Már megszokhattam volna azt a hihetetlen lelkesedést, mely
felszínre tör bennem, amikor kissé gótikus rajzolatú mesékkel találkozom. Az
utóbbi pár évben legnagyobb örömömre egyre több ilyen típusú mese és ifjúsági
regény látott napvilágot, amitől az én szívem bizony nagyokat dobbant. Azok
számára, akiknek esetleg ismeretlen a stílus, melegen ajánlom Tim Burton
filmjeit szíves figyelmükbe. A mostani értékelésem is egy ilyen könyvről fog
szólni, de előtte szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy olvashattam a
történetet. Köszönöm.
Julien Hervieux - Viharka, a sötétség ura című ifjúsági
regénye idén nyáron jelent meg a kiadónál. A történet főhőse, Viharka, aki
a sötétség uralkodóinak egyik leszármazottja.
Minden nemzedékben a trónörökös sorsát előre eldöntötték, hiszen a
hagyomány erős akarata szerint meg vagyon írva a végzete. Ha nagykorúvá válik,
el kell majd rabolnia egy hercegnőt, hogy legyőztessék a lovaggal szemben, aki
végül megmenti a leánykát. De amíg el nem érkezik az a bizonyos kor, hogy a
nagy pillanatban megtörténhessen ez a „kötelesség”, addig a kis uraságnak
leckéket kell vennie gonoszságból, csakhogy pokolian untatják a tanórák. Egy komor
napon remek ötlete támad: nem vár tovább, hanem elejét veszi a dolgoknak és
azon nyomban elrabolja a hercegkisasszonyt! Vajon sikerül Viharka terve? És mit
szól ehhez a hercegnő és a birodalmak népe?
Őszintén szólva kétszer is elolvastam egymás után, mert
elsőre a nevetéstől nem sikerült megfelelően átélnem a történteket. És ezzel el
is árultam, hogy bizony humorban gazdag a kötet.
Karakterek szempontjából rendkívül színesek és szagosak,
ahogy mondani szoktam, elvégre mindenki egy külön egyéniség, amit a beszélő
nevek csak tovább színesítenek. És két kedvenc szereplőt is találtam. Az első
Lucerna, a kobold, aki bölcsességével mindig mosolyt csalt az arcomra, a másik
pedig Viharka édesanyja, aki „kedves” irányításának még a legkomorabb uralkodók
is engedelmeskednek.
„A mi világunkban lovagok, varázslók, sárkányok élnek… de
ami ennél is fontosabb: létezik jó, és létezik rossz. És egyik sem létezhet a
másik nélkül. Vagyis jó csak akkor van, ha van rossz is.”
Az események pörögnek, egyik oldalon sem unatkoztam, sőt
sokszor kapkodtam a fejem, hogy te jó ég, ebből mi lesz!
Összességében elmondhatom, hogy egy friss és egyedi
történetet olvashattam, ami nem csak humoros, de egyben rendkívül szórakoztató
is.
Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert ebben a
meseregényben minden olvasni szerető lélek meg fogja találni a maga kedvencét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése