Joe Hart - Obscura

 

“Úgy tartja a mondás, hogy aki nem tanul a történelemből, az arra ítéltetik, hogy újra átélje. Szerintem ez baromság. Az emberiség sosem tanult a múltból, ahhoz túlságosan haragtartó. Az erőszak és a gyűlölet az emlékezés miatt létezik a mai napig. Ezért törnek ki a háborúk. Ez a világ legördögibb köre.”

A mostani értékelésem tárgya Joe Hart - Obscura című regénye, amely az Agave Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Ami a könyvek külső “tálalását” illeti véleményem szerint eddig is eléggé el voltunk kényeztetve a kiadó részéről, de ez a mostani borító nálam minden eddiginél magasabbra helyezte a lécet, lehetne akár egy esetleges filmfeldolgozás moziplakátja is. Emellett az Agave által kiadott sci-fi-k kisebb-nagyobb kivételekkel szinte mindig beváltották a hozzájuk fűzött előzetes várakozásaimat, úgyhogy az előjelek rendkívül bíztatóan alakultak.

De nézzük is, hogy mirő szól a mostani kötet:

Történetünk főhőse dr. Gillian Ryan, aki magánéleti megpróbáltatásai mellett egy új, az Alzheimer-kórhoz hasonlatos memóriakárosodással járó betegséggel folytat mindennapos harcot. Amikor férje után kislánya is az árulkodó tüneteket kezdi produkálni, végső elkeseredésében elfogadja a NASA kétséges ajánlatát: vegyen részt az ENSZ-űrállomásra induló expedícióban, melynek célja a legénység körében terjedő emlékezetkiesések eredetének vizsgálata, cserébe pedig korlátlan támogatást kap kutatásainak finanszírozására. Vajon elvállalja a felkérést? Erre és még számos más kérdésre megleled a választ, cask vedd kézbe a könyvet.

Szubjektív véleményem szerint a regény első 80-100 oldala nagyon dinamikus és olvasmányos, egymást követik az események, feszes a tempó. Sajnos amint hőseink a világűrbe emelkednek, azzal párhuzamosan elkezd zuhanni a színvonal is. A történet átcsap egy teljesen hétköznapi thrillerbe, ahol ezúttal egy űrbéli állomáson lesz összezárva a heroina a kegyetlen gyilkossal egy teszemazt magányos ház helyett az utca végén. A kötet feléhez érve pedig már előre tisztában voltam a rám leselkedő további “fordulatokkal”, olyan kiszámíthatóvá válik a forgatókönyv, mint egy kedd esti B-kategóriás film esetében valamelyik kereskedelmi csatornán. Nagy kár érte, pedig nagyon érdekesen indul, de sajnos maga az író előadásmódja és törtenetszövése miatt nem marad semmi meglepetés (na jó, talán az epilógust leszámítva) az olvasó számára, őszintén szólva az utolsó száz oldalt már csak le akartam tudni.

Nem segíti az élvezhetőséget az sem, hogy a szerző meglehetősen nagyvonalúan bánik a technikai háttérrel, rengeteg a következetlenség illetve logikátlanság a könyvben felvonultatott csúcstechnológia történetbe ágyazása körül. Nehéz lenne ezt jobban részletezni spoilerezés nélkül, de például a szupertitkos-szuperfontos űrállomáson nagyjából olyan szigorú biztonsági protokollok vannak érvényben, mint a Tisza-parti nyári cserkésztáborban. Vagy említhetném azt is, hogy a rendelkezésre álló fiktív technológia magát az egész űrutazást teszi számomra értelmetlenné. Kicsit magammal is ellent mondva, lehet hitelesebb lett volna a történet abban a bizonyos utca végén álló magányos házban. Persze a végén jön az elmaradhatatlan “sós-kútba-tették-onnan-is-kivették” finálé, aminek keretében hősnőnk Bruce Willis-t megszégyenítő körülmények között száll szembe mindennel és mindenkivel.

A karakterek átlagosak, se nem jók, se nem rosszak: van itt érző szívű óriástól kezdve a karrierista, de odabent azért mégis emberi parancsnokon át a háborús pszichózisban szenvedő veterán katonáig bezárólag minden. Pont sablonosságuk miatt nem tudtam igazán egyikükkel sem azonosulni vagy együtt izgulni, mert akárcsak a rossz filmeknél, itt is pontosan előre sejtjük, hogy ki lesz csak a veszteséglistát gyarapító statiszta és kinek lesz esetleg számottevőbb szerepe is a történetben.

Nyugodt szívvel csak a kiszámíthatóan sablonos thrillerek kedvelőinek tudnám ajánlani, kíváló kiegészítő lehet mondjuk strandoláshoz a Blikk helyett, de a hozzám hasonló kérgesszívű sci-fi rajongók jobban teszik, ha stabilabb kvazárok felé veszik az irányt.

Amennyiben mégis elerülnél a könyvben, megteheted, ha az Agave Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy