Napok óta gondolkodom ezen a regényen, hiszen mind
témakörében, mind pedig a történetben használt „szleng” és szövegkörnyezet
rátelepedett a lelkemre. De mielőtt ezt bővebben kifejteném, szeretném megköszönni
a szerzőpárosnak, hogy előolvashattam a könyvet. Köszönöm szépen!
Ráadásul ismételten egy közös olvasást tartottunk kedves barátommal, aki a Könyv-történet blogján írt a kötetről. Jó szívvel ajánlom, olvassátok el!
Szerintem nem újdonság, hogy mennyire szeretem a hazai
szerzők könyveit, különösen akkor, ha ifjúkorát meghazudtolva ragad tollat
egy-egy merész álmot megvalósítva, az éppen szárba szökkenő történet
megálmodója. Ebbe a kategóriába sorolom a mostani regény íróit is. Igen, jól
olvastátok, hiszen jelen esetben egy testvérpár alkotását vehettem kézbe.
Pataki Eszter és Pataki Krisztina nem kis fába vágta írói pennáját, ugyanis a
témakörök elég nehezek önmagukban is, nemhogy így együttesen csokorba szedve.
Olvashatunk drog használatról, függőségről, bántalmazásról, családi drámákról
és a gyász feldolgozásáról is egyaránt. Természetesen ezen tematikák csak a
jéghegy csúcsai, hiszen sokkalta többet kapunk a regény által.
Az 512 méter című könyv 2022 nyarának egyik újdonságaként
kerül a polcokra a Talentum House Kiadó gondozásának köszönhetően. A kötet
borítótervét – és a belső illusztrációit Forró Kinga munkájának köszönhetjük. E
tekintetben külön is érdemes végiglapozni a kiadványt, hiszen nagyon kellemes
élményben lesz része a kíváncsi olvasónak.
De vajon miről is szól ez a regény?
Történetünk középpontjában két csonka család áll.
Anna tizenhét éves, nagy könyv – és természetrajongó. Míg az
előbbi megnyugtatja és kirángatja a zord hétköznapokból, addig az utóbbi heves
érzelmeket hoz felszínre benne, hiszen szerinte a környezetszennyezés nem
játék. És milyen igaza van. Nővérével és író édesapjával egy festői
környezetben él, távol a város zajától. Egyik kedvenc helye a vízpart, ahol a
hullámok „áriája” megnyugtatja háborgó lelkét. A család a felszínes
kommunikáció híve, pedig minden tagjának megvan a maga fájdalma, sérelme. De amíg
Anna a „béke” hídja a családtagok között, addig minden marad a régiben.
Gergő tizenhat éves és egy igazi lázadó lélek. Hajdani
élsportolóként tudja, hogy mindennek súlyos ára van, amelyet meg kell fizetni.
Hogy ez éppen miképpen történik, már nem is érdekes. A jegyei egyre rosszabbak,
a „bandával” eltöltött idő egyre hosszabb, de nincs mit tenni, hiszen ki akar
egy olyan családhoz hazamenni, ahol csak a múlt fájdalmai csapódnak az ember arcába
valahányszor rá kell néznie édesanyára vagy testvérére. Ráadásul „ő” is ott
van, aki miatt minden felborult… Ha teheti, a vízparton lődörög és titkon beles
minden „normálisnak” hitt idegen család életébe. Hiszen a kíváncsiság nem bűn
vagy mégis?
Ennek a két fiatalnak egy nehezebb nap után összeakad a
tekintete. Csupán egy pillantás volt az egész, mégis meghatározta a jövőt.
Ahogy a napok telnek, úgy lesz egyre nagyobb igényük egymás társaságára, de
vajon hogyan is fognak megismerkedni, mikor a tó két ellenkező partján élnek?
Vajon miért vágynak egymás társaságára és végül képesek lesznek-e legyőzni a
múltjukat és a köztük húzódó 512 métert?
„Az ember sokszor önkéntelenül cselekszik, ám elég egy
apróság, ami kizökkenti a megszokásból, és ezek a máskor jelentéktelennek tűnő
dolgok rögtön mélyebb értelmet nyernek.”
Ez a történet sok szálon futó, de alapvetően két szemszögből
ismerhetjük meg az eseményeket. Az egyik oldalról Anna gondolataival
találkozunk, míg a következő fejezetben már Gergő háborgó lelkével küzdünk a
kegyetlen valóság ellen. Az egyik szereplő teljes ellentéte a másiknak, mégis
vonzzák egymást és pont ezért, egy igazi kis szerelmi kaland keveredik ki a
szürke hétköznapokból. Mert a szerelem könnyűvé tesz, mint egy pillangót,
ráadásul az akadályok is sokkal könnyebbnek tűnnek. De vajon mennyire elegendő
két mély érzésű lélek ragaszkodása ahhoz, hogy a múltban történtek ne törjék
össze a pilleszárnyon lebbenő érzelmi szépséget?
„Azt hiszem, ez a felnőtté válás egyik fontos lépcsőfoka:
szembenézni a valósággal, még ha fájdalmas is. A valóság szigorú tanító, de a
mosolya őszinte, míg az önámítás egy negédesen mosolygó, gyönyörű nő, aki belül
romlott, és ártóak a szándékai.”
Szubjektíven először arra gondoltam, hogy „hurrá” egy újabb
klisés történetet fogok olvasni, ahol minden fiatal fájdalmas múlttal küzd, de
majd együtt megoldják, amit eddig nem tudtak megoldani. De végül, szép lassan
beláttam, hogy szó sincs erről, bár tény, hogy a fent említett kissékből akadt
jószerivel, mégsem egy szokványos történetet vettem kézbe.
Számomra nagyon fontosak a karakteri ábrázolások és a
jellemfejlődések is egyaránt. Sokszor azért vagyok bosszús, mert valamelyik
fent említett nincs éppen kidolgozva, vagy éppen teljesen el van hanyagolva.
Kérem szépen, itt mind a két esetben elégedett lehettem, hiszen még a
mellékszereplők is alapos ismertetést kaptak, a jellemfejlődésről már nem is
beszélve. Nagyon tetszett Anna és Gergő lassú „násztánca”, tulajdonképpen egy
természetesnek mondható folyamat indult el a két fiatal között, ami még
számomra is kedvező képet festett és nagyon örültem a bonyodalmak ellenére is.
Anna karaktere kicsit közelebb áll a lelkemhez, hiszen nagy
könyvrajongó – akárcsak én –, és a környezettudatos életszemléletével
kimondottan komfortos érzést kaptam.
Gergő már nehezebb léleknek bizonyult az állandó dacos és
konok nézetei miatt, ráadásul többször önzőnek éreztem cselekedetei okán.
Természetesen a végére őt is elfogadtam és szívesen láttam az eseményeket az ő szemszögén
keresztül is.
A mellékkarakterek fontossága kiemelkedik a regény által,
ugyanis mindenkinek megvan a maga szerepe és „kötelessége”. Egyetlen egy
felesleges személyt sem tudnék felsorolni, minden úgy volt jó és kerek egész.
Események tekintetében hullámzónak éreztem a könyvet, hiszen
sok lelki drámát kell túlélnünk és megértenünk egyaránt, ugyanakkor, ha ezen
átlendültünk, akkor pedig már csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy éppen hol
tartunk.
„Talán klisésen hangzik, de azt kívánnám, hogy ne legyen
szenvedés a Földön. Sírni tudnék, ha csak ránézek egy fásult, szomorú arcra az
utcán. Jó lenne, ha az emberek nem szenvednének a betegségektől, a szerelemtől,
a csalódástól, az elmúlástól, a magánytól, a testi fájdalomtól, a
megalázottságtól, a fáradtságtól, a gyásztól, a szegénységtől, a munkától.”
Olvasásom folyamán felmerült bennem a kérdés, hogy vajon
éppen aktuálisan melyik szerző tollából merítkezve háborgok éppen? Hogy kinek a
gondolatait, álmait ismerhetem meg? Izgalmas kérdések ezek számomra, hiszen egy
szerzőpáros esetében egyáltalán nem egyételmű, hogy éppen kinek a gondolatait
olvasom. Persze elsődlegesen azért érdekel, mert sokat elmondana az adott
lélekről is, hiszen az egyikük lágy, mint egy meleg nyári szellő, míg a másikuk
valószínűleg maga a tomboló vihar. És bár ez nem határozta meg a véleményemet,
de mégis jó volt elmerülni ezekben a gondolatiságokban.
Valóban kellemes olvasásban volt részem, egyetlen egy tekintetben
volt csak kellemetlen élményem. Miért kellett ennyire obszcénra írni? Elhiszem,
hogy a mai tinédzserek bizonyos társadalmi rétege ilyen trágár módon fejezi ki
magát, de nem ez az átlag. Többször előfordult, hogy értetlenül álltam az
aktuális helyzetben használt minősíthetetlen csúnya beszéd felett, amely
teljesen felesleges volt éppen. Nem vagyok álszent, pontosan tudom, hogy sok
valóságalapja van, de számomra akkor is sok volt, főleg, hogy ifjúsági kötetről
van szó.
Ettől függetlenül jól szórakoztam, elgondolkodtam és néha
fájt a lelkem nekem is. A könyv súlyos, nagyon mai témákat boncolgat egy
szerethető történeten keresztül. Érdemes kézbe venni és legalább egyszer
elolvasni.
Ajánlom a könyvet minden nyitott léleknek. Legyél forrongó
lelkű fiatal, még éppen tűzben égő felnőtt, vagy a nyugalmas hétköznapokat élő
idősebb olvasó, ebben a könyvben megtalálod a magad üzenetét és hidd el, hogy
megérinti majd lelkedet. Ez a mondat pedig nagyon igaz: „Mindig könnyebb
másvalakit hibáztatni az életkörülményeinkért.” Amíg ezen elgondolkodsz, addig
hidd el, hogy a világ is színesebb és élhetőbb lesz.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, nem kell mást tenned, mint
a Book24 weboldalra ellátogatnod.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése