Borzasztó nehéz helyzetben érzem magam, miközben eme sorokat
írom. A könyvet recenzióként kaptam az Ágenda Kiadótól és ezért nagyon hálás
vagyok, köszönöm szépen. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy attól vagyok hiteles, ha
mindig azt írom, amit tapasztaltam és a tudásom legjavát beleadva kifejtem a
gondolataimat.
Emília Erika neve számomra ismeretlen volt eddig, de mint
első könyves alkotó, lelkesen kezdtem bele az olvasásba, de sajnos csalódnom
kellett. Mivel fent említettem, hogy tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy
első regényről van szó, eleve kevésbé kritikusan álltam neki az olvasásnak.
Kezdeném a borítóval, mert bár nagyon kellemes látványt
nyújt távolról, de ha közelebbről megnézem sajnos nem illik a történethez.
Ehhez a képhez egy egyetemistákról szóló történet passzolna, nem pedig egy
dolgozó nő és az ő kis „kalandozásai”. Az alap ötlet ígéretes lenne, ha nem
ilyen felületesen lett volna kidolgozva. Ugyanis az elsődleges és legzavaróbb
tényező, hogy az idősíkokban való ugrálás egyszerűen követhetetlen. Egyik
mondatban jelenidőben mesél az alkotó, a következőben pedig átvált múltra. Ugyanez
a gondom a meséléssel. Egyik sor egyesszám első, a következő pedig már
egyesszám harmadik személyben íródott. Inkább zavaró volt, sem mint indokolt ez
a szétválasztott előadásmód.
Kicsit ezzel az idősík és előadásmód váltogatással olyan
érzésem volt, hogy az író valami egyedit akart volna létrehozni első könyvnek,
de nagyon nehezítette a történet befogadását. „Anna, Zsolt, Zsuzsa,
Tibor, Richi a főszereplők” - írja a fülszöveg. Nézzük sorba kiről milyen
tapasztalatok alakultak ki nálam.
Anna egy utaskísérő egy légitársaságnál, aki főszereplőhöz
méltóan valóban megállja a helyét, elvégre róla szól ez a kis kötet.
Személyiségileg vidám, határozott hölgyemény, de meggondolatlan döntéseivel
sokszor ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ahogy a hímekkel is bánik,
alátámasztja ezt a felelőtlenséget, még abban az esetben is, hogy ő maga
megcsalás „áldozatává” válik. Zsolt, Anna ex-partnere, az események fő
„rosszfiúja”, nem éppen kellemes sorsot húzott magának. Ellentmondásosnak és
felszínesnek éreztem, mert bár váltig állítja, hogy mélyen érez Anna iránt,
mégis folyamatosan más nők is jelen vannak az életében. És sajnos más
szempontból is keveset tudunk meg róla az események alakulása folyamán. Zsuzsa
és Tibor, Anna legjobb barátai,- kedves pár-, akik az esküvőjükre készülődnek.
Az egész történet alakulása folyamán őket tudtam leginkább magamhoz közel
érezni. Természetesek voltak, vidámak, de betöltötték a hűséges barát szerepét
is. Csak kár, hogy ismét nem voltak kellően kidolgozva. Róluk szívesen olvasnék
többet. Richi, pedig egy olyan fiatal vállalkozó, akinek a „megmentő” szerepe
jutott, és bár szintén pozitívan gondolok rá, megint csak éppen hogy láttam
belőle valamit.
Sajnos elmondható, hogy a szereplőkben semmilyen árnyaltság
nincs, a jellemfejlődés messze elkerüli a karaktereket és bizony örültem volna,
ha nagyobb rálátást enged az alkotó a személyiségükre. Szintén nagyon zavaró
volt a számomra a sok tőmondat, a névelők hiánya.
Őszintén szólva egyáltalán nem bántam, hogy csak 66 oldalas
a könyv. Olyan érzésem volt végig, hogy ezen még dolgozni kellett volna, jobban
átgondolni a történetet, mert ez ebben a formában befejezetlen érzést hagyott
bennem. Sajnos a felszínes karakterek és az előadásmód furcsaságai nem tették
számomra élvezhetővé az alapvetően ígéretesnek induló történetet. De ugyanakkor
nem jelenti azt, hogy másnak ne nyújtana egy kellemes délutáni kikapcsolódást a
strandon.
Amennyiben nem vettem el a kedved az olvasástól, az Ágenda Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése