2021. november 23., kedd

G. F. Lancer - Expulzió

„Legvégül arra jutottam, hogy az emberiség legnagyobb bűne ugyanaz, ami végső soron a tűzé. A hét főbűn egyike, ez pedig a fékevesztett mohóság, a mérlegelés nélküli gyarapodás.”



Már számos formában találkoztam olyan ítélkezéssel, miszerint a katonai sci-fi műfajt csak igazán a férfi olvasók érthetik, hiszen ez egy különálló „világ”, már szinte iparág és a finomkodó női lélek nem érheti a túlzó durvaságokat. Ezt bizony helytelen sztereotípiának vélem, hiszen jómagam is több ilyen típusú könyvet vettem már kézbe és akadt köztük nagy kedvenc is az évek folyamán. A mostani regény is ennek a műfajnak egy csiszolatlan gyémántja, az már más kérdés, hogy vegyes érzéseket hagyott bennem. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm.

G. F. Lancer – Expulzió című regénye 2021 egyik újdonsága, amely a Mogul Kiadó gondozásában jelent meg. A borító Takács László munkáját dicséri, amely hűen igazodik a belső tartalomhoz. A színek és formák dominanciája igen hangsúlyos, és együttesen egy disztópikus hatást keltenek a szemlélőben, továbbá elhitetik, hogy valami súlyos, sötét világba kalauzolja el őket a szerző. Ebbe az érzésbe beburkolózva kezdtem neki az olvasásnak jómagam is.

A könyv egy olyan világban játszódik, ahol a Föld már lakhatatlanná vált az emberiség pusztító életformája miatt. A bolygó megmentésén dolgozó kutatók számos kudarc után úgy vélik, hogy hosszú időt vesz igénybe, mire visszatérhet a populáció régi lakhelyére. Ennek köszönhetően az űrben való élet szigorú szabályokhoz kötött és már nyomában sem hasonlít elődeink szabad életviteléhez.

Ebben a világban él egy katona, aki a múltja sikerein tengődve próbálja magát a felszínen tartani. Éjszakai tivornyázások, számos verekedés és átbalhézott éjszaka után ismét küldetés szólítja. Feladata egyszerű, de a körülmények cseppet kedvezőtlenek. Vajon sikerül-e teljesítenie a parancsot? Milyen élet vár az emberiségre, amikor a sötétség burkolja be a jövő kapuját?

„[…] Akkor is szaporodtok, ha nincs élelmetek, ha mérgező a levegő, amit beszívtok, ha nincs vizetek, amit igyatok. Beteg burjánzás ez, ami kis híján megölte a világot, mert úgy gondoljátok, hogy elemi jogotok elvenni mindent, ami a létetekhez kell. De még saját magatokkal sem fértek meg. Olyan fényeket gyújtottatok, amik halálra sújtottak minden élőt és csontjáig mérgeztétek meg a természetet.”

Szubjektív meglátásom szerint a témaválasztás merész, de semmiképpen sem egyedi, elvégre ma nagy keletje van az olyan regényeknek, ahol a szerzők azt boncolgatják különböző teóriák szerint, hogy az emberiségre milyen sötét jövő vár. Unalomig olvashatunk disztópikus elemekkel gazdagított sci-fiket. Ennek a kötetnek nagy előnye, hogy katonai oldalról is megközelíti az adott tematikát, illetve több szemszögből is megvizsgálja a Föld pusztulásának okait és lehetséges jövőbeli téziseket állít fel.

Karakterek szempontjából Oliver egy lecsúszott, velejéig cinikus férfi, akinek ezektől függetlenül helyén van az esze, amikor küldetést kap és viszonylag éretten és felelősséggel szemlélteti az olvasóval az aktuális eseményeket.

Cselekmény szempontjából hullámzó a történet, mert bár alig 151 oldal a könyv, mégis számos pesszimista elemmel tarkított, ami kicsit fullasztóan hathat az olvasóra. Mivel a katona szemszögén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, így kap egy bizonyos ironikus felhangot a sztori.

Viszont két negatívumot ki kell, hogy emeljek a kisregénnyel kapcsolatban.

Az első, hogy humor tekintetében az ízlésünk nagyon eltér, sajnos én már nem tudom értékelni azon viccmorzsákat, ami a különböző trágársággal díszitett mondatok megkövetelnek. Kicsit olyan érzésem támadt, mint anno az Amerikai Pite filmek terén is, hogy már nincs ötlet, amivel igazán szórakoztatni lehetne a jónépet, így marad az emberi testnedv kiválasztódás és a szex. E kettőség úgy látszik bevált recept, és amíg világ a világ mindig ki lehet tölteni vele a sorokat. Bár ebben a könyvben inkább csak az érzés ragadott meg, mégis feleslegesnek gondolom és ezek nélkül is nagyon élveztem volna az olvasást.

A másik, hogy a kisregény szóelválasztási helytelenségektől hemzseg. Az elején elkezdtem kiírni ezeket, de végül rá kellett döbbenjek, hogy így nem lehet olvasni. Nagyon zavaró volt számomra és kétszer félre is kellett tegyem a könyvet. Nem tudom, hogy csak az én példányom lett „megtisztelve” velük, vagy eleve ilyen az összes kötet, de átnézhette volna valaki jobban megjelenés előtt. Ezt nagyon sajnáltam.

Ezektől függetlenül az író gördülékeny írástechnikájával, és nagyon ígéretes stílusával sikeresen elérte nálam, hogy más kötetét is szívesen olvasnám.

Összességében a kisregényt szórakoztatónak találtam és abban a másfél órában le tudott kötni.

Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, hiszen a sci-fi rajongóknak remek szórakozást nyújthat és talán mások többre tudják értékelni azon humorelemeket, amelyek megfűszerezik ezt a történetet.

Ha polcodon szeretnéd tudni a könyvet, a Könyvmogul weboldalán megleled.

Írta: NiKy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése