Nem sűrűn fordul elő velem, hogy egy szerzővel több
felületen is, számtalan formában találkozom, gondolok itt elsődlegesen a
különböző hírportálokra, közösségi oldalakra, de bizony a mostani író nevével
így jártam. Évek óta figyelem kisebb-nagyobb lelkesedéssel az alkotó megjelenő
könyveit, de egyszer sem akartam kézbe venni. Semmi ellenérzésem nincs,
egyszerűen nem éreztem azt a vonzást. Ezt most megtörtem, ugyanis
utazókönyvként útjára indult eme kötet és úgy döntöttem, hogy teszek vele egy
próbát. De először is köszönöm, hogy olvashattam és egy újabb ígéretes szerző
műveivel gyarapodott az amúgy sem kicsi kívánságlistám. Köszönöm szépen.
Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről is szól a kötet.
Történetünk helyszíne Szeged. 1980-ban járunk, egy olyan évben,
ami önmagában még nem különlegesebb a többinél, mégis minden ekkora kezdődik
számunkra. Főhősnőnk, Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, remek
sporteredményekkel és jó tanulói átlaggal éli a mindennapokat. Édesapja a
honvédségnél dolgozik, édesanyja pedig nagy gonddal neveli gyermekét. A tökéletesnek
látszó idilli világ hamar átcsap valami egészen másba és Vera biztonságosnak
hitt élete darabokra hullik. Egyik esemény követi a másikat, és mint egy
kártyavár széthullani látszik minden, ami eddig megszokott vagy szeretett.
Vajon ezt a láncolatot meglehet –e állítani? És hogyan kellene megértenie egy
kicsinyke lánynak, hogy van, amiről nem tehet? Az emberi kapcsolatai is
változnak, még legjobb barátnőjével sem találja meg azt az összhangot, amit
eddig oly féltetten őrzött. Vajon mi fordítja szembe végzetesen az addigi
legjobb barátnőjével? És bár van egy új lélek, akivel olyan jó együtt lenni,
még sem érhető teljesen ez az érzelmi töltet. Vajon a felnőttek mindig ennyire
bonyolultak és csak neki kell folyton igazat mondania? Nos, ezekre és még
számos más kérdésre is választ lelhetsz, csak vedd kézbe a könyvet.
„Rossz dolog félni. Eddig nem is tudta, mennyire.”
Nem gondoltam volna, hogy ennek az ifjúságinak nem nevezhető
könyvnek ekkora ereje és ilyen hatalma lesz felettem. Ebben a regényben benne
van mindenki, aki most tölti a 30-at vagy felette jár. Mert mi érezzük igazán a
leírtak büvöletét, fájdalmát, keserűségét. És annyi ízben és színben mutatkozik
meg az élet, hogy sokszor úgy éreztem megfulladok, és nem bírom tovább, pedig
még a java hátra volt és bírni kellett: Akartam, hogy legyen erőm befejezni és
megérteni miért szenvedek.
„(…) gyakran vágyik rá, hogy a régi legyen. Szabadulni
szeretne a folytonos rettegéstől, a félelemtől, hogy más embertől függ, de hát
nem ő választotta, hogy ez történjék.”
Az élet olyan sok mindent tartogat egy gyermek számára, de
két ellentét örök igazsága, hogy a gyermek nem érti a felnőtteket és a
felnőttek nem akarják érteni gyermekeiket. Ez a párhuzam olyan, mint az élet és
a halál, a cukor és a só, vagy fény és sötétség. Egyik sincs meg a másiktól,
mégis olyan ellentétei egymásnak, amely feloldhatatlannak és végzetesnek tűnik.
„[…] milyen furcsa, hogy az apák soha semmiről nem tudnak.”
Azt hiszem, most nem kívánok ennél többet írni, csak annyit,
hogy ha teheted, olvasd el a könyvet és remélem megérted felindultságom okát.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki
már elmúlt 30 éves és képes befogadni egy történet által az élet keserű, mégis
cukrozott oldalát. Mert élni, hinni és szeretni nem kor kérdése, de annak
befogadása és valós megélése már igen.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Magvető Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése