„(…) az élni akarás a legnagyobb segítség, amit
szükséghelyzetben önmagunknak nyújthatunk.”
De nézzük is fülszöveg alapján, hogy miről szól a regény.
„Ugyanakkor ez azt is jelentette, hogy nemcsak a
felépülésemért, hanem azért is keményen meg kell majd dolgoznom, hogy háttérbe
szorítsam a rossz- vagy kevésbé jó tulajdonságaimat. (…) Végtére is, emberek
vagyunk; esendőek. Egyikünk sem csak jó vagy csak rossz. Mindnyájunkban ott
lapulnak ezek a tulajdonságok, és csak rajtunk múlik, hogy felismerjük-e a
hibáinkat, hogy aztán azon dolgozzunk, hogy jobb emberré váljunk.”
Brooke karaktere egyszere szerethető és gyűlölhető. Ez az
ellentmondás elsődlegesen az idősíkok változásával alakul át. Nagyon sok hibát
követ el, de rendkívül szép karakterfejlődésnek lehettem tanúja, ez pedig igencsak
a kedvemre való volt.
„- Furcsa dolog az élet. Amikor nincsenek bajok, problémák,
akkor fel sem tűnik, hogy hálásnak kéne lenned. De, amikor beüt valami, akkor
egyszerre átlátod a teljes képet. És persze, a baj nem jár egyedül. Ha valami
beüt, mindig hozza magával a haverjait is.”
Események szempontjából nagyon jót tett a történetnek, hogy
az író párhuzamot állított a jelen és a múlt, valamint az élet és halál között.
Számos formában találkoztam ezekkel az elemekkel a történet folyamán és ennek
köszönhetően sokszor feldühített vagy éppen ellenkezőleg, szomorú lettem.
Ami viszont kimondottan tetszett, hogy megmutatkozik egy
apró, kissé szarkasztikus humor a könyvben, ami sokszor oldotta a feszültséget
és jó volt kicsit fellélegezni és mosolyogni. Ettől függetlenül ez a regény nem
szórakoztató elsődlegesen, hanem egy kemény tükör mindenkinek, hogy időben
ébredjen fel. Az életünket millió tényező rendezi napról–napra, óráról-órára.
És bár hisszük, hogy velünk a rossz nem történhet meg, mégis Brooke a legjobb
példa arra, hogy az ember milyen törékeny és az elme mennyire erős. Porszemei
vagyunk ennek a hatalmas világnak és bár eltervezzük a jövőt, igen kevés
személynek adatik meg, hogy úgy is alakuljon sorsa, ahogy azt ő előre kívánta.
Összességében egy kellemes és izgalmas olvasásban volt
részem, ezután örömmel fogom kézbe venni a következő könyvét a szerzőnek. Most pedig csak mosolygok, hiszen ide van készítve az asztalom szélére egy újabb példány és csak
ki kell nyújtanom a kezemet érte. Vajon melyik lesz az?
Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert az életről olvasni
mindenkinek érdemes. És, ha elgondolkodsz a saját létedről, már megérte, hogy
kézbe vetted ezt a könyvet. És egy saját gondolat a végére: megértettem, ha
szeretünk, az egész embert szeretjük. A rossz szokásait és a hibáit is. Ezért
is érdemes nyitott szívvel élnünk.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul
oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése