Vannak pillanatok az életünk folyamán, amikor semmi sem akar
sikerülni. Különösen akkor nem, ha éppen elváltak a szüleink, túltengenek
bennünk a pubertáskori hormonok és éppen mindenre és mindenkire haragszunk. Nincs
ezzel másként ennek a kötetnek a főhősnője sem. Szegény Felicia dühös az egész
világra. Édesanyja éppen a legnagyobb ellensége, az édesapja egy két lábon járó
szerencsétlenség, és még ott a húga is, akivel bár jó viszonyt ápol, mégis
„miatta” szenved balesetet. Így kezdődik ez a csepp kötet. Hiába 168 oldal, egy
egész életnyi gond és kalamajka megtalálható a lapjain. Tulajdonképpen az egész
történet nagyjából 24 órát ölel fel, mégis oly sok minden történik, amiről
érdemes beszélni.
Az első ilyen komolyabb téma a válás és a kétlaki élet. A
megosztott szülői felügyelet sokszor a bevált módszerekhez tartozik, az már más
kérdés, hogy a gyermek hogyan is éli meg ezt a nehéz helyzetet. A második
fontos téma, mely először csak mellékszálként mutatkozik, én mégis a fő
események közé sorolom. Ez pedig, a koraszülöttség és egy ifjonti lélek
küzdelme a megértéssel, hol is van a helye a szülei életében. Szintén nem elhanyagolható
a gyermekként megélt súlyos betegségek időszaka és a gyógyulás utáni
visszailleszkedés a társadalomba. Hogy csak említésként is, de olvashatunk
orvos-nővér szerelemről, szülő-gyermek kapcsolatról és egy család újra
éledéséről. Ha belegondolunk, ezek önmagukban is éppen elég boncolgatni való
témák, de mikor együttesen kell szembenézni velük, fullasztó érzéssel
párosulnak. Akkor különösen nehezen emészthető, legalábbis a számomra, amikor
egy fiatal lélek szemszögéből élem meg ezen problémákat.
Anna Woltz egy igen érdekes helyzetet teremtett meg, melyben
a nehézségek ellenére, megtalálhatjuk a szeretet mindenféle formáját. Az
odafigyelés gyógyító erejét és a legfontosabbat, egy háborgó lélek „otthonra”
találását.
Bármelyikünk életében megeshetnek ezen problémák, hogy
miképpen vészeljük át csak rajtunk áll vagy bukik. Felicia gondolatai,
kétségbeesése és dühe rendkívül érdekes érzéseket váltott ki belőlem. Egész
végig úgy éreztem, teljesen jogos, ahogy reagál. Persze itt sem teljesen úgy
van minden, ahogy eleinte tűnik, de a mélyre ásást meghagyom már nektek kedves
olvasók. Hiszem, hogy minden történet alakít, formál rajtunk, még akkor is, ha
nem vesszük észre. Ebben az esetben egy kicsinyke könyvecske is képes volt
arra, hogy csak napokkal az olvasásom után tudjam leírni ezen gondolataimat,
mert szükségem volt „némi emésztési” időre. Ha csak jelképesen is, de
emlékszem, hogy milyen elvált szülők gyermekének lenni, és bár túl sok mindent
nem szeretnék ide leírni, úgy gondolom ennyi év múltával is pontosan érzem,
hogy mennyire kétségbe voltam esve. Hogy mennyire hiányzott az általános
családi élet, ahol apa ás anya együtt várnak este haza. De ez egy másik
történet. A lényegen nem változtat, mert egy rendkívül intenzív, kalandos, de
annál tanulságosabb történetet olvashattam. Felicia karaktere pedig nagyon
kedves lett a számomra, főleg azért mert már most tudatában van annak, hogy az
egészségügyi pálya lesz az ő hivatása. Ugyanakkor jó érzés volt a bőrébe bújni
és együtt fedezni fel azt a világot, ami hozzá segítette egy későbbi jobb
időszak megéléséhez. Ajánlom kortól és nemtől függetlenül mindenkinek.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet a Pagony Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése