„Mindenki bolond, aki csak a saját kárán képes tanulni (…).”
Igazság szerint nagyon vegyes érzésekkel fejeztem be ezt a
mesekönyvet. Ugyanis még az év elején valamikor szereztem be és akkor rögtön
nagy lelkesen olvasni kezdtem, de sajnos meguntam és félretettem. Aztán
minap megint elém került és úgy voltam vele, hogy teszek egy újabb próbát. Nem
bántam meg.
Az első, amit megemlítenék az a borító, mely nagyon bájosra
sikeredett és legnagyobb örömömre, hűen tükrözik a belső tartalmat. A
könyv hét mesét foglal magába, melyek tematikájukban megegyeznek,- hiszen
különböző gombákról szólnak,- mégis eltérnek.
A történetek tanulságosak, szórakoztatóak és sokszor
szomorúak. Legalább is a számomra mindenképpen azok voltak, mivel bár tudom,
hogy ez a természet rendje, mégis a kis gombákat nagyon megkedveltem. Sokszor
úgy éreztem, hogy sok a mese, vagy fullasztó, és ezt sajnos megindokolni igazán
nem tudom. Jómagam is nagyon szeretem a gombából készült ételeket, igazán
felsorolni sem tudom hány félét kóstoltam már. Mégis mikor erről olvastam a
mesében-, még ha nem is közvetlenül- elszorult a torkom és nagyon szomorú
lettem.
A hét mese közül kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik A
gomba, aki szeretett volna repülni, a másik pedig A termesztett
csiperke címet kapta.
Az előbbit azért választottam, mert fontos üzenetet hordoz
magában. Még pedig azt, hogy ha nagyon vágyunk valamire, akkor nem szabad
hallgatni azokra, akik ellenünk vannak. Ahogy a kis gomba is tette, addig
harcolt, míg lehetősége nem lett megvalósítani az álmát. Bár nem úgy végződött,
ahogy azt elképzelte, de még is úgy gondolom, hogy büszke lehetett magára,
hiszen megpróbálta és ezt több mint, amit sokan elmondhatnak magukról.
Az utóbbit pedig azért választottam, mert a szabadság
fontosságáról mesél. Nem baj, ha úgy érzed más vagy, hiszen a kis Csiperke is
olyanra vágyott, amire a többiek nem. De megtalálta a helyes ösvényt és
megkapta, amit szeretett volna. A szabadság az, mikor felemelt fejjel, vállalva
a tetteink és álmaink következményeit végig merünk menni az ehhez vezető
ösvényen.
Olvashatunk olyan fontos témákról, mint, hogy melyik gomba
ehető és melyik mérgező, hogyan ismerhetjük fel a különböző típusokat, de
fontos társadalomkritika is meghúzódik a háttérben. Hiszen a kis gombák sokszor
társaik nevetségtárgyai, gúnyolódásoknak és megvetéseknek vannak kitéve, mégis
megmutatja, hogy kitartással, hittel és szorgalommal minden megváltoztatható,
akár még egy olyan társ viselkedése is, aki előtte rajta köszörülte a nyelvét.
Persze a mesék vége többnyire pozitív élményt fog nyújtani a gyermeknek, mi
felnőttek látni fogjuk, hogy a meséket érdemes külön beszélgetés formájában is
megemlíteni, hogy mit gondol a gyerkőc a olvasottakról és milyen megoldásai
lehetnek, ha vele történne meg az adott szituáció. Fontos, hogy ne csak
felolvassuk, de át is beszéljük a történet lényegét, üzenetét. Ezzel hozzá
segítjük a fiatal kíváncsi lelket a szövegértéshez, az üzenet játékos, de
fontos feldolgozásához és a vélemény kinyilvánítást is megerősítjük, hogy ezt
később kamatoztatni tudja az élet különböző területein is. Az egészséges és
kíváncsi felnőtt mindig érdeklődő, tudását folyamatosan gyarapító és soha fel
nem adó, de ehhez már egész korán érdemes elültetni a magokat az ifjonti
lélekben.
Bár ez a kötet egy sorozat harmadik része, számomra
újdonságként hatott, hiszen első olvasásom volt. És bár mint írtam az elején
is, először meguntam, de nagyon örülök, hogy adtam egy új esélyt a könyvnek,
mert végre ráéreztem a hangulatára és képes voltam könnyeket ejteni mikor kellett
és a kis gombák sikerét is mosolyogva ünnepelni.
Ez a történet nagyon kedves lett a szívemnek és ajánlom
nemtől és kortól függetlenül mindenkinek. Meglátjátok mennyi érték, szeretet és
vidámság lapul meg ennek a kis kötetnek a lapjain.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Pagony Kiadó
oldalán meg tudod venni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése