Martin Kay - Titkok útvesztője

 

„Soha ne bízz másban, csak aki a bőröd alatt lakik!”

Már sokszor kifejtettem, hogy mennyire vonzódom az egyedi témájú könyvekhez. Legyen az fantasy, western, vagy bármely más kategória, ha valami megfog benne, hűséges olvasója és követője leszek. Így jártam ezzel a sorozattal is. Az első kötetet nagyon megkedveltem, mert egy teljesen új, egyedi világképet adott a számomra. És mivel függővéges volt (nem morogtam érte kicsit sem) nagyon vártam, hogy mikor jelenik meg a második része. És most végre megkaptam, amire vágytam. Ezért először is szeretném megköszönni a Twister Média Kiadónak és a Szerzőnek, hogy előolvasóként kézbe vehettem a kötetet.

Azt hiszem nem is én lennék, ha nem a könyv külső és belső rajzait venném először szemlére. Még mindig azt kell, hogy írjam, nagyon tetszenek. Rendkívül szépen, mégis kicsit groteszk módon ábrázolja a történéseket. Az arcvonások szinte életre kelnek és ezernyi érzést fednek fel. Úgy gondolom, hogy már ezért megérte kézbe venni a művet.

A mostani regény ott folytatódik, ahol az előző résznek vége szakadt, illetve majdnem. Yuko és Vajk róják a szokásos köreiket, ami az egymáshoz való viszonyuk kibogozását illeti. Míg az előbbi szenved az el nem mondottaktól, addig az utóbbi lezáratlan múltja elől menekül, és nehezen nyit az új felé. Mindkét karakterről elmondhatom, hogy a szívem csücskei. Yuko fiatalsága ellenére sok keserűséget és fájdalmat cipel a vállán. Az új érzések és lehetőségek megbillentik az eddigi felfogását és csak nehezen tudja megérteni, merre is vezet az az ösvény, amire rálépett, mikor megengedte magának a luxust, hogy önmagán kívül más is fontos lehet. Vajk pedig egy sokat megélt harcosként, saját „vérző” lelke darabkáit próbálja egyben tartani, még azon az áron is, hogy kívülről nem több mint egy fatuskó. A két szereplő adja ennek a regénynek is a színét és illatát. Ha róluk olvastam számos érzés és gondolat járta át lelkemet és bár nagyon drukkolok egy bizonyos esemény miatt, mégis úgy érzem ennek még koránt sem lesz „boldog” vége.

A kötetnek van még egy főszereplője, aki sokszor csak a múlt fátylának fellebbenésekor látható, mégis meghatározó szerepe van a történésekben. Az ő érzései és személye, bár nem titok, számomra nehezen érthető. Nem tudok vele azonosulni, ugyanakkor mindig elfog egy erős kíváncsiság, hogy jobban rá lássak a vele történtekre, érzésekre. Sok kérdésem van és messze se kaptam kielégítő válaszokat.

Ebben a kötetben is akad ellenség dögivel, akiket már jó ismerősként köszöntöttem, de akadtak olyanok is, akikről még semmit sem tudtam. A „régi” karakterek is szépen fejlődtek a regényben, hiszen a múlt többször felelevenítésre kerül és ez által fontos részletekre bukkanhat a figyelmes olvasó.

Az események pörögnek, az idősík változó, ahogy az időjárás is. Az egyik pillanatban a jelenben izgulhatunk hőseinkért, a következőben már foghatjuk a fejünket és a múlt árnyaival küzdhetünk, akár akarjuk, akár nem.

Az írót kritizálni merészeltem az első kötet olvasása után, hogy jó női karaktert tudni kell írni. Nos, most nagy boldogan kijelenthetem, hogy ez a megszólásom tovaszállt. Rengeteget fejlődött az alkotó legnagyobb örömömre. Minden korban és minden női típusban érzem a változást. A kötet egyik különlegesége lett a személyiségfejlődések kiemelkedése. De sorolhatnék mást is. Most sokkalta több jutott az emberi érzelmekre, mégis egyensúlyban tartva az izgalmakkal és a harcokkal. Külön díjazom, hogy a kedvenceim sérülnek és véreznek. Senki ne nézzen rám furán, de fontosnak tartom, hogy emberiek maradjanak. Mert akik „elterülnek” a földön, azok előbb-utóbb felállnak. És akkor mutatkozik meg, a tapasztalás általi fejlődés. Nagyon örültem, hogy ezt olvashattam. Ami pedig a történések alakulását illeti, már meg sem lepődöm. Nem sűrűn szoktam ilyesmit írni, de talán most mégis kivételt tehetek.  

Kedves Író Úr!

Mikor óhajtod folytatni, vagy akár lezárni ezt a történetet? Ugye tudod, hogy nagyon morcos vagyok? Hogy lehet így –megint- „befejezni” egy részt? Értem én, hogy kell a függővég, de, és ez a lényeg, a hozzám hasonló olvasók kikészülnek ilyenkor. Remélem, hogy már íródik, és nem kell fenyegetőznöm elzárással, szobafogsággal és ehhez hasonlókkal!

Üdvözlettel, egy morcos, de hűséges olvasód

A viccet félretéve legalább olyan jó volt ez a történet, mint az előző. És meg merem kockáztatni, hogy sokkalta többet kaptam, mint vártam. Számomra új kedvenc könyvet avattam.

Ajánlom mindenkinek kortól és nemtől függetlenül. De ne feledjétek! Csak nyugodt körülmények között kezdjetek bele az olvasásba, mert garantálom, hogy nem teszitek le a könyvet egyhamar!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Twister Média Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy