Mit ne mondjak, megint sikerült egy olyan könyvet kézbe
vennem, amitől a lelkem ezer darabkára tört és most keresgélhetem őket, hogy
mint egy puzzle-t visszaillesszem a megfelelő helyükre. Már nem először fordul elő, hogy az Európa
Kiadó kötetei között kincsekre leltem és szintén többször találkoztam az élet
egy sötétebb oldalával általuk. A családon belüli erőszak sok nő életének
mindennapjait teszi ki számos formában és csak igen kevesen tudnak vagy mernek
kimenekülni ebből a gyötrő létből. Ennek természetesen számos oka lehet, de
elsődlegesen a kiszolgáltatott és félelmekkel teli lét. De mielőtt ebbe
belemennék, vessünk egy pillantást a borítóra.
Igen ritka, hogy olyan külsővel jelenik meg egy adott
történet, mely teljes egészében letükrözi a belső tartalmat. Ha erre a képre
ránézek, mindamellett, hogy megállapítom mennyire groteszk a maga módján, mégis
számomra nagyon tetszetős, pedig amit üzen az a leggaládabb vétségek egyike és
tűzzel-vassal harcolok ellene. Az erőszak nem megoldás semmire, főleg arra nem,
hogy a saját frusztrációinkat levezessük másokon.
„Valószínűleg történik bennünk valami, amikor ölünk. Olyankor
elmozdítunk valamit, megbontjuk az univerzum érzékeny egyensúlyát, és ez
iszonyú intenzív érzés lehet.”
A regény egy átlagos család hétköznapjairól mesél, ahol az
apa különböző bántalmazási formákban éli ki beteg hajlamait a család tagjain. Mivel
egyesszám első személyben íródott, így az idősebb gyermek szemszögéből
ismerhetjük meg az eseményeket. A lány mindennapjai az átlagos tinigondokon
felül az emberek vizsgálatával és a környezetébe való beleolvadással telik.
Kivételt képez ez alól az öccse, Gilles, akinek szeretete és védelmezése teszi
különlegessé a mindennapokat. Ebben az eltorzult és félelmekkel teli világban
próbálja megállni a helyét két testvér. Sajnos
egy nem várt baleset tönkreteszi az eddigi kevés jót is és főszereplőnek egy
igen komoly ötlete támad arra nézve, hogy hogyan tudná visszaváltoztatni az
eseményeket. Hogy mi történik? És mi köze van a vadászszenvedélynek ehhez az
egészhez? Nos, ezt megtudhatod, ha elolvasod a könyvet.
„A történetek arra jók, hogy beléjük pakoljuk az összes
olyan dolgot, amitől félünk, mert így biztos, hogy egyik sem következik majd be
a való életben.”
A fenti idézet egy nagyon jó példa arra, hogy miért
születnek ilyen fajsúlyos témával foglalkozó regények. Sok esetben az alkotó
nem saját tapasztalataiból merítkezik, mégis nagyon hitelesen tudja ábrázolni
az adott eseményeket és a lelki torzulásokat. Most is egy ilyen kötettel
találkoztam, amiről elmondhatom, hogy nemcsak rendkívül megrázó, de egyben
érdekes és kiemelkedő volt számomra.
Egy tinédzser lány bőrébe bújni sokatok számára valószínűleg
könnyű, hiszen azt gondolná a laikus olvasó, hogy a saját nemével mindig
egyszerűbb az azonosulás, de számomra sajnos pont az ellenkezője történt. Én is
voltam ennyi idős nyilván, mégis nehéz volt beleképzelnem, akár fogalmazhatok
úgy asszimilálódnom a környezettel és egy sérült, de határozottan erős
lélekkel. Mikor végül sikerült, már képtelen voltam szétválasztani a saját és a
lány gondolatait, ráadásul szembesültem azzal a ténnyel, hogy mennyire hasonló
az érdeklődésünk, illetve szenvedélyünk a természettudományi tárgyak és világok
iránt. Bár a fizika számomra távolabbi, a biológia és a kémia viszont nagy
kedvencemmé vált és nagyon tudtam értékelni az erre vonatkozó részeket.
„Az időutazás olyan, mint a halhatatlanság. Érthető a vágy,
de meg kell tanulnunk elfogadni az elfogadhatatlant. Az ember meg akarja
érteni, fel akarja fogni a dolgokat, és ez jellemének a jó, a gyermeki oldala.
Megfigyelni, megérteni és megmagyarázni: tudósként ez a feladatod, de ne
avatkozz bele semmibe. Az univerzumnak megvannak a maga törvényei, működik,
önmagát előállító rendszer, egyszerre tervező, munkás és termék.”
Ha már a leánykáról írok, be kell, hogy valljam először nem
értettem mi zavar vele kapcsolatban, míg végül rájöttem. A tény készített ki,
hogy lehettem volna én is, vagy bármelyikünk a helyében, és egyáltalán nem
biztos, hogy ilyen szinten megálltam volna a helyem. Ilyenkor és még számos más
eset miatt is úgy gondolom, hogy csak azok gondolnak vissza szívesen a
gyermekkorukra, akik tudattalanul fel sem fogják, hogy valójában milyen szerencsések.
Úgy felnőni, hogy napi szinten attól rettegsz mikor ér bántalmazás rendkívül
depresszív és destruktív.
Összességében úgy gondolom, hogy egy nagyon nehéz, de fontos
témáról olvashattam. Mind a karakterek, mind pedig az események szépen ki lettek
dolgozva és számos alkalommal meggyötörtek lelkileg. A szemfüles olvasó sokkal
többet fog érteni és érezni az élettel kapcsolatban a kötet kézbe vétele után
és az is biztos, hogy még jó ideig nem felejti el a benne olvasottakat.
Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert mindenkinek
érdemes tudni erről a témáról. Ha szereted a komolyabb történeteket és nem
félsz az élet árnyékos oldalától, ajánlom figyelmedbe a regényt. És egy saját
gondolat: Szándék nélkül támaszkodni valakire, elvárni dolgokat és ami még
fontosabb, elmondani neki, hogyan érzel a legszebb emberi gesztus. Ezzel
visszaélni - a legrosszabb.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Európa Kiadó
oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése