Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy az ilyen könyvekért
szerettem meg felnőttként ismét a mesék világát, de mielőtt ebbe belemennék,
szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm.
A kiadói sorozatokat többnyire nem követem külön figyelemmel,
hiszen azokból is számos áll rendelkezésre tematika és korosztály szerint,
viszont a Káprázatos kalandokra, amibe a mostani értékelésem kötete is
beletartozik, így is felfigyeltem. ( Ha érdekel téged is, itt megtalálod őket).
Philip Reeve munkássága immáron nem volt ismeretlen a
számomra, hiszen nem is olyan régen olvastam tőle a Sen és a száguldó szán című
könyvét, amit akkor megszerettem és pont ezért is nagyon izgatottan vártam,
hogy a többi regényét is kézbe vehessem. Gondolhatjátok mekkora örömmel
fogadtam, mikor kiválaszthattam a teljes sorozatot és most szépen sorban
elmerülhetek ezekben a világokban.
Olivér és a tengerkócok címmel 2015- ben jelent meg a
kiadónál. Az elsőre bohókás külsejű kötet egy csupaszív és nagy kalandokat
rejtő történetet ismertet meg olvasójával. Nézzük is, hogy fülszöveg alapján
miről is szól ez a kis mese:
A történet főhőse, Olivér, aki élete első tíz évét kicsit
sem szokványos módon élte, hiszen egy felfedezőcsaládban nőtt fel. Számos
kalandban volt már része, de úgy érzi, hogy jó lenne kicsit „normálisabb”
gyermekként is tapasztalatokat gyűjtenie. Vágya végül teljesülni látszik,
hiszen a szülők mindent felfedeztek, amit csak lehetett. Az otthonukként
szolgáló ház közvetlenül a tengerhez közel épült, így nem kis meglepetésükre
fedezi fel a kis család, hogy titokzatos új szigetek alakultak ki tőlük nem
messze. A két szülő rögtön kap az alkalmon és elindulnak feltérképezni az új
jelenségeket. Sajnos egy nem várt kalamajka alakul ki, és bizony Olivérnek nem
marad más választása, mint hogy újra nekivágjon az ismeretlennek, de
szerencsére mellé szegődik pár „barát” is – egy mogorva, vén albatrosz, egy
rövidlátó hableány és egy barátságos sziget, akit Szirtesónak hívnak –, hogy
megkeresse eltűnt szüleit. Ám mielőtt belefoghatna a mentőakcióba meg kell
küzdeniük egy sereg tengeri majommal, némi időjárási viszontagsággal és még a
gúnyos hínárokkal is kezdeniük kell valamit. Vajon sikerül–e a mentőakció? És
mi köze van ennek az egésznek egy bizonyos versenyhez? Nos, megtudhatok, ha
elolvasod a könyvet.
Számomra rendkívül szórakoztató volt felfedezni és
kalandozni egyaránt, ráadásul többször is elmosolyodtam, vagy bölcsességre
leltem általa. A karakterek kedvesek és bár csetlenek – botlanak, mégis
fejlődésre képesek, amit kimondottan szeretek. És bizony még a negatív
szereplőkkel is együtt tudtam érezni, bár ettől még tetteik következménye alól
senki sem mentesülhetett.
„Ha Andy Handabandy másféle fiú lett volna, akkor azt
gondolhatta volna: „Lett egy barátom!” De Andy sosem vágyott igazán barátokra,
így hát azt gondolta: „Lett egy szolgám!”
Ki szeretném emelni a beszélő nevek játékát, mert a szerző
rendkívül kreatívan oldotta ezt meg, valamint Sarah Mcintyre illusztrátor
rajzait, melyekért külön is érdemes barangolni a kötetben.
Összességében elmondhatom, hogy ismét remekül szórakoztam és
mellette levontam a magam konzekvenciáit is.
Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak, mert szórakozva
kalandozni a világ legjobb dolgainak egyike.
Amennyiben elmerülnél te is ebben a világban, megteheted, ha
a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése