszen itt van Bogi remek példája is, miszerint az iskolában a korosztályának megfelelően kezelik a felnőttek, de ahogy vége a napi óráknak kénytelen egy magasabb funkcióban is helytállni, ha nem akarja, hogy katasztrófához vezessenek a hétköznapok kissé ügyetlen apukája mellett.

Szerettem a leányka bőrébe bújni és kissé elmerengeni az élet dolgain. Jó érzéssel töltött el, hogy cseppet koravénként látja a környezetét, nagy szeretettel törődik családtagjaival, de mer nyitni az újdonságok felé is. A gyökereket nehéz kitépnie és a kétlaki élet sem tesz túl jót eleinte a lelkében, de a sulis darabban végre megélheti azokat az érzéseket, amelyek talán a szürke mindennapokban elkerülték volna. Ráadásul cukorborsó, de kissé ügyetlen édesapja, izgága öccse, egy remek humorú szomszédasszony, barátok és ellenségek is színesítik életét. Hát nem remek?

Események tekintetében pörgős a könyv és nem hagyja olvasóját cserben, elvégre egy perc nyugta sincs senkinek. Tanulunk, mosogatunk, utazunk, családosan vagy éppen barátokkal bajlódunk, de mindig mozgásban és másokkal törődve. Ha bánat éri szívünket, a gyógyító balzsam ugyan hamar érkezik, de kellően keserédes utóérzést hagy maga után, hogy legyen min rágódni mégiscsak. És persze a nem várt szerelem is kopogtat az ajtónkon, de, hogy beengedjük –e, az már a jövő zenés darabjainak egyike.

Kép: NiKy m.i.

Talán kissé szokatlannak tűnt elsőre az a mérhetetlen mennyiségű párhuzam, amely felfedezhető a regényben. Ilyen például a régi és új családi szerkezet megélése, vagy a vidék és nagyváros közötti szakadék meglátása.

„Különben ez a hajléktalan dolog is azok közé tartozik, amiről, amíg otthon laktunk, legfeljebb csak hallottam, de az teljesen más, mint látni, hogy tényleg ott fekszenek az utcán meg a padokon, és hogy mindenki úgy megy el mellettük, mintha ez tök normális lenne. Mint a kosz az utcákon meg a pisiszag a kapualjakban.”

Összességében azt hiszem, elmondhatom, hogy meglepetés volt számomra ez a kötet, hiszen bár könnyed és szinte légies stílusú, mégis megleltem a magam által oly „kedvelt” komoly mondanivalóságát. Hogy elégedett lennék? Igen, ezt határozottan állíthatom és pont ezért nagyon szerettem ezt a pár órát, míg kizökkentem a mindennapjaim szerepéből.

Azt hiszem ezt a történetet kortól és nemtől függetlenül ajánlani tudom, mert kicsit mindannyian szerepet játszunk a magunk színházi darabjában. Hogy kinek jut a főszerep az persze egyéni, de azt biztosan állíthatom, hogy a jó színész egybeolvad szerepével és ezáltal addig önmaga lehet. Én csak annyit mondhatok számotokra: Legyetek kényelmesen könnyedek, hiszen az életed előadásához csak te kellesz!

Ha úgy érzed megfogott a fenti kritika és esetleg kedved van egy kis olvasáshoz, akkor ajánlom figyelmedbe a Móra Kiadó honlapját, ahol, számos különleges kötet mellett, ezt a regényt is meglelheted!

Írta: NiKy

Kollár Betti - Kosársuli

 

„Nem gyengeség megosztani másokkal a fájdalmunkat és keserűségeinket. Erre vannak a barátok.”

A sport mindannyiunk életében fontos szerepet játszik. Kinek ifjú korában véget érnek a nagy sportoló „álmai”-legyenek pozitív vagy negatív töltetűek-, míg másoknak csak akkor kezdődnek igazán. A testnevelés órák már az óvodás korban szépen lassan belesimulnak a mindennapi életünkbe, hiszen, akár tetszik, akár nem ki kell menni és a többiekkel együtt elvégezni a kiszabott feladatokat. Az iskolában is szépen lassan mindennapossá válnak ezek az órák, és komoly megmérettetéseknek kell megfelelni. Való igaz, hogy nem mindenki szereti, sőt olyanok is akadnak, akik inkább máshol lennének szívük szerint, de a testnek szüksége van a rendszeres mozgásra. És akadnak olyanok is, akik életpályájukként tekintenek a sport valamely ágazatára. Ezzel kelnek és fekszenek, mindent megtesznek azért, hogy a legjobb formájukat hozzák, és végül bekerülhessenek egy olyan válogatottba akár – vagy jelen esetben iskolába -, amely egy álom élet ajtajához viszi őket. A mostani olvasásom is ilyen fiatalokról mesélt.

Kollár Betti nevét úgy gondolom, hogy egyre többen ismerik fel, hiszen A vonzás törvénye című sorozatával már sok olvasó szívébe lopta be magát. A szerző előszeretettel fűszerezi a könnyed hangulatot, némi pimasz humorral, amely akaratlanul is jó érzéssel tölti el a romantika kedvelőit. A szerző 1998-ban született Budapesten és szociológiából szerzett diplomát. 2015-ben indította el blogját, ahol előszeretettel ír mai fiatalokról szóló, romantikus történeteket. Ha szeretnéd jobban megismerni az írónő munkásságát, akkor érdemesnek gondolom, hogy ellátogass az oldalára!

Kollár Betti – Kosársuli című ifjúsági regénye 2022-ben jelent meg a Magnólia Kiadó gondozásában. A könyv borítóját első látásra megszerettem, hiszen a kellemes színválasztás mellett, egy kosárpályán összeölelkező fiatal párt láthatunk. Szinte magához csábított és bizony ez a későbbiekről is elmondható szerencsére.

Ez a történet bizony, ahogy a címe is jelzi, a kosárlabda sportot veszi górcső alá, de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a szerző nagyon kedveli ezt a sportágat.

Török Luca most kezdi a gimnázium első osztályát, de már elmondhatja magáról, hogy „sikeresen” vette az első akadályokat. A gólyatábor első napján megismerkedik a balszerencsével, amely csak nem akarja őt békén hagyni. A sorozatos csetlések, botlások, sérülések csak a kezdete mindannak, amit ez a félév tartogat számára. Mindeközben az osztály többi tagját is megismerhetjük, mint például Csengét, aki szeret olvasni, Esztert, aki anime fan, Kingát, aki mindig az élen jár és jó példakép, Krisztiánt, akinek fergeteges a humora, Konrádot, akitől elájulhatunk olyan jóképű, de éppen Dominik is megéri a pénzét csípős beszólásaival és figyelemreméltó teljesítményével. Természetesen nem csak róluk szól eme kötet, hiszen a tanári karról is érdemes pár mondatot ejteni. Itt van mindjárt Szekeres tanárúr, aki kissé szétszórt, de annál jobb edző vagy éppen a rettegett történelem tanár, Kaszás személyében. Nos, a vezetéknév adott és némiképpen az is, ahogy a diákok vélekednek a háta mögött róla.  

Kép: NiKy m.i.

Lucának nincs könnyű dolga, hiszen nem elég megküzdenie saját kétségeivel, de bizony ez az év tartogat számára szerelmet, rémes történelem órákat, féktelen bulikat és nevetést, sírást és sok – sok kihívást. Gyere és fedezd fel te is ezt a szuper évet, és persze nem utolsó sorban merülj el a kosarasok izgalmas hétköznapjaiban!

„Azt hiszem, jó egy ilyen rivális, mert ha jól csinálom, akkor húzni fog, fejlődésre sarkall, és az a sportban elengedhetetlen.”

A könyv minden fejezete egy – egy híresebb kosaras sztár bölcseleteivel kezdődik, amelyek mindig passzolnak az adott részekhez és tulajdonképpen elgondolkodtatják az olvasókat is.

„Hisz, honnan is tudnám, hogy valami nem tetszik, ha sosem próbáltam?”

Elsőre azt gondoltam, hogy egy könnyű tinédzser sztorival fogom elütni azt a pár órát, amit olvasásra szántam, de nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat, hiszen itt komolyabban is betekintést nyerhettem a kosárlabdázók világába és nem utolsó sorban végre megtudtam a szabályok egy részét is. Érdekes volt felfedeznem, hiszen évek óta figyelgetem a világsztárok csapatainak meccseit, de arra sose vettem igazán a fáradtságot, hogy mélyebben is belemerüljek. Nincs kedvenc csapatom, de nem is érzem szükségét, hiszen maga a játék nyűgöz le dinamikájával, valamint a csapatok közti csendes, kidolgozott taktikázások felismerésével.

Kép: NiKy m.i.

Szerettem olvasni az edzésekről és kimondottan érdekesnek találtam, hogy a szerző milyen jól tájékozott ebben a témakörben is. Persze, akinek az életben is szenvedélye eme sportág, annak nyilván nem okoz gondot kicsit kiszínezni és végül egy új történetet hozzá álmodni.

Karakterek tekintetében mindenkit nagyon kedveltem, még a negatívabb szereplőkkel is próbáltam együtt lélegezni. Igaz, hogy Gergő és Kinga nem egy könnyen szerethető jellem egyelőre, de úgy érzem, hogy a kezdeti benyomásoknál sokkal komolyabb indokok húzódnak meg a háttérben.

Lucát elsődlegesen „hétköznapi” gondolkodásáért tudtam kedvelni, hiszen végre egy lány, aki csetlik-botlik, de nem adja fel. Kihívásnak tekint minden elé kerülő akadályt és külön motivált néha zavarba ejtő őszintesége. Legalább annyira rajongtam a végére az edzésekért, mint ő, no és persze egy bizonyos fiúért.

Tagadhatatlan, hogy Krisztián viszi a koronát a hímek oldalán, mert nagyon humoros és mindig feltalálja magát. Konrád egy igazi álom –tinédzser-karakter, aki sok lány szívét törné össze az életben is. Határozott, kedves, helyén van az esze, de megvan a maga zárkózott oldala is.

És bármilyen hihetetlen, de kimondottan nagy figyelemmel kísértem Dominik alakítását is, hiszen nagyon sokat várok tőle és remélem, hogy jól érzem, tartogat még meglepetéseket.

„Az asszertív kommunikáció lényege, hogy a saját érzéseinkről kell beszámolni. Hogy nekünk mi esik rosszul, mi aggaszt, mitől tartunk, mi okoz rossz érzést. […] ez a fajta megbeszélés sokkal előrébb viszi egymás megértését, mint mikor az ember csak vádaskodik, és a másik érzéseit próbálja megfogalmazni a sajátjai helyett.”

Kép: NiKy m.i.

Események tekintetében pörgünk, mint a szédült teknős, egy perc nyugta sincs az olvasónak. Egy igazi felüdülést hozó, mégis mélyebb üzenetet rejtő regénnyel van dolgom. Mert hiszem, hogy a sporthoz nem elég a kitartás és szorgalom. Ha a szívünk mélyén nincs meg bennünk a vágy, hogy a legjobbat nyújtsuk, akkor sosem érjük el a célunkat.

„Nem rossz, ha valaki bátorít. Ettől nem leszek gyengébb, csak erősebb.”

Összességében jól szórakoztam és nagyon szerettem Lucával és a többiekkel tölteni az időmet. Kimondottan jól esett a lelkemnek a vidámságuk, éretlen kíváncsiságuk, és ahogy kezelték egymást, vagy az edzések adta eseményeket.

Ellenben cseppet morcos voltam, hogy három kérdésemre nem kaptam választ, amelyek tulajdonképpen felölelték a teljes kötet eseményeit, kavarodásait, érzelmeit. De megnyugtattak, hogy talán a sorozat második részében már kapunk némi magyarázatot. Mert, ha nem…. ettől függetlenül már nagyon várom, hogy kézbe vehessem.

Ajánlom a könyvet minden fiatal, olvasni szerető léleknek és természetesen a –hozzám hasonló – kortalan felnőtteknek is egyaránt, hiszen a vidám történetek, mindig megtornáztatják a rekeszizmokat, így a sport sem marad el. És természetesen a maga bájával és komolyságával eléri, hogy alig várjuk a következő könyvet.

Amennyiben szívesen elmerülnél te is a kötetben, megteheted, ha a Magnólia Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Vámos Robi - Légy te is Bánthatatlan!

 

„Aki bánt egy másik embert, az igazából nem az embert bántja, hanem azt, amit csinál. Ha az embereknek nincsen okuk bántani valakit és mégis bántják, az abszolút róluk szól. Nem tisztelik a másikat eléggé!”

Hosszú ideje másról sem szólnak a közmédia csatornáinak különböző cikkei és hírportáljai, mint hogy emberek bántják egymást mind verbálisan és mind nonverbálisan egyaránt. A csapból is a negatív események folynak, hiszen a legtöbbször elnagyolt címszavakkal hirdetett szövegek egy bizonyos verseny miatt egyre durvább túlzásokba kergetik az írókat is. A verseny tétje az olvasó figyelme, amely ebben az információ dömpingben aranyat ér sok esetben. Ha bekapcsoljuk a televíziót árad az agresszív információ kéretlenül is, hiszen már a reklámok is a fájdalomra, vagy éppen valami problémára adnak éppen tanácsot. De ki kérte?

„És az a helyzet, hogy sajnos sokkal több negatív ember van, mint pozitív. A rossz hírek pedig gyorsabban terjednek, mint a jók. A rossz hírek érdekesek a tömeg számára. De van remény.”

Ha megfigyeljük az Oscar - díj átadásokat is, ma már vajmi kevésbé a szórakoztató elemekkel tűzdelt filmek kapják a díjakat, ellenben azokkal, amelyek gyötrelemről, háborúról és már borzalmasabbnál borzalmasabb eseményeket dolgoznak fel. A színészi alakítást, azért nem veszem ide, mert az valódi munkáért jár, hiszen – valljuk be, hogy nem sokan játszanak el egy drogost vagy éppen gyilkost hitelesen – ehhez igazi beleérzőképeség és jó alakítás szükséges.

Kis hazánkban a hétköznapi ember számára is horror élményt okozhatnak a szürke hétköznapok. Hiszen a társadalmi elvárásoknak megfelelni kénytelen személy beszűkül a közvélemény elvárásai szerint, és bár van, akinek sikerül ezáltal beilleszkedni, azért nagyon sok esetben ez nem megy magától. Ilyenkor felütik fejüket a szenvedélybetegségek különböző eshetőségei, kinek mi kedvezőbb éppen. De megéri mindez?

Kép: NiKy m.i.

Már igen fiatalon, kis óvodás kortól kezdődik a „nevelés”, hogy milyennek kell lenni, és ha valaki nem felel meg a köz igényének, akkor az különböző büntetéseket von maga után. Pedig minden ember egy igazi, különleges lélek és az eltéréstől vagyunk izgalmasak és érdekesek.

„A világ fura. Mert mintha pont azok lennének a leghalkabbak, akik előreviszik a dolgokat, és mintha azok lennének a leghangosabbak, akik pedig hátráltatják őket.”

A mostani olvasmányom elsődlegesen a gyermekeket veszi górcső alá és tulajdonképpen egy segítő eszközként kínálja magát. De nézzük is, hogy miről van szó pontosabban.

Vámos Robi neve már bizonyos szinten a hazai közéletben egyet jelent a baráti – „bátran légy önmagad” - coaching alappillérével. Számos iskolában járt, ahol gyermekeknek tartott előadást vagy tanított rajzot éppen. Az eredeti szakmáját tekintve gépészmérnök végzettségű alkotó személyes tapasztalatát ültette át a könyvei alapgondolataként, hiszen a hitelesség nagyon fontos, különösen, ha gyermekeket kíván segíteni valamilyen módon. Ha a szerzőről többet szeretnél tudni, akkor kövesd őt közösségi média felületén.

Vámos Robi – Légy te is bánthatatlan című könyve, 2022-ben jelent meg a Táblácska.hu Kiadó gondozásában. A kötet a pszichológiai önsegítés elveinek megfelelően íródott, amely bár elsődlegesen iskoláskorú gyermekeknek szól, de bátran kézbe veheti bárki kortól függetlenül is. A kötet illusztrációit és a borítót egyaránt maga a szerző készítette.

Ebben a kiadványban megismerkedhetünk a bántalmazott gyermekkel, mint fogalommal, a bántalmazások különböző fajtáival. Külön részben taglalva a bántalmazások okait és megoldásait, valamint szó esik a bántalmazókról is. Igen, többesszámban írva, hiszen ahogy indok sem egy létezik, úgy maga a személy is többedmagával cselekszik általában.

Kép: NiKy m.i.

Ha közelebbről megvizsgáljuk az adott művet, akkor három fő részt veszünk észre.

1. Önmagasztalás
2. A "KINCS"
3. A bántalmazó

Persze ez a felsorolás sarkított és egyáltalán nem így épül fel az adott kötet, de sajnos bizonyos szinten ezek a részek követik egymást.

Az Önmagasztalás a könyv első 50 oldalát foglalja magába, amelyek közül a legbosszantóbb a kiadvány elején található szülők és barátok, vagy épp a kis tanulók dicséretei, amelyek nem erről a könyvről szólnak, hanem a szerző előzően már megjelentetett köteteiről, valamint coach-ként végzett tevékenységéről. Félre ne értsük egymást, szükséges és jót is tesz egy adott könyvnek a méltatások feltüntetése, de nem 17 oldalon keresztül. Ezek után jön a köszönetnyilvánítás, ami szintén fontos, majd maga a szerző bemutatása és végcélként az író saját szavaival záródig az első 50 oldal. 

A második szakasz összefoglaló neve maga a gyermek, aki bántalmazottként van feltűntetve. Valóban megfelelőnek gondolom a kifejezést, hiszen sérelmek millió formái miatt érezheti úgy, hogy érdemes kézbe venni ezt a könyvet. Itt már egy sokkal komolyabb és átfogóbb képet kapunk, sok – sok példával ékesítve, amelyek jól tükrözik egy adott „áldozat” lelkiállapotát. A szerző különleges nevet is ad az adott gyermeknek - Kincs-, mely igen felemelő is egyben.

A harmadik rész és egyben a legtöbb helyet foglaló is, a bántalmazók és a bántalmazás különböző formái és eshetőségei. Ezt Lehúzók megnevezés alatt 7 fő csoportra osztva olvashatjuk.

Kép: Niky m.i.

„A bántások, a nehézségek, az elfogadás hiánya kiveszi a gyerekek szeméből a fényt. […] Fakulnak, halványulnak. És végül olyan felnőtté válnak, aki csak sodródik.”

Szubjektív meglátásom szerint ennek a kötetnek két nagy hibája van. Az egyik a sok önmarketing, amelyet a szerző nem csak a könyv elején, de sajnos rendszeresen a későbbiek folyamán is előszeretettel alkalmaz. A második pedig az a tény, ahogy kezeli bizonyos részekben a bántalmazókat. A „köcsög” szó, mint népművészeti cserépedény rendben van, de mint személyt jelzőként említeni már kevésbé és ebbe beletartozik a „hülye” és egyebék nem szalonképes kifejezések. Ez a kiadvány gyerekeknek íródott, még ha lezser a stílus és bizalmat akarunk építeni az olvasóban, akkor sem engedhető meg a fent leírtak.

„Könnyebb panaszkodni, mint lépéseket tenni. Könnyebb nyávogni, mint cselekedni. Könnyebb szidni a rendszert, másokat, körülményeket, időjárást, főnököt, mint a nehézségek ellenére szépen haladni az úton.

Nagy divat ma panaszkodni. És a panaszkodás sem jár egyedül – általában irigységgel és károgással, rosszabb esetben okoskodással is együtt működik. És a panaszkodó sem jár egyedül. Csapatokba verődnek, hogy egymást nyugtassák, hogy nem is akkora a baj, ha nem haladnak. Jó ez így. De nem jó ez így. Hiszen ha jó ez így, akkor miért is lehetne panaszkodni? Mindig akarnak valamit, de nem tesznek semmit, hogy elérjék.”

Kép: NiKy m.i.

Sokáig morcos voltam a kötet elején – már fentebb említett – méltatások és köszöntések miatt. Helykitöltésnek tökéletes, ezen kívül két – három oldal után ellenérzéseket vált ki, ami teljesen felesleges. A könyv megállja a helyét a fenti sallangok nélkül is, ráadásul legyen az olvasóra bízva, hogy milyennek ítéli meg a könyvet.

A javaslatok és tapasztalatok megoszlása érdekes volt a számomra, és ami külön pozitívum, hogy sajnos saját gyermekkoromból tapasztalt élmények emlékei is a felszínre törtek bennem, amelyekről már meg voltam győződve, hogy elfedte az idő fátyla. Ezt nagyon hasznosnak gondolom, mert kortól függetlenül segít a jobb elfogadásban és az önmagunkban elfojtott vágyak vagy éppen meg nem élt álmok újbóli leporolásában.

„Ami nem sikerül először, az egy próbálkozás. Ami többször, az gyakorlás. És majd elég gyakorlás után olyan lesz, amilyennek szeretnéd. Addig légy türelemmel.”

Ahogy a szerző, úgy egy idősebb olvasó is kezdheti új ösvényen az életét, függetlenül attól, hogy előtte milyen meglátások szerint teltek a napjai. Ez egy igazi adomány, amely hiteles forrásból merítkezik, elvégre maga az író is pályát módosított és immáron könyveket ír vagy éppen gyermekeknek próbál örömet okozni a tanácsaival, meglátásaival egyetemben.

Kép: NiKy m.i.

Külön öröm volt számomra, hogy szó esett a bántalmazókról és az ő személyük elfogadásáról is, hiszen elsődlegesen a sérült lelkek válnak maguk is azzá, ami elől először menekültek. Ha nem ismerik a „MÁS” kifejezését, lehetőségét, akkor mindig a látott és tapasztalt élményekből merítkeznek, amelyek végül javarészt mások fájdalmához vezetnek.

A könyvhöz egyébként egy munkafüzet is társul és egy kisebb kupac kártya, amely segíti a kötetben elhangzottak megértését és oldja az olvasóban keletkezett feszültséget.

Összességében úgy gondolom, hogy egy hasznos olvasmányt vettem kézbe, amely kortól függetlenül segít, csak nyitott szemlélettel kell kézbe venni. Bár nem hibátlan és az ellenérzéseimet továbbra is fenntartom, azt hiszem, hogy bátran ajánlom magam is, mert a szándék nemes, a kivitelezés pedig fejlődőképes. Tulajdonképpen maga a szerző is változik a kötet előrehaladtával, bár abban szinte biztos vagyok, hogy mindazt tudattalanul teszi. Ezt örömmel vettem észre és pont ezért fogok még az írótól más könyvet is olvasni.

Ajánlom a könyvet kortól és nemtől függetlenül, hiszen minden olvasó volt egyszer gyermek. Ami sérelem kicsiként mindennapos volt, az a felnőtt világban is ugyanúgy megeshet, nyilván az eltérő életkörülmények függvényében. Legyél gyermek, vagy éppen kíváncsi felnőtt, úgy gondolom, hogy egy érdekes olvasmányban lesz részed. És ezt az üzenetét külön köszönöm a szerzőnek: „Te vagy az egyik legcsodálatosabb ember, akivel valaha találkoztam. Rengeteg kincs van benned és valódi művész vagy. Az a művész, aki sosem másol, hanem csodákat teremt. És ezzel hatalmas ajándék is vagy a Világnak!”

Amennyiben kíváncsi vagy a könyvre, vagy gyermekednek szüksége van egy kis segítségre, abban az esetben keresd fel a Gyémántbogár honlapot. 

Írta: NiKy

On Sai - A gyógyítók

 

„A világ úgy működik, ahogy működtetjük. Nem egy kőomlás, ami maga alá temet, hanem egy út, amit te is, én is építünk.”

Előre is elnézést kérek a következő, kissé túlfűtött, rajongói hisztimtől, de képtelen vagyok magamban tartani. Javaslom, akit zavar egy bekezdéssel haladjon tovább! Köszönöm!

OMG! Cseppet-sokkos állapotban vagyok, ráadásul ismételten függővéget kaptam. Mégis, hogy lehet így befejezni egy történetet? Arról már nem is beszélve, hogy közel húsz alkalommal olvastam az első két részét a Vágymágusok sorozatnak, és kisebb olvasási válságon estem át minden ilyen élmény után. Most mégis mit olvassak, ami felemel és nem hagy ebben a kétségbeesésekkel teli árokban?

Miután kiírtam magamból az első sokkot, talán értelmesebb értékelésre is képes leszek.

On Sai nevét úgy gondolom, hogy lassan nem kell bemutatnom, hiszen aki szereti a hazai fantasy világot, az úton – útfélen találkozhat valamilyen formában az írónő nevével. Ha mégis akad olyan személy, aki még nem olvasott a szerzőtől, annak javaslom, hogy dobjon el mindent és irány az első könyvesbolt. Ugyanis az írónő híres a nyakatekert mondatairól, a páratlan humoráról és a gyilkos függővégeiről. Oh, igen, ezt még most sem vagyok képes megbocsájtani, de talán nem is kell, hiszen minden ilyen jól irányzott merénylet után csak még jobban vágyom a következő adagomra, amit csak az alkotó könyvei tudnak csillapítani.

Komolyra fordítva a szót – bár lehet jelen esetben felesleges ezzel erőlködnöm -, a Vágymágus sorozat immáron harmadik részét vehettem kézbe, amit, mint már sejthető, jó ideje nagyon vártam.

A gyógyítók 2022 téli újdonságainak egyikeként jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásának köszönhetően.

Kép: NiKy m.i.

Hogy miről is szól eme regény?

Nos, minden ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt.

A már jólismert Szépvölgyi testvérpár, Roan és Rianna kalandjait követhetjük nyomon. Szépvölgyi Rianna élete sose volt könnyű, elvégre egy ősnemes család lányaként egy elnyomó társadalom béklyóitól terhes jövő árnyékolja be sorsát, ahol a nők a társadalmi utódlásáért felelnek, de az igazi úr a férfiak világa. Minden kis nemesi magocska egy új élet szikrája, így a vérvonal fennmaradása az elsődleges célja a társadalomnak. Ráadásul a mágia csak a férfiak körében elismert, bármely nő esetében halálos bűn, amely az élet kioltásához vezet. Ebben a közegben nem sok jót ígér a lányban lakó ősi mágia feltörése, amely ráadásul elhívja védett otthonától távolra, egy olyan világba, ahol a férfiak az urak és minden vár kövében a halál csókolta szikra várja, hogy felébressze.

A sok megélt veszély után egy perc pihenésre sincs lehetősége hősnőnknek, hiszen a lelepleződés szeme, már csak félárnyékot vet rá. Sok veszéllyel kell ismét szembenéznie, hol a halál feni kaszáját reá, hol a vágy és szerelem lángja égeti fel minden percben.

Kép: NiKy m.i.

Egy ősi háború, két halálos ellenség és egy elfeledett múlt tele titkokkal, fájdalommal. Vajon mennyit ér egy igazságért üvöltő hang és megéri-e feláldozni mindent egy perc szabadságért cserébe?

„Nem akarok olyan világban élni, ahol nem lehetek önmagam. Jogom van annak lenni, aki vagyok, jogom van élni, szeretni, szabadságban és békében tölteni a napokat. Miért ekkora súly más előítélete?”

Ez a történet olyan sok mindenről szól, hiszen szórakoztat, felperzseli a lenyugodtabb olvasói lelkeket és mégis sokkalta többet ad, mint egy pár órás kikapcsolódás. Sok igazságról tesz tanúbizonyosságot, ámbár az olvasó hol azért sír, mert nevet, hol pedig azért a sok igaz szóért, ami a sorok között rejtekezik.

Nem titok, hogy számomra hatalmas kedvenc több okból is. Az első és talán legfontosabb, hogy ebben a sorozatban mindent megtaláltam, amit keresek a legtöbb könyvben. A szórakoztatás mellett intelligens és nem követelőző, mégis akaratlanul is tanító. A humora páratlan és olyan ingoványos ösvényen járhatok, amelyen a legmerészebb álmaimban sem tenném.

„Ha egy rendszer rossz, meg kell változtatni.”

Kép: NiKy m.i.

Imádom a karakterek esendőségét, mégis különleges mindenki a maga nemében. Legyen negatív vagy éppen pozitív egy személy, mindenkinek különleges szerepe van és ezerszínben pompázik a lelke. Mindenki téved, hibázik, szenved, de ott a remény, az öröm és a vágy is.

Imádom Rianna-t, mert bátor és igazságos. Sokszor nehéz helyzetben is mások javát nézi, mégis hisz az egyenlőségben és ki meri mondani azt, amit mások elhallgatnak.

Másik kedvencem, természetesen Lidérc. A csodás loboncával, a hihetetlen óvó szeretetével, a kiemelkedő bátorságával és legfőképpen a pimasz beszólásaival hódította meg a szívemet.

És talán csodálkozásra adhat okot, de Delon is kiemelkedik a karakterek sokasága közül. Egy igazi disznó, mégis szerethető és talán igazam lesz a végén vele kapcsolatban is.

„(…) mindennek oka van, a saját nézőpontjából minden ember logikusan cselekszik. Legfeljebb kívülről nem értjük.”

Cselekmény tekintetében ismét pörögnek az események. Az olvasónak egy perc nyugta sincsen, ráadásul egy rendkívül bonyolult és szövevényes társadalmi kasztharcba is belecsöppenünk akaratlanul is, ahol a nemesi vér mindenek felett áll, és csak a származás adhat előnyöket az életben maradáshoz.

Összességében ismételten imádtam ezt a könyvet és mivel pimasz lezárást kaptam, csak reménykedhetek benne, hogy az újra olvasások által kicsit csillapítani tudom kíváncsi – fanatikus – olvasói lelkemet.

Ajánlom a könyvet minden olyan fantasy szerető olvasónak, aki szereti a pörgős eseményeket, imádja a gyilkos humort és jól kezeli a kissé túlfűtött pillanatokat. És ne feledjétek: „Ne a kudarcra figyelj! Mindig lehetett volna többet, jobbat! Arra fókuszálj, ami sikerült elérni, különben felőröl a világ.”

Ha te is részese szeretnél lenni a kalandnak, nem kell mást tenned, mint a Könyvmolyképző weboldalán megrendelned a könyvet! Kalandra fel!

Írta: NiKy

Mervi Heikkilä - Rőt-patak

 

„[…] ha az ember könyveket olvas, fontos és érdekes tudás birtokába kerülhet.”

Nem tudom, hogy ismeritek-e azt a bizonyos érzést, hogy amikor megláttok egy könyvet, hirtelen egy erős vágyat és hitet véltek felfedezni magatokban, hogy ez a kiadvány kell nektek! Ezt éreztem én magam is, amikor felfedeztem a júniusi Könyvhéten a kiadó standjánál ezt a csepp kötetet. Semmit sem tudtam róla, csak egy erős meggyőződés szállta meg lelkemet, hogy kell és jó lesz. Hogy igazam lett? Nos, ezt mindjárt kiderítheted!

Mervi Heikkilä finn származású írónő, aki először gyermekeknek szóló verseivel robbant be a köztudatba. A későbbiek folyamán pedig áttért az ifjúsági kalandregényekre, amelyek pörgősek, akciódúsak és hihetetlen tájakra vezetik olvasójukat. A kalandok erdőn, kietlen pusztaságon, ördögökkel és egyéb veszélyes, de annál furcsább lényekkel lakott hegyeken át vezet, ahol minden oldalról veszedelem leselkedik az utazóra, akinek a legnehezebb időszakokban egy-két barát társaságában kell helytállni. Mert a legnagyobb bajban ismerhetjük meg igaz barátunkat! A történetek sokszor idegörlőek, de megéri kézbe venni őket.

A Rőt-patak című ifjúsági regény 2022 nyári újdonságainak egyike, amelyet a Főnix Könyvműhely Kiadó gondozásának köszönhetünk. A borító tervét Kati Vourento készítette.

De nézzük is, hogy miről is mesél ez a kötet:

Valamikor régen egy távoli vidéken élt egyszer egy füvesasszony, akinek bár létezését a sötétség határozta meg, mégis teljes életet élt a természet lágy ölelésében. Ennek az asszonynak nagy tudására sok falubeli hagyatkozott, hiszen a gyógynövényeket úgy ismerte, mint senki más a közelben. Az erdő mélyén egy kis kunyhóban teltek napjai leányával, aki vad volt, szenvedélyes és csak a természet parancsolt zabolátlan lelkének.

Bagoly – nevét nem szeretvén – együtt lélegzett az erdő fáival, haját a szabad szél formázta, a hűs patak oltotta szomját és együtt sóhajtozott a hatalmas tölgyesekkel. Legjobb barátai egy róka és egy holló, akikkel mindent megosztott, és egymásra vigyázva élték a mindennapokat.

Egy napon furcsa szerzetekre lett figyelmes. Mivel a falubéli gyerekekkel rendszeresen meggyűlt a baja, úgy érezte ideje elűzni a betolakodókat. A kezdeti félreértések végül mély barátsággá formálódtak, ámbár az erdőt hatalmas veszély fenyegette, amelyet el kellett pusztítani bármi áron. A három fiatal sorsa összefonódni látszott, de a kalandok sok kockázattal jártak. Vajon mi lehet az a veszély, amely elpusztítással fenyegeti az erdőt és lakóit? És vajon mennyit ér a barátság, ha minden veszni látszik?

”Az erdei állatok szabadságra termettek. Teret kell adni nekik, hogy megőrizhessék lelkük szabadságát.”

Azt hiszem ezek után már felesleges tagadnom, hogy mennyire szerettem ezt a történetet. Kimondottan élvezetes volt olvasni és bizony nem egyszer összeszorult a gyomrom, hogy vajon sikerül –e a szereplőknek ép bőrrel megúszniuk a veszedelmeket.

Bagoly karaktere eleinte nehezen volt befogadható a számomra. Bár korosztályának megfelelően viselkedett, mégis többször éreztem úgy, hogy megráznám. Aztán, ahogy haladt előre a történet, úgy óhatatlanul és nesztelenül is simultam bele bőrébe. Mert bár köztünk nagy a korkülönbség, mégis én magam is voltam gyermek és hasonló kíváncsisággal szemléltem a körülöttem lévő világot.

A fiúk személye csak felszínesen ismerhető meg ugyan, mégis többször is elmosolyodtam viselkedésükön. Ráadásul a „nagy” titok meg sem lepett, mert mint kiderült, egy sokkal súlyosabb rejtélyt kellett volna felfedeznem, de ez még várat magára, hiszen egy sorozat első kötetét vettem kézbe.

Események szempontjából pörgős és egy perc nyugta sincs az olvasónak. Hol menekülni kell, hol bujdosni, hol pedig egy nehéz helyzetből kikecmeregni, de mindig hittel előre menni és a célt soha fel nem adni.

Azt hiszem, hogy egy rossz szavam sem lehet, és pont ezért már nagyon várom a sorozat következő részét.

Ajánlom a könyvet mindent fiatal és idősebb olvasónak egyaránt, mert a kalandokat mindenki élvezheti, persze csak akkor, ha elég mersze van hozzá. És egy jó tanács: „A bánkódás a képzelet téves használatából fakad […] Nem érdemes pazarolni rá az időnket és az erőnket.” Ha ezt megfogadod, akkor sokkal könnyebb lesz az életed!

Amennyiben te is kalandoznál, nem kell mást tenned, mint a Főnix Könyvműhely weboldalára ellátogatnod. 

Írta: NiKy

Pataki Eszter – Pataki Krisztina - 512 méter

 

„Amíg meg nem tapasztalod, csupán a képzelet játéka az egész.”

Napok óta gondolkodom ezen a regényen, hiszen mind témakörében, mind pedig a történetben használt „szleng” és szövegkörnyezet rátelepedett a lelkemre. De mielőtt ezt bővebben kifejteném, szeretném megköszönni a szerzőpárosnak, hogy előolvashattam a könyvet. Köszönöm szépen!

Ráadásul ismételten egy közös olvasást tartottunk kedves barátommal, aki a Könyv-történet blogján írt a kötetről. Jó szívvel ajánlom, olvassátok el!

Szerintem nem újdonság, hogy mennyire szeretem a hazai szerzők könyveit, különösen akkor, ha ifjúkorát meghazudtolva ragad tollat egy-egy merész álmot megvalósítva, az éppen szárba szökkenő történet megálmodója. Ebbe a kategóriába sorolom a mostani regény íróit is. Igen, jól olvastátok, hiszen jelen esetben egy testvérpár alkotását vehettem kézbe. Pataki Eszter és Pataki Krisztina nem kis fába vágta írói pennáját, ugyanis a témakörök elég nehezek önmagukban is, nemhogy így együttesen csokorba szedve. Olvashatunk drog használatról, függőségről, bántalmazásról, családi drámákról és a gyász feldolgozásáról is egyaránt. Természetesen ezen tematikák csak a jéghegy csúcsai, hiszen sokkalta többet kapunk a regény által.

Az 512 méter című könyv 2022 nyarának egyik újdonságaként kerül a polcokra a Talentum House Kiadó gondozásának köszönhetően. A kötet borítótervét – és a belső illusztrációit Forró Kinga munkájának köszönhetjük. E tekintetben külön is érdemes végiglapozni a kiadványt, hiszen nagyon kellemes élményben lesz része a kíváncsi olvasónak.

De vajon miről is szól ez a regény?

Történetünk középpontjában két csonka család áll.

Anna tizenhét éves, nagy könyv – és természetrajongó. Míg az előbbi megnyugtatja és kirángatja a zord hétköznapokból, addig az utóbbi heves érzelmeket hoz felszínre benne, hiszen szerinte a környezetszennyezés nem játék. És milyen igaza van. Nővérével és író édesapjával egy festői környezetben él, távol a város zajától. Egyik kedvenc helye a vízpart, ahol a hullámok „áriája” megnyugtatja háborgó lelkét. A család a felszínes kommunikáció híve, pedig minden tagjának megvan a maga fájdalma, sérelme. De amíg Anna a „béke” hídja a családtagok között, addig minden marad a régiben.

Gergő tizenhat éves és egy igazi lázadó lélek. Hajdani élsportolóként tudja, hogy mindennek súlyos ára van, amelyet meg kell fizetni. Hogy ez éppen miképpen történik, már nem is érdekes. A jegyei egyre rosszabbak, a „bandával” eltöltött idő egyre hosszabb, de nincs mit tenni, hiszen ki akar egy olyan családhoz hazamenni, ahol csak a múlt fájdalmai csapódnak az ember arcába valahányszor rá kell néznie édesanyára vagy testvérére. Ráadásul „ő” is ott van, aki miatt minden felborult… Ha teheti, a vízparton lődörög és titkon beles minden „normálisnak” hitt idegen család életébe. Hiszen a kíváncsiság nem bűn vagy mégis?

Ennek a két fiatalnak egy nehezebb nap után összeakad a tekintete. Csupán egy pillantás volt az egész, mégis meghatározta a jövőt. Ahogy a napok telnek, úgy lesz egyre nagyobb igényük egymás társaságára, de vajon hogyan is fognak megismerkedni, mikor a tó két ellenkező partján élnek? Vajon miért vágynak egymás társaságára és végül képesek lesznek-e legyőzni a múltjukat és a köztük húzódó 512 métert?

„Az ember sokszor önkéntelenül cselekszik, ám elég egy apróság, ami kizökkenti a megszokásból, és ezek a máskor jelentéktelennek tűnő dolgok rögtön mélyebb értelmet nyernek.”

Ez a történet sok szálon futó, de alapvetően két szemszögből ismerhetjük meg az eseményeket. Az egyik oldalról Anna gondolataival találkozunk, míg a következő fejezetben már Gergő háborgó lelkével küzdünk a kegyetlen valóság ellen. Az egyik szereplő teljes ellentéte a másiknak, mégis vonzzák egymást és pont ezért, egy igazi kis szerelmi kaland keveredik ki a szürke hétköznapokból. Mert a szerelem könnyűvé tesz, mint egy pillangót, ráadásul az akadályok is sokkal könnyebbnek tűnnek. De vajon mennyire elegendő két mély érzésű lélek ragaszkodása ahhoz, hogy a múltban történtek ne törjék össze a pilleszárnyon lebbenő érzelmi szépséget?

„Azt hiszem, ez a felnőtté válás egyik fontos lépcsőfoka: szembenézni a valósággal, még ha fájdalmas is. A valóság szigorú tanító, de a mosolya őszinte, míg az önámítás egy negédesen mosolygó, gyönyörű nő, aki belül romlott, és ártóak a szándékai.”

Szubjektíven először arra gondoltam, hogy „hurrá” egy újabb klisés történetet fogok olvasni, ahol minden fiatal fájdalmas múlttal küzd, de majd együtt megoldják, amit eddig nem tudtak megoldani. De végül, szép lassan beláttam, hogy szó sincs erről, bár tény, hogy a fent említett kissékből akadt jószerivel, mégsem egy szokványos történetet vettem kézbe.

Számomra nagyon fontosak a karakteri ábrázolások és a jellemfejlődések is egyaránt. Sokszor azért vagyok bosszús, mert valamelyik fent említett nincs éppen kidolgozva, vagy éppen teljesen el van hanyagolva. Kérem szépen, itt mind a két esetben elégedett lehettem, hiszen még a mellékszereplők is alapos ismertetést kaptak, a jellemfejlődésről már nem is beszélve. Nagyon tetszett Anna és Gergő lassú „násztánca”, tulajdonképpen egy természetesnek mondható folyamat indult el a két fiatal között, ami még számomra is kedvező képet festett és nagyon örültem a bonyodalmak ellenére is.

Anna karaktere kicsit közelebb áll a lelkemhez, hiszen nagy könyvrajongó – akárcsak én –, és a környezettudatos életszemléletével kimondottan komfortos érzést kaptam.

Gergő már nehezebb léleknek bizonyult az állandó dacos és konok nézetei miatt, ráadásul többször önzőnek éreztem cselekedetei okán. Természetesen a végére őt is elfogadtam és szívesen láttam az eseményeket az ő szemszögén keresztül is.

A mellékkarakterek fontossága kiemelkedik a regény által, ugyanis mindenkinek megvan a maga szerepe és „kötelessége”. Egyetlen egy felesleges személyt sem tudnék felsorolni, minden úgy volt jó és kerek egész.

Események tekintetében hullámzónak éreztem a könyvet, hiszen sok lelki drámát kell túlélnünk és megértenünk egyaránt, ugyanakkor, ha ezen átlendültünk, akkor pedig már csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy éppen hol tartunk.

„Talán klisésen hangzik, de azt kívánnám, hogy ne legyen szenvedés a Földön. Sírni tudnék, ha csak ránézek egy fásult, szomorú arcra az utcán. Jó lenne, ha az emberek nem szenvednének a betegségektől, a szerelemtől, a csalódástól, az elmúlástól, a magánytól, a testi fájdalomtól, a megalázottságtól, a fáradtságtól, a gyásztól, a szegénységtől, a munkától.”

Olvasásom folyamán felmerült bennem a kérdés, hogy vajon éppen aktuálisan melyik szerző tollából merítkezve háborgok éppen? Hogy kinek a gondolatait, álmait ismerhetem meg? Izgalmas kérdések ezek számomra, hiszen egy szerzőpáros esetében egyáltalán nem egyételmű, hogy éppen kinek a gondolatait olvasom. Persze elsődlegesen azért érdekel, mert sokat elmondana az adott lélekről is, hiszen az egyikük lágy, mint egy meleg nyári szellő, míg a másikuk valószínűleg maga a tomboló vihar. És bár ez nem határozta meg a véleményemet, de mégis jó volt elmerülni ezekben a gondolatiságokban.

Valóban kellemes olvasásban volt részem, egyetlen egy tekintetben volt csak kellemetlen élményem. Miért kellett ennyire obszcénra írni? Elhiszem, hogy a mai tinédzserek bizonyos társadalmi rétege ilyen trágár módon fejezi ki magát, de nem ez az átlag. Többször előfordult, hogy értetlenül álltam az aktuális helyzetben használt minősíthetetlen csúnya beszéd felett, amely teljesen felesleges volt éppen. Nem vagyok álszent, pontosan tudom, hogy sok valóságalapja van, de számomra akkor is sok volt, főleg, hogy ifjúsági kötetről van szó.

Ettől függetlenül jól szórakoztam, elgondolkodtam és néha fájt a lelkem nekem is. A könyv súlyos, nagyon mai témákat boncolgat egy szerethető történeten keresztül. Érdemes kézbe venni és legalább egyszer elolvasni.

Ajánlom a könyvet minden nyitott léleknek. Legyél forrongó lelkű fiatal, még éppen tűzben égő felnőtt, vagy a nyugalmas hétköznapokat élő idősebb olvasó, ebben a könyvben megtalálod a magad üzenetét és hidd el, hogy megérinti majd lelkedet. Ez a mondat pedig nagyon igaz: „Mindig könnyebb másvalakit hibáztatni az életkörülményeinkért.” Amíg ezen elgondolkodsz, addig hidd el, hogy a világ is színesebb és élhetőbb lesz.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Book24 weboldalra ellátogatnod.

Írta: NiKy

Kyoichi Katayama - Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén

 

„Furcsa, de amikor azt hisszük, hogy nincs jövőnk, rájövünk, hogy sokkal erősebbek vagyunk, viszont amikor az egész élet előttünk áll, akkor ez az erő elhagy bennünket.”

Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem a keleti népek kultúráját. Hallgatom zenéiket, nézem sorozataikat, olvasom könyveiket. Azt el kell ismernem, hogy a japán társadalom cseppet távolabb áll tőlem, de elsőlegesen saját hiányosságomnak rovom fel ezt a tényt, sem mint annak az eshetőségnek, hogy érdektelen lennék e tekintetben. Amikor előolvasói lehetőséget kaptam a Művelt Nép Kiadó jóvoltából, - amit ezúton itt is köszönök -, nagyot dobbant a szívem, hiszen egy olyan történet nyitotta meg kapuját előttem, amely bár az ifjúságnak íródott, mégis sokkalta több annál. És valóban, az emberi pszichológia labirintusában jártam, megmásztam az élet legnagyobb hegyét, hogy levethessem magam a legveszélyesebb szakadékba. Hogy megérte-e? Gyere és fedezd fel velem és döntsd el magad!

Kyoichi Katayama 1959. január 5. (életkor 63 év), Uwajima, Ehime prefektúra, Japánban született, és a Kyushu Egyetemen végzett. A szerző első nagy könyve a Kehai (Jel) volt. A könyv elnyerte a Bungakkai Újoncok díjat. Kiáltsd ​ki a szerelmed a világ közepén című regényéből egy manga (illusztrálta: Kazumi Kazui), egy film és egy japán televíziós dráma készült. Ezt a kiadványát fordították le először angolra 2008-ban.

Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén című regénye 2022 nyári újdonságainak egyike lesz, amelyet a Művelt Nép Kiadó gondozásának köszönhetünk.

Az első, ami megfogja a leendő olvasó tekintetét, az a borító. Az anime hatású kép egy igazi csemege mind a szemnek, mint pedig a léleknek, egy olyan ígéret, amely minden tekintetben azt adja amit sugall.

De miről is szól a történet?

Adott két fiatal, akik miután egy osztályba kerülnek, a közös osztályfeladatok elvégzésével egyre több időt töltenek együtt.

Sakutaro különleges fiú minden tekintetben, hiszen eszes, kiváló a sportok terén és egy csodálatos lélek barátja lehet. A kezdeti barátság szépen lassan átalakul egy mély és erős szerelemmé, amelyet sem az idő, sem pedig ember fel nem oldhat benne.

Aki egy intelligens és kedves lány. Az osztálytársai kedvelik, hiszen szép és szorgalmas leánynak ismerik meg. A Sakutaro-val való harcai és elmélkedései egy gyönyörű érzelmi virágot eredményeznek, amelynek szirmaira bomlása két ember lassan áramló, mégis tartalmas kapcsolatát hozza létre.

De mi van akkor, ha az élet tartogat olyan meglepetéseket, amelyekre egyikük sincs felkészülve? Vajon milyen jövő vár bármelyikükre is a másik nélkül? Vajon képes lesz-e bármelyikük is egy félként létezni a világban, mikor a másik fele nincs vele? És mit tehet egy örök lánggal lobogó, igaz szerelem, ha a szél folyamatosan játszik vele, és csak addig létezhet, míg küzd és akar?

„– Az életben bizonyos dolgok megvalósulnak, bizonyos dolgok meg nem valósulnak meg. Ami megvalósul, azt azonnal elfelejtjük, ami nem, azt mindig féltékenyen dédelgetjük magunkban. Az álmok vagy a vágyak is ilyenek. Bizonyos értelemben maga az élet szépsége abban a szerelemben rejlik, ami sosem létezett. Így nem marad felesleges valami, ami nem is volt, mert a valóságban már, mint szépség létezik.”

Ez a történet nyomot fog hagyni az olvasó lelkében akaratlanul is. Felmerül majd mindenki életének jelenlegi képe, hogy mit ért el és hova tart. Megmérettetik az emberi lélek majd a létezés nagy csatájában, hogy a végén számot vethessen mindenki magával, jó és rossz döntései által. Mert a végén mindenki ugyan arra az ösvényre fog lépni, de a megtett út nem mindegy milyen élményekkel telik.

Szubjektíven úgy gondolom, hogy ez a történet gyönyörű, hiszen számos oldalról vizsgálja az emberi lelket, az élet értelmét és a két lélek közt megélhető tiszta szeretetet.

„– Azt hisszük, sokat fejlődött a világ, de valójában az érzések, amiket minden egyes ember a szíve legmélyén rejteget, nos azok talán soha sem változtak.”

Sakutaro karaktere kimagasló, hiszen hibázik, tehát esendő, mégis sokat tanul és végül elérkezik a megfelelő ösvényre. Nagy utat jár be, de minden egyes küzdelme egy nagy csodához vezető szükséges erőfeszítés, amely nélkül nem érhetne el a végcélhoz.

Aki minden tekintetben gyönyörű és ezt egész végig így éreztem.

A két karakter közti érzelmi térkép tele van buktatókkal, zsákutcákkal, mégis létezik az arany középút, csak meg kell találniuk a rávezető ösvényt.

Számomra még egy szereplő volt igencsak fontos, ez pedig a nagyapa. Az ő értékrendje és egy bizonyos kérése megfájdította a lelkemet és hirtelen úgy éreztem, hogy Sakutaro nagyon szerencsés ifjú, mert ilyen felmenője lehet.

Események szempontjából bár lassú folyású, mégis cselekménydús. Az olvasónak el fog szorulni a torka, talán szenvedni is fog, de senki szeme nem marad szárazon. Ráadásul egy szépen érzékelhető párhuzamot láthatunk a múlt és jelen, élet és halál, valamint Sakutaro és Aki között. Minden idősík nagyon fontos és meghatározó a történet alakulását tekintve.

Nagyon hálás vagyok azért, mert olvashattam ezt a történetet és egy új kedvenc szerzőre lelhettem.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert legyél ifjú, vagy annak valló felnőtt, a lelked ezer színben fog pompázni, hogy végül megismerhesd az igazi sötétséget. Aki „túléli” ezt az utazást, annak pedig a jutalma sem marad el végül. És egy nagyon igaz gondolat: „A világegyetemben minden dolognak célja van, nincsenek rögtönzések vagy váratlan változások. Nekünk csak azért tűnnek váratlannak, mert nem értjük azokat. A gyakorlatban az embernek nincs meg a kellő intelligenciája, hogy felfogja ezeket.”

Remélem kellően felcsigáztalak, hiszen tényleg érdemes kézbe venni a regényt. Ha úgy érzed kíváncsi vagy rá, nem kell mást tenned, mint a Libri weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy