A gyermeki lélek határtalansága a legkülönlegesebb adomány,
amit születésünkkor megkapunk. Rácsodálkozunk a környezetünkre, a minket
körülvevő személyekre, és ahogy tágul a kis világunk, úgy szűkül be ez a
végtelenség érzése is. A hagyományból megőrzött „zsákosember” és ehhez hasonló
butaságok, melyekkel a felmenők rémisztgetik gyermekeiket – csak, hogy éppen
megtegyenek, vagy ne tegyenek valamit – csupán arra jó, hogy egy bizonyos alá – fölé rendeltséget kialakítson a gyermek-felnőtt kapcsolatban és meggyengítsék
a bátorság legalsó lépcsőjét. Félre ne értsen senki, hiszen fontosak a határok
és következmények tudatos megtanítása és betartása, de a felesleges és hamis
babonákkal nem jó játszani. A nyitott lélek megtanul szorongani és később azon
kapja magát, hogy már előre is retteg, pedig még meg sem történt vele.
Ezekből kiindulva mindig nagy örömmel veszek kézbe olyan
mesekönyveket, vagy ifjúsági regényeket, amelyek a maguk bájával és
frappánságukkal rávezetik kis olvasójukat arra, hogy a bátorság és kíváncsiság
nagyon is jó kombináció, csak megfelelően kell alkalmazni.
Kemendy Júlia Csenge írónő immáron harmadik kötetét álmodta
meg számunkra, amely - az általam oly szeretett - Tündérfürt utca 12. című
sorozat második kötete. Az első részben megismerkedhettem az ikrekkel és
Bertivel, így alig vártam, hogy a következő kalandjaikról is olvashassak.
Kemendy Júlia Csenge - A Bertibátorító Hadművelet című
meseregénye 2022-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A kötet
illusztrációit Nagy Bettina készítette el számunkra, amelyek véleményem szerint
kissé eltérnek az előző kötet stílusától, de mindenképpen ékei a történetnek.
Eljött a tél, a fáról lehulló levelek és a komor időjárás
bizony a hangulatot sem kíméli éppen. Berti kedvenc sárga csizmája kezd kissé
alkalmatlan lenni az időhöz, de nincs mit tenni, több zoknival kell viselni.
Hiszen ez nem is akármilyen csizma: egy szerencse lábbeli, amelytől a kislány
erejét nyeri. Ám, ahogy az várható, a szülői szigor is utoléri a gyermeket és a
lábakra téli hótaposó kerül ékszernek. Innentől kezdve minden rosszra fordul,
hiszen Berni hangulata is a padlót súrolja, ráadásul az osztályban is többen
köszörülik rajta nem éppen kedvesen a nyelvüket. A csetlésekhez és botlásokhoz
természetesen nem lehet hozzászokni, ráadásul ehhez az ikreknek és egy jó
tündérnek, akarom írni Piri néninek is lesz egy – két (ötlete) szava. Vajon
sikerül-e a Bertibátorító Hadművelet, vagy mostantól már minden ilyen borús
marad? És mi köze van ehhez Norbertnek, vagy éppen egy doboz „kacatnak”?
„– Mindig van egy első alkalom […]”
Őszintén szólva én ahhoz az őrült, kissé megszállott
olvasókhoz tartozom, akik már többször megszólították a szerzőt, hogy mikor
írja vagy jelenteti meg következő könyvét. Mielőtt félre értene bárki, nem
üldözök senkit sem vérben forgó szemekkel, de szeretem tudni, hogy meddig kell
kínlódnom, mire újra elmerülhetek egy adott világban. Az írónőnek van egy
bizonyos sajátos hangja, ahogy megszólítja olvasóit és a humorban gazdag
történeteinek különleges üzenetei is sok esetben felmelegítik a legfagyosabb
szíveket is akár akarjuk, akár nem.
A mostani könyvet már izgatottan vártam, hiszen imádtam
együtt kalandozni Bertivel, Filkóval és Kelemennel. Hiszen eme hármas remek
csapatot alkot, bár őszintén szólva Norberttől még én is megrettentem bizonyos
jelenetekben.
Nagyon szerettem a bátorság próbákat is, hiszen olyan
ötletekkel lettek megoldva, amelyek építették az én gyermeki énemet is és
komolyan elgondolkodtam, hogy írok egy listát, mitől is félek éppen. Persze
bátorság kell ahhoz, hogy szembe merjek nézni a leírt pontokkal, de ki tudja,
talán társat is találok eme „remek” programhoz.
„Legyőzni önmagunkat… nos, ezt nevezem én igazi
bátorságnak.”
Összességében jól szórakoztam és bizony már most alig várom
ismét, hogy mikor olvashatok a szerző tollából. Remek hangulatú kötetet
vehettem kézbe, amelyért nem lehetek elég hálás.
Ez a könyv sokkalta többről szól, mint a félelmeink
legyőzéséről, hiszen megmutatja, hogy a barátok szeretete és segítsége semmivel
sem pótolható és minden legyőzött félelem erősíti ezt a csodás kapcsolatot.
Ajánlom a könyvet minden olyan kortalan olvasni szerető
léleknek, aki nyitottan áll a mesék világa felé és szívesen kalandozik. A
szerző szavai, pedig nagyon különlegesek: „A könyv az olvasói nélkül csupán
betűk jól megkomponált halmaza […]”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése