Sokszor próbálkozom egy író több alkotásával is, ugyanis attól, hogy egy nem tetszett, még egyáltalán nem biztos, hogy minden könyvéről ilyen vélemény alakulna ki bennem. Acsai Roland neve tavaly került elém, mikor egy véletlen vásárlásom alkalmával megvettem az egyik alkotását. Sajnos az akkori olvasmányi élményem nem volt túl pozitív, de szerencsére idén ezt megcáfolta a Csonthavazás című kisregénye. Mivel nagyon tetszett ez az alkotás úgy éreztem egy interjú keretén belül ti is szívesen megismerkednétek az író sokrétűségével. Vágjunk is bele.
Először is köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Kérem, mutatkozzon be a kedves olvasóknak pár mondatban! Hogy vált Önből író és fordító?
Már gyerekkoromban is írtam, korán kaptam egy táskaírógépet is a szüleimtől. Kezdetben verseket és állatos történeteket. Tudtam, hogy irodalommal szeretnék foglalkozni, ezért jelentkeztem az ELTE BTK magyar szakára, ahová szerencsére fel is vettek, és nagyszerű irodalmárok tanítottak: Tarján Tamás, Szegedy-Maszák Mihály, Fráter Zoltán, Kenyeres Zoltán és még folytathatnám a sort, biztos sokat ki is hagytam, ezért bocsánatot kérek. Előtte és utána is rengeteget olvastam. Mindent meg akartam ismerni. Elkezdtem neves folyóiratokban publikálni, aztán jött az első kötet, és azóta dolgozom tovább.
Számos könyvet írt és fordított. Hogyan fér meg egymás
mellett ez a két felettébb eltérő tevékenység a hétköznapokban? Illetve
melyikkel foglalkozik szívesebben?
Egyáltalán nem eltérő tevékenységek, sőt. A fordításnál és az írásnál nem tudnék egymáshoz hasonlóbb munkákat mondani. Ezért is volt szinte minden klasszikus írónk nagy fordító is! Mindkettőnél ugyanúgy le kell ülni reggel a gép elé, és írni kell. A nyelvi készségeidet és mesterségbeli készségeidet használni. De azért íni nyilvánvalóan jobban szeretek.
Íróként jellemző Önre egy bizonyos sokszínűség. A gyermekkönyvek mellett a repertoárjában megtalálható a fantasy, kalandregény, verseskötet. Melyik stílus áll a legközelebb Önhöz és miért? Hogyan tudja szétválasztani ezt a sok eltérő műfajt? Illetve, hogy dönti el, hogy éppen miben alkotna?
Vetésforgóban vannak nálam a műfajok. Ha regényt írtam, jöhet utána a vers, ha fordítottam, utána jöhet a dráma etc. Így izgalmas és érdekes az élet. A különválasztás természetes folyamat. Ha prózát ír az ember, máshogy gondolkozik, mintha verset. A fantasys szürrealizmust nagyon kedvelem.
A fordítások terén is elég színes a paletta. Férfiként mennyire nehéz például romantikus műfajt fordítani? Mely típust helyezi előtérbe, amiről biztosan tudja, hogy bármikor szívesen fordítana?
A romantikus stílust meg tudom oldani a költői stílus segítségével. Ifjúsági regényeket szeretek legjobban fordítani, fantasyket, disztópiákat.
Mint már említettem a fordításai is igen változatosak
stílusilag. Melyik könyvön volt a legnehezebb dolgoznia és melyikkel
foglalkozott a legszívesebben?
Legnehezebb munkáim a régies nyelv miatt Elisabeth Gaskell regényei voltak, aki egy viktoriánus regényíró.
Térjünk rá kicsit a mai világhelyzetre. Egy ennyire sokrétű alkotót, mint amilyen Ön is, hogy érintett meg a világjárvány időszaka? Mennyire befolyásolja az írásban? Inspirálja, vagy inkább letaglózza?
Egy nagy lírai periódust hozott be az életembe. Sok verset írtam. Versíráskor befelé figyeltem, nem kifelé.
Ahogy mondani szokták, a könyvszakma „mostohagyermekei” a műfordítók, a felmerülő hibákért rögtön őket hibáztatják. A kritikák, véleményezések és könyvbemutatók során a legtöbbször meg sem említik őket. Hogyan tudta lelkileg kezelni ezen problémákat? Illetve volt-e már olyan élménye, amikor véleményezésnél a munkáját kritizálták?
Ez munka (is), ahol az ember együtt dolgozik a munkatársaival, és megbeszéli velük a dolgokat. Nyilván igyekszem mindent a helyén kezelni. A jó szerkesztő megtalálja a hibákat, és nem kreálja őket.
A műfordítás igen összetett feladat, ugyanúgy, mint az írás. Ön szerint kiből válik jó fordító? Van –e jelenleg olyan iskolai szak, amit ajánlana elvégzésre azoknak, akik utána e területen dolgoznának? Ön szerint itt is fontos a tehetség vagy egyszerűen elsajátíthatóak a szakma követelményei? Bárkiből lehet fordító?
A műfordításnál mindig az a lényeg, hogy az ember a célnyelvet nagyon magas szinten bírja. Én író vagyok, nekem a műfordítói szakma kezdetekor is ez volt a kiinduló alap. A magyarszakokat ajánlom éppen ezért, meg a nyelvszakokat. Nem hinném, hogy bárkiből lehetne műfordító. Semmi nem lehet bárkiből. Van, akinek ebben van tehetsége, van, akinek abban.
Köztudott, hogy nincsenek túlfizetve a szakmában dolgozók. A kilencvenes évek óta az inflációval dacolva sem emelkedtek a fizetések. Ön szerint ez mennyire befolyásolja a mostani fiatal elhelyezkedők szakmai hozzáállását?
Akinek az az álma, hogy író vagy fordító legyen, az ma is az lesz.
A magyar nyelvben is a különböző korosztályok és társadalmi rétegek szlengjei folyamatosan változnak. Mennyire követi nyomon ezen változásokat? Egyáltalán fontos mindig képben lenni? Kitől fordítana a legszívesebben? Várhatunk-e Öntől újabb fordítást vagy könyv megjelenést?
Igyekszem képben lenni az új nyelvhasználatok, divatok, zenék terén, mert ezt jó tudnia annak, aki az ifjúságnak (is) ír. Most elsősorban írnék, nem fordítanék. Szerencsére három könyvem jelenik meg ősszel. Egy kétszerzős mesekönyv, a Kerekítő manó mini meséi, egy ifjúsági regény, a Regény a csodaszarvasról és egy gyerekeknek és gyerekekről szóló verseskötet is, az Északi szajkó.
További sok sikert kívánok az írónónak!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel
az alkotó Facebook oldalát, hiszen sok érdekességet olvashattok!
A Csonthavazás című könyvét pedig a Napkút Kiadó oldalán
tudjátok megrendelni.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése