Most már biztos vagyok abban, hogy a költészet eme ágazata
is hatalmas kedvencemmé vált az évek alatt. Amikor ezeket az apró, de mégis
annál nagyobb érzelmeket tükröző sorokat olvasom, mindig úgy érzem, hogy egy
kincsre leltem általuk. Megbékélve az adott helyzetemmel, a világgal és
önmagammal is egyaránt. Mert ezekben a sorokban benne van a költő lelkének egy
pici lenyomata, az én lelkem éppen aktuális árnyalata és a költészet
határtalansága, amelynek egyenlete egy visszafordíthatatlan változást idéz elő
bennem. Minden haikuköltő egy varázsló is egyben, legyen az a régmúlt vagy a
jelen nagy alakja, mindegyik kapott egy varázspálcát és csak rajtuk múlik, hogy
mit kezdenek vele. Szerencsére a múltban alkotó nagy varázslók munkássága
fentmaradt az utókor számára, hogy minden befogadó lélek rálelhessen a maga
kedvencére és vissza-visszatérve elmerülhessen ebben a csodálatos világban.
A Napkút kiadó sajátos sorozatába tartoznak az egy címet
viselő 120 haiku alkotások, amelyek mindig egy aktuális szerzőt emelnek ki költeményeik
által. Jelen esetben Josza Buszon nevével ismerkedhet meg az olvasó. Ráadásul
minden kötet egy sajátos fordítói nyelvezettel dicsekszik, amely még jobban
kiemeli a kötet fényét és ezt ismételten Czifra Adrienn munkájának köszönhetjük.
Ha van köztetek olyan, aki már kézbe vette az eddig
megjelent két könyv bármelyikét, annak nem lesz újdonság a mostani szerkezeti
felosztás, hiszen itt is a négy évszakra osztható a könyv. Minden időszak
egy-egy érzelmi szintet jelöl, amelyek egy egységként érzékelhetőek. Minden
alkotás kimagasló a maga nemében, én mégis négy kedvencet választottam, amely
jól mutatja az adott időszak pompáját és árnyoldalát is egyetemben.
Az első, amellyel rögtön megismerkedünk a Tavasz. Az élet
újrakezdése, a természet ébredezése. Az állatok „téli álom” utáni ébredése,
tulajdonképpen egy új élet csírája serken ebben a szakaszban.
A Nyár már az önfeledtség és boldogság időszaka. A meleg
üdítően hat a lélekre és a természetre egyaránt. Egy kellemes nyári zápor
frissítője után, a meleg szellő simogatása által szinte szárnyra kap minden élő
és tán holt is, hiszen ilyenkor a teljességé a főszerep.
Az Ősz már némiképpen a búcsú ideje, de még minden zsizseg,
hiszen a természetben élők felkészülnek a fagyos télre, elemózsiát gyűjtenek és
meleg fészket készítenek. Míg a növények ezer színben pompáznak, addig az
emberi lélek feltöltekezik a látvánnyal, a mennyei illatokkal és elfogadja,
hogy lassan itt a csendesség időszaka.
És végül elérkezett a Tél, fehér köpenyt húz magára a világ.
A táj kopár, bár selymesen csillogó, hiszen a fehér lepelre hulló napsütés
meg-megcsillan a zord idő ellenére is. A világ álmos és lassú, bár a felszín
alatt vannak népek, kik most is szorgalmasan élik a hétköznapjaikat. Az emberi
szív elfogadja ezt az állapotot és elgondolkodik az eltelt időszak
múlandóságán, az életében megélt vagy éppen elkerült pillanatokon, eseményeken.
Ahogy a világ lenyugszik, úgy éled a remény az újdonság iránt, de még ki kell
„pihenni” az eltelt időszakot.
Azt hiszem ez a könyv is méltó helye lesz a szívemben, a
lelkemben és a polcomon egyaránt. Sokáig olvastam, hagytam ülepedni, megérni
egy-egy alkotás üzenetét és mégis úgy éreztem többször is, hogy még sokszor
kézbe kell vennem, mert, ahogy idősödöm én magam is, úgy változik majd a
költemények jelentése. Ahogy mondani szoktam: „megérik” a lelkemmel együtt.
Ajánlom a könyvet a költészet szerelmeseinek, főleg aki
nyitott a haikuk világára, elvégre ezek az apró csodák teszik teljessé egy nehezebb
napunkat, mikor a lelkünk szárnyat növeszthet és a gondolatokkal együtt
dimenziókon át repülhet. Csodálatos és egyben nagyon igaz ez az alkotás is:
Amennyiben ezek után nyitott vagy a könyv elolvasására, nem
kell mást tenned, mint a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatnod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése