Emily Millier egy nagyon fiatal írónő, aki első könyvével
egy igen nehéz műfajt célzott meg, mégpedig a fantasy irodalom világát. Sokan
abba a hibába esnek, hogy leírják, sőt -sajnos- sok esetben lenézik az adott
műfajban alkotó szerzőket, mondván ehhez nem kell semmilyen háttértudás, pedig
ez egy hatalmas tévedés. Jó könyvet írni - legyen az bármely központi témában
megálmodva -, igen is nehéz feladat, amelyre csak kevesen képesek. Vegyük csak
a nagy neveket, akik számomra útépítők e tekintetben, ilyen pl. J. R. R.
Tolkien vagy hogy ne menjek messzire, számomra a kortárs hazai szerzők közül
ilyen Gaura Ágnes is. Bármi is kerül ki a nevük alatt, az biztos, hogy
hamarosan a polcomon landol várva az olvasásra. Természetesen szubjektív, hogy
kinek mely alkotó felel meg ízlésének, ezért a fenti pár sor is csak az én
meglátásomat tükrözi.
Ennek tudatában cseppet félve vettem kézbe a könyvet, hiszen
érhetnek meglepetések, de óriási csalódások is egyben.
Emily Millier – Eurielle kötete 2021-ben jelent meg a
NewLine Kiadó gondozásában. A már fent említett borítót Németh Balázs
munkájának köszönhetjük. Bár azt olvastam, hogy a színválasztás a szerző külön
kérése volt, mégis úgy gondolom, hogy az együttes munkának köszönhető az
eredmény.
Nos, ez a történet is, mint azt már megszokhattuk, egy
bizonyos karakter megismeréssel kezdődik, amely jelen esetben egy átlagos
életet élő leánykáról szól. Eurielle egy hétköznapi lány, aki éli a
tinédzsereknek „járó” mindennapi gondokkal színesített életét, amíg egy délután
egy ismeretlen hölgyemény siet a segítségére. Ez a találkozás már önmagában is
szokatlan, elvégre nem mindennap éri az embert támadás, de főleg akkor, ha
mindez a halandó világban nem létező lényekkel történik. Az ezt követő
események egyre gyorsabban váltják egymást, amelyek beindítanak egy olyan
láncolatot, ahol nincs megállás. Két vég közül lehet választani, amelyekről
egységesen elmondható, hogy nem túl kecsegtetőek. Először a jóslatot
beteljesíteni embert próbáló feladat, de a kudarc sem éppen üdítő a halál
gondolatával. Ebben a történetben unatkozni nem fogsz, de annál többet izgulni
már bizonyosan és garantálom, hogy a könyv végére már csak a fejedet fogod
fogni.
„Azzal, hogy szeretünk valakit, sokat nyerhetünk, és sokat
veszíthetünk. De érzelmek nélkül még többet veszíthetünk, mint azzal, hogy
szeretünk és elveszítjük. Ha nem éljük meg őket, rengeteg tapasztalatból
kimaradunk. Jár vele öröm és fájdalom is. Ilyen az élet.”
Szubjektív meglátásom szerint az alapötlet jó, elvégre
tündékről, démonokról és mindenféle varázslatos lényekről minden magára adó
fantasy rajongó szeret olvasni. De a kivitelezés és kidolgozás több sebből
vérzett és ez borzasztóan elszomorított.
Először is néhány napba belezsúfolni több halálközeli
élményt, egy adottság megtalálását, némi gorombaságot, egy nagy „halomra”
aprított hullát és sorolhatnám, valamint -ami a legnagyobb fájdalmam is volt
egyben- egy szerelmi háromszöget. Az első és legfontosabb kérdésem: Miért
kellett így kiadni egy jónak ígérkező könyvet?
A karakterek kidolgozatlanok, szinte senkit sem ismerünk meg
igazán. Amit a szerző fejlődésként mutatott be, az számomra semmit sem
jelentett, mert néhány nap leforgása alatt ennyit egy emberi lélek, de állítom
egy varázstudó sem képes feldolgozni, főleg tapasztalatok hiányában.
Eurielle irritáló volt egész végig, először a
szerencsétlenkedésével, majd a hirtelen bekövetkező beképzeltségének
köszönhetően. Természetesen minden hím beleszerelmesedik, és csak ő mentheti
meg a világot. Elnézést a kifejezésért, de ennyi klisétől fuldokolni kezdtem,
és még koránt sem soroltam fel az összeset.
Nem akarom bántani a szerzőt, hiszen korán megmutatta, hogy
fantáziája igen csak gazdag, de még messze van az út vége és sokat kell
fejlődnie, tanulnia. Amiért pedig fáj a szívem, az a szerelmi szál gyermeteg
éretlensége.
Viszont ettől függetlenül gyorsan olvasható, ami betudható a
szerző gördülékeny írástechnikájának.
Összességében egy jó alapot olvashattam, ami még nem érett
meg a kiadásra.
De, hogy ne vegyem el senki kedvét az olvasástól, ezért csak
annyit írnék, hogy ha te is elcsábulnál a borító láttán, akkor nyugodtan olvasd
el és ki tudja, lehet számodra hatalmas élmény lesz. És ne feledd: „A nehéz
hétköznapok elviselését nagyban segíti az olvasás.”
Amennyiben szeretnél megismerkedni ezzel a világgal, akkor
nem kell mást tenned, mint a NewLine Kiadó weboldalára ellátogatnod.
Írta: NiKy
Hát ezek után érdekes lesz olvasni...
VálaszTörlésRemélem neked több örömöt fog okozni mint nekem. Kellemes olvasást kívánok!
Törlés