Évek óta nagy figyelmet fordítok a versek és haikuk szerzőire és most ismételten ráléptem erre az ingoványos útra. A mai kortárs szerzők érzelmeit tapasztalataim szerint még nehezebb értelmezni és tulajdonképpen többszöri olvasásukat követően is mindig fedezek fel újdonságot egy adott mű tekintetében. Ez a méltatásom jelen esetben attól is nehezebb a számomra, hogy személyes okokból kiindulva, nem túl pozitívan álltam neki az olvasásnak, de végül elszállt ennek a gondolatiságnak minden negatív mozzanata és csak a döbbenet és öröm maradt meg bennem.
Ferger Annamária – Néma ölelés című verseskötete 2022 újdonságainak egyike, amely a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Az írónőtől már több alkotást is volt szerencsém kézbe venni, kedve első verseskötetével (Néma utazás), amely a mostani versek „testvére” is, vagy elődje úgymond. Az akkori élményem meghatározó volt a további éveimre, mert nagyon sokat kaptam általa. Annak a borítóját, bár megcsodáltam, de el is feledtem, míg a mostani köteté megfogó, megnyugtató és ad egy bizonyos tisztaság képzetet, hiszen a hattyú többek között ennek a jelképe is egyben. Ami a kép szépségét illeti, már meg sem lepődöm, hiszen nem először csodálom meg Ashley Redwood munkáját és valószínűleg nem is utoljára teszem.
Ebben a kötetben már egy sokkal érettebb személyiség bontja
szirmaira életét, gondolatiságát, szerelmét. Míg az elsőben egy szárnyait
bontogató költői lélek mutatkozott meg, itt már egy sokat megélt és egyben
révbe is ért nő adja át rímekbe foglalva a fent említetteket.
A kötet két részre bontható. Bár ez a duál nincs határozottan
elkülönítve egymástól, mégis eltérnek nemcsak műfajilag, de tematikailag is. A
vers és haikuk ugyan egy nagy család „gyermekei”, amelyek a költő élményanyagából
születnek meg, mégis eltérnek szerkezetileg és tulajdonképpen mondanivaló
tekintetében is. Bár az előbbi szerelmese vagyok, mégis a haikuk nagy alkotói
közül is többet megszerettem az évek folyamán. Ebben az esetben a szerző nagyon
ügyesen vegyíti ezt a két verselést és azt kell, hogy írjam, hogy
tulajdonképpen egy csodás érzést és stílust kölcsönöz a kötetnek.
Tematikailag sokrétű szintén, hiszen a veszteségtől kezdve,
egy szerelmes asszony révbeéréséig, az élet apró – cseprő pillanatain át
mindent megtalál a kedves olvasó. Kinek mi kell ahhoz, hogy igazán belesimuljon
egy adott versbe, eltérő, de összeségében hiszem, hogy mindenki megtalálja a
maga igényét egy – egy költemény olvasása közben.
Számomra három kiemelkedő is akadt, bár nehéz volt a
választás, hiszen több olyan szerzeményt is találtam, amit többször is újra
olvastam. Ezek közül mégis ezeket a költeményeket éreztem igazán közel magamhoz
és ezért egy kis „ízelítő” gyanánt meg szeretném mutatni nektek!
„Apró cseppek kopognak az aszfalton:
Ezernyi könny a kiszáradt arcokon.
Még a díszes tasak is megsebez,
Mikor kinyitjuk, felfedezve, mit rejteget.
Van, hogy nehéz… más szemébe nézni,
Látni a fájdalmat a mélyén égni.
Mert két izzó tekintet tükröt mutat:
Kényszerít, hogy magunkba nézzünk. Kutat.
Minden, mi történik, lenyomatot képez,
Majd a szívünkben egy új dalra ébred.
Ami néha szomorú, néha meghitten andalog.
Boldog pillanatok azok, mit másoknak adhattok.”
A második:
„Szürke némaság, kopogó cipő az utca kövén,
Halk sóhajként fúj a viharhírnök: a szél.
Zizegnek a levelek, így jelzik, hogy fáznak,
Míg roppanó gallyak állnak háttal a világnak.
Ők meg nem törnek. Majd eltöri őket a dúló vihar,
Gyenge kezecskéjük az utolsó percig is kitart.
A levelek gyengék, mégis harcba szállnak,
Összefogva kavarognak, együtt támadnak.
Bár megtépázva landolnak, de színt hagynak a földön,
Az elmúlást hirdetik. A kép szemkápráztató gyönyör,
Mit esőkönny áztat. A vihar már el is vonul…
Értelme sem volt talán. Arcom elkomorul.
Szenvedő levelek, letört faágak.
Eljöttél, Ősz, de én már vártalak.”
És a harmadik:
„ Nem érdekel már mások ezer gondja,
Mikor a sajátom is kedvemet rontja.
A magad fájdalmát ne vetítsd ki másra,
Keresd, ki alólad a padlót kirántja…
Elég! Az élet sok lehetőséget kínált,
De nem tűröm, hogy életem bíráld!
A szálkát piszkáld csak más szemében,
Nem leszek tovább dallam a zenédben!”
Amit pedig külön ki szeretnék emelni, az a tiszta természet
és virágok szeretete. A szerző többször is visszatér a különböző természet adta
jelenségekre, élőlényekre. A virágok szeretete szinte kikandikál a lapokból és
az általuk megihletett sorok felpezsdítik az olvasói lelkeket. Ebből is hoztam
egy személyes kedvencet! Kérlek, hogy olvassátok figyelmesen!
„Egy pitypang egy-egy magja
A szél hátán hordja álmát,
A maga láthatatlan útján halad,
Bevégezni kívánja vágyát.
Kavarog a levegőben, felkapja a szél,
Aztán újra landol – a kurdarc fenekén.
Álmot hordó kis magocska: gyönyörű lebegés,
Ide-oda táncol, s nem ismer feledést.”
Összességében ez a verseskötet egy mély benyomást hagyott
bennem, amely pont a megfelelő időben érkezett el hozzám. Ezt a fajta megrázó,
de mégis felemelő érzést utoljára Gazi Béla – Pillanatok című versesköteténél
éreztem még évekkel ezelőtt. Talán pont jó okkal, hiszen e két szerző valami
elképesztő könnyű és tiszta fátylat borított a lelkemre, amelyen át másképpen
szemléltem a környezetem és békére leltem egy kis időre.
Ajánlom a versek szerelmeseinek ezt a kötetet is, elvégre
egy kortárs szerző kiemelkedő sorait olvashatja mindenki. Ráadásul a témakörök
sokszínűségével egy igazán különleges életadta palettát kapnak mindazok, akik
nyitott lélekkel olvassák a költőnő sorait. Számomra ismételten nagy kedvenc
lett és elismerem költőisége gazdagságát!
Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a NewLine Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Hmmm én nem vagyok nagy versrajongó de az idézetek tetszettek:)
VálaszTörlésKinga
Nagyon szép versek találhatóak a kötetben. Még neked is tetszene és ki tudja, lehet, hogy meghozza a várt áttörést! :P
Törlés