„Soha ne bízz másban, csak aki a bőröd alatt lakik!”
Már sokszor kifejtettem, hogy mennyire vonzódom az egyedi
témájú könyvekhez. Legyen az fantasy, western, vagy bármely más kategória, ha
valami megfog benne, hűséges olvasója és követője leszek. Így jártam ezzel a
sorozattal is. Az első kötetet nagyon megkedveltem, mert egy teljesen új,
egyedi világképet adott a számomra. És mivel függővéges volt (nem morogtam érte
kicsit sem) nagyon vártam, hogy mikor jelenik meg a második része. És most
végre megkaptam, amire vágytam. Ezért először is szeretném megköszönni a
Twister Média Kiadónak és a Szerzőnek, hogy előolvasóként kézbe vehettem a
kötetet.
Azt hiszem nem is én lennék, ha nem a könyv külső és belső
rajzait venném először szemlére. Még mindig azt kell, hogy írjam, nagyon
tetszenek. Rendkívül szépen, mégis kicsit groteszk módon ábrázolja a
történéseket. Az arcvonások szinte életre kelnek és ezernyi érzést fednek fel.
Úgy gondolom, hogy már ezért megérte kézbe venni a művet.
A mostani regény ott folytatódik, ahol az előző résznek vége
szakadt, illetve majdnem. Yuko és Vajk róják a szokásos köreiket, ami az
egymáshoz való viszonyuk kibogozását illeti. Míg az előbbi szenved az el nem
mondottaktól, addig az utóbbi lezáratlan múltja elől menekül, és nehezen nyit
az új felé. Mindkét karakterről elmondhatom, hogy a szívem csücskei. Yuko
fiatalsága ellenére sok keserűséget és fájdalmat cipel a vállán. Az új érzések
és lehetőségek megbillentik az eddigi felfogását és csak nehezen tudja
megérteni, merre is vezet az az ösvény, amire rálépett, mikor megengedte
magának a luxust, hogy önmagán kívül más is fontos lehet. Vajk pedig egy sokat
megélt harcosként, saját „vérző” lelke darabkáit próbálja egyben tartani, még
azon az áron is, hogy kívülről nem több mint egy fatuskó. A két szereplő adja
ennek a regénynek is a színét és illatát. Ha róluk olvastam számos érzés és
gondolat járta át lelkemet és bár nagyon drukkolok egy bizonyos esemény miatt,
mégis úgy érzem ennek még koránt sem lesz „boldog” vége.
A kötetnek van még egy főszereplője, aki sokszor csak a múlt
fátylának fellebbenésekor látható, mégis meghatározó szerepe van a
történésekben. Az ő érzései és személye, bár nem titok, számomra nehezen
érthető. Nem tudok vele azonosulni, ugyanakkor mindig elfog egy erős
kíváncsiság, hogy jobban rá lássak a vele történtekre, érzésekre. Sok kérdésem
van és messze se kaptam kielégítő válaszokat.
Ebben a kötetben is akad ellenség dögivel, akiket már jó ismerősként
köszöntöttem, de akadtak olyanok is, akikről még semmit sem tudtam. A „régi”
karakterek is szépen fejlődtek a regényben, hiszen a múlt többször felelevenítésre
kerül és ez által fontos részletekre bukkanhat a figyelmes olvasó.
Az események pörögnek, az idősík változó, ahogy az időjárás
is. Az egyik pillanatban a jelenben izgulhatunk hőseinkért, a következőben már
foghatjuk a fejünket és a múlt árnyaival küzdhetünk, akár akarjuk, akár nem.
Az írót kritizálni merészeltem az első kötet olvasása után, hogy
jó női karaktert tudni kell írni. Nos, most nagy boldogan kijelenthetem, hogy
ez a megszólásom tovaszállt. Rengeteget fejlődött az alkotó legnagyobb
örömömre. Minden korban és minden női típusban érzem a változást. A kötet egyik
különlegesége lett a személyiségfejlődések kiemelkedése. De sorolhatnék mást
is. Most sokkalta több jutott az emberi érzelmekre, mégis egyensúlyban tartva
az izgalmakkal és a harcokkal. Külön díjazom, hogy a kedvenceim sérülnek és
véreznek. Senki ne nézzen rám furán, de fontosnak tartom, hogy emberiek
maradjanak. Mert akik „elterülnek” a földön, azok előbb-utóbb felállnak. És
akkor mutatkozik meg, a tapasztalás általi fejlődés. Nagyon örültem, hogy ezt
olvashattam. Ami pedig a történések alakulását illeti, már meg sem lepődöm. Nem
sűrűn szoktam ilyesmit írni, de talán most mégis kivételt tehetek.
Kedves Író Úr!
Mikor óhajtod folytatni, vagy akár lezárni ezt a történetet?
Ugye tudod, hogy nagyon morcos vagyok? Hogy lehet így –megint- „befejezni” egy
részt? Értem én, hogy kell a függővég, de, és ez a lényeg, a hozzám hasonló
olvasók kikészülnek ilyenkor. Remélem, hogy már íródik, és nem kell
fenyegetőznöm elzárással, szobafogsággal és ehhez hasonlókkal!
Üdvözlettel, egy morcos, de hűséges olvasód
A viccet félretéve legalább olyan jó volt ez a történet, mint az előző. És meg merem kockáztatni, hogy sokkalta többet kaptam, mint vártam. Számomra új kedvenc könyvet avattam.
Ajánlom mindenkinek kortól és nemtől függetlenül. De ne
feledjétek! Csak nyugodt körülmények között kezdjetek bele az olvasásba, mert garantálom,
hogy nem teszitek le a könyvet egyhamar!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Twister Média Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése