2022. június 24., péntek

Adam Kline - Szökés Cilinderből


 


Nem is olyan régen egy kedves barátom lepett meg ezzel a kötettel, amely már címében is megmutatta egyediségét. Ez a történet már csak azért is eltér az átlag ifjúsági regényektől, mert nem az embert helyezi középpontjába, hanem bizony itt az állatok kapták a legfontosabb szerepet. De mitől lesz egy regény különleges? Talán attól, hogy olyan világban játszódik, ahova elvágyunk, vagy éppen ellenkezőleg, sőt meg merem kockáztatni, hogy szürreális érzést kelt a maga nemében. Persze ebben az esetben a fantázia legkülönlegesebb bugyrába csöppenünk két bátor szerencse nyuszi és egy csapat ádáz macsek miatt. Aztán fontos a cselekmény is, hiszen nem szeretünk unatkozni. Hogy itt mi történt, nos, erről kicsit később mesélek.

Adam Kline - Szökés Cilinderből című regénye 2021—ben jelent meg a Maxim Kiadó gondozásában. A borító két nyuszancsot mutat, akik bizony elég harciasak vagy mégsem? A borító képet és a kötetben megtalálható illusztrációkat is Brian Taylor készítette, aki határozottan terjeszti képei által a „cukiságkórt”, bárki, aki rájuk néz, elkapja. Tehát vigyázat, szemeket becsukni… mondom, hogy ne less!

De miről is szól ez a történet?

Adott egy világ, ahol a nyuszik és cicusok ádáz ellenségek – bár ez a valóságban is így van –, míg az előbbi a szerencse hozója, addig az utóbbi a balszerencse okozója. Bizony-bizony jól olvastátok. Ebben a történetben a macskák nem holmi doromboló kis szőrgombócok, de nem ám. Ebben a világban minden ember mellé rendelnek egy nyuszit és egy macsekot is, hogy az egyensúly fennmaradjon.

Ám, hogy ne csak ennyi legyen a csapásból, akarom írni az egyensúlyból, él egy nagy „bűvész”, akinek a cilindere egy másik dimenzióba vezet. A kalamajka ott kezdődik, mikor szegény hősünk beleesik. Hogy ez véletlen lenne? Ugyan ezt te sem gondolhatod komolyan… A cilinder túloldalán lévő torz dimenzióban a macskák uralkodnak és onnan nincs menekvés. Pedig kis nyuszinknak nagyon vissza kell térnie a való világba, hiszen a rábízott legényke ki van szolgáltatva a macskának. Vajon milyen kalandok várna eme állatkára és sikerül-e a terve vagy a cilinder fogságában marad örökre?

De, hogy ne rágd le a körmöd feleslegesen, annyit még elárulhatok neked, hogy az ember gyermek sem várakozik tétlen. Most sem jobb igaz? Mit is mondhatnék, hogy enyhítsem ezt a feszültséget… talán csak annyit, hogy vedd kézbe a könyvet!

„Ha valaki fáradtnak, gyengének érzi magát, vagy éppen teljesen reménytelennek, jó érzés tudni, hogy van egy erős barát a közelben. Ez kivétel nélkül, mindig javít a helyzeten. Legalább egy kicsit.”

Hogy őszinte legyek nem tudom mire számítottam, de nem erre az biztos. Annyira aranyos és mégis komor történetet olvastam, hogy a kettősség többször megzavart. Ugyanakkor nagyon sok üzenettel is szolgált a regény, amelytől nem mindig éreztem jól magam, mégis sok kedvességgel és igazsággal enyhítette a bennem felgyűlt feszültséget, izgalmat.

„Ám én tudok valamit, amit csak nagyon kevesen tudnak.
– Micsodát?
– Egy igazi mágus – felelte az úriember – sohasem fedi fel a titkait.”

A sok üzenet közül számomra két témakör emelkedett ki: az egyik a barátság, a másik pedig a bátorság tematikája. E kettősség némiképpen összefonódik, de önmagukban is fontos és elgondolkodtató üzenettel szolgálnak. A barátság valami olyan különleges kapcsolat, amely igen kevés embernek adatik meg, ha valaki mégis olyan szerencsés, hogy igaz és hű barátra lelt, akkor meg kell becsülni és nem ereszteni. Ritka kincs világunkban is. A bártorság pedig bennünk rejlik, a szívünk legmélyén, hogy mikor félünk, akkor is merjünk előre menni, legyen bármilyen nehézség is előttünk. Ha ez a kettő a bírtokunkban van, akkor nagyon szerencsések vagyunk.

Karaktereink sokszor csetlenek és botlanak, ráadásul többször elgondolkodtatnak. Minden szereplőnek fontos értéke van a történetben, ráadásul nem mindig azt teszik, amit elvárnánk tőlük. A kalandok során sokat tanulnak önmagukról és egymásról és pont ezért remek karakterfejlődést tapasztalhatunk.

Cselekmények tekintetében egy perc nyugta sincs az olvasónak, hiszen pörögnek az események. Sokszor még fel sem fogtuk igazán, hogy éppen túl lettünk valamin, már jön a következő megoldandó feladat.

Nagyon szerettem egy bizonyos zenész útitársat, talán ő volt számomra a legviccesebb és egyben legkedvesebb is. Sokat tanulhatnánk tőle, bár az éneklés nem feltétlen tartozik ezek közé.

Összességében remekül szórakoztam, hiszen nevettem, izgultam és nem utolsó sorban elgondolkodtam a regényen.

Ajánlom a fiatalságnak, vagy éppen a magukat fiatalnak valló felnőtteknek egyaránt, a kalandhoz nem kell túl sok minden. Elég egy tarisznya, némi élelem és itóka, de legfőképpen egy bátor szív. Kellemes utat kívánok Nektek!

Amennyiben belevágnál ebbe a kalandba, megteheted, ha a Maxim Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése