Katherine Arden - Apró terek

 

„Az ember (…) nem retteghet túl sokáig anélkül, hogy egy idő után nevetni vagy sírni ne kezdjen.”

Huh, egy mély sóhaj tört most fel bennem, pedig már több órája fejeztem be a könyvet. Kellett pár óra, amíg megemésztettem az olvasottakat, de igazán azért húztam az időt értékelés előtt, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok teljesen biztos az dolgomban. A legtöbb esetben hamar megszületik a döntésem, miszerint szerettem vagy éppen ellenkezőleg, nem kedveltem meg az adott történetet, de vannak bizonyos könyvek, amelyek kifognak rajtam és ez történt most is. Ennek apropóján elgondolkodtam, hogy azért vagyok bizonytalan, mert nem a korosztályomnak szól és mégis tetszett, vagy azért, mert bár ifjúsági könyv, de alapvetően horror elemekkel tarkított, tehát némiképpen zavar ez az ellentmondás. Igen, tudom, hogy csak az én fejemben nem fér össze a kettő, de nézzétek el nekem, hiszen amikor én voltam tizenéves, még nem volt keletje az efféle történeteknek. De nézzük is, hogy most miről írok éppen.

Katherine Arden -Apró terek című kötete 2021-es kiadású, amely a Könyvmolyképző Kiadó, Cool Selection, azaz Kaméleon könyvek sorozatának egyik újdonságaként jelent meg. Ennek a kiadói sorozatnak az a sajátossága, hogy fiatal olvasóknak kínál különböző izgalmas, többnyire fantasy témában történeteket, amelyek nem csak szórakoztatóak, de lenyűgözőek is a maguk kategóriájában. Ha kíváncsi vagy a többi kötetre is, akkor ezen a linken megtekintheted a teljes listát.

Első körben az tűnt fel, hogy a borító egy cseppet hasonlít egy nagyon kedves mesesorozat nyitó jelenetsorára, de végül úgy döntöttem nem kutatok a közös pontok után, elvégre várt rám egy izgalmasnak ígérkező történet.

Amúgy innen üzenem szeretet barátnőmnek, akitől eme csodás könyvet kaptam, hogy köszönöm és nem féltem.

Apró terek egy igazán érdekes cím egy olyan kötetnek, ahol bármi megtörténhet. Kezdetben nem értettem miért van egy bizonyos kukoricamező és ufós előérzetem, míg végül kiderült, hogy némi pontatlanságtól függetlenül van közük ehhez a történethez.

De nézzük is, hogy mit rejteget ez a kötet:

Régen élt három fiatal, akik szoros barátságot kötöttek, de felnőtté válásuk után egy tragédia árnyékolja be az életüket. 

És adott egy régi könyv, amelynek már megsárgultak a lapjai, az idő otthagyta nyomát minden oldalon, hiszen közel száz esztendeje várja, hogy betöltse szerepét. Ennek a könyvnek különleges sorsot szánt az ég és mégis igen hálátlanul bántak vele. De, ahogy mondani szokták minden rossznak eljön egyszer a vége, amely e tekintetben egy apró magányos lelket jelentett, akinek az olvasás a túléléssel ért fel és minden pillanatot ezzel töltött, amikor csak tehette.

Egy zárkózott gyermek, egy iskolai kiruccanás, némi kalamajka és egy alku, amelyért sok halandó fizet majd súlyos árat. 

A tizennégy éves Ollie nem olyan, mint a többi fiatal, hiszen számára az idő megállt, a lélegzés és a napi rutin mellett, csak a fák sóhajtása és a könyvek világa jut át azon a lelki merevségen, ami egy éve érte. A szürke hétköznapok, az emberek közeledése és nyíltan titkolt együttérzése a világon a legbosszantóbb, főleg akkor, ha semmi mást nem akarhatunk csak nyugalmat és csendet, vagy a patak zúgását. Az emlékek néha felszínre törnek, de erősek vagyunk és tudjuk, hogy már semmi sem lesz ugyan olyan. Mégis el kell mennünk egy farmra, pedig inkább olvasnánk, hiszen itt ez a csodás könyv és annyira érdekel minket a vége. De aztán sorban furcsa dolgok történnek, és nem értünk már semmit. Ráadásul felvetül bennünk a kédés, hogy miért van ennyi madárijesztő egy ekkora területen? Miért van egy elfeledett temető az erdő közelében? Olyan sok kérdésünk van, amire nincs válaszunk.

Egy tanya, egy busznyi gyermekcsapat és egy figyelmeztetés, amit csak kevesen hallanak meg. Vajon mi történik, ha eljön az este és leszáll a köd? És miért tekintenek ránk mindig azok a fura kitömött bábuk? Vajon hazaérünk-e időben?

„Még a rossz dolgok is vezethetnek jó dolgokhoz. A szomorú időkben talán segít, ha erre gondolsz.”

Nos, nem kattantam meg, de csak így tudom elmesélni nagy vonalakban, hogyan is éreztem magam, amíg Ollie bőrében voltam. Valahogy minden összekuszálódott bennem, és amíg az utolsó oldalt el nem olvastam, igazán nem tudtam levegőt venni.

Ez a regény nagyon megfogó, mind a karakterek színessége, mind pedig az események láncolata miatt. A horror rész igazán sokat adott az alapvetően is izgalmas történethez, hiszen többször libabőrös lettem, pedig higgyétek el, hogy nem ijedek meg egykönnyen. És most mégis jó érzéssel borzongtam és izgultam azért, hogy végül sikerüljön elérni a végcélt.

Szeretem, amikor a karakterek fejlődnek, hiszen mi is változunk az idő teltével, ettől sokkal hitelesebb, élettel telibbnek érzem, akiről olvasok éppen és ezt itt nagyon megkaptam.

Bár a szórakoztatás mellett a szerző több üzenettel is szolgál olvasójának, mégis igazán attól lesz megkapó az adott sztori, hogy gyermekeken keresztül teszi mindezt. Valahogy jobban tudunk elborzadni, akár örülni vagy sírni, ha egy ártatlan lélek küzd a maga gondjával, szörnyűségével és mélyebben érint minket, ha esetleg eltévelyegnek.

A szerző csodálatosan ír, ezt el kell ismernem, még akkor is így gondoltam, amikor több napra félre tettem a könyvet és valahogy nem volt kedvem ismét visszatérni ebbe a világba. Mert azt tudni kell, hogy voltak napok, amikor csak tologattam magam előtt, de nem éreztem a visszahívást. Ettől függetlenül nem gondolnám, hogy ez a könyv hibája, inkább betudom annak, hogy nehezebb időszakomban vettem kézbe és ez így van jól.

Hogy kinek ajánlom végül? Tulajdonképpen neked, aki ezeket a sorokat olvasod és mindenkinek. Az egészséges borzongás igazán jár bárkinek, és ha emellé még egy jó történetet is kapunk, akkor igazán nem lehet okunk a panaszra. És ez az idézet nagyon is igaz: „A könyvek szereplőit megismerhetjük (…), de egy embert megismerni teljesen más tészta.” Olvassátok és meséljétek el nekem, hogy milyen volt!

A könyvet megvásárolhatjátok a Könyvmolyképző Kiadó weboldalán.

Írta: NiKy