„A tekintet, a lélek tükre még csodával sem módosítható.”
Az első gondolat, amely hirtelen eszembe jutott, hogy mégis
miért gondolják a legtöbben azt, hogy a hazai szerzők nem érnek fel a határokon
túli, más népek gyermekeként felnővő nagy nevű írókkal. Mert igen, sokszor nem
tökéletes, amit olvasunk, ráadásul ahány lélek, annyi üres vásznat kapunk,
amelyre az aktuális alkotó felfesti majd könyvének rejtelmeit, de ehhez kell az
olvasó fantáziája is és e kettőségből bontakozik ki végül az olvasási élménynek
is hívott véleményezés. Jelen pillanatban azt gondolom, hogy nagyon izgalmas
egy magyar szerző regényét kézbe venni és igen, én bátran nyújtom üres
vásznamat, hogy töltse meg színekkel, élményekkel. Ezek után persze azt
gondolhatja mindenki, hogy áradozni fogok erről az olvasásomról, de hogy ez
kiderüljön, velem kell tartanotok. Mielőtt bármit is lejegyeznék, szeretném
őszinte hálámat kifejezni a szerző irányába, hogy biztosított számomra egy
példányt és előolvashattam a könyvét. Köszönöm szépen.
Gregus Gábor egy név a tömegből, de mégis egy hihetetlen kreatív elme, akinek a fantáziája valószínűleg kiapadhatatlan. Hogy miért gondolom így? Talán azért, mert ebben a történetében a magyar mondákat és népihiedelmeket formálta korunk modern világába. Az emberek élik „szürke” hétköznapjaikat és mégis annyi mindent nem látnak, nem hallanak. Persze ez még nem jó semmire se, mondhatná bárki, de aki kicsit is fogékony a magyarság őstörténetére, azon hagyományokból merítkező népimesékre, amelyeket minden ember valamilyen formában megismer gyermekként – ki félelmei alapjaira ismerhet, ki pedig csodás álmok világára -, azokban mind ott lakozik az őserő, amelyről már nem sokat beszélünk, de tudjuk létezését. Minden magyar szívében és lelkében őriz őseinek eszenciájából, de vannak kiváltságosok, akik vérünkben érzik pezsgését és kiapadhatatlan hittel formálják egy kézzel fogható bizonyítékká. Jelen esetben egy könyvről van szó, amely az olvasót el fogja bűvölni és esélye sem lesz eme „rontás” ellen védekezni. Tehát, ha azt kérdezed, hogy ki Gregus Gábor? Akkor a választ ebben a könyvben fogod meglelni, ezt garantálom. De, ha te mégis a racionálisabb csoporthoz tartozol, a szerző honlapján érdemes lehet kutakodnod!
De most már foglalkozzunk olyan dolgokkal, amelyek ide
vonzottak téged kedves olvasó. A könyv, mely évezredek óta ősi tudások őrzője.
Titkok és rejtélyek gyűjtő helye. Egy különleges jelenség, amely bár fizikai
formáját meglelvén bárki kezébe kerülhet, de csak annak mutatja meg valós
tartalmát, aki nyitott lélekkel és tiszta tudással kezdi el olvasni sorait. Egy
kötet, amely csak arra vár, hogy felnyisd fedelét és onnantól kezdve örök
rabjává tesz, akár akarod akár nem. Van elég hited önmagadban és lelki erőd?
Tudod, hogy képes vagy elolvasni és elengedni? Nos, erre csak akkor tudod meg a
választ, ha cselekszel.
Hogy mire számíthatsz, egy kis segítséget kapsz tőlem.
Figyelmesen olvasd a következő sorokat, vagy vessz el hanyagságod miatt!
„Aki nem hisz a csodákban, az az életben sem hisz...”
Amit most látsz magad körül mind az ember által teremtett,
anyagias világhoz tartozik. Ha kilépsz az utcára már egy fokkal közelebb vagy
egy másik dimenzióhoz, amely körülvesz, de te észre sem veszed. Ha elindulsz a
megadott ösvényen, talán láthatsz néha növényeket, fákat. Ha szerencsés vagy
hűs szellő cirógatja arcodat, és a Nap incselkedik veled játékosan. Ez már egy
jó kezdete annak, hogy néha átláthass a Fátyol mögé, amely egy olyan világot
rejt, amelyhez foghatót úgy hiszem elképzelni sem tudtál soha.
Mai világunkban él egy szürke lelkű, sokszor maróan gúnyos szavakkal incselkedő fiatalember, akinek legnagyobb vágya éppen, hogy hőn vágyott és hónapok óta kiszemelt kolléganőjét végre randira hívhassa, de sajnos a mai nap még várat magára, hiszen jönnek tanulmányozni egy ősi könyvet, amelyet ugyanabban az épületben őriznek hét lakat alatt, ahol hősünk dolgozik éppen. Ugyan sokan akarják megkaparintani, de mi esélyük van álig felfegyverkezett őrök ellen, és ugyan ki lenne oly balga, hogy megpróbálja elvinni? Nos, igen, normális esetben ez a felvezetés valódiságon alapulna, de mivel nemcsak az emberek tudnak létezéséről, ezért sok harcost és nem evilági lényt vonz szintén tartalma. A kalandok igazán akkor kezdődnek, mikor egy Örzők névre hallgató társaság libben be a fent említett ősi leletért és persze ehhez főszereplőnknek is lesz egy – két fájdalmas sóhaja.
Hunor már a nap elején érzi, hogy valami igen kellemetlen élményben lesz része, de feltételezése okán csak abban hisz, hogy esetleg éppen kiszemeltje utasítja el, ehhez pedig már kezd hozzászokni igazán. Persze izgalmas a mai nap azon tekintetben is, hogy pár emelettel fentebb egy egész országot lázba hozó antik magyar leletet őriznek.
A kötet ősi nyelven íródott, amelyet csak a legjobb tudósok képesek talán megfejteni, de míg erre sor kerül, addig komoly erőkkel őrzik a beavatatlan szemek elől. Persze ez a pár fegyveres legény nem sokat ér, ha természetfeletti erejű ellenféllel találja magát szemben, főleg akkor, ha hirtelen többen is lesznek. Hunornak esze ágában nem volt belecsöppenni egy varázslattal, mágikus lényekkel tarkított horror filmbe illő világba, de ahogy magához tér és érzékeli a körülötte lévő világot, rá kell döbbennie, hogy a látszat csal és bár a józan eszét valószínűleg elvesztette, amikor elájult, mégis el kell fogadnia, hogy a gyermekkorában hallott mesék hősei bizony léteznek. Tündérek, manók, ősi fajzatok ezrei, akik elrejtőzve a Fátyol mögött élik életüket és nagyon komolyan vigyáznak kilétük fedhetetlenségére. De ahogy már lenni szokott, minden népnek vannak romlott tagjai, kik többre vágynak, mi éppen megadatik nekik. Jelen esetben, hogy ez egy emberméretű csótány vagy éppen egy tüzes asszony képében jelenik meg igazán mindegy, a lényegen nem változtat. Hiszel és cselekszel vagy elveszel! Hited legyen törhetetlen, lelked és hangod ezer fényben ragyogó és legfőképpen döntsd el most, hogy melyik oldalra állsz, mert mind a két oldalra elkél a friss hús! Döntöttél? Akarod a tudást és kell a könyv? Gyere és szerezd meg! De előtte barátom vegyél egy kis friss levegőt, mert ez lesz az utolsó, míg be nem fejezed a történetet…
„Ha kizárólag az észérvek és a tudomány vezeti a gondolkodásodat
egész életedben, az nagyon sivár tud lenni. Mindenkinek jót tesz néha kilépni a
realitás kereteiből, legalább gondolatban. A képzelet fontosabb, mint a tudás.
A mondák ereje nagyobb a történelemnél. És az álmok felülkerekednek a legerősebb
tényeken is.”
Ejha, ez aztán egy kemény és bizony minden pillanatában
üdítően ható történet volt azt kell, hogy írjam. Nem tagadom, hogy imádtam minden
sorát, az első betűjétől az utolsó mondatáig. Nem erre számítottam ezt nyilván
mondanom sem kell és elég szkeptikus tudok lenni a fantasy tekintetében, hiszen
ami jól mutat egy író fejében, az még papíron igencsak silány lehet. Írni tudni
kell és nem mindenki alkalmas rá, ezt most leszögezem. Ráadásul a zsánert is
érdemes kutatni és keresni, hiszen kevesen tudnak újra és újra megújulni.
Számomra a szerző neve már ismert volt, mert nem első olvasásom tőle, de most először
írok róla kritikát és ez sokat elmond.
„A magyarok hiedelemvilága a sámánizmus volt. Ez a hit az
ősi valóságból ered. Abból, hogy minden él, és minden kapcsolatban áll
mindennel. Az ég, a föld, a tűz és a víz, mindez mi vagyunk. Hatnak ránk, de mi
is hathatunk rájuk. A régi dalaink, mondókáink, meséink mind erről szólnak.
Ezekkel a rigmusokkal űzte el a táltos a gonosz szellemet, gyógyította a
beteget, hozott esőt…”
Karakterekben és eseményekben gazdag alkotást vettem kézbe,
hiszen nem elég, hogy szoknom kellet a stílust, de bizony már az első oldaltól
kezdve kapaszkodót kellett keressek, mert szédületes tempót diktált a történet.
Kezdve a sok ősi magyar hiedelemvilágból való merítkező lényekkel. Nagyon
szeretem a magyar hagyományokra épített közeget, ahol bárki és bármi kiléphet a
lapokból. Elképesztő kutatómunka állhat a könyv születését megelőzve, mert
ennyi tudást és részletgazdagságot nem szívunk magunkba az anyatejjel és bár a
letűnt idők hagyományai elenyészőben vannak korunk mindennapjaiban, ebben a
regényben mindenki meglelheti a maga kedvencét vagy éppen gyermeki félelmei
elevenednek meg szemei előtt.
Hunor karaktere esendő és a maga nemében ettől is vált
hitelessé a szememben. Egy ideig ugyan idegesített hitetlenkedése, de valószínűleg
én se reagáltam volna másképpen a vele történtekre. Barátja egy igazi pojáca,
ezen nincs mit szépíteni, de ahogy a Nap nincs Hold nélkül, úgy ez a történet
is igényelte jelenlétét, sokszor a végletekig bárgyú megnyilvánulásait.
Az Örzők csapatát három fő alkotja eleinte. A táltos
igencsak mogorva fickó, aki társaival keményen bánik, ahogy ellenfeleivel is,
mégis hűséges és remek barát. A kékbőrű már megjelenésében is egy
madárijesztőre hasonlító, önmagában elég fura jelenség, mégis határtalan
energiájú személyiség, akihez foghatót még nem olvastam eddig. És ott van a
virágillatot árasztó, mindig csupa fény és mosoly leányka, aki lelkileg már
öregebb, mint a társai együttvéve, mégis kedvessége és tudása ennek a regénynek
a legszebb szereplője.
Persze a negatív oldalt is illik kicsit tüzetesebben megismerni. Mindjárt itt van egy komoly motoros banda, akinek a vezére nem éppen mindennapi lény. A félig csótány félig ember szerzet minden vágya elpusztítani a fenti csapatot és megszerezni a könyvet. Ehhez pedig sok lelemény és aljasság kell, de megéri, nem igaz?
„[…] az undor nem más, mint felvett reakció.”
És ott a szépség, az évezredek legérdekesebb asszonya, a
bűnre csábító lény, akinek létezése már a természetet is legyőzte cseleivel.
Ennek az asszonynak szépségével vetekszik jéghideg belseje, amelyet a vér éltet
és szintén a könyv titkait kívánja éppen.
Természetesen számos érdekes és különleges mellékszereplővel
gazdag a regény, de úgy gondolom eleget duruzsoltam erről, hiszen tudod, hogy
nem úszod meg és csak olvasás által leplezheted le az igazi titkokat.
Események szempontjából is igencsak sokrétű a kiadvány. Egy
perc nyugta sincs a gyanútlan olvasónak, sőt mit több, sokszor fuldokló
hatásokat vált ki, hiszen képtelenség letenni és megpihenni. A sok izgalom
mellett komolyabb üzenetekkel is szolgál a regény, amelyeket szépen adagolva
kapunk azáltal, ahogy haladunk az olvasással. Ezek megfejtése és megértése
szintén egyéni, hiszen nem vagyunk egyformák. Ami engem megérint, az téged
hidegen hagy és fordítva, de egy biztos, a remek szórakozás mellett a regény gondolkodásra
is késztet, ami nem utolsó úgy gondolom.
„– A magafajták eljátszogatnak abban a sártengerben, amit a
Földből csináltak. Süketek, vakok, a betonrengeteg gyermekei. Ott születnek, és
ott is halnak meg. Abban a világban, ahol semminek sincs értéke, de mindennek
van ára.”
Azt hiszem elmondtam, amit olvasás előtt érdemes tudnod.
Ezek után a te döntésed, hogy élsz a tudással vagy hagyod elenyészni, mint
ahogy majd testeddel is történik, mikor lelked elhagyja fizikai otthonát. Az
élet rövid és sokszor nem könnyű, de azért fontos használni a képzeletet, hogy
újra felszívhassuk magunkat egy különleges világ eszenciájával, hogy majd
visszatérve a valóságba ismét energiákkal telve harcolhassunk életünk
csatáiban. Mert bár ez egy röhejes közhely, mégis igaznak vélem: Nem a csata
számít, hanem a háború. A stratégia, amit azért vetsz be, hogy végül megnyerd a
háborúdat és végül elnyerd méltó jutalmadat. A segítség számtalan formában eléd
kerülhet, akár ebben a regényben is meglelheted.
Egy kitekintésem viszont lenne a könyv vonatkozásában. Ha
egy szerző ilyen minőségi történetet hagy hátra az utókornak, akkor miért nincs
rendesen átnézve a szöveg? Tele van elütésekkel, vessző és ékezett hiányokkal.
Egy hisztisebb olvasó rögtön kapni fog az alkalmon és dobálózhat majd a
hanyagság fogalmával. Őszinte leszek, nekem is fullánk a nem létező ősi talpamban,
de mivel többre értékelem a tartalmat és az író írástechnikáját, ezért csak
említés céljából hagyom itt gondolataimat.
„– A zene és a ritmus alapvetően misztikus erőkből ered.
Védelmet nyújtottak, feltüzelték, vagy megnyugtatták az embereket, igény
szerint. A csend a valóság félelmetes üressége, amit mi azzal törünk meg, hogy
hangot adunk ki magunkból. Dúdolni kezdünk egyedül a sötétben, hogy ne érezzük
annyira a védtelenséget. Régen dobokkal indultak a harcba, ma pedig a fülünkbe
dugjuk a fülhallgatót, hogy csak egy kis időre kizárjuk az egyhangú
szürkeséget.”
Összességében jól szórakoztam, megméretettem tudás és
lelkierő tekintetében, ismét hiszek őseink erejében és tudom, hogy a következő
regényét is kézbe veszem kedves író úr… lehet rettegni, de addig is álmodjon és
írjon, mert ez valami elképesztő jó volt jelen esetben.
Tőlem szokatlan módon csak annyit írnék ajánlóként, hogy
mindenki emelje fel a fejét és nyissa ki jól a szemét. Az olvasás
kézségfejlesztő és gondolkodásra késztető. Tudom, hogy fáradtságos tevékenység,
de csak gyakorlás kérdése, mint minden. Ha nem vagy lusta, hiszel önmagadban és
nyitott vagy egy a népünk őselemeiből merítkező fantasy kötetre, akkor a
polcodon a helye és hiszem, hogy a szórakozás mellett még használod majd az eszed
is. Hiszen ez igaz a legjobban: „A gondolat nem folyó, hogy gátat vethess
neki…”
Ezek után remélem lesz merszed kézbe venni a könyvet,
amelyhez nem kell mást tenned, csak az Olvasni Menő Kiadó weboldalán rendelni
egy példányt, ráadásul most kedvezményes áron tudod beszerezni! Kalandokra fel!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése