Haszán Míra - Spicc/pipa

 

„Minden nap egy újabb megoldandó feladat, kihívás. A kérdés az, hogy le tudjuk-e győzni önmagunkat, vagy gyengék módjára a lustaság és önsajnálat karjába menekülünk.”

Az utóbbi években egyre divatosabbá váltak a művész és balett táncosokról szóló könyvek, amelyek közül a legfelkapottabb még mindig az utóbbi. Nem is csoda, hiszen ez egy rendkívül zárt világ, amiről csak néha lebben fel az élet függönye. Akinek van személyes vagy akár közeli rokona, barátja révén közvetett tapasztalata, annak nem kell mesélnem erről a kissé rideg világról. A külső szemlélő számára mindig is egy „távoli” szépség lesz, amely az előadások sikerétől függően válik igazán élettel telivé. A mostani könyv is ezt a különleges világot veszi górcső alá, egy tizenhét éves lány szemszögén keresztül.

Haszán Míra fiatalsága ellenére nagy fába vágta írói tollát, hiszen elsőkönyves szerzőként egy igen fondorlatos, sok idegen szóval ellátott kötetet kívánt átadni leendő olvasóinak. Hogy sikerült –e? Nos, ezt szubjektíven eldönti mindenki maga, ahogy teszem most éppen én is.

Spicc/Pipa című könyve 2021 – ben jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A regény külsőségeit tekintve figyelemfelkeltő a maga egyszerű, de elegáns képi világával. A pasztell színválasztás csak erősíti ezt az eleganciát, amely megadja a kellő hangulatot. A borítótervét és kivitelezését Müller Péter készítette.

Ezt a történetet egy fiatal lány, Iza szemszögéből ismerhetjük meg, akinek nagy álma válna valóra, ha eltáncolhatná „élete” nagy szerepét, Mária hercegnőt, A Diótörőben. Bár minden adottnak látszik életében, hiszen a budapesti Balettintézetben tanul, mégis bizonytalan lelkileg és ez elronthatja a várt felvételit. Vajon mi késztet egy ilyen fiatal növendéket arra, hogy mindent feláldozzon egy szerepért? És miért fontos az álmainkért megtenni a legtöbbet?

„[…] a balett nem egyszerűen tánc, hanem életérzés. Tánc nélkül olyan üres lenne minden.”

Őszintén szólva nem vagyok elégedett és most még finoman fejeztem ki magam. Több problémám is akadt ezzel a történettel, amely egy kis odafigyeléssel kitűnő is lehetett volna. Első körben, amit nehezményezek az a regény rövidsége és ezáltali vázlatossága. Ennek a kötetnek legalább plusz száz oldal kellene ahhoz, hogy egy szép, kerek egész történetté válhasson, ugyanis még azon olvasóknak is kevés lehet az információ, akik „otthonosan” mozognak ebben a világban. Nincsenek szépen kibontva az érzelmi ábrázolások, a karakterek nem fejlődnek, de még csak meg sem ismerjük őket igazán. A szereplők jellemzőit darabosan ugyan össze lehet illeszteni egy felszínes kép kialakításáért, de ezen kívül csak „közlés” formájában van leírva minden, mintha a szerző kijelentő mondatok csokrában lenyomná az olvasó torkán a mondanivalóját, és mint aki jól végezte dolgát, tovább is áll. Szeretném elmondani, hogy ez ebben a formában fullasztó és nagyon zavaró.

A fent említettek tekintetében olyan érzésem volt, mintha egy kötelező olvasmányt rövidített formában vettem volna kézbe, amely arra elegendő, hogy tudomásul vegyem, hogy miről szól a könyv, de ebben a formában semmi szórakoztatót nem találtam benne, pedig úgy gondolom ennek a kiadványnak ez lett volna az elsődleges szándéka.

„Nincs annál férfiasabb, mint amikor a partnered a kezedbe adja az életét, és a magasba emeled.”

Természetesen nemcsak a balettről, mint táncformáról szól a történet, hiszen sokkal több üzenet húzódik meg a háttérben. Olvashatunk családon belüli verbális elnyomásról, az intézeten belüli diák hierarchiákról, egy álom megvalósításának rögös útjáról és talán a legfontosabb, amely napjainkban is igen számottevő, tehát az anorexiáról. Az üzenet és egyben a tematikaválasztás fontos és úgy gondolom, hogy nagyon jó kiindulópont egy fiatal író tekintetében, de sajnos a fent említettek miatt nem tudtam élvezni az olvasást és sokszor dühítő volt a számomra.

A szerző írástechnikája viszont figyelemre méltó és úgy gondolom, hogy mindenképpen olvasnék még a tollából származó regényeket.

Összességében egyszeri olvasásnak elfoghatónak gondolom, de semmiképpen sem több, amit nagyon sajnálok. Ugyanakkor külön ki szeretném emelni, hogy a kötet végén lévő francia szavak magyarázata könnyebbé teszik a regény olvasását és ezt nagyon tudom értékelni.

Hogy kinek ajánlom? Őszintén szólva nehéz kérdés, de azt biztosan állíthatom, hogy aki szereti a balett világát, annak egy pár órás egyszeri kikapcsolódásnak megfelelhet.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy