Mostanában nincs könnyű dolgom könyvek választása terén,
hiszen témakörök tekintetében a paletta igen széles, de valahogy nincs kedvem
egyikhez sem. Talán pont ezért olvasok nehezebben emészthető köteteket, amelyek
valamilyen élettani, társadalmi problémával, netalán tabunak számító
tematikával foglalkoznak. Persze, ezzel nem fogom ezt a kisebb olvasási
válságomat kiküszöbölni, de ilyenkor jobban be tudom fogadni és el tudok
mélyülni az adott könyvekben. Jelen esetben is így került a kezembe ez a
„novellacsokor”, amely a maga poklával sikeresen elérte célját.
Shrek Tímea neve sokak számára meghökkentő lehet, hiszen egy „mesehős” nem mindennapi kalandjai fognak óhatatlanul is eszükbe jutni. Mondanom sem kell, hogy én magam is elmosolyodtam, de felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan születhetett meg a fenti mesealak neve! Ebbe persze nem fogok mélyebben belemerülni, de érdekes kérdés jutott eszembe.
A könyv tartalmilag két részre bontható. Az első Kék Sáv
címmel, a szerző Beregszászi 7. Számú Általános Iskolában tanárként betöltött
időszakából „csemegézik”. Ezekben az években többszörösen hátrányos helyzetű
gyerekekkel foglalkozott. Ebből az időszakból válogatta össze a
történeteket.
Míg a második, Zöld Sáv címmel a saját gyermekkorából és
fiatal felnőtt életéből merítkezik, ahol megismerkedhet az olvasó a
családtagokkal, párkapcsolattal és elvált, egyedülálló szülői szerepkörével is.
A szerző nagyon jól kivehető párhuzamot állít a két
idősíkban elhelyezkedő események között. Jól látható, hogy bár a roma tábor
lakóinak mindennapi tragédiáját nehéz ép ésszel megérteni, mégis a személyes
élmények között is akad szép számmal tragikum, amely ugyan nem fog soha
egyenértékűvé válni a hánytatott sorsú gyermekek életében bekövetkezett
szörnyűségekkel, mégis mind a két esetről elmondható, hogy sok esetben
gyomorforgató és nagyon megrendítő. Az olvasóban akaratlanul is végbemegy egy
bizonyos katarzis érzése, ahogy számot vet önmagával és az életével.
„A vállam fölött hátrapillantok, látom, ahogyan a katonák
decis pohárból isszák a vodkát. Egyik pillanatban elítélem őket, a másikban
meggondolom magam, hiszen józan ésszel ki bírná feldolgozni, ami velük történt?
Gyilkolnak. Ismerőst, ismeretlent, parancsot kapnak. Gyermekkórházat bombáznak
le csupán azért, mert rossz koordinátákat adnak meg nekik. A legjobb barátjukat
lövik le mellettük, és semmit sem tehetnek.”
Ami az írónő magánéletéből kiragadott novellákat illeti,
volt, hogy megdöbbentem, de akadt olyan is, amitől úgy éreztem, hogy ez cseppet
sok és nem ide való. És, ha már erről írok, kicsit hatásvadásznak érzem, hogy
minden novella középpontjában a szerző áll. Értem, hogy a vele történtekből áll
ez a kötet, de ezt meglehetett volna úgy is írni, hogy ne a „hősnő, aki meg
akarja menteni a világot” érzést hozza felszínre az olvasóban.
Ezektől függetlenül egy nehéz olvasmánynak gondolom, mert
szörnyű és megrázó egy empatikus olvasónak mindenképpen.
Ajánlom a könyvet minden olyan olvasónak, aki érdeklődik, és
jól bírja az életből merítkező, mélyen felkavaró, és szociográfiai mélységű
írásokért.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, a Líra weboldaláról meg
tudod rendelni.
Írta: NiKy
Az ilyen kötetetek mindig fájdítják az ember szívét:(
VálaszTörlésKinga
Igen, viszont szükségét érzem, hogy minél szélesebb körben tájékozódjak-e tematikák tekintetében is. :(
Törlés