Tamás Dénes - Rémegyszerű versek

 

"eltelt a mai nap

a holnapi nap is eltelik

ez a hét is ez a hónap is

ez az év és az elkövetkezendő is

telnek a percek az órák

az évek az évtizedek

miközben nyüszög szűköl

ordít ki belőlem az örökkévalóság"

Hogy őszinte legyek nem kicsit érzek döbbenetet és némiképpen zavart, mert bármennyire is furcsa ez a verseskötet, mégis értettem minden versszakát, sorát, szavát. Persze ironikusan fel is foghatom úgy, már a kötet címe is figyelmeztet, hogy mire számíthatok: Rémegyszerű versek. Alapvetően el is mosolyodnék ettől, de most komoly maradok, hiszen a tartalmától nagyon depresszív lettem. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak, hogy ismételten kirángattak a komfortzónámból és egy új stílussal ismertettek meg. Köszönöm!

Már a borító is ad egy bizonyos figyelmeztetést, hogy nem egy szokványos kötettel van dolga az olvasónak és bizony ezt az érzetet egész olvasásom folyamán végig éreztem.

Sok esetben groteszk emóciót keltenek a stilizált illusztrációk ebben a könyvecskében, mert megfoghatatlan, hogy adott esetben mennyire passzolnak az éppen esedékes sorokhoz, mégis egyszere felkavaróak és odaillőek.

Nincsenek tipikus rímek vagy hangzatos szavak, melyekről órákat lehetne beszélni, ugyanakkor a témák okozta káoszban van egy megfoghatatlan rend és fegyelem, ami a versek olvasását is meghatározza. Az tény, hogy összességében minden alkotásról elmondható, hogy szimplicitált, vitriolos és néhol patetikus.

Az egyik legérdekesebb költeményt szeretném megmutatni nektek:

„mindenkit sajnálok
sajnálom azokat akik gyűlölnek
akik megvetnek másokat
lenéznek lesajnálnak hibáztatnak
sajnálom a mindentudókat a kioktatókat
a rendreutasítókat és a fegyelmezőket
sajnálom a bajkeverőket  a viszálykodókat
a kárörvendőket a gyalázkodókat
sajnálom azokat akik eltorzítják az arcukat
ökölbe szorítják a kezüket fölvonják a szemöldökük
akik fölemelik a hangjuk akik üvöltenek
sajnálom azokat akik csak panaszkodnak
akiknek minden rosszul megy minden elromlik
akiknek a tegnap jobb volt mint a ma
sajnálom akiknek csak igazságaik vannak
akik ezért kérdéseid támadásnak veszik
bizonytalanságod ügyetlenségnek jellemtelenségnek tekintik
sajnálom azokat akiknek előrefele kell masírozniuk
akiknek van jövőképük
akiknek falakra van szükségük
amit védelmezniük kell
akiknek eszméik vannak igazságaik és isteneik
mindenkit sajnálok
magamat is
mert sajnálnom kell a gyűlölködőket”

Külön hangsúlyt fektet az alkotó a különböző emberi érzelmek és viselkedési jegyek kiemelésére. Rávilágít arra, hogy mennyire sebezhető is a lélek és sokszor csak a képzeletünkből kiindulva hisszük nagyságunkat, létünket.

„állítólag atomokból
hidrogénből szénből
oxigénből nitrogénből
hétezer kvadrillió atomból
protonokból neutronokból elektronokból
erős és gyenge kölcsönhatásokból

pedig leginkább nem-értésből vagyok
mosolyból
sírásból
ölelésből
simogatásból
nevetésből
táncból
zenéből
álomból
nyelvből
szeretetből
szerelemből
indulatból
tévedésből
csalódásból
keresésből
kíváncsiságból
odatartozásból
önfeláldozásból
időből
emlékből
vágyból
alakulásból
elmúlásból”

A társadalomban való létünk és az élethez való hozzáállásunkról is komoly véleménnyel nyilatkozik a költő:

 „nyitott szemmel jönnek a világra
de félelemre neveljük őket

sárkányok rablók félszemű kalózok
boszorkányok gonosztevők szörnyetegek
farkasok patkányok ördögök

összekuszálódik tekintetük
épül a félelem-világ

miközben odafent szikrázik a nap”

És egy másik érdekes írást is hadd mutassak meg nektek:

„találkozás két idegennel
farönkön ülök
tágas kert közepén

az egyik szülei hibáiról beszél
a másik arról
verte az apja az anyját

felnyílnak a sebek
hallgatsz középen

mindenki egyforma”

Személyes kedvenceim egyike pedig:

 „pillanatig elképzeltem
eltűnik a rossz a világból

mi lesz

eltűnik a gyilkosság
a kéjvágy a bírvágy
a káröröm a hiúság
a gyűlölet és az öngyűlölet
a háború és a viszály
eltűnik a hatalomvágy
a kapzsiság a zsugoriság
a megalázás és a megalázkodás
a kínzás és a kínzottság
de eltűnik a végesség a halál
a fájdalom a lassú elfogyás

mi lesz

nem lesz jó se többé
nem lesz semmi”

 

Hogy milyen jövő vár ránk? Ezt igazán senki sem tudja, de az biztos, hogy az alkotó szerint se semminél, még a bármi is jobban hangzó forma.

 „felnézek az éjszakai égre
bele a csillagok közti űrbe
rettegéssel tölt el
a végtelen terek hallgatása
rettegéssel tölt el kicsiségem
miközben érzem
ez az űr az a hallgatás
szült engem szült minket
adott szavakat gondolatokat képzeletet
s most még valami furcsa
érthetetlen bizonyosságot
hogy bármi megtörténhet

meg is fog történni”

Összességében úgy érzem, hogy ez egy filozofikus alkotás, mely az egyediségétől szárnyal igazán. Tele van az élet adta igazsággal, és ha hagyjuk, bizony megérthetjük a komolyabb mondanivalóját.

Ajánlom minden olyan versszerető léleknek, aki szeret elmerülni a sorok között és az újdonságoktól sem riad vissza.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Napkút Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy