Ez a történet bizony, ahogy a címe is jelzi, a kosárlabda
sportot veszi górcső alá, de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a szerző
nagyon kedveli ezt a sportágat.
Török Luca most kezdi a gimnázium első osztályát, de már
elmondhatja magáról, hogy „sikeresen” vette az első akadályokat. A gólyatábor
első napján megismerkedik a balszerencsével, amely csak nem akarja őt békén
hagyni. A sorozatos csetlések, botlások, sérülések csak a kezdete mindannak,
amit ez a félév tartogat számára. Mindeközben az osztály többi tagját is
megismerhetjük, mint például Csengét, aki szeret olvasni, Esztert, aki anime
fan, Kingát, aki mindig az élen jár és jó példakép, Krisztiánt, akinek
fergeteges a humora, Konrádot, akitől elájulhatunk olyan jóképű, de éppen
Dominik is megéri a pénzét csípős beszólásaival és figyelemreméltó teljesítményével.
Természetesen nem csak róluk szól eme kötet, hiszen a tanári karról is érdemes
pár mondatot ejteni. Itt van mindjárt Szekeres tanárúr, aki kissé szétszórt, de
annál jobb edző vagy éppen a rettegett történelem tanár, Kaszás személyében. Nos,
a vezetéknév adott és némiképpen az is, ahogy a diákok vélekednek a háta mögött
róla.
Lucának nincs könnyű dolga, hiszen nem elég megküzdenie
saját kétségeivel, de bizony ez az év tartogat számára szerelmet, rémes
történelem órákat, féktelen bulikat és nevetést, sírást és sok – sok kihívást.
Gyere és fedezd fel te is ezt a szuper évet, és persze nem utolsó sorban merülj
el a kosarasok izgalmas hétköznapjaiban!
„Azt hiszem, jó egy ilyen rivális, mert ha jól csinálom,
akkor húzni fog, fejlődésre sarkall, és az a sportban elengedhetetlen.”
A könyv minden fejezete egy – egy híresebb kosaras sztár
bölcseleteivel kezdődik, amelyek mindig passzolnak az adott részekhez és
tulajdonképpen elgondolkodtatják az olvasókat is.
„Hisz, honnan is tudnám, hogy valami nem tetszik, ha sosem
próbáltam?”
Elsőre azt gondoltam, hogy egy könnyű tinédzser sztorival
fogom elütni azt a pár órát, amit olvasásra szántam, de nem is tévedhettem
volna ennél nagyobbat, hiszen itt komolyabban is betekintést nyerhettem a
kosárlabdázók világába és nem utolsó sorban végre megtudtam a szabályok egy részét
is. Érdekes volt felfedeznem, hiszen évek óta figyelgetem a világsztárok
csapatainak meccseit, de arra sose vettem igazán a fáradtságot, hogy mélyebben
is belemerüljek. Nincs kedvenc csapatom, de nem is érzem szükségét, hiszen maga
a játék nyűgöz le dinamikájával, valamint a csapatok közti csendes, kidolgozott
taktikázások felismerésével.
Szerettem olvasni az edzésekről és kimondottan érdekesnek
találtam, hogy a szerző milyen jól tájékozott ebben a témakörben is. Persze,
akinek az életben is szenvedélye eme sportág, annak nyilván nem okoz gondot
kicsit kiszínezni és végül egy új történetet hozzá álmodni.
Karakterek tekintetében mindenkit nagyon kedveltem, még a
negatívabb szereplőkkel is próbáltam együtt lélegezni. Igaz, hogy Gergő és
Kinga nem egy könnyen szerethető jellem egyelőre, de úgy érzem, hogy a kezdeti
benyomásoknál sokkal komolyabb indokok húzódnak meg a háttérben.
Lucát elsődlegesen „hétköznapi” gondolkodásáért tudtam
kedvelni, hiszen végre egy lány, aki csetlik-botlik, de nem adja fel.
Kihívásnak tekint minden elé kerülő akadályt és külön motivált néha zavarba
ejtő őszintesége. Legalább annyira rajongtam a végére az edzésekért, mint ő, no
és persze egy bizonyos fiúért.
Tagadhatatlan, hogy Krisztián viszi a koronát a hímek
oldalán, mert nagyon humoros és mindig feltalálja magát. Konrád egy igazi álom
–tinédzser-karakter, aki sok lány szívét törné össze az életben is. Határozott,
kedves, helyén van az esze, de megvan a maga zárkózott oldala is.
És bármilyen hihetetlen, de kimondottan nagy figyelemmel
kísértem Dominik alakítását is, hiszen nagyon sokat várok tőle és remélem, hogy
jól érzem, tartogat még meglepetéseket.
„Az asszertív kommunikáció lényege, hogy a saját
érzéseinkről kell beszámolni. Hogy nekünk mi esik rosszul, mi aggaszt, mitől
tartunk, mi okoz rossz érzést. […] ez a fajta megbeszélés sokkal előrébb viszi
egymás megértését, mint mikor az ember csak vádaskodik, és a másik érzéseit
próbálja megfogalmazni a sajátjai helyett.”
Események tekintetében pörgünk, mint a szédült teknős, egy
perc nyugta sincs az olvasónak. Egy igazi felüdülést hozó, mégis mélyebb
üzenetet rejtő regénnyel van dolgom. Mert hiszem, hogy a sporthoz nem elég a
kitartás és szorgalom. Ha a szívünk mélyén nincs meg bennünk a vágy, hogy a
legjobbat nyújtsuk, akkor sosem érjük el a célunkat.
„Nem rossz, ha valaki bátorít. Ettől nem leszek gyengébb,
csak erősebb.”
Összességében jól szórakoztam és nagyon szerettem Lucával és
a többiekkel tölteni az időmet. Kimondottan jól esett a lelkemnek a vidámságuk,
éretlen kíváncsiságuk, és ahogy kezelték egymást, vagy az edzések adta
eseményeket.
Ellenben cseppet morcos voltam, hogy három kérdésemre nem
kaptam választ, amelyek tulajdonképpen felölelték a teljes kötet eseményeit,
kavarodásait, érzelmeit. De megnyugtattak, hogy talán a sorozat második
részében már kapunk némi magyarázatot. Mert, ha nem…. ettől függetlenül már
nagyon várom, hogy kézbe vehessem.
Ajánlom a könyvet minden fiatal, olvasni szerető léleknek és
természetesen a –hozzám hasonló – kortalan felnőtteknek is egyaránt, hiszen a
vidám történetek, mindig megtornáztatják a rekeszizmokat, így a sport sem marad
el. És természetesen a maga bájával és komolyságával eléri, hogy alig várjuk a
következő könyvet.
Amennyiben szívesen elmerülnél te is a kötetben, megteheted,
ha a Magnólia Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése