Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem, amikor egy új
íróval ismerkedhetem meg. Minden alkotónak van egy bizonyos varázsa, ami vagy
hat az adott olvasóra vagy nem, de az biztos, hogy két lélek találkozásánál
nincs nagyobb mágia.
Balássy Fanni: Hol is kezdjem kötetét egy számomra fontos
lista miatt vettem meg és első ránézésre tudományos könyvnek tűnt, de
szerencsére nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat.
A borító számomra nagyon megkapó, mert tulajdonképpen minden
rajta van, ami ebben a regényben egyedi és szórakoztató. A színválasztás is
fantasztikus, hiszen a sárga nemcsak figyelemfelkeltő, hanem vidámságot is
tükröző.
A történet egy fiatal lány szemszögéből mutatja be a
középiskola első évét. A leányka csetlései és botlásai sok vidám pillanatot okoznak,
melynek következtében rendkívül sokrétegűvé válik a történet.
Sokan véltek hasonlóságokat felfedezni Leiner Laura SZJG
sorozata kapcsán, amit én is némiképpen érzékeltem, ugyanakkor bátran állítom,
hogy köze sincs hozzá. Szerintem attól jó egy történet, hogy olyan olvasót is
megfog, akinek nem zsánere ez a téma. És általam ez visszacsatolásként hatott,
mert míg Laura könyvsorozatát ki nem állhatom, addig Fanni könyve üdítően
hatott rám.
Hősnőnk nem a legszebb, nem a legokosabb, de kreatív, leleményes, bátor és rendkívül egyedi. Imádtam olvasni a probléma megoldásait, a világról alkotott gondolatait és legfőképpen a nagy Ő iránt érzett lelkes ábrándozásait. Legjobb barátnője, Bori is hozott némi színt az amúgy sem unalmas történetbe. Rendkívül odaadó és sokszínű természetével egy igazi színfoltja a történetnek. A szülők viselkedése fantasztikus, de a legkedvencebb karakterem a Nagymama.
A regény sok fontos témát ölel fel, ilyen például az elvált
szülők esete, a veszteség feldolgozása stb. Nagyon izgalmas és rendkívül egyedi
olvasási élményben volt részem, amit ezzel az idézettel is szeretnék
alátámasztani. Figyeljétek csak!
„(…) egy regényben azt olvastam egyszer, hogy szerelmesnek
lenni olyan, mintha ezer pillangó repdesne a gyomrunkban. Aki nyelt már le
káposztáslepkét biciklizés közben, az nem lát ebben semmi romantikát.”
Összességében úgy gondolom, hogy ez a kötet felveszi a
versenyt bármelyik idei ifjúsági kötettel és én már tudom, hogy ha szomorú vagyok,
csak kézbe kell vegyem és minden rendben lesz.
Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert mindenkinek
okozhat pár felhőtlen órát. De, ha lehet ne közlekedési eszközön olvassátok!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Pagony Kiadó
oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése