2022. augusztus 10., szerda

Robert B Bednar - Álmodj és én létezem

 „Egy nemzet nyelvében meg van írva annak a múltja, jelene és a jövője…”

 

 

Évek óta küzdök egy „rossz” szokásommal, miszerint ne azzal foglalkozzak, hogy vajon magánemberként milyen lehet az aktuális olvasmányom szerzője, hanem csak és kizárólag a könyvet értékeljem adott szempontok szerint. Hosszú ideig sikerült csak az adott kötetre koncentrálnom, de a mostani esetben előbb „ismertem” meg az alkotót bizonyos formában, mint hogy kézbe vettem volna könyvét. Ezért automatikusan is hatalmas elvárásaim lettek az kiadvánnyal kapcsolatban, amely sok nehézséget okozott végül olvasásom folyamán. Mivel az őszinte véleményezés híve vagyok, ezért erről – is – írok később bővebben. De először szeretném megköszönni a szerzőnek és a kiadónak, hogy biztosítottak számomra egy példányt! Köszönöm szépen!

Robert B Bednar magyar származású író, aki jelenleg Ausztráliában él családjával. 2006-tól Sydney egyik legnevesebb társas – és versenytánc iskolájának technikai igazgatójaként tevékenykedik. Eme sokrétű személyiség egy igen érdekes és izgalmas világot álmodott meg leendő olvasóinak. Az Álmodj és én létezem sokkalta több egy átlagos sci-fi műfajban játszódó történetnél, hiszen a jövő képlékenységét felhasználva egy olyan magot ültet el az olvasóban, amely talán elindítja a jövő nemzedékének rögös, de annál nagyobb felfedezésekre elszánt útján, ahol a mesterséges intelligencia egy új mérföldköve lesz az emberiségnek. Jelen esetben az első regényt vettem kézbe, amely 2021-ben jelent meg a Mogul Kiadó gondozásában. Ha kíváncsi vagy a szerző egyéb munkájára vagy csak érdekel pár érdekes újdonság, akkor kövesd őt honlapján is vagy a közösségmédia felületein.

Hogy miről is szól ez a történet?

2012

Thomas Redford Junior egy név, amely bár elsőre nem sokat árul el, de a jövőben a legfontosabb lesz az emberiség számára. Egy lélek, amely a testi örömök ragacsos hálójában találja magát. Egy férfi, aki a női bájakat nem veti meg, de mégis sokkalta több, mint egy hétköznapi szoknyapecér. Intelligencia tekintetében, amikor kell, helyén van az esze és nem egyszer az illegális játékok veszélyes világában teszi tétre életét.

1984

Dr. Remcsik professzor egy lángelme, aki a kutatásainak él, az őrületig hajszolja magát és alanyait. A fejlődés áldozatokkal jár, ezt jól tudja ő maga is, mégis vajon meddig mehet el? Hol van a határ?

2046

Michael Lindgren egy zseni, aki a világ legokosabb embereinek egyikeként, mert nagyot álmodni. Ennek az álomnak egy új tudat lett az eredménye, amely a legcsodálatosabb és egyben legfélelmetesebb fejlesztése az emberiségnek.

2048

Eviana Gonzales McKenzie különleges katona, aki nő létére azon kevesek egyike, aki a speciális kiképzőtáborban a jövő katonáinak egyike lehet, de előtte még megmérettetik tudásban és erőben. Az élet sosem bánt vele kesztyűs kézzel, és most is csak saját magára számíthat összezárva a mindenre elszánt farkasokkal, akarom írni férfiakkal, ahol a barátság luxus és akár az életedbe is kerülhet.

Ennek a négy személynek sem térben, sem időben nem lenne szabad tudniuk egymásról, mégis van egy közös pontjuk. Ez a pont nem más, mint egy program, amely sikeres működésével alapjaiban változtatja meg a tudomány több ágát és segítségével a jövő határtalanná növi ki magát.

Duxorg "életre" kell és sokkalta több lesz, mint egy mesterséges intelligencia. De ahogy várható ennek a hatalmas tudásnak a birtoklásával sok veszélyes ellenséget is „felébreszt”, akiknek egy a lényeg: mielőbb elpusztítani azt, aki ennek az egész projektnek. a kulcsfigurája. Vajon kiről lehet szó és sikerül-e megvalósítani a terveket? Vajon milyen sors vár az emberiségre ezek után és ki lesz a győztes?

„A terrorista csoportok öngyilkos merénylői mindig megtalálják a lehetőséget arra, hogy keresztülvigyék szent dzsihádjukat, és ott támadjanak, ahol az általuk hitetlennek nevezett, amúgy egyszerű, békességet szerető emberek csoportosulnak.”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva először nagyon megkavarodtam, hogy ki kicsoda és milyen szerepet tölt be az adott történetben. Az első százötven oldal ugyanis egy adathalom. Nevek, események váltakoznak, ráadásul idősíkokon is ugrálunk fejezettenként. A könyv felénél már viszonylag letisztultabbá válik a karakterek névlistája és az események átláthatósága, de addig az olvasónak nagyon kell figyelnie és nem elegendő csak befogadni a történteket, hanem egy egész kusza hálózatot kell vezetni, hogy a végén egy egységben látható legyen az alapszerkezete a regénynek.

A sci-fi egy olyan műfaj, amely mindig is érdekelt, de elenyésző alkalommal nyúltam eddig könyvei felé. Ugyanakkor a tudomány és az emberiség jövőjéről alkotott tézisek nagyon érdekelnek. Amikor megtudtam, hogy a szerző egy még általam kevésbé ismert témakörben írt könyvet, rögtön tudtam, hogy akarok egy példányt, amely hamarosan a polcomon is csücsült várva, hogy foglalkozni kezdjek vele. Bár sok idő eltelt azóta, de az érdeklődésem egy cseppet sem csitult, sőt tulajdonképpen a kritikám elején leírt „problémával” szembesültem. A kimaradt időben figyelni kezdtem az alkotót és többször is volt szerencsém pár szót váltani vele, amely akaratlanul is igen magasra helyezte az elvárásaim mércéjét. Túl magasra.

A történet karakterek szempontjából sűrű és bizonyos szinten sok is. Ennyi személyt felvonultatni nem túl szerencsés elsőre, bár azt mindenképpen el kell ismernem, hogy szükségszerűnek gondolom így utólag visszagondolva. A mellékszereplők elenyésző számban fordulnak elő, ámbár fontosak minden tekintetben.

Thomas Redford Junior személye számomra irritáló volt egész végig. Semmilyen formában nem tudtam azonosulni vele. A gondolatait sokszor csak az elemi ösztönök hajtották, megspékelve a trágárság legszínesebb szófordulataival. Bármennyire is kulcsfontosságú szerepet szánt neki az író, egyszerűen nem tudtam pozitívabb szemlélettel tekinteni rá és rendkívül feldühített.

Dr. Remcsik professzor egy zakkant tudós, aki páratlan felfedezésével egy kegyetlen kísérleti időszakot hátrahagyva végül a gátlástalanságig jut el, de neki köszönhetően érdekelni kezdet a történet és bármennyire elleneztem több tettét, mégis úgy érzem, hogy meg is értettem részben.

„[…] rendszeresen jártak az újszülött osztály babaszobájába „feltöltődni”, vagy éppenséggel lenyugodni. Csak az tudja megérteni azt a leírhatatlanul gyönyörű energiájú neszes csendet -ami a világon csak egy helyen, a „csecsemőtároló szobában” létezett-, aki már átélte azt.”

Michael Lindgren személyéről túl sok mindent nem tudtam meg, de amit igen, imádtam. Ő az a karakter, aki számomra fénypontja az egész történetnek. Minden cselekedete és gondolatisága egy különleges elme ragyogása volt számomra, akiről remélem, még többet olvashatok a következő kötetben.

Eviana Gonzales McKenzie nő létére kemény utat járt be és sokszor csak éberségének köszönhette sikerét. A viselkedése ellenben nagyon alsó szintű volt számomra. Nem a durvasága miatt lett a szememben negatív karakter, hanem a felsőbbrendűsége mögött lévő üresség miatt. A teljesítményben kiválóság nem egyenlő azzal, ahogy lereagált helyzeteket és csak szánni tudom érte. Tudom, hogy az esendőség által a hibázás benne van a pakliban, mégis úgy érzem, hogy sok volt arroganciája.

És ott a mindenség legkülönlegesebb „személye”, Duxorg, aki humorával, éleslátásával felhevítette a lelkemet. Imádtam róla olvasni és nagyon érdekel a továbbiakban is „sorsa”.

„Az emberi szervezet csodákra képes.”

Kép: NiKy m.i.

Események szempontjából egy perc nyugta sincs az olvasónak. Minden fejezet egy újabb mérföldkő az emberiség jövőjének tekintetében. A legjobb és egyben legérdekesebb résznek, a kórházban eltöltött időszakot találtam. Sokat foglalkozok az emberi aggyal jó magam is és rendkívül érdekesnek találtam pont ezért az itt történteket.

„Az emberi agy akaratlanul is küzd mindenféle zuhanás ellen. Ez be van építve az idegrendszerünkbe, mint egy alap védelmi rendszer, így, ha csak meg is botlasz az utcán, a kezed már kapaszkodó után kap anélkül, hogy te arra tudatosan utasítást adtál volna.”

Ha csak ezeket venném figyelembe, akkor egy rossz szavam sem lehetne és rögtön a kedvenceim polcára tenném a könyvet. De egyszerűen ezt nem tehetem, ugyanis a történet kuszasága ellenére két véglet között mozog. Az emberi alpáriság és egy fejlett, felsőbb szint, amelyek közé a szerző próbált hidat verni, sajnos nem sok sikerrel. A szexualitás fontos és ösztönből fakadó tevékenység, mégsem gondolom azt, hogy remek kiegészítője ennek a történetnek. Különösen egy bizonyos hölgyemény tekintetében éreztem teljesen lealacsonyítónak és kimondottan zavart olvasás közben. Egy jelenet pedig elképesztően feldühített, amelyről azt gondolom felesleges volt és nélküle vagy egy másik megoldással élvezhetőbb maradt volna a regény.  

A másik gondom pedig a szöveg kezelésének hiánya. Tele van elütésekkel, betű és ékezet elhagyásokkal. Nagyon zavarónak találtam. Ha már egy igényes történetet adunk ki, akkor erre miért nem lehet erre jobban odafigyelni?

A történet több idősíkon zajlik és sok szereplővel színesített, bár megvoltak a maga kezdő hibái és érződött a „minden kezdet nehéz” feeling, mégis olvastatta magát. Az író stílusát kedvelem és látok benne potenciált, ezért mindenképpen olvasni szeretnék még tőle. Hiszem, hogy az első próbálkozások nem könnyűek és kisebb odafigyeléssel, kiváló könyvek kerülnek ki kezei alól. A regény folytatása pedig már mellettem van, így hamarosan arról is hozom a kritikámat.

Összességében érdekesnek találtam, bár a fent leírtak tekintetében nem tagadom, hogy csalódott vagyok. Remélem a folytatás, már mentes lesz ezektől a negatív tényezőktől és végre tényleg átadhatom magam a felhőtlen szórakozásnak.

Ajánlom a könyvet a sci-fi szerelmeseinek és minden olyan nyitott léleknek, akit érdekel a mesterséges intelligencia témaköre. Izgalmakban nem lesz hiány és ki tudja, hogy éppen milyen új ötletekre inspirál. Egyet viszont senki se felejtsen el: „Közhely, de az elveszített egészségedért nem tudnak eleget fizetni.” Ezt mindig tartsátok szem előtt!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy


2022. augusztus 7., vasárnap

Gregus Gábor - A gyilkos tündérek városa

 

„A tekintet, a lélek tükre még csodával sem módosítható.”




Az első gondolat, amely hirtelen eszembe jutott, hogy mégis miért gondolják a legtöbben azt, hogy a hazai szerzők nem érnek fel a határokon túli, más népek gyermekeként felnővő nagy nevű írókkal. Mert igen, sokszor nem tökéletes, amit olvasunk, ráadásul ahány lélek, annyi üres vásznat kapunk, amelyre az aktuális alkotó felfesti majd könyvének rejtelmeit, de ehhez kell az olvasó fantáziája is és e kettőségből bontakozik ki végül az olvasási élménynek is hívott véleményezés. Jelen pillanatban azt gondolom, hogy nagyon izgalmas egy magyar szerző regényét kézbe venni és igen, én bátran nyújtom üres vásznamat, hogy töltse meg színekkel, élményekkel. Ezek után persze azt gondolhatja mindenki, hogy áradozni fogok erről az olvasásomról, de hogy ez kiderüljön, velem kell tartanotok. Mielőtt bármit is lejegyeznék, szeretném őszinte hálámat kifejezni a szerző irányába, hogy biztosított számomra egy példányt és előolvashattam a könyvét. Köszönöm szépen.

Gregus Gábor egy név a tömegből, de mégis egy hihetetlen kreatív elme, akinek a fantáziája valószínűleg kiapadhatatlan. Hogy miért gondolom így? Talán azért, mert ebben a történetében a magyar mondákat és népihiedelmeket formálta korunk modern világába. Az emberek élik „szürke” hétköznapjaikat és mégis annyi mindent nem látnak, nem hallanak. Persze ez még nem jó semmire se, mondhatná bárki, de aki kicsit is fogékony a magyarság őstörténetére, azon hagyományokból merítkező népimesékre, amelyeket minden ember valamilyen formában megismer gyermekként – ki félelmei alapjaira ismerhet, ki pedig csodás álmok világára -, azokban mind ott lakozik az őserő, amelyről már nem sokat beszélünk, de tudjuk létezését. Minden magyar szívében és lelkében őriz őseinek eszenciájából, de vannak kiváltságosok, akik vérünkben érzik pezsgését és kiapadhatatlan hittel formálják egy kézzel fogható bizonyítékká. Jelen esetben egy könyvről van szó, amely az olvasót el fogja bűvölni és esélye sem lesz eme „rontás” ellen védekezni. Tehát, ha azt kérdezed, hogy ki Gregus Gábor? Akkor a választ ebben a könyvben fogod meglelni, ezt garantálom. De, ha te mégis a racionálisabb csoporthoz tartozol, a szerző honlapján érdemes lehet kutakodnod!

De most már foglalkozzunk olyan dolgokkal, amelyek ide vonzottak téged kedves olvasó. A könyv, mely évezredek óta ősi tudások őrzője. Titkok és rejtélyek gyűjtő helye. Egy különleges jelenség, amely bár fizikai formáját meglelvén bárki kezébe kerülhet, de csak annak mutatja meg valós tartalmát, aki nyitott lélekkel és tiszta tudással kezdi el olvasni sorait. Egy kötet, amely csak arra vár, hogy felnyisd fedelét és onnantól kezdve örök rabjává tesz, akár akarod akár nem. Van elég hited önmagadban és lelki erőd? Tudod, hogy képes vagy elolvasni és elengedni? Nos, erre csak akkor tudod meg a választ, ha cselekszel.

Hogy mire számíthatsz, egy kis segítséget kapsz tőlem. Figyelmesen olvasd a következő sorokat, vagy vessz el hanyagságod miatt!

„Aki nem hisz a csodákban, az az életben sem hisz...”

Amit most látsz magad körül mind az ember által teremtett, anyagias világhoz tartozik. Ha kilépsz az utcára már egy fokkal közelebb vagy egy másik dimenzióhoz, amely körülvesz, de te észre sem veszed. Ha elindulsz a megadott ösvényen, talán láthatsz néha növényeket, fákat. Ha szerencsés vagy hűs szellő cirógatja arcodat, és a Nap incselkedik veled játékosan. Ez már egy jó kezdete annak, hogy néha átláthass a Fátyol mögé, amely egy olyan világot rejt, amelyhez foghatót úgy hiszem elképzelni sem tudtál soha.

Kép: NiKy m.i.

Mai világunkban él egy szürke lelkű, sokszor maróan gúnyos szavakkal incselkedő fiatalember, akinek legnagyobb vágya éppen, hogy hőn vágyott és hónapok óta kiszemelt kolléganőjét végre randira hívhassa, de sajnos a mai nap még várat magára, hiszen jönnek tanulmányozni egy ősi könyvet, amelyet ugyanabban az épületben őriznek hét lakat alatt, ahol hősünk dolgozik éppen. Ugyan sokan akarják megkaparintani, de mi esélyük van álig felfegyverkezett őrök ellen, és ugyan ki lenne oly balga, hogy megpróbálja elvinni? Nos, igen, normális esetben ez a felvezetés valódiságon alapulna, de mivel nemcsak az emberek tudnak létezéséről, ezért sok harcost és nem evilági lényt vonz szintén tartalma. A kalandok igazán akkor kezdődnek, mikor egy Örzők névre hallgató társaság libben be a fent említett ősi leletért és persze ehhez főszereplőnknek is lesz egy – két fájdalmas sóhaja.

Hunor már a nap elején érzi, hogy valami igen kellemetlen élményben lesz része, de feltételezése okán csak abban hisz, hogy esetleg éppen kiszemeltje utasítja el, ehhez pedig már kezd hozzászokni igazán. Persze izgalmas a mai nap azon tekintetben is, hogy pár emelettel fentebb egy egész országot lázba hozó antik magyar leletet őriznek.

Kép: NiKy m.i.

A kötet ősi nyelven íródott, amelyet csak a legjobb tudósok képesek talán megfejteni, de míg erre sor kerül, addig komoly erőkkel őrzik a beavatatlan szemek elől. Persze ez a pár fegyveres legény nem sokat ér, ha természetfeletti erejű ellenféllel találja magát szemben, főleg akkor, ha hirtelen többen is lesznek. Hunornak esze ágában nem volt belecsöppenni egy varázslattal, mágikus lényekkel tarkított horror filmbe illő világba, de ahogy magához tér és érzékeli a körülötte lévő világot, rá kell döbbennie, hogy a látszat csal és bár a józan eszét valószínűleg elvesztette, amikor elájult, mégis el kell fogadnia, hogy a gyermekkorában hallott mesék hősei bizony léteznek. Tündérek, manók, ősi fajzatok ezrei, akik elrejtőzve a Fátyol mögött élik életüket és nagyon komolyan vigyáznak kilétük fedhetetlenségére. De ahogy már lenni szokott, minden népnek vannak romlott tagjai, kik többre vágynak, mi éppen megadatik nekik. Jelen esetben, hogy ez egy emberméretű csótány vagy éppen egy tüzes asszony képében jelenik meg igazán mindegy, a lényegen nem változtat. Hiszel és cselekszel vagy elveszel! Hited legyen törhetetlen, lelked és hangod ezer fényben ragyogó és legfőképpen döntsd el most, hogy melyik oldalra állsz, mert mind a két oldalra elkél a friss hús! Döntöttél? Akarod a tudást és kell a könyv? Gyere és szerezd meg! De előtte barátom vegyél egy kis friss levegőt, mert ez lesz az utolsó, míg be nem fejezed a történetet…

„Ha kizárólag az észérvek és a tudomány vezeti a gondolkodásodat egész életedben, az nagyon sivár tud lenni. Mindenkinek jót tesz néha kilépni a realitás kereteiből, legalább gondolatban. A képzelet fontosabb, mint a tudás. A mondák ereje nagyobb a történelemnél. És az álmok felülkerekednek a legerősebb tényeken is.”

Ejha, ez aztán egy kemény és bizony minden pillanatában üdítően ható történet volt azt kell, hogy írjam. Nem tagadom, hogy imádtam minden sorát, az első betűjétől az utolsó mondatáig. Nem erre számítottam ezt nyilván mondanom sem kell és elég szkeptikus tudok lenni a fantasy tekintetében, hiszen ami jól mutat egy író fejében, az még papíron igencsak silány lehet. Írni tudni kell és nem mindenki alkalmas rá, ezt most leszögezem. Ráadásul a zsánert is érdemes kutatni és keresni, hiszen kevesen tudnak újra és újra megújulni. Számomra a szerző neve már ismert volt, mert nem első olvasásom tőle, de most először írok róla kritikát és ez sokat elmond.

„A magyarok hiedelemvilága a sámánizmus volt. Ez a hit az ősi valóságból ered. Abból, hogy minden él, és minden kapcsolatban áll mindennel. Az ég, a föld, a tűz és a víz, mindez mi vagyunk. Hatnak ránk, de mi is hathatunk rájuk. A régi dalaink, mondókáink, meséink mind erről szólnak. Ezekkel a rigmusokkal űzte el a táltos a gonosz szellemet, gyógyította a beteget, hozott esőt…”

Karakterekben és eseményekben gazdag alkotást vettem kézbe, hiszen nem elég, hogy szoknom kellet a stílust, de bizony már az első oldaltól kezdve kapaszkodót kellett keressek, mert szédületes tempót diktált a történet. Kezdve a sok ősi magyar hiedelemvilágból való merítkező lényekkel. Nagyon szeretem a magyar hagyományokra épített közeget, ahol bárki és bármi kiléphet a lapokból. Elképesztő kutatómunka állhat a könyv születését megelőzve, mert ennyi tudást és részletgazdagságot nem szívunk magunkba az anyatejjel és bár a letűnt idők hagyományai elenyészőben vannak korunk mindennapjaiban, ebben a regényben mindenki meglelheti a maga kedvencét vagy éppen gyermeki félelmei elevenednek meg szemei előtt.

Hunor karaktere esendő és a maga nemében ettől is vált hitelessé a szememben. Egy ideig ugyan idegesített hitetlenkedése, de valószínűleg én se reagáltam volna másképpen a vele történtekre. Barátja egy igazi pojáca, ezen nincs mit szépíteni, de ahogy a Nap nincs Hold nélkül, úgy ez a történet is igényelte jelenlétét, sokszor a végletekig bárgyú megnyilvánulásait.

Az Örzők csapatát három fő alkotja eleinte. A táltos igencsak mogorva fickó, aki társaival keményen bánik, ahogy ellenfeleivel is, mégis hűséges és remek barát. A kékbőrű már megjelenésében is egy madárijesztőre hasonlító, önmagában elég fura jelenség, mégis határtalan energiájú személyiség, akihez foghatót még nem olvastam eddig. És ott van a virágillatot árasztó, mindig csupa fény és mosoly leányka, aki lelkileg már öregebb, mint a társai együttvéve, mégis kedvessége és tudása ennek a regénynek a legszebb szereplője.

Kép: NiKy m.i.

Persze a negatív oldalt is illik kicsit tüzetesebben megismerni. Mindjárt itt van egy komoly motoros banda, akinek a vezére nem éppen mindennapi lény. A félig csótány félig ember szerzet minden vágya elpusztítani a fenti csapatot és megszerezni a könyvet. Ehhez pedig sok lelemény és aljasság kell, de megéri, nem igaz?

„[…] az undor nem más, mint felvett reakció.”

És ott a szépség, az évezredek legérdekesebb asszonya, a bűnre csábító lény, akinek létezése már a természetet is legyőzte cseleivel. Ennek az asszonynak szépségével vetekszik jéghideg belseje, amelyet a vér éltet és szintén a könyv titkait kívánja éppen.

Természetesen számos érdekes és különleges mellékszereplővel gazdag a regény, de úgy gondolom eleget duruzsoltam erről, hiszen tudod, hogy nem úszod meg és csak olvasás által leplezheted le az igazi titkokat.

„A szépség és a fiatalság örökös hajszolása.
Az emberiség legnagyobb részét érintette ez a problematika, és amióta világ a világ, ebből egyesek igencsak jól profitálnak. Milliárdok költődnek el egészséges élelmiszerekre, sporteszközökre, edzésekre, gyógyszerekre, tanácsadókra, orvosokra. Ha valaki összeszámolná, azt találná, hogy sokkal több pénzt fordítottak a zsír elleni harcra, mint a föld bármilyen éhezési problémájára, vagy a szegénység felszámolására. A jelenkor ráadásul erőteljesebben tobzódik ebben az őrületben, mint bármelyik korábbi éra a történelemben. Mindenhonnan árad ránk, életünk minden percében kapjuk a dózist. Minden fronton, minden médiumon keresztül, minden hullámhosszon láthatjuk a szép és fiatal embereket, akik boldogok és gondtalanok. A szépség maga a boldogság.
És mivel minden olyan túláradóan szép körülöttünk, rájövünk, hogy azért nem vagyunk boldogok, mert nem vagyunk elég szépek.”

Események szempontjából is igencsak sokrétű a kiadvány. Egy perc nyugta sincs a gyanútlan olvasónak, sőt mit több, sokszor fuldokló hatásokat vált ki, hiszen képtelenség letenni és megpihenni. A sok izgalom mellett komolyabb üzenetekkel is szolgál a regény, amelyeket szépen adagolva kapunk azáltal, ahogy haladunk az olvasással. Ezek megfejtése és megértése szintén egyéni, hiszen nem vagyunk egyformák. Ami engem megérint, az téged hidegen hagy és fordítva, de egy biztos, a remek szórakozás mellett a regény gondolkodásra is késztet, ami nem utolsó úgy gondolom.

„– A magafajták eljátszogatnak abban a sártengerben, amit a Földből csináltak. Süketek, vakok, a betonrengeteg gyermekei. Ott születnek, és ott is halnak meg. Abban a világban, ahol semminek sincs értéke, de mindennek van ára.”

Azt hiszem elmondtam, amit olvasás előtt érdemes tudnod. Ezek után a te döntésed, hogy élsz a tudással vagy hagyod elenyészni, mint ahogy majd testeddel is történik, mikor lelked elhagyja fizikai otthonát. Az élet rövid és sokszor nem könnyű, de azért fontos használni a képzeletet, hogy újra felszívhassuk magunkat egy különleges világ eszenciájával, hogy majd visszatérve a valóságba ismét energiákkal telve harcolhassunk életünk csatáiban. Mert bár ez egy röhejes közhely, mégis igaznak vélem: Nem a csata számít, hanem a háború. A stratégia, amit azért vetsz be, hogy végül megnyerd a háborúdat és végül elnyerd méltó jutalmadat. A segítség számtalan formában eléd kerülhet, akár ebben a regényben is meglelheted.

Egy kitekintésem viszont lenne a könyv vonatkozásában. Ha egy szerző ilyen minőségi történetet hagy hátra az utókornak, akkor miért nincs rendesen átnézve a szöveg? Tele van elütésekkel, vessző és ékezett hiányokkal. Egy hisztisebb olvasó rögtön kapni fog az alkalmon és dobálózhat majd a hanyagság fogalmával. Őszinte leszek, nekem is fullánk a nem létező ősi talpamban, de mivel többre értékelem a tartalmat és az író írástechnikáját, ezért csak említés céljából hagyom itt gondolataimat.

„– A zene és a ritmus alapvetően misztikus erőkből ered. Védelmet nyújtottak, feltüzelték, vagy megnyugtatták az embereket, igény szerint. A csend a valóság félelmetes üressége, amit mi azzal törünk meg, hogy hangot adunk ki magunkból. Dúdolni kezdünk egyedül a sötétben, hogy ne érezzük annyira a védtelenséget. Régen dobokkal indultak a harcba, ma pedig a fülünkbe dugjuk a fülhallgatót, hogy csak egy kis időre kizárjuk az egyhangú szürkeséget.”

Összességében jól szórakoztam, megméretettem tudás és lelkierő tekintetében, ismét hiszek őseink erejében és tudom, hogy a következő regényét is kézbe veszem kedves író úr… lehet rettegni, de addig is álmodjon és írjon, mert ez valami elképesztő jó volt jelen esetben.

Tőlem szokatlan módon csak annyit írnék ajánlóként, hogy mindenki emelje fel a fejét és nyissa ki jól a szemét. Az olvasás kézségfejlesztő és gondolkodásra késztető. Tudom, hogy fáradtságos tevékenység, de csak gyakorlás kérdése, mint minden. Ha nem vagy lusta, hiszel önmagadban és nyitott vagy egy a népünk őselemeiből merítkező fantasy kötetre, akkor a polcodon a helye és hiszem, hogy a szórakozás mellett még használod majd az eszed is. Hiszen ez igaz a legjobban: „A gondolat nem folyó, hogy gátat vethess neki…”

Ezek után remélem lesz merszed kézbe venni a könyvet, amelyhez nem kell mást tenned, csak az Olvasni Menő Kiadó weboldalán rendelni egy példányt, ráadásul most kedvezményes áron tudod beszerezni! Kalandokra fel!

Írta: NiKy

2022. július 29., péntek

Mervi Heikkilä - Rőt-patak

 

„[…] ha az ember könyveket olvas, fontos és érdekes tudás birtokába kerülhet.”




Nem tudom, hogy ismeritek-e azt a bizonyos érzést, hogy amikor megláttok egy könyvet, hirtelen egy erős vágyat és hitet véltek felfedezni magatokban, hogy ez a kiadvány kell nektek! Ezt éreztem én magam is, amikor felfedeztem a júniusi Könyvhéten a kiadó standjánál ezt a csepp kötetet. Semmit sem tudtam róla, csak egy erős meggyőződés szállta meg lelkemet, hogy kell és jó lesz. Hogy igazam lett? Nos, ezt mindjárt kiderítheted!

Mervi Heikkilä finn származású írónő, aki először gyermekeknek szóló verseivel robbant be a köztudatba. A későbbiek folyamán pedig áttért az ifjúsági kalandregényekre, amelyek pörgősek, akciódúsak és hihetetlen tájakra vezetik olvasójukat. A kalandok erdőn, kietlen pusztaságon, ördögökkel és egyéb veszélyes, de annál furcsább lényekkel lakott hegyeken át vezet, ahol minden oldalról veszedelem leselkedik az utazóra, akinek a legnehezebb időszakokban egy-két barát társaságában kell helytállni. Mert a legnagyobb bajban ismerhetjük meg igaz barátunkat! A történetek sokszor idegörlőek, de megéri kézbe venni őket.

A Rőt-patak című ifjúsági regény 2022 nyári újdonságainak egyike, amelyet a Főnix Könyvműhely Kiadó gondozásának köszönhetünk. A borító tervét Kati Vourento készítette.

De nézzük is, hogy miről is mesél ez a kötet:

Valamikor régen egy távoli vidéken élt egyszer egy füvesasszony, akinek bár létezését a sötétség határozta meg, mégis teljes életet élt a természet lágy ölelésében. Ennek az asszonynak nagy tudására sok falubeli hagyatkozott, hiszen a gyógynövényeket úgy ismerte, mint senki más a közelben. Az erdő mélyén egy kis kunyhóban teltek napjai leányával, aki vad volt, szenvedélyes és csak a természet parancsolt zabolátlan lelkének.

Bagoly – nevét nem szeretvén – együtt lélegzett az erdő fáival, haját a szabad szél formázta, a hűs patak oltotta szomját és együtt sóhajtozott a hatalmas tölgyesekkel. Legjobb barátai egy róka és egy holló, akikkel mindent megosztott, és egymásra vigyázva élték a mindennapokat.

Egy napon furcsa szerzetekre lett figyelmes. Mivel a falubéli gyerekekkel rendszeresen meggyűlt a baja, úgy érezte ideje elűzni a betolakodókat. A kezdeti félreértések végül mély barátsággá formálódtak, ámbár az erdőt hatalmas veszély fenyegette, amelyet el kellett pusztítani bármi áron. A három fiatal sorsa összefonódni látszott, de a kalandok sok kockázattal jártak. Vajon mi lehet az a veszély, amely elpusztítással fenyegeti az erdőt és lakóit? És vajon mennyit ér a barátság, ha minden veszni látszik?

”Az erdei állatok szabadságra termettek. Teret kell adni nekik, hogy megőrizhessék lelkük szabadságát.”

Azt hiszem ezek után már felesleges tagadnom, hogy mennyire szerettem ezt a történetet. Kimondottan élvezetes volt olvasni és bizony nem egyszer összeszorult a gyomrom, hogy vajon sikerül –e a szereplőknek ép bőrrel megúszniuk a veszedelmeket.

Bagoly karaktere eleinte nehezen volt befogadható a számomra. Bár korosztályának megfelelően viselkedett, mégis többször éreztem úgy, hogy megráznám. Aztán, ahogy haladt előre a történet, úgy óhatatlanul és nesztelenül is simultam bele bőrébe. Mert bár köztünk nagy a korkülönbség, mégis én magam is voltam gyermek és hasonló kíváncsisággal szemléltem a körülöttem lévő világot.

A fiúk személye csak felszínesen ismerhető meg ugyan, mégis többször is elmosolyodtam viselkedésükön. Ráadásul a „nagy” titok meg sem lepett, mert mint kiderült, egy sokkal súlyosabb rejtélyt kellett volna felfedeznem, de ez még várat magára, hiszen egy sorozat első kötetét vettem kézbe.

Események szempontjából pörgős és egy perc nyugta sincs az olvasónak. Hol menekülni kell, hol bujdosni, hol pedig egy nehéz helyzetből kikecmeregni, de mindig hittel előre menni és a célt soha fel nem adni.

Azt hiszem, hogy egy rossz szavam sem lehet, és pont ezért már nagyon várom a sorozat következő részét.

Ajánlom a könyvet mindent fiatal és idősebb olvasónak egyaránt, mert a kalandokat mindenki élvezheti, persze csak akkor, ha elég mersze van hozzá. És egy jó tanács: „A bánkódás a képzelet téves használatából fakad […] Nem érdemes pazarolni rá az időnket és az erőnket.” Ha ezt megfogadod, akkor sokkal könnyebb lesz az életed!

Amennyiben te is kalandoznál, nem kell mást tenned, mint a Főnix Könyvműhely weboldalára ellátogatnod. 

Írta: NiKy


2022. július 27., szerda

László Ferenc - Honi bestiárium

 

„[…] az irodalmi élet valami olyasféle, mint a Habsburg-dinasztia: nemcsak a nagy, bölcs és felvilágosult uralkodóknak jut szerep a folytonosság fenntartásában, de a kevésbé jelentékenyeknek, mi több, bizony még a terhelteknek és a hülyéknek is.”





A XX.század magyar irodalmából többnyire olyan szerzők jutnak eszembe, akik valamilyen formában kötelezőként voltak feladva az általános - és középiskolás éveimben. Természetesen számos regényt vettem azóta is kézbe az ebben a században élt alkotóktól, mégis ha felsorolásra kerül a sor, kapásból négy-öt – kötelezővé tett – olvasmány írójának neve jut eszembe. Valószínű ennek elsődleges oka, hogy ezek a személyek társadalmi szinten is közkedveltek – vagy éppen ellenkezőleg, de mindenképpen beszélnek róluk, újra megjelentetik könyveiket. De mi van azokkal a szerzőkkel, akik nevét az évek pora belepte? Alkotásaik mégis számottevőek, de csak kevesebb olvasóhoz jutnak el műveik. Vajon létezik olyan, hogy rossz író, és ha igen mitől válik valaki azzá? Ezek a kérdések nagyon érdekes válaszokat szülnek, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes kézbe vennem a mostani könyvet.

László Ferenc író, kritikus, történész és nem utolsó sorban a Revizor kritikai portál aktív szerkesztője, a Bartók Rádió műsorvezetője. Csillapíthatatlan érdeklődésének tárgyai a holt írók és operák. Róla itt olvashatsz többet.

A Honi Bestárium 2022 egyik újdonságaként jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. A kötet számos érdekes és a maguk korában elismert szerző portréját jeleníti meg egy-egy színes, rövid, de annál izgalmasabb jellemtörténet által. A legtöbb alkotót ma már a köztudatban nem találjuk meg, de ettől függetlenül értékes könyveket hagytak hátra az utókor számára. Ez a kötet tulajdonképpen egy kis kincsesláda, csak tartalmában irodalmi értékeket fogunk meglelni.

Őszintén szólva először arra gondoltam, hogy csupa olyan író neve fog elém kerülni, akikről semmit sem tudok, de legnagyobb örömömre több olyan névvel is találkoztam, akiktől már volt szerencsém olvasni.

Ilyen volt mindjárt első kézből Fehér Klára, akitől a Mi, szemüvegesek című ifjúsági regényét olvastam már. Ráadásul évek óta gyűjtöm az írónő könyveit. Ugyanilyen örömmel fedeztem fel Karinthy Ferenc írót, akitől számos írása csücsül a polcomon olvasásra várva. Szintén hasonló örömmel nyugtáztam Szobotka Tibor alkotó nevét, akitől most szándékozok pont olvasni.

Sok-sok név, akikről illene tudni és legalább egy alkotást elolvasni. Hiszen nemcsak a nagy írókat érdemes ismerni, hanem a kisebb szerzők neveiből is hasznos csemegézni és ki tudja, lehet éppen a következő kedvenc szerzőre lelünk ezáltal.

Minden apró történetben találtam elgondolkodni valót, néhol elmosolyodtam és akadt olyan személy is, akinek nevét kiírtam, mert felkeltette az érdeklődésem. Ez a kötet értékes a maga nemében és nagyon örülök, hogy ismét közös olvasásként a Könyv-történet bloggal értékelhettem ezt a kiadványt. Érdemes rápillantani erre a véleményezésre is.

Összességében úgy gondolom, hogy több olyan alkotót találtam, akiktől szeretnék olvasni. A portrék pedig érdekesek voltak, annyira bizonyosan, hogy felkeltsék az érdeklődésemet.

Ajánlom a könyvet az irodalom szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, aki a szépirodalom területén is szívesen kalandozik és fedez fel olyan szerzőket, akik értéket hagytak hátra az utókor számára, de valamiért belepte nevüket az idő pora! És ne feledjétek, ha egy író munkássága nem tetszik, az szubjektív, hiszen másoknak még nagy örömet szerezhetnek alkotásaik!

Amennyiben te is kíváncsi vagy eme irodalmi kincsesláda tartalmára, nem kell mást tenned, mint a Jaffa Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy


Kiss Judit Ágnes - Babaróka kövecskéi

 

„A jó orvos sikere, ha többé nem látja a betegét.”






Azt hiszem, hogy már nem érdemes meglepődnöm azon a tényen, miszerint a mai gyermekeknek szóló mesék alkalmazkodnak az aktuális eseményekhez, legyen szó egy világjárványból adódó pandémiáról, munkanélküliségről, vagy ha kistestvér születik a családban. Természetesen fontos témakörökről van szó, amelyeket a meséken keresztül könnyebben megérthetnek a kisebbek, mégis meglepő hatással volt rám először.

Kiss Judit Ágnes egy igazán sokrétű szerző, hiszen számos mesét álmodott meg a kisebbeknek, sőt az ifjúságnak és a felnőtteknek is egyaránt. Könyvei többnyire fontos tematikákat dolgoznak fel, amelyek a megszólított korosztálynak tökéletesek és még szórakoztatóak is. Ha behatóbban is megismerkednél a szerző munkásságával, akkor kövesd őt honlapján vagy a közösségi oldalakon egyaránt.

Jelen esetben Babróka című mesesorozatának következő kötetét vehettem kézbe, amely immáron a hetedik a sorban. Ennek a sorozatnak a középpontjában egy rókacsalád áll, apa, anya és a címből is adódó Babaróka csemete, majd a későbbiek folyamán Aprókával bővül a família.

Babaróka kövecskéi 2022 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában került a könyvesboltok polcaira. Immáron, ahogy megszokhattuk, az illusztrációk ezúton is Egri Mónika munkáját dicsérik, amelyek hozzák a már elvárt színvonalat. A rajzok bájosak és kedvesek és pont ezért öröm külön miattuk is végiglapozni a könyvet.

Ebben a könyvben négy történet található, amelyek a következők:

- A hordozókendő
- A Kisdedóvó
- A járvány
- A kistesó

Az első mese A hordozókendő címet viseli, amely már valószínű sejteti az olvasóval, hogy egy kis féltékenységi jelenettel indul a történet. Babarókának hiányzik a testi közelség a szüleivel, de mióta Apróka megszületett egyre kevesebb idő jut rá és a kívánalmaira. Hogy Ő is kicsit jobban érezhesse magát, Apával kirándulni mennek, amely olyan izgalmakat hozott, amelyek egy derékfájást is eredményeztek. Hogy mi történik ezután? Nos, ezt majd kideríted, ha kézbe veszed a könyvet!

A második történet már komolyabb hangvételt vesz, hiszen Babarókának új közösségbe kell mennie. A Kisdedóvó nem olyan, mint a régi, megszokott környezet. Valahogy minden sokkal idegenebb és a szabályok is szigorúak. Vajon hogyan lesznek így barátai és mikor jön végre érte az anyukája?

A harmadik mese szintén komolyabb, ráadásul nagyon mai eseményeket dolgoz fel. A járvány elterjedésével egyre több állatcsalád kénytelen otthon maradni és egymás társaságában meglelni a napi rutin örömét. De mi van akkor, ha a munkát nem is olyan könnyű elvégezni, hiszen a gyermekek folyton „láb alatt” vannak és a család több figyelmet követel? Vajon a többi család hogyan éli meg ezeket a nehéz időszakokat?

Az utolsó részben pedig A kistesó kap főszerepet, hiszen Apróka igazán tüneményes. Különösen akkor, ha folyton Babaróka után koslat és bizony még a városépítést is megnehezíti. Vajon miért olyan nehéz a kicsikkel és mikor jönnek a szülők játszani?

„Szóval ezt jelenti a beilleszkedés. Hogy csinálja, amit mondanak neki, és egyedül játszik egész nap. És ez rendben van.”

Őszintén szólva régen olvastam ebből a sorozatból, talán legutóbb év eleje körül lehetett. Mégis úgy éreztem, hogy kicsit vissza kellett szokjak a történetbe.

Babaróka nagyon megfelel a korosztályának és pontosan úgy reagál a különböző helyzetekre, ahogy normális az ilyen korú gyermekeknél. Sajnos a szülőknek igen nehéz több csemetével élni a szürke hétköznapokat és pár éve még mi is megtapasztalhattuk, hogy milye a pandémia időszakában otthonról dolgozni, gyereket nevelni és ellátni a háztartást. Az intézményesített életnek is meg van a maga előnye, ámbár a kis róka esetében élesen észlelhető volt a társadalmi kirekesztettség egy bizonyos formája.

A szerző nagyon szépen vezette az olvasót a különböző konfliktusokon át a megoldásokig, vagy legalábbis gyengéd javaslattal szolgált a mesékben, hogyan is érdemes kezelni a hasonló helyzeteket. Bár cseppet furcsállottam a történetek valódiság alapját, mégis azt kell, hogy írjam, hogy nagyon értékesek a maguk nemében, hiszen felhívják mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek figyelmét egyaránt. A szeretettel megírt történetek olyanok a család számára, mint a habkönnyű, meleg, ölelhető takaró, amelybe jó bevackolni magunkat és élvezni a puha lágyságot.

Azt hiszem most is nagyon kellemes élményt kaptam ezzel a négy mesével, hiszen a szórakoztatás mellett okító szándékot is felfedeztem, amely kedvességgel és szeretettel könnyen befogadható a gyermekeknek egyaránt.

Ajánlom esti mese gyanánt vagy egy kellemes hétvégi kikapcsolódásnak, hiszen a mesék nemcsak gyógyítanak, de remek szórakozást is nyújtanak. A szülőkkel való közös meseolvasásnál nincs is jobb a világon. Szeretettel ajánlom!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy