Először is szeretném megköszönni az Európa Könyvkiadónak a
könyvet, hogy lehetővé tette a számomra, hogy olvashassam a könyvet, még akkor
is, ha témáját tekintve igen fájdalmas volt a számomra.
Az írónő munkásságáról már hallottam és többször is olvastam
róla szóló cikkeket. Ezért mikor megláttam, hogy magyar fordításban is megjelennek
művei, nagyon megörültem és vártam a lehetőséget, hogy kézbe vehessem. Annyit
érdemes tudnotok, hogy nem csak alkotóként kiemelkedő a személye, hiszen ő az
első afroamerikai nő, aki 1983 –ban Pulitzer- díjat nyert szépirodalmi
témakörben. Alice Walker a mai napig aktivistaként, tanárként és a közéletben
szerepet vállaló értelmiségiként is kiemelkedő színfoltja az amerikai
kultúrának. Alkotásaival és szereplései alkalmával is folyamatosan az
egyenlőtlenségek, az elnyomások és a nélkülözések ellen lép fel. Számomra
követendő példakép, ha őszinte akarok lenni.
A kötetre borítója
alapján is külön figyelmet fordítottam- még valamikor az év elején - és nagyon
boldog voltam, mikor végül beszereztem, mert valami szemet kápráztató, legalább
is a számomra. A fenti idézetet pedig azért választottam, mert minden benne
van, amit a témáról tömören gondolok és érzek. Mikor elolvastam a fülszöveget
cseppet ledöbbentem, mert bár sejtettem, hogy súlyos tematikával találkozom, de
a mélysége fojtogatóan hatott rám és úgy gondolom, hogy sokáig velem marad
gondolataimban.
A kötet több szemszögből íródott. Minden karakternek megvan
a maga fájdalma és egy bizonyos bűne, melyről, ha szeretnének se tudnának
megfeledkezni. A fülszövegben olvasható,
hogy a könyv Tashiról szól, egy női beavatási szertartáson átesett olinka
lányról, akit férje magával vitt az Egyesült Államokba. Női beavatási
szertartás egy barbár nézetteken alapuló folyamat, mely a mai világunkban is
még legalább kétszázmillió nőnek és kislánynak okoz állandó fájdalmat, a
szülési szövődményekről nem beszélve. Az alapvető testi öröm pedig már
harmadlagos, hiszen ezáltal teljesen megfosztottként kell leélniük a hátralévő
életüket. Tashi beleőrül a tudatba, hogy a félre értelmezett hitből és hűségből
önként vetette alá magát teste megcsonkításának, ami miatt később fia
agykárosodással születik.
A történet számomra különleges, mert az írónő lendületesen
és választékosan adja át gondolatait olvasójának. A karakterek, bár nincsenek
teljesen kidolgozva, mégsem éreztem ennek hiányát, hiszen a cselekmény
kárpótolt.
A most leírtaknak semmi köze nincs egy politikai felfogáshoz
sem, csupán, mint szabad nő írom le a gondolataimat. Teszem ezt úgy, hogy
tisztában vagyok vele, lesz, aki nem fog velem egyetérteni és talán dühöt is ki
fogok váltani, de akkor is meg kell, hogy tegyem.
Mint láthatjátok, nem egy könnyű, vidám olvasmányról írom
most a véleményemet, ami ha nem is közvetlenül, de igaz történeten alapul.
Hiszen azt gondolnám, én naiv, hogy a XXI. század elején már nem találkozhatunk
ilyen barbár, tudatlan viselkedésformával. Vállalom a kijelentéseim
következményeit, de leendő egészségügyi hallgatói szemmel nézve, de akár nőként
is írhatom, hogy egyáltalán nem tartom intelligens és a következményeket ismerő
hagyománynak. Hogy fordulhat elő még ilyesmi az internet korában? Nos, erre van
egy elméletem.
A Nő azért, mert fizikailag nem olyan erővel rendelkezik,
mint egy férfi, még nem eszköz és nem alattvaló, vagy szolga. A nő az élet fája,
ahogy azt az értékelésem elején is írtam. Ahogy a férfi, úgy a szebbik nem is
kell a szaporodáshoz, - nem elhanyagolható nézőpont, hogy az utód neveléshez
is- és számos más területen is szükségünk van egymásra. Amit a világ történelme
„hurcol a vállán” azt elfeledni nem lehet. Azt a mocskot és szennyet, semmilyen
tett nem mossa tisztára, de ennek a jelenben és a jövőben nem kell így lennie.
Tehát az egyenlőség a nemek között nem egy eldöntendő kérdés, hanem alapvető,
születésünkkor ránk ruházott jog, és senki ezt felül nem írhatja. Sem
elnyomáson és más ember fájdalmán nyerészkedő vallási nézetekből adódóan, sem
etnikai, vagy politikai felfogásból eredően. A hölgyek sem nem jobbak, vagy nem
rosszabbak a férfiaknál, csupán más funkciókkal rendelkeznek. Hiszen érzünk,
reménykedünk, vágyunk és érezzük a fájdalmat, veszteséget. De ugyanúgy mindent
megteszünk a családért, a társadalomért. Nem kötelességünk a szülés, de mivel
biológiailag belénk van kódolva, sokan élnek ezzel a csodával. Ma már nem
fontos, hogy ki milyen erővel bír, ami a fizikai elméletet illeti, de lelkileg
vagyunk olyan erősek, mint a másik nem, sőt némely női típusok sorsuktól
függően elképesztő terhet képesek cipelni.
A véleményem nem a feminizmusból ered, hanem az emberi
elnyomás és kínzás ellen íródott. Ugyanúgy nem viselem el, ha férfit bántanak,
nemhogy gyermeket vagy nőt. A hagyomány tisztelete, csak akkor megfontolandó,
ha nem árt senkinek. Meglátásom szerint az ember nemtől függetlenül a legszebb
és egyben legpusztítóbb élőlény, mely ezen a bolygón kialakult.
Ahogy születünk ajándék. A rendellenségen, ha módunkban áll
segíteni kell, de egy funkcióját betöltött szerv eltávolítása kegyetlen és
barbár módszer. Hiszem, hogy az oktatás
magasszinten tartásával és a minél több országba és világba eljutó
információkkal tudjuk segíteni azon népek „sérültjeit”, akik atavisztikus hitrendszerük
miatt másokat egy életre megnyomorítanak és kihasználnak. Igen, ez a kihasználás
egy formája, hiszen a régi nézetek másokra való kényszerítése, akár belenevelése
a szememben elfogadhatatlan és szerencsére egyre több ember szemében is. A
testünk ajándék, bánjunk vele úgy, ahogy megérdemli. Együnk minél
egészségesebben, sportoljunk és ha megtehetjük, sokszor vizsgáltassuk ki
magunkat. De amihez nem kell semmi, az a tisztelet. Tiszteld magad és másokat,
hogy egy békés és minőségi életet élhess amennyire csak lehetséges!!
Ez az idézet a kötetből szintén kiemelést érdemel. Nézzétek
csak!
„(…) az emberi együttérzés és az emberi kegyetlenség
egyforma mennyiségben van jelen a világban, és rajtunk, minden egyes emberen
múlik, merre billen a mérleg nyelve.”
Ez a történet számomra nagyon fájdalmas pofon volt és
hiszem, hogy sokan megfogjátok érteni miért is írtam le ezen sorokat. Azt
hiszem a lelkem üvöltését és sírását még egy darabig magamban fogom érezni,
hiszen ezt az értékelést is könnyezve írtam le.
Ajánlom a könyvet minden nőnek, férfinak, tehát nemtől és
életkortól függetlenül. Ha csak egyszer is, de olvasd el és értsd meg az
üzenetét! Mert, bár nem fogsz jól szórakozni olvasásod folyamán, de a témáról
mindenkinek tudnia kell vagy illene!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt az értékelést. Ha van
gondolatod a témával kapcsolatban kérlek, oszd meg velem a blog hozzászólási
funkciójánál!
Amennyiben érdekel a könyv az Európa Könyvkiadó oldalán meg
tudod venni.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése